Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-16 / 110. szám

Vasárnap, 1937. május 16, OECra*Gy*RORSZ*D 13 TORONTÁLI FAMETSZETEK Szvetozár vizsgái Ár Í£az] jog&sz típusát a mi szeműnkben, ikilí veres verejtékkel voltunk kénytelenek Ki­pumpoljjj a mindennapi apró szórakozásokra szükséges garasokat, — Szvetozár jelentette. Egész magányosan állt volna a jó Ciu, l«a nincs mellette öreg nagynénje, Miiike tánt, aki lányosan bájos és szeretetreméltó maradt iehérhaju korában is. Azt besülték róla idős népek, akik mindig jobban tudnak mindent, bogy Szvetozár apjának voltaképen őt kellett voina elvennie. Hogy azonban a család az idu­sebbik jkyayt javallottá, Milike leszátnoit sz I gvsz íerfjui nemmel. Épp csak árvaságában J ordította minden gondját a/ öccsére, a/t pe­dig aggastyán korában se fogja senki férfinak tekinteni. Annyi bizonyos, hogy Szvetozárék mindent elköltöttek arra az időre, hogy a túlvilágon érdeklődni illett szállás után s hu Milike nem viszi át soha meg nem szűnő szerelmét az öcs-' i sére, az most zsákokat cipel a burcsellíkon. Igy azonban elvégezte a gimnáziumot, még pedig Milike segítségével, aki csodálatosan tu­dott játszani a szivek billentyűin. — Nincs nekem a jó Istenen kivül más örö­mem. mint ez a fiu. íla lenéz az égből szegény Aula néném, hadd lássa, menny ire pótolom az ő gondoskodását. Természetes jiát. hogy azt a csekélységet, amivel rendelkezem, két részre ">ztom majd. Legyen az egyik feie Istené, il­letve — nagyon helyesen méltóztatott megje­gyezni — földi szolgáié, a másik pedig a gye­reké. Szvetozár ezek alapján olyan fürgén csú­szott át y gimnáziumon, hogy hozzá képest a szánkó gutaütött elefánt, utána pedig alapit­váftyos bennlakója lett a Tököliánumnak, Amely nemcsak étellel és itallal iátta a hoz­zájutott aranyifiuságot, hanem gondot viseli a lelki kipallérozódásukra is. Ettől kezdve nem voll irigyeltebb fiu Szve­hjzárnál. aki feltűnő figyelemmel tanulmá­nyozta Budapest éjjeli életét, főleg a bortani összehasonlító szakmára helvezve a súlyt, mert odavalósiaknak adhatnak akármilyen lőrét, de ne tanítsák Őt az okszerűen kevert karlócai ürmös izére olyanok, akiknek ehhez sem lel­kiismeretük, sem szaktudásuk nincs. — Drága gvenaekem, csak írj egész bátran, ha bármi kellemetlenséged van, — biztatta a fehérhajú Milike. Tudod jól, hogy a fele Istené, aki adta, a másik fele a tied. A menybéli atya nem fog megneheztelni, hogy csak az egyik részéi juttatom neki vissza, hiszen szívbéli helyre megy a hátralevő fele is. A drága Szvetozár aztán, unván egyébkent is az irást. rájött, hogy a világ úgynevezett lehnikai vivmánvai között a sürgönyözés áll a !i„ebő helyen. A sürgönyhivatal megtanítja az embert arra. ami Kiss Sándor doktor pia­n.sla tanár urnák nem sikerült, ha mingyárt kiköpte a fél tüdejét, nevezetesen, hogv a sti­lusi-ak világosnak, tömörnek, állekiníheíőnek kell lennie. _ Száz! — mondta néha a Milikéhez inté­zett egvszavu távirat és fehérhajú Milike dró­ton küldött száz forinlot a gyereknek, akit nyilván végzetes veszély fenyeget. Mikor éu megismertem, már előrehaladott korú legény volt és az öreglánv életében piros­belus napot jelentett minden látogatása. — Haza kellett jönnöm, magyarázta esíe a tetthelyen palaekűtegek mögül, mert kárho­zatba kerül a nénikém, olyan könnyelmű. -— Milike? — tört ki belőlünk a csodálkozás. Kor ide, yagv oda, ahányan csak voltunk, mindnyájan rajongtunk MÜikéért, akinek ra­gyogó tisztasága, szelídsége porba alázta az < mbert. A részletezhető összes szerelmek kö­zül pedig ez nevezhető a legkülönbnek, yietl itt sose lerjedt tovább a vágyunk az alázatos kézcsóknál, áhítattal, míg egyéb tereken... hál ami azl illeti... no, de ne bántsuk a mul­tat. rég elfeledték azt az akkori, immár szin­tén fehérhaiuvá vált Milikek is. Nem ltóSíélve az Eüszav étákról, meg Jeltnakrol. Joggal meg voltunk azért döbbenve, hogy Szvetozár különféle gyanúval illeti szivünk hölgyét. Kárhozat, szörnyűség az! — Ilát vájjon JJIÍHUL neveznélek, hogy fel­kutatja az összes adósságaimat és kifizeti! En­nél pazarabban csali a vármegye bánik a du­nai öblözctekkel, amiket hiába szabályoznak, mégis csak elviszi őkel a viz. Mint azt Bárá­nyos és Borcsa községek tanúsítják. Ki hallott már ilyet? Ki-fi-zet-ni! Hogy a markukba rö­högjenek azok a telhetetlenek. Mennyivel jobb helyen lelt volna az én kezemben az a pénz. Teszem azt, ideadja, hogy rendezd fiam. cn pedig rendezem. Ha liz forintot törlesztek u szabónak, vájjon nem csókolja meg a kezemet? De egyszerre ölvenet! Aztán csodálkozzon va­laki, hogv cl vannak kapatva az iparosok, vá­lasztójogról, kamaráról, meg mit tudom cn miféle szamárságról ábrándoznák. Mondom én századszor is, hogy ilyen öreg nők ronlják meg az ipart, mert elmaradtak a kortól és ős­régi ideológiákban élnek. Kendezvén az ügyeket, Szvetozár visszatért a Tököliánumba, onnan szállt ki borászali lu­demányokra és halálos sértésnek vette- ha a földijei elkerülték, valahányszor felsAdródlnü valami ügyben, o ludla. hol főzik a legzama­szcrelme" a női zenekar primásnő.jének, — tosabb kávét, hol nincs átmenetileg „végzetes mert hogy az ilyennel olyankor nem lehel be­szélni, — hol ismerik a kiszela csorbát, hol a lelket felvidító igazi gyuvecsot, hirtelen süíö't, ráboruló marhaszeleltel Ha véletlenül nem volt! Óbudán honi szárma­zású kocsmáros, aki aztán ugy gondoskodik az emberről, hogv az angyalok se különben, — hiszen ha a körülmények ugv kívánják, sze­mélyesén szállítja haza, — akkor a megfejelő egyéniséget okvetlenül megtaláltuk Szenten­drén és öt percbe sem tellett, vidáman zengeít a tambura, mondván: ...Hej s a 1 a j p a s a 1 a j... Milike ezalatt otthon büszkén mesélgelie: — Jogász az öcsém, azt akarom, hogv figv­védi irodát nvisson és hasznos tényezője le­gyen a társadalomnak. A mi társadalmunkban ugvanis több tényező szerepelt, mint egy matematikai tankönyvben, itt minden azon mult, hogy mekkorák az egyenletek s milyen számbeli -ullval emelked­nek ki belőlük a tényezők, akiket hangsúlyozni soha cl nem mulasztottak. Voltak tényezők 3 belvárosban és külön a külső részeken, álta­liban minden osztályban, a kis kocsmák ösz­szes piros és fehérabroszos termeiben éppugv, niinl a folyón tul a Kotárkában, ahol a szeré­nyebb tényezők osztályismétlésre utasíttattak már beláthatatlan idők óta az élettől. Hát valamelyik ilyen tényező stallumába kellelt volna behelyettesíteni Milike kívánsá­gára Szvetozár! is. aki lassankint valamenjivi ifjúsági éviáratunkat bevezette Budapest éj­szakai életének rejtelmeibe s romlatlan kedély maradt akkor is. mikor végérvényesen elárvul!. Mert Milike is behunyta egyszer szelid sz.'.p szeméi s mi akkor nagyon sokat sirlunk. Az öreg templomból temették, ahol fehér meny­asszonyi ruhában, mirluszkoszorus fejjel, pi­hent érckoporsóiában, mint a Tisztaság iegye­so. akinek elgyürüzte magát. Szép volt még mindig, sőt most volt a legszebb és bárom óra hosszat tartott a szertartás, csupa próía kéi t a számára örök nyugodalmat a menvbéli alvó­tól. akit antifónákban értesítettek, hogy Milike megtartotta igérelét. A vagyon fele, valóban, visszaszáll az l'r cél iáira, az idelenn kezdő­dik betétek és panirok. továbbá többrendbeli ingatlanok forrná iában­Szvetozárról