Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-23 / 91. szám
DELM ftQVflKORSZAG ' I ¥1" ' II II ••Ilii III i,—i n sa E ZtOED. SMiketzíOtég; Somogyi ucea 2.1. em. Telelőm2303.>KladöhlValal b«lc*ttnkHnyvlör é> |e9Tlrodaj Aradi ucca a. Telefoni 0-06, _Nvomdn: Low lltpóí ucca 19, Telefon: 13.O0. • iAvtrafl leveleim: Deitre^j'aromég, Szeged Péníeh, 1937 április 23. Ara lo fillér XIII. évfolyam, 91. sz. ElÖFIZETtS, Havonta helyben 3.SSO vidéken «• Budapesten 3.00# KUUOldön 0.40 pennö. — Egyes szAxn ara helk«& nap t«, vasár- és Ünnepnap 10 "II. lllrdeiesek <etv£tele tarlta szorlnt. Mcnlr, enllc h6Uö Kivételével naponta reggel, Asz erősebb vállak. Ugy látszik', a szegedi magántisztviselők komolyan vették a pénzügyminiszter vasárnapi beszédének azt a mondatát, hogy az adóterhek zömét a gyengébb vállakról az erősebb váilakru akarja áthelyezni. A szegedi magántisztviselők körében ugyanis mozgalom indult meg, hogy országos megmozdulást kezdeményezzenek a magántisztviselőket terhelő külön adók megszüntetése érdekében. A szegedi magántisztviselők ebben a megmozdulásban bizonyára pem maradnak magukra. Mellettük lesznek minden valószínűség szerint mindazok a képviselők, akik a képviselőház pénzügyi bizottságában rámutattak a magántisztviselőket terhelő adóknak, — mert nemcsak egy, hanem háromféle különadó is nehezedik rájuk —, méltánytalan, igazságtalan cs antiszociális voltára. Mellettük lesznek mindazok a munkaadók, akik fel tudják fogni a saját érdeküket és tudják, hogy a különadók megszüntetése felér egy fizetésemeléssel. És szövetségese lesz a magántisztviselőknek, maga a pénzügyminiszter, aki egy másik kijelentésével ezt szögezte le, hogy az igazságos adóztatás a nemzeti termelés ; e g y i k 1 e g hatol masabb faktora. A magántisztviselők és velük egy elbírálás aíá eső más alkalmazottak bizonyára nem irigyelik, hogy az állami bevételekben mutatkozó javulás láttára a pénzügyminiszter elérkezettnek látta az időt, hogy a háztulajdont terhelő külön adónak a jövő költségvetési évben való eltörlésével megkezdje a válság esztendői alatt életbeléptetett és sokszoros esküvésekkel és fogadkozásokkal csak ideiglenesnek és átmeneti jellegűnek jelzett rendkiviili adók leépítését. El kell ugyanis ismerni, hogy a házakban fekvő vagyon is nagvon meg van adóztatva. De ennek maradéktalan elismerése mellett teljes joggal kérdezhetik a magántisztviselők, hogy összehasonlítás esetén csakugyan a szintén sok teherret küzdő háztulajdonosok vállai voltak annyival gyengébbek, hogy éppen náluk kellett megkezdeni a különadók apasztását? Azt mondiák ugyanis a szegedi magántisztviselők, hogy a h á z t u 1 a j d o n b a n fekvő tőkének értékállandósága nagyjában és egészében nem változik, az ő egyetlen tőkéjük ellenben puszta munkaerejük, a m e i y évről-évre állagában és minőségében állandó csökkenésnek van alávetve. A háztulajdonosok mellett a magántisztviselők a közalkalmazottakat sem irigyelik, hiszen nasryon jól tudiák. hogv n család fenntartásának, a fizetés beosztásának és a drágaság leküzdésének pondja ' ezekre is nvomasztóon nehezedik. Nem is Irierysésből, talán nem is az összehasonlítás kedvéért, hanem kizárólag a népzügyminiszter által említett igazságos adóztatás elvének hangoztatásáért vetik fel a kérdést, hogy usvannzon javadalmazás után miért fizet a közalkalmazott száz százalék, a magántisztviselő pedig kétszázötven százalék '<ülönadót, miért fi^et a magántisztviselő a fizetése után külön jövedelmi adót és így duplán megterhelt jövedelem után_ miért kell a magántisztviselőnek még ínségadót is fizetni. Csak nj;n indul ki az állam abból az elgondolásból, hogy a magánvállalatok alkalmazottainak bizonytalanabb a helyzetük, rajtuk tehát rövidebb idő elatt, intenzivebb módon kell bevasalni ugyanazt az összeget, amelyet a közalkalmazottaknál, akiknek nem kell tartani az állástalanság rémétől, hosszabb időtartamra lehet elosztani? És kérdezik a magántisztviselők, hogy lehet-e súlyosabb adóztatást elképzelni, mint mikor valaki egy esztendei ke re setének teljes két hónapraeső részét fizeti el edóra, nem is beszélve arról, hogy az adóztatás progresszív volta mellett az úgynevezett jól dotált magántisztviselőknél ez a hányad három hónap keresetének lea dásáig szaporodik? Egyre figyelmeztetjük azonban a sorsuk megjavítása érdekében mozgolódó magántisztviselőket. Ha az ország többi részében lakó kollégáikat felhívják, hogy csatlakozzanak' ehhez a mozgalomhoz, melynek jogosságát a kormány is teljes mértékben elismeri, ne felejtsenek el rámutatni, hogy Magyarországon minden magántisztviselői statisztika hamis. Magántisztviselő és magántisztviselő között ugyanis óriási a különbség. A statisztikában magántisztviselőnek szerepelnek a pesti nagybankok vezérigazgatói, a szénbányavállalatok direktorai és a legnagyobb ipari és kereskedelmi vállalatok vezetői. Ezeknek a hozzászániitása nagyon magasra rúgtatja fel a magántisztviselői javadalmazások átlagát, pedig mindenki beláthatja, hogy nem ezekről a vállakról van szó, mikor a gyengeség cimén könnyíteni szeretnének a terheken. Ehhez a megállapításhoz kell kapcsolódni egy másik jelenség felismerésének' is, amely szerint nem mindig az ere! eredményt, akinek ügye mellett a legerősebb belső igazság szól. hanem az, aki leghatásosabb módon tudja a maga igazát képviselni. A magántisztviselők ezért szorultak második sorba igényük érvényesítésénél. Most legyenek résen, hogy ők és a velük egy sorban levők következzenek. Mussolini és Schuschnigg velencei találkozója M osztrák Kancellárt lemjes flnnepttnességgel fogadta Velence — Megkezdték a nagyfontosságú tanácskozásokat Velence, április 22. A nagy figyelemmel várt velencei tanácskozásokra csütörtökön délelőtt megérkezett Schuschnigg osztrák kancellár. A vonat néhány perccel tt előtt futott be a velencei pályaudvarra, a zenekar az osztrák himnuszt játszotta. A vonalból kiszálló kancellárt M u s s o 1 i n i meleg kézszorítással üdvözölte. Schuschnigg és Mussolini ezután kíséretével együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt. A pálvaudvarról motorcsónakon szállodájába indult Sehusc-hnigg, akit a szálló előtt összegyűlt tömeg lelkesen ünnepelt, ugv, hogy a kancellárnak többször meg kellett jelennie az erkélyen. Miután elkísérte az osztrák kancellárt. Mussolini visszatért a kormányzósági palotába. Mussolini olasz miniszterelnök és Schusch nigg osztrák kancellár között ma délután. 4 órakor kezdődlek meg az első tanácskozások a valenciai- kormányzósági palotában. A tanácskozásokon gróf Ciano küliigyminijzler, Schmidt Guidó osztrák külügyi államtitkár. Salata bécsi olasz követ is résztvelt. Az első megbeszélés este hét óráig tartott. Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár este. résztvett azon a vacsorán, amelyet Mussolini arlolt tiszteletére a II os so n ico - p a 1 o 1 á b a n. Az olasz lapok hasábos tudósításokat közölnek a velencei találkozás külsőségeiről. Különösen kiemelik azt a rendkívül lelkes fogadtatást, amelyben Velencében előbb a Dúcénak, majd Schuschnigg kancellárnak volt része. A Lavoro Fa>cista utal arra, hogy az utóbbi időben a külföldi sajtó egy részében sok célozgatás történt a római jegyzőkönyvek rendszerének állítólagos meggyöngülésére. Ezzel szemben — állapítja meg a lap —, Schu<v.hnigf» kancellár legutóbbi kijelentéseiből, valamint Darányi Kálmán magyar miniszterelnöknek a napokban Szeqeden elhangzott beszédéből kitűnik, hogy Ráma, Bécs és Budapest között továbbra is a legteljesebb összhang áll fenn. Általános európai kérdések A Stefani Iroda diplomáciai szerkesztőjének értesülése szerint az olasz és az osztrák államférfiak ma délutáni első tanácskozásán az általános európai politikai kérdések kerültek Nzóba. Ezután a két országol külön érdeklő politikai és gazdasági kérdések megvitatása következett. Az eszmecsere élénk és szívélyes hangon folyt le. A tanácskozás szelleme teljes mértékben a római megállapodásokkal áll összhangbán. MTŐI tárgyalnak Velencében? Kóma. április 22. Virginio Gayda, a .Giornale d'Ilalia" hasábjain bosszú cikkben foglalkozik a velencei tárgyalásokkal. Értesülése, szerint a tárgyalásokról pénteken délután hivatalos közleményt adnak ki. A velencei tárgyalások a következő kérdések körül foiognak: 1. Az olasz—osztrák viszony kérdése és a két ország viszonya szomszédaihoz általános nezőponlból. 2. Olaszország és Ausztria politikai érdekei az 1936. julius 11-én létrejött osztrák—német megállapodás, valamint a Róma—Berlin tengelyt alkotó olasz—német megegyezés szempontjából. /l. Az olasz—jugoszláv egyezménynek hn»ása Ausztria politikai érdekeire és a római jegyzőkönyv rendszerére. 1. A trónvisszaállitás kérdése Ausztriában. 5. Bizonyos országok célzatos törekvése, arneJlvel el akarják távolítani Aus/iriát politikai célkitűzéseinek három legfontosabb pontjától: a római jegyzőkönyvek rendszerétől, riz osztrák—német megállapodástól és az olasz nemet megegvezéstöl.