Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-16 / 110. szám

ÍO DÉT. MAGYARORSZÁG <"ssárn«p, 1937. máfus lfl. Moíyháv ellen megvédi sxőr­méit szavatosság melleit KOS rpy pár kacsa tart felém. Az egyikben díszruhás kanalas hímet ismerek fel. Jó hányban jönnek, csak magjsolom egy kicsit ükct, pedig a gyűjte­ményem számára nagyon hiányzik egy díszruhás fiáesér. Már ilt is vannak a lejem fölölt. A hátul repülő fiáesér elé jótávolságra célzok, jelzést nem látok. Még mintha fokozottub iramban űzné a párját. De nini, egyszer csak egy-egy szárnycsapás kihagy a madár repülése bizony i aianná válik, meginog, majd fúrni magát J- f&Lc, dc A követ­kező pereben ósszecsuklik és kalimpáló fejjel, összevissza szárnyakkal zuhan a magasból. Ma­gasra loccsan a viz felette. Párja még nem sejti a tragédiát, megy tovább. Talán a viz loccsaná­sára lehetett figyelmes, mert egyszerre nagy kör­ben mély ívben ereszkedik a vízben ringatódző udvarlójához. Már megek is érte nehogy a szél elhajtsa, felveszem. Egy szem sörét járta át a tüdejét. Messziről kis gojzer szavát hallom. Sietve ugrom vissza a gödörbe, távcsővemmel fel is fe­dezem nagy magasságban a felém tartó kis goj­zer.t Észrevette a csalogatókat, mert egyenesen erre jön feétn, de nem akar lejebb ereszkedni. Ugy látszik, engem is észrevett, amidőn a kacsáért mentein és most előbb terepszemlét tart. Ilozzálu­pulok mozdulatlanul a gödör falához. Nem veit észre, mert egyszer csak szárnyát mozdulatlanul tartva .széllel nyomatja magát hátrafelé, hogy igy függőleges félkörös ivet leírva, mélyebbre keiül­iön. Párszor ismételve ez az Ívelő süllyedést már­is madarak fölé került. , Könnvü a lővé-. behull a c* uhu ad urak' közé. Mcnézem az órám. Háromnegyed 4. Ez még nem iehet a húzás kezdete s vájjon lesz-e egyáltalán búzás? Jó ideig csend. Egy nagyobb pajzsoseankócsn­p:il illan tova a fejem felett. Ezeket ugyan jól el­bambásokdtam! Kisebb kacsatársaság indul el a messzi vízről. Kettő elkülönül, felém tart. Felis­merem az aprórécéket. Csodálatos, hogy ezek a magas északi fészkelők is párban vannak. Már alig 20 lépésre vannak tőlem. Az elsőt, a tojót, sikerült leszednem. A többi kacsák párban kergetődző ka­nalas récék voltuk. 5 óra felé jár az Idő, még semmi mozgás. Ba­rnulom a bibicck fáradhatatlan gyakorlatozását, a lesgödröm falán í^e-ida iramodó pókok játékát Az esteledő szellő fokozottan szállítja az ébredő föld életillatát. Egy-egy apró, sárga cserebogár zümmög e! a fülem mellett. Esteledik. Egy nagy fekete temetöbogár zúgva emelkedik előttem a fű­ből éjszakai kröutjára, furakodik az égbe, sokáig követem még a parányi fekete pontot, azután el­vész. Meghallom az első gojzercsapat tre­molóil Pár másodperc és már a viz felett úszik felém a népes csapat. Lehetnek vagy <10-ea. Az első jó messzire a többitől, már lőtávolban van, leállni készül, amidőn lövésem éri. A közelgő csapat er­re. megtorpan, elvág oldalra, majd ounan indulnak kissé tétován feléin. Éppen oldalt mutatják magu­kat, mikor duplázom s kettő hull ki belőlük. Már gynlogolok is a három vizbeesett madárért. Az utolsónak esett madár még él, úszik s éppen le­hajolni készülődtejn érte, amidőn szárnyrak^p előttem s kalimpáló lábaival a vizet surolvo, ne­hézkes röptével vagy 300 métert megy s azután ismét vizet ér. Na. ilyen messze már nem tudok utánamennt. Még ki se jöttem a vízből, már jön a másik, kisebb csapat a csalogatók felé. Ész­revesznek, nagy ivben kerülik a lesgödrömet örül a szivem, mégis csak van behúzás, itt vannak' a kis gojzerek... Két kisebb madár tart felém. Felismerem osuizásukról, hogy kormos eankók. Az egyik gya­nútlanul állana le a vízbe és nyakig merül bele. Ijedt kiáltozással menekülne, de első lövésem éri, mig második lövésemre a másik hull a vízbe. Niucs időm felszedni őket. Jön egy hatos csapat kis gojzer. Egyet sikerült kis«ednl belőiük. A többi azután már oda sem hederít többé a rendü­letlen nyugalommal álló csalmadarakra. A cankóimat már messze ringatja a szél, ami­dőn bfigyekezem értök. A legnagyobb óvatossággal lehet csak Járni a ragacsos, nyári száradásnál csordajárásos tófenér ken, Néha • • ­-—-—1 - .. •S z é g e a két arasznyi mély gödrökbe csúszik * dorckra szíjazott gumicsizma s bizony akárhányszor valóságos akrobata mozdu­latokat kell csinálni, hogy a szikes vízben az egyensúly megtartható legyen. Auiig igy a mada­rak összeszedésével bajlodoui, két gojzercsapalot is kaphatnék lövésre. Végre ismét lesben vagyok s pár perc múlva már ismét jón egy nagy csapat; megvárom, mig a csalogatók fölé érnek, '.tt dup­lások, keltő kihull, egy fájdalmas sivalkodó póli­iássaJ alant repülve, külöuváhk és menekül sú­lyos sebével. Nincs időm szemmel követni, mert a nagy csapat uiár ismét a mümadarak felett van. Duplázok ismét, de bizony restelkednem kell, mert az elhamarkodott lövésekre egy sem esett ki, s a nagv csapat odébb állott. A sebesült is elveszelt. Egy kis csend következik. Éles eankófüttyöt hallok a magasból. Tétován keringő erdei cankóni ismerek. Ezek ugy sem ereszkednek le. Látják, hogy nem nekik való cz a csupasz terep, már men­jek is. Jobban érzik magukat a sürü, bokros, ho­mályos tiszai kubikokban. Vöröslábu eankók' jel­zik jövetelüket bánalis füttyökkel. Ketten vannak a csalogatók Telelt. Helyrehoztam előbbi paceo'á­somat, mert duplázva, egymásután szedem le őket. Komolyan esteledik. Mcgjelennekf a késői be­húzok. a partfutók, a tringák is. Nagy csapatban seregéiyszcrü kanyargással hasítják a levegőt. Már-már azon gondolkozom, hogy szedem a sátor­fámat. emberem is vagy negyedórája ácsorog tő­lem egy kilométernyire, amidőn egy nagy, leg­alább 80—100 tőből álló gojzcrc&apnt roha­mozza meg madaraimat. Duplázásomra bárom darab hull ki. A gödör falá­hoz simulva, gyorsan töltök s a nagy csapatnak egy töredéke már jön is visszafelé. Most már gon­dosan célozva, mindkét lövésemre kiesik egy-egy madár. A nagy csapat már messze jár, amidőn ca utóbbi kis megvámolt csapat utánuk indul. Indu-* lok be a vízbe, összeszedem mind az öt madarat,. Emberem előjön és kezdődik az elrámolás. Ez ai nagy csapat kis gojzer volt az utolsó behúzó csa­pat. Az uton visszafelé bandukolva, azou töpren-* getteni, hogy mennyivel több madarat lőhettem volna, ha nem kellett volna unos-untalan a lőtt madarakért kiszállanoni a gödörből. Megnyugod­tam, mert ha ezt nem tettem volna, lehet, hogy dupla eredmény mellett most még ennyi madárral sem jönnék bazaíelé. örültem, hogy megtaláltam a kis gojzereimet, bár a huzásuk meg sem közelit! a más tavaszok esti mozgalmát. 400—500 darabra becsülöm a lá­tott madarakat. Csak ennyi jár aludni a Fertőre, a többi valahol kint a vadvizeken éjszakázik. Már elszürkült az este, mire a tanyámhoz ér« lein. Elállolt a szél. Csend mindenfelé, csak a bó­kák kezdettek éjszakai koncertjükbe. Párák uszw nak a levegőben. A hold derűs arcát ezüstfátyol­lnl vonta be a ködös pára. Tükörképe bágyadtan, erőtlenül hintázik a tó tükrén. Egy elkésett póli­madár fájdalmasan fuvoláz a csillagosodé magas* ban. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTÁSI ÉV 1841­SZEGEDI FIÓKJA •ÜRGÖCTCIMi COMMERZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 36.7 MILLIÓ PENGŐ­BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE 193«. ÉV VÉGÉN* TAKARÉKKÖNYVBEN FOLYÓSZÁMLÁN ÖSSZESEN 156.8 133-Q 290.2 MILLIÓ FEÍSGÖ. LEBONYOLÍT MINDEN BANKÜGYLETET KULPIN TROPIKÁL ÖLTÖNY* Könnyű ós szollösl KULPIN DlVATHAZ férll és fiu késvruhaoszlálya, Békéscsaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom