Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-12 / 106. szám

DÉLMAGYARO Szerda, 1937. május 12. Politikai napilap XIII. évfolyam. 106. sz. a kereskedők útja Ugy gondoljuk, hogy az édes optimizmus italától részegen sem bizhatnak a magyar kereskedők abban, bogy kérelmeikkel és tiltakozásaikkal célt érhetnek. A panaszoknak és tiltakozásoknak ideje lejárt s az eredmény — nem sokkal rosszabb, mint a kereskedő egyéb munkájának mérlege. Még jó, ha ez a mérleg semmi eredményt nem mutat, mert mutathatna — deficitet is. A magyar kereskedők most összejöttek s kiöntötték szivük bánatát. A panasz a lélek megkönnyebbülésével jár, de ha a panaszkodó kereskedő újra odaáll a pult mellé, leül az Íróasztalához, ha folytatnia kell a harcot a Külkereskedelmi Hivataltól kezdve az adóvégrehajtóig mindenkivel, akinek és aminek tevékenysége végighúzódik a magyar kereskedő szomorú életén, akkor elmúlik az a könnyebbsége a léleknek, aniit a panaszok elzokogott árja okozott. A kereskedők, mint a rabkórus a Fidélióban, olykor kijönnek a napra, fölemelik két kezüket a világosság felé s elsírják bánatukat nehéz életüknek s amikor az elnöki csengő utoljára szólal meg, visszamennek ők is boltjuk börtönébe- A dal elhangzik, a panaszok sóhaja elszáll s kezdődik s folytatódik újra — minden. Sokkal erőteljesebb, sokkal intelligensebb, sokkal öntudatosabb a magyar kereskedő osztálya, semhogy sokáig tudná folytatni a könnyeknek azt a propagandáját, ami eddig jellemezte harcukat. A magyar kereskedőnek meg kell mutatniok — politikai súlyúkat is, ha politikai erőtényezőktől sürsretik és várják sorsuk könnyitését. Eleget hallották már a kereskedők, hogy a prosperitás jelei mutatkoznak s joggal számolhatunk javuló konjunktúrával, — a magyar kereskedőknek nz az óhajuk, Kogv a hivatali Felfogásban, a politika levegőiében álljon be a konjunkturaváltozás s ne a világtényezők változására, hanem a jóakarata helyreálltára s a kereskedelmi tevékenység nemzeti jelentőségének belátására bízzák gondviselésüket. Lehet, hogy. a konrunktura javulóban van, de ennek kedvező hatását a kereskedők nem érzik, - hallják, de nem látják. Ez a j a v u I ó ' k o n j u n k t u r a a statisztikai adatok szerint két irányban mutatkozik meg, egyfelől a kivitelünk emelkedésében, másfelől mezőgazdasági lakossáe u n k f o g v a s z t ók é d e s s é g é n e k fokoz ó d á s á b a n. Ám figyeljük meg, hogy ebből a két irnnvból mi jut el a magyar kereskedelemhez? Mesterséges alakulatok, „egy k<íz"-nek nevezett intézmények", agyonszubvencionált szövetkezetek, halálra, — a kereskedelem halálára — támogatott vállalatok fölözik le hasznát az export-tevékenységnek s a mezőgazdaságban élők, növekvő vásárlóképességének. Á magyar kereskedőknek megmarad továbbra is a védettség' rendszere, a hitelkéDtelenné tett tisztviselői kar, az export-lehetőségek kihasználása helyétt az önellátás adminisztrálása s megmarad számára minden bilincs és minden korlát, ami szabad foglalkozásának kereteit szűkítette s kenyerét elvitte eddig is." Mit kapott a magyar kereskedelem ebKen az évben a pénzügyi kormányzattól. A d ó felszólamlásokat. Amikor az élet primitív szükségletei szabják már mecr minden foglalkozási ág számára a vásárlóképesség felsőhatárát, akkor az élet primitív szükségletei az adóhatóságok felé nem védik meg a kereskedői exisztenciákat. Nincs forgalom, nincs kereset, nincs haszon, de adó teher, az van. Milliós vállalatok kimutathatják mérlegeik veszteséges voltát s adószimbólum ok órán mentesülhetnek a társulati adótól, de a kereskedő fizeti és visel i a közterheket akkor is, ha csak veszteséggel tudja üzletét folytatni. Az adó lassankint ugy tűnik fel, mintha nem is a vagyonnak, jövedelemnek, vagy keresetnek az államot megillető része lenne, hanem licencdíj, amit a kereskedőnek üzlete fenntartásáért fizetnie kell tekintet nélkül vagyonra, jövedelemre és keresetre. S a vidék kereskedői még súlyosabb helyzetben vannak, mint a panaszok orcheszterében a primhogedüt játszó budapesti kereskedők. A budapesti kereskedőknek mégis több jut az exporttevékenységből, mint a vidékieknek, a budapesti kereskedők nem