Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-13 / 132. szám

& ÜÉLMAGyARORSZAG Vasárnap, 1937. jnpius 15 IMI _|B 9MS 1 • flfc As a? a legjobb harisnya, amit felelősség Pollák TfitlVfirfik 9 üdía Un. rlOQV miaGrií mellett minden árnyalatban P 1.78-tólP 8.50 "USl."!* J ^VB wm m -I^ árusítunk. Egyedül Szegeden DIO ug K medarakat a közelgő családi élet öroineltő' meg­fosztani. Ahogy csellengünk a sóstengerben, táv­csövem időnként az eget kutatja. Szinte vakit az cIszinlek'Dcdelt ég, de nini, mintha ebl>ől a fehér égből is még jobban világítana valami. Egy gyö­nyörű vakitófehér madrfrsercg, v ;iloMÍ^r >s madár­lúrt méltóságteljesen kering magasan a tó felett. Azonnal bohuzódtunlc a sásba és én távcsövem mezejéből nem eresztem ki a madarakat. Lassan ereszkednek. Már azt is látom, hogy Kmiilas gé­mek. Vagy negyedórái terepszemlézés után a csa­pat élén lévő madár siklórepülésre tir'ott merev szárnyakkal ereszkedik, mire a többi madár is átveszi a (tempót. Hatalmas kört leirva a csapat tőlem több. miiit egy kilóméter távolságra le­ereszkedik. 17 gyönyörű vakitó fehér állat. f A leállóit csapat pár pillanatig körülnéz az Is­meretlen helyen, Ue csakhamar otthonosan hozzá­látnak az ivásnak és a tollászkodásnak. Egy kis zátonyon allnnk u sík viz közepén. Csuk lassacs­kán merészkednek beljebb a vizb<\ A s»k muslinca és szuivvogc.sipéstöl ég a lábam, deltát ezidaig el voltam foglaíva; már a haditerv­vel is elkészültem. Megnéztem a széljárását. Azt is kitapasztaltam, bogy az ilyen messze uiról jött, északra tartó vándorokat csak észak felé lehet i reduicnyesen hajtani, a világ minden kincséért sem mennének délnek egy fél kilométert is. mert egy helyt fcjkarikúzttak újra a magasba és foly­tatják abbahagyott utjokat. Észak leli terelve okét meg pár száz méterrel odébb leállhat nak. i'erkó gyereknek elmagyarázom, hol fogok leál­v lani, helyesebben lekuporodni a sásban, megma­gyaráztam merre menjen ő nagy kerülővel a ma­darak hátába. Amint igy magyarázgatok. » szer­kőknek, ezeknek a különben kecses és kedves kis sirályféléknek a viz felett lebegő csapata észre­vesz berniünket és dühös csérogassal illetnek és nem tágítanak a fejünk felül. Méltatlankodnak azon, hogyan mertünk mi betolakodni id ' az ö világukba. Csak a gémek észre ne vegyék ezt a felfedezést. Szerencsére a szerkők Fcrkót kísérik. En is megkezdem a derekig érő sásban' a fárasz­tó görnyedéses utamat, vagv 300 niétert kell elő­rejutnom a Sás széléig. Félóráig gyönyörködön a madarakban. A legtöbbje már féllábo.t áll behú­zott jiynkk i A szúnyogokkal van megint sok baj. A muslincákat csak le lehet seperni tenvérrel is, de ezek a kiéhecztt bestiák csak ugy özönle­pek q sutból. A legtöbbje frissen bújhatott ki a lárvából, áttetsző halványzöldek, légiesek, málé­1 nnyak, de a szigonyuk acélból van ... Feltűnik Ferkó, amint a gémek hátában több r.ilnt c - kilóméter távolságban kilép a sásból. A gémek mintegy parancsszóra leeresztik lábalkat, kinyújtják u nyakukat, frontot vesznek n gyerek felé és most már le sem veszik a tekintetüket többé róla. aki utasítás szerint, lassú ÍJgyelgésse! halad előre, mint akinek nincsenek gonnsz szán­dékai. Már vagy 200 lépésre jár tőlük, mikor felkerekedik a csapat é» elindul feléin. Nincs szerettetem, mert tőlem vagy 150 1&p£sre irányt változtatnak és mellettem kb. 90 lépés­re húznak el. Vétek volna ily mesziről rójuk se­rélezni. A madarak ozonban már többé r.em eresz kedwk le q tdra. Ugylátszik sietős a dolguk, mert nagy magasságba emelkedve egypár kör le­írása után irányt esznek északnak Néha-néha még megcsillannak a nap ragyogásában, majd el­nyeli őket a végtelen. Sajnálom, hogy legalább a fényképező gépemmel nem vadásztam le őket. Délfelé jár az idő. Ebben a nagy melegben az. embernek még enni tincsen kedve. A szúnyogok­nak azonban még jobban megjött az étvágyuk. Ugy, bogy egy rossz vászonnadrág felhúzására kényszerülök. Mi lebet itt este, ha még a dólí napban sem hagyják békén az embert. Nein vala­mi kényelmes a vizes nadrágban való járkálás, de egészen jól hüsit a nedves borogatás és leg- I alább a sás borotvaszéle sem hasogatja az em­ber lábaélét. Az egyik szigeten nagyobb fekete madár yan. Távcsövem megoldja a rejtélyt. Feketególya. Ugyan mi késztette erre a videkre az erdős-vizes vadregényes tájaknak ezt a madarát. Meg is kér­dezem Ferkótól: _ Hallod-e, te Itt lakol a Fehértősaélben, is­mered-e, láttad-c azt a nagy leket*; madarat ott a szigeten'! Ferkó nagy komolyan tárcsövet formál a két tenyeréből, mint valami hadvezér, szétvetett lá­bakkal nézególi a madarat s megszólal: — Hogj' ismerőm-e, hát bonné ismerném. Az a szerecsöu gólya az, amelyik a Géráék szolid gó­lyáival szokott járkálni. Még a tanyába is be­mönt velük, osztán azok hiúba zavar^atik, csak nem akar elmöuui. Kissé valószínűtlennek hangzik a dolog, de miért füllentene és a parasztgyerek. Na, ha 'lyen szelid ez a gólya, gyere Ferkó menjünk neki és lőjjük meg. Ugy sincs még ez a gyűjteményemben Csodálatosképpen be is várt ez a gólya kb. 80 lépésig, de azután abbahagyva a vízben va.ó lé­pegetést, megsejthette, hogy rosszban jaruak, 'majd megállott egy pillanatra, kihúzta magát s elindult Szatymaz runyába. Valóban csodálatos ennek a vad madárnak ez a szelídsége. Kifelé tartunk a sásos részből a nagy csator­na irányába. Tőlünk vagy 2 km. távolságban a csatorna partján gémek gubbasztanak. Köztük a fehér gém i»l Netr is egy, de kettő! Két t a3y kó­csag. Pár perc alatt meg voltam a haditervvel. Fcrkőnak mé£ külön egy pengőt is 1 sértem, ha PóvioíiuU a SZEGEDi IPMRT! 4x alúbtoi Kerékpat mUsaeréasek TISZA elnevcxésU eístrendii primo garanciás heréUpár köpenyt már 3*98 pengőéri, j p r > m « l(erékndr tömWHet már 4*48 pengőéri árusítanak. Bauer Géza Kossuth Lajos sugárut 71. Béres András Fekete sas ueea 11. Csorba Imre Kossuth Lajos sugárul 73• Fekete György Újszeged Csanádi ucca 10. Galiba Anárá$ Hattyú ucca 55. Gabba József Kossuth Lajos sug. 6, llajáu Dezső Kölcsey ucca 5. Kakuszi János Csaba ucca Sí. Kántor Ferenc Tisza Lajos krt 3. Lukács János Feketesas ucca 2?. Markovics Szilárd Tisza L. krt. U. Szántó István Mikszáth Kálmán ucca íí. y.sótér Sánáor Kállay Albert ucca ?