Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-18 / 87. szám

Vasárnap, 1957 április 18. DtlMAf.Y ^RORSZSG — • III in l TORONTÁLI FAMETSZETEK A gyerekkor színfoltjai 13 Eredeti sváici pontosan szabálvzott karórák Rekord, Marwin, D oxa. Omega, Schafffhausenl gyártmányok legolcsóbb árban REICH órás éi ékszerésznél Iveleréea ucca 11. Unió könyvecskére 6 ha^i hitel (A szent fa') Gyerekkori bolyongásaimnak egyik kedves színhelye a kincstári nagv erdő volt. abban is a szent fa a főút mentén. At kellett haladni az ösvényen, amely a majálisok színhelyét jelentő kiserdőbe vezetett, azonban útja itt máibizonytalanná vált, mert kevesebben taposták s egyik évről a másikra épp ugy kipúposodott beniie a kocsikerék nyoma, mint ahogy a szívben is évgyűrűket helyeznek el a bánatok. Maga a szent fa öreg volt és hasonlítóit a gutaütött emberhez, aki arcát kékre borotváltatja. haját pomádéval bolondítja, olvkor meg is festi, hogy balesetnek nézzék, amiért testét fáradtan vonszolja. A fa is lombos koronát viselt, szállást adott fiatal varjupároknak, akik csak most kerültek össze és irtóztak :» nagv varjutanya pletykás nyilvánosságától, ellenben derékban megroppant, söt hiányos is volt. Mintha teknőt vájtak volna belőle oláh cigányok, akkora rés sorlósodott rajta.de a földből szerzett táplálkozáshoz nyilván elég volt a megmaradt része. Lehetett benne messzemenőleg Is valamelyes üregféle. mert folyton viz szivárgott le rajta, árahár hogyan lett volna az viz, hiszen a hivők azt mondták, hogy könnyezik. Valaki egyszer szentnek nevezte s ra jta maradt mindvégig a név, akárcsak fehérhajú korában ís egvik-másik titulus az emberen, ha diákkorában okot szolgáltatott rá. Idővel szentképet helyeztek el az oldalán, természetesen Szűz Máriát, aki együtt érez a női nemmel annak megszámlálhatatlan bánatában. Sőt fáj a szive a Magdolnákért is.- akik vidám hajlandóságú idejükben elkerülik, utiait követni nem hajlandók, mert ekkor még Magdusoknak neveztetnek és a szomorúságot nem ismerik. Az e.mberck, akik erre jártak, . kegyelettel viseltettek a hely iránt, amelv idővel ollárszcrü kis állványt kapott az ajándékok befogadására, habár az igen cgvszerü aiándékok jórészét egyenest a fa kérgébe szúrták az illetékesek. A fáról uavanis az volt a hit, hogv meggyógyítja a fejfájást, ha valaki kellő imádkozás után ott hagyta a hajtüiét, amely a kellemetlenkedő idegekhez határozottan egész közel állt. Amint ebből is látnivaló, az intézmény kizárólag a nőket szolgálta ki vigasztalással. amennyiben rövid hajat akkoriban még csak a férfiak viseltek". Az igazi erdő azonban itt kezdődött, sürü részei annvi folyondárral, iszalaggal tarkázva, hogv esztendőkön át alig iárhatott< arra valaki néhánv dalos madáron és a felliőket veszélveztető variuseregen kivül. Ábrándos lelkek szerették meglátogatni, keresték a faléul illatát. a minden másnál különb árnvalatu hűvösséget, egyregy kis rést, ahol átküldi u lombokon kivánc<i sugarát a nap, hogy megkérdezze; nem kell-e felszárítani valamit'? Esőnvomot, esetleg könnyet. De még a hitetlenje is megállt a -szent fa előtt, csodálkozva a rcngeteg haitün. amelyek közül az egyszerű drótok voltak többségben, de csak megrozsdásodtak az időjárás nyirkos korszakában, srkár a finom faját juak, a büszke acélok, a csontból valók, az ezüstözött gönlbüek, az aranyozással suhintottak. Egyedül Mária nem változott, ö épp olyan szenvedő szemmel nézte híveit, mint amikór a keresztfa alatt végezte a leggyötrőbb anyai kötelességét, ujabb tőrt szerezve a szivébe. Szét» volt *z az erdő minden részletében, páratlan a hozzá huzó sziveknek a folyómenti füzese is. ahol a lombok ráhajoltak a \ iíre, mintha cirógatásukkal meg akarnák borzongatni vissza vonul tságá ban. Néha csónakos népek törekedtek fel idáig, magánvos ember ült a sárga szerkezetben, máskor ketten voltak, de nő az egyik s az lett volna a hivatása, hogy kormányozza ut iában a skiffet. Mikor a/"erdőhöz érkeztek, pihenőt kaptak az eve zók, a csónakot pedit; kozeléhb hpzták a parthoz. A férfiember ilvenkor ho^zahb f^óvegczésű herédbe kezdett j mondatairól nem lelelkiismeretein állítani, hosfv azok megfeleltek a stilisztika szigorú szabályainak. Tnkább szakadozoltak voltak a mondatok, érthetetlen mégis az egészben, hogy a női partner tartotta lesütve szemét, holott az akadozó tnouda^l gyár tónak lett volna ezért restelkedni valója. — Szörnyű az, mondta végezetül is, hogy magához róennvit kel] imádkozni! E szerint itt is imádkoztak, akárcsak az erdő másik részén. Mária leánya legfeljebb kéiöbb kereste elő a hajtőit, mikor a versenyevezős ujabb kormányossal próbálta ki a folyó sodrását. Alkonyatkor mégis haza tértek, az uti naplóba bizonyos kilométereket bevezettek. Mást nem. Az a sok más ott maradt a lombok közt, a folyócska titoktartására bízva, viszont a hal úgyis néma, csak megsütött állapotában meresztgeti u szemét, nyilván a tapasztalt szörnyűségektől megriadtan. (Szabó elöl a balálba.) 'Az uiságunk délután öt óra táján jelent meg. beleölve egész napunk ambíciója, fáradsága. Reggel kilenctől kezdve viszont a szerkesztőség, meg a nyomda közölt az érintkezés egész skálája zajlott le. Az udvariasságtól — a gorombaságig. Ne tessék csodálkozni, hogy a leglázasabb munka hevében még goromba is az ember, hiszen