érzik annyira a vevők közvetlen kiszolgálásában a kegyencszövet kezetek versenyét, a védettség nem fosztotta meg őket annyira kintlevőségeiktől, mint a vidéki kereskedőket s a magyar államvasutak rendszeres propagandát végeznek a féláru utazások ' engedélyezésével a vidéki kereskedők ellen s a budapesti kereskedők mellett. Érthető volna tehát, ha a vidéki kereskedők más utat is találnának a maguk számára, amikor panaszaik meghallgattatásán fáradoznak, mint amelyekre a fővárosi kereskedők lépnek- A vidéki kereskedőknek meg kell mutatniok, hogy nem támogatják azt a rendszert, amelyik elveszi tőlük munkaterületük értékesebb részét s ezzel kenyerük javát is s nem állnak rendelkezésére semmiféle vonatkozásban azoknak az alakulatoknak, melyek kereskedelemellenes politikai irányzat szülöttei. Hiába ankéteznek és hiába gyűléseznek, annyi erőt tudnak kifejteni csak, amennyi politikai sulyuk lesz. Amig kereskedők kiszolgálják és támogatják azt a rendszert, mely ellen védekezniük kell, addig ne is reméljék, hogy koncnál több jut számukra. Meghallgatni csak azokat fogják, akiknek hangjuk van s csak azokkal számolnak, akik erőt is tudnak' mutatni. Bethlen beszéde a gazdasági szabadságról, az alkotmányosságról, a szélsőséges gyűlölködésről és az erdélyi magyarság megmentéséről „Tlzennnolc ev bebizonuitotta, hoőu itt nincs szühség semmiféle diKtaturára- „Nem oldja mea a Helyzetet sem a giiUlölet fokozása, sem a hitleri elveK érvényesiíése" — „Megengedhetetlen egu 9 miiliús nemzet számára az, amit egu fo milliós nep is alig tehet meg", Rupert felszólalása a Költségvetési vitában Budapest, május II. A képviselőház költségvetési vitájának keddi eseménye Bethlen István nagy beszéde volt. Az ülés megnyitása ut án azonnal szólásra emelkedett nagy érdeklődés közben Bethlen István és beszédében ezeket mondotta: — A költségvetés nincsen ugyan egyensúlyban, hiszen deficitet tüntet fel — azonban csökkenő deficitet —. mégis azt kell mondanom, hogy ha formailag nem is, de lénvegíleg egyensúlyban van. Megfontolásra ad'okfct a nyugdi jterhek állandó emelkedése, hiszen a háboru óta legalább harminc-negyven millióval emelkedtek a költségek ezen a cimen. Ma a nyugdijterhek az egész költségvetésnek husz százalékát teszik ki. Arról szó sem lehet, hogy a mai nyugdíjasokra vagy a ma szolgálttban levőkre vonatkozólag revíziót hajtsunk végre, de szó lehet arról, hogy az állami szolgálatba újonnan lépőkre vonatkozólag más nvugdijtörvénveket emelíünk, érvényre. Az állami szolgálatban az üzemeknél alkalmazott munkásokat, altiszteket és hasonló kategóriákat a nyugdíjtörvény hatálya alól ki kellene venni és ezek társadalombiztosítás révén nyerjenek kielégülést nyugdijaik tekintetében, viszont a tisztviselőkre nézve szigorúbb szabályok léptessenek életbe. — A nemzet vállaira nehezedő adózási terheket túlzottaknak tartja. Ezt nem a jelentesi kormánynak" veti a szemére, de a Helyzet kezd tűrhetetlenné válni. Százhetven milliót tesz ki az a teher, amely a krizis cimén a költségve* lésben szerepel. — Az adózás egyenlőtlen is — folytatta. Kérte a pénzügyminisztert, hogy a túlzott adók csökkentése, az egyenlőtlenség megszüntetése és különösen az adók áthárítása és az adózás alól való kibújás szempontjából tanulmányozza behatóan a kérdést. Ezután a hadsereg kérdésével foglalkozóit Bclhlen. A hadsereg kiadásai a költségvetésnek csak kilenc százalékát teszik, míg a szomszédállamok és nuís államok költségvetésük 30, 40, sőt 50 százalékát fordítják hadseregeikre. Kérem a honvédelmi, valamint a pénzügyminiszter urat, hogv minden felesleges krajcárt erre a célra fordítsanak, mert a mai európai helyzetben ez a kérdés a nemzet létének és jövőjének kérdése. — Helyzetünk javulása még nem áll organikus alapokon, hanem jórészt annak az intervenciónak az eredménye, amely részben a római paktum alapján, részben pedig kivitelünk támogatásával és egyéb intézkedésekkel vált lehetővé. Mindent el kell követnünk, hogy a krízisintervenció mentől előbb megszűnjék. Mi 1>cleéltük magunkat egv kötőit gazdasági rendszerbe és nem vesszük észre, hogv ebben a rendszerben >egetálni lehel, de a széles népré-