• ügyeskedik és a hajtás eredményes lesz. Pedig ilt Ferkón mult a legkevesebb. Oly kevés itt a a eshetőség., hogy ezek a madarak nagy messzeség-, böl pont a fejem fölé kerüljenek. Tekintetbe vévo a széljárását, a legközelebbi sásszél, ahova el kell jutuom vagy 100 méterre van tőlük. Én elég rövd idő alatt jó rejtettségben eljutottam a kijelölt helyemre. Ferkó meg elindult a madaraktól ép­pen az ellenkező irányba, hogy több kilómétcrcs kanyarral a hátukba menjen. Félóra is eltelt, ami­dőn meglátom a gyereket a gémek hátában, nagy igyekezettel gyúrja a ragacsos tófeneket. Előbb a szürke gémek kapnak szárnyra. A két kócsag veszteg marad. A gémek egyenesen felém jönnek a viz felett. Közvetlen közelemben azonban ész. revettek és ijedt oldalra vágódással derékseegbeu eliszkolnak. Dühös vagyok, mert a kócsagok ki­nyújtott nyakkal figyelik a fejleményeket. A he­lyem már nem ér egy fabatkát sem. A fiu mintha tudná, hogy nekem idö kell s el kell innen men­nem, megáll. A madarak méltóságteljesen álla-« nak, néha-néha tesznek 1—1 lépést előre is. Most már azután nehéz volna valakinek tanácsot adni, hogy hova menjek. Elmentem jobbra vagy 60—80 lépést. Veszteg kell maradnom, mert elladult a gyerek. Vagy 000 lépésre töl« a kócsagok elindulnak. Nem felém, hanem tőlem messze jobbra. Feltevé­sein azonban uera csalt. Ezek a gémek után akar­nak menni és csakugyan most kanyarodnak és látszik, hogy felfedett veszélyes helyet akarják kerülni. Mozdulatlanul lapulok a sásban Jol jönnek, csak vagy 30 lépéssel kellene még jobbra eunem. Megvárom mig kicsit tul mennek raj*am( Most vannak legközelebb, de már tekintélve* ma­gasban. Éppen csakhogy lőhetek. A közelebbit ve* szem célba. Lövésemre a nagy madár megbillen és féloldalt rc<puto?au zuhan lefelé, c»éséb«'n han­gosan súrolva a levegőt. Tőlem vagy 80 lépésre a sás tengerben tíínllc cl Nem merem levenni tekintetemet az esésJ helyről, nehogy elveszítsem a madarat, mint abogy sok! eestben jártam, ha nem a leesettet, de a távozókat figyeltem tovább. Gyönyörű disztollas kóetag. A hossza ToszJot'l disztollak jó araszny ira érnek tul a vakító fehér szárnyakon. Arany szeme, tengerzöld csőrtövA emeli a fejedelmi egyszerűségben is fenséges pom­pát. Legelsöbb is gyűrűt kerestem a lábán. Nem találtam. Talán mégsem a mi kisbalatoni kócsa­gunkat lőttem meg. örömömbe egy kis keserű ía is vegyült. Nem-e párosak voltak a madarak és vájjon a lelőtt kócsag azonos-e a remetéskedő ..fehér gémmel?" Megnyugtatott az, hogy a kó­csag öreg him példánynak bizonyult. Itthon volt még egy kis kalamajka a kócsaggal. Az asszonynép nem tudta megérteni, bogy lehet a kócsagot disztollával együtt kitömelni, amikor azt kalapdisznek teremtette a jó Isten. Elsősorban persze női kalap mellé Meg hát kár is megetetni a molyokkal azokat, az értékes tollakat. Meggyő­ző érvemnek — ha nehezen is — de volt foga­natja és a madár a disztollaival együtt kerül ba külön szekrénybe a múzeumi fehértói gyüjte. ménybe­Sajnos a Fehértó szép világának nemsokára! vége van. Zúgolódnak a juhászok, kevés a legelő. Pár nap múlva megnyílik a viz utja a Tiszába és hetek multával már csak porfellegeket fognak kergetni a tófenéken a szelek. Dohát első a gaz­dasági érdek. Hogy a sok kiköltött madárfíókák­kal mi lesz, azzal nem törődik senki. • • BIIP WM * •• • ^ Szén és kellemes kerthelyiségében esténként c KETTER ettermei + ^lakatos fióh* VI ü«. UM.lku A fi ~ Elismert jó konyha. Fajborok Szép és kellemes kerthelyiségében esténként és finnepuapokon és cigányzene­kara muzsikál. Buda, Xt. ker.. Horthy Mík'ós-ut 48 szám. v s^ediek^uandó "J<«í Aikozó'heVye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom