Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-20 / 138. szám

Vasárnap, 1937. junius 20. Politikai napilap XIII. évfolyam. 138. sz. »Kljen a béke!« Reims, az a francia varos, amelyik a világháború alatt V e r d u n után a legtöbbet vesztette, békeünnepet tartott az elmúlt héten. Békeimnepére meghívta a francia egyetemek külföldi hallgatóit is, — huszonnégy nemzet fiai vettek részt a reimsi ünnepen a franciákon kivül. Nemcsak franciák, de németek, angolok, svédek és norvégok, magyarok, szerbek, románok és csehek, görögök és bulgárok, japánok, négerek és hinduk vettek részt ezen az ünnepen. Valóban nemzetközi hallgatóság előtt tartotta ünnepi beszédét a reimsi polgármester & városháza dísztermében és gyerekek nevei vannak felvéve, akik a nagy ostrom alatt a városházára menekültek és ott haltak meg. Éljen Franciaország, éljen a b é k e, — fejezte be beszédét a reimsi polgármester s huszonöt nemezt fiai dörögték rá oz „éljen"-t. Reimsnek joga van gyászolni és joga van ünnepelni. A nagy háború idején, 1914. szeptember negyedik napján kezdődött el Reimsnek ostroma es 1918. november 11. napjáig tartott. Több, mint négy éven keresztül dühöngött a reimsi ostrom. A régi városnak 120.000 lakosa volt és a nagy háború után összesen 18 háza m&radt meg. Több, mint négy évig tartott a reimsi östrom s ez alatt a négy évnél hosszabb idő alatt nem volt egyetlen nyugodt éjszakája s egyetlen derűs nappalja a reimsi polgárságnak. Ki tudná érzékeltetni a négy évnél hoszszabb ideig tartó pokolnak minden borzalmát és minden kegyetlen szenvedését. Hat millió ember pusztult el ezen a frontszakaszon Verduntől Soissonig. Sehol nem aratott igy a halál, a pusztulásnak nem volt sehol olyan — többtermelése, mint ezen a fronton. Hatmillió halott hat millió család gyásza, húszmillió ember kétségbeesése, zokogása, — micsoda szörnyű emberáldozat, a fájdalomnak és kínnak milyen vérző és jajgató monumentalitása. S amikor a reimsi polgármester Kat millió fialott emléke előtt áldozva, megkoszorúzta az ismeretlen katona emlékét, Reims népe a békét éltette. Aki szenvedett és áldozott a Káboru alatt, az nem kívánhatja vissza a szenvedés^ és áldozatkészség idejét. Aki gyászolt s akinek szivét megtörte a fájdalom, nem akar többé gyászolni s óvja összetört szivét uj megpróbáltatásoktól. A bosszú csak azokat vezeti, akiknek nincs mit megbosszulni. A szenvedés városa és a szenvedés népe békét áhit ? minél több volt a szenvedés, annál mélységesebb a béke utáni vágyakozás. A boszszu ostorait csak azok csattogtatják, akik mások emlékeit és szenvedéseit akarják megtorlássá lobbantani fel, akik maguk nem kockáztattak még semmit, de nem riadnak vissza má'sok kockázatvállalásától.' Ez a nemzedék még gázolt vérbén, hordozott gyászfátyolt, szenvedett éhségtől és bizonytalanságtól, ez a nemzedéd a háború meggyötörtje, ez a nemzedék tudja még: milyen teher a szívnek eltemetni a drága gyereket, a jó férjet, vagy az édesapát, akit szétszaggatott a gránát, megölt n golyó, a mérges gáz, vagy a flekktifusz. Ez a nemzedék, ha lelkére hallgat s o maga szivének engedelmeskedik, nem tehet mást, mint öciaáil a reimsi városháza ünneDlői közé s élteti a békét. Minél több a szenvedés, annál kevesebb jöjjön már ránk, minél több volt a gyász, annál jobban rettegünk tőle. Ha föl lehetne fogni annak a hatmillió halottnak utolsó sóhajtását, ha össze lehetne gyűjteni megtört szemük utolsó tekintetét, micsoda hatalmason szárnyaló, ellenállhatatlan erejű himnusza zenghetne fel az örök békének. Ha a halottaknak is lehetne szavazati joguk, milyen törpe kisebbség, milyen szégyelnivalúan kis csoport folytathatná csak a háború politikáját. Minden halott hatalmas tiltakozás az öldöklés folytatása ellen s akik maguk szenvedtek, vagy emlékezni tudnak mások szenvedéseire, •zok nem akarhatnak több szenvedést és gyászt. Legyen igazság, de legven béke is, a fegyver az igazságnak nem disze, hanem megrontója s a békének nem őre, hanem gyilkosa. / Még a világháború kitörésének évében történt, hogy a reimsi székesegyház mennyePáris, junius 19. Altalános érdeklődés előzte meg a szenátus szombat délután tartott ülését, amelyen az előadó benyújtotta a felhatalmazási javaslatot. A kormány nagyarányú adóreformot tervez, de nem tesz említést arról a képviselőd ház által elfogadott javaslatban, hogy milyen eszközöket szándékozik igénybevenni az üzérkedés letörésére és a tőkekiáramlás meggátlására. Az előadó után Yincent Auriol pénzügyminiszter hosszabb beszédben ismertette az ország pénz-< ügyi helyzetét. Hangsúlyozta, hogy a kormány mindent cl akar követni a pénzügyi egyensúly helyreállítására és ezért több rendszabályt határozott el. Ha azonnali felhatalmazást kérünk — mondotta —, annak oka az, hogy azonnal akcióba akarunk lépni az adócsalókicai szemben és meg akar-« juk gátolni az üzérkedés, a takaréktőke és a közhitelek ellen intézett támadást. Ez nemzeti kötelesség. Másrészről meg kell állapítanom, hogy a javaslatnak az a szövege, amelyet a szenátus pénzügyi bizottsága átdolgozott, számunkra erős megkötöttséget jelent. Perriol radikális szocialista szenátor azt indit-» ványozta, hogy a felhatalmazási javaslatot a szenátus abban az alakjában tárgyalja, ahogyan azt a képviselőház elfogadta. Leon Blum miniszterelnök rövid felszólalásában azt kérte, hogy a szenátus Perricr szenátor javasPáris, junius 19. A képviselőház pénzügyi bizottsága este 8 órakor ült össze, hogy a szenátus által elfogadott törvényszövegről tanácskozzék. A szenátusi szövegét 21 szaixizattal 10 ellenében elvetették és azt u szöveget* fogadták el újból, amely a kormenynak széleskörű felhatalmazást ad. zetének egyrésze a gránáttüzben leszakadt és háromszáz német sebesült halt meg a lezuhanó kövek között, vagv égett halálra a kigyulladt gerendák máglyáján. A templom igy vált halottasházzá s azok pusztultak el benne, akiknek testvérei álltak az ágyuk mellett. -S mintha szimbólummá szélesedne ki ez a tragikus kép, — mindenki elpusztul, ha a béke temploma beomlik s azokra leselkedik először a halál, akik fegyvereiket a béke temploma s a béke gondolata allén emelik. A biblia igazsága: aki fegyvert fog, az fegyver által pusziul el, igy vált a világtörténelem által igazolttá. Csak az győzhet, aki kerüli a háborút, de aki keresi, elpusztul irgalmatlanul. A háború, mint Kronosz, felfalja a maga gyermekeit. Ha egyszer meg tudnának szólalni a halottak, ha síremlékek kőtábláival szavaz:\i lehetne, ha megszólalhatna a sir szája is, mind csak azt mondaná: legyen béke. Mi meghaltunk, de a béke éljen.' latát fogadja el. , — Már több beszédben említettem — mon-< dotta —, hogy a kormány véget akar vetni az évek óta fennálló pénzügyi zűrzavarnak. Ez a helyzet nem tartható fenn többé. — A kormány helyzetének stabilitására sokkal nagyobb szükség van, mint valaha — foly-< tatta a miniszterelnök —, már pedig a kormány stabilitásának e^yik eleme a kincstár stabilitása. A képviselőház már ellátott védekező fegyverrel, a szenátus talán nem hajlandó megadni a fegyvereket ? Tayo szenátor, a pénzügyi bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a szenátus pénzügyi bizottsági hajlandó lenne követni a kormányt ezen az uton, de az a veszély áll fenn, hogy néhány hónap alatt! Franciaország egész közgazdasági élete összeom-i lana. Ne'tünk csak egyetlen kérésünk van, hozzák: vissza a külföldről a kiáramlott francia tökél. Ezután következett a szavazás, amelynek sorún Perrier javaslatát 187 szavazattal 72 ellenében elvetették. * A kormány a szavazás előtt nem vetette fel a bizalmi kérdést. A szenátus ezután 238 szavazattal 52 e'lenében elfogadta a szenátus pénzügyi bizottsága által módosított szöveget. A szenátus legközelebbi ülését vasárnap ftól^ előtt tartja. Este 10 órakor a kamara ülésén a kormány kérte a szenátus által visszaküldött törvényjavaslat haladéktalan tárgyalását. Pietri volt pénzügyi és tengerészetiigv ii miniszter hivatkozott a helyzet súlyos voltára és •kiemelte, hogy a szenátus mec/tagadta a korA francia szenátus mődotitott formában fogadta el a kormány pénzügyi javaslatait Izgalmas események Párisban A kamara másodszor is az eredeti javaslatot fogadta el ; * «