nem esett sző az antifónákban. de ilt derült ki. hogy az a ió lélek mennyire gondolt olyasmire is. ami nem jutott volna a AiánUuk a hölgyeknek hogy külöaögao tavaaszal tig-y^ljene^ aroute szépségére, Használják roodszeresen az év­tizedek alatt legjobban bevált ly.rüs nagtjaiijedi liovdcs-hrcmrt A legelhanyagoltabb arcbőrt t.? röYÍii i<i'J tfait tökéletesei! vendbeljoíza. . Pjjeli basijnátalrá köb 1 , , Nappali használatra SárgJ^°W;4sbia nü közönséges eszünkbe. A végrendelet rávet­nalkozó fejezete ugyanis több részre oszlott, Szvetozár színién kapott házat, amelyben lak­bérnegyedek gondja nélkül élhet, egy behi­könyv az apró igények kielégítésére szolgált, a szöveg egyébként ugy mondta, amint írva va­gyon. — Pillanatig sem nyugodhatnék a földben, lm azt látná a lelkem, hogy szeretet! és egyet-* len öcsémet anyagi gondok zavarják tanulnia* nvai befejezésében. Azt akarom, hogv ügyvédi oklevelei szerezzen és hasznos tényezőjévé vál­jék a társadalomnak, ezért rendelem .. .• Igen is, rendelte, hogy egy rész tőkésít les s annak járandóságai Szvetozárt illessék, amig elkészül azokkal a tanulmányokkal. Magit a tőke érintetlenül megőrzendő Szvetozár leen-i dő leszármazottjai számára, ilyenek hiinv.n ban pedig halála után olyan leányoknak jus­sén. akik „megértés hiányában" hajadonok maradlak. A szent olajjal keresztet öntöttek Milike mel­léi*, a koporsó fedelét lezárták, őt magát elle­mellék. Azután sok minden történt, a többek közöli felfordult egv kicsikét a világ. Az emberek ugy, szaladlak először egymásnak, aztán egymás­tól, akárcsak a nemzetek s az ifjuságunk is el­szállt. Ha néha nagy ritkán találkoznak baj* dani ismerősök, meglepetve kiáltanak fel: — Nini, le még élsz? Egyformán fáj a privát élet. de az sem ' jt-«' kaság, liogy valakinek a más élete fáj. V:vt nem tudom mi ez, azelőtt nem ismertük. Sose tudtuk, mi a nemzetiség, a más vallását mm kutattuk, szerette egymást, aki egymáshoz vonzódott elmérgesilő határok nélkül is. I^y; tartozik a legkellemesebb emlékeim közé P.i­nics Lyubomir, a Zeus külsejű próta. — mint-, ha most ásta volna ki Schliemann —, aki in­cvenes szerb nyelvtanfolyamot tartott a más* aiku diákok számára, ugy, hogy már kezd­tünk irni, olvasni, sőt beszélni is. A ginmás ára előtt sárga kis homokfutó várta. Oiyarí kiesi kocsiban akkora nagy embert a/óta s<J láttam. A kifoszlott bélésű sziccen valósággal elveszett, mikor belesüppedt és a mezitlábeí. kocsis megindította a lovat. í Egv ló húzta ugyanis a Homokfutó!, amel"^ nem is homokon fűtött, csak rossz macskakö­ves utcákon. Ez a ló pedig vak voll mind a két*szemére s mi különféle kérdésekéi adtunk fel neki, nut mindenre bólintott. — Szamár a Milenkó? A vak állat azt felelte, liogy igen. Igy szárnyaltunk a játszi humor birodalmá­ban." könnyedén, sől könnyelműen is, mert többel foglalkoztunk a néhai paripával, mini a föladott leckékkel. Lyubomir próta olyan fájdalmasan tudott ilyenkor mosolyogni. Aztán megrázva hatalmas üstökét, tovablS magyarázta, hogv- teszem azt, szeretett fiát. Pánies Dániel tanácsnok ural, voltaképpen Pánitynak kell kiejteni a helyes szabály "tó szerint. Nem tudok hűtlenné válni az emlé­keimhez s ma is szívesen gondolok az öreg prólára. Müveit úriember volt, közvetlen «5t Meg ér Reztek az 1937-es iipusu lerll c$ nol kerékpároh Arak már pengőtől Hitelképes egyéneknek 12 havi rész'eliizetég. Ndgy ^ölaazlek ! Eredeti „MOIX" speci&l vereiiy herék párok cgyedárusltása NARKOVICS SZILÁRD OKI. üépésznérnök műszaki vállalata, Szeged, Tisza Lajos körút 41. Telefon: SO—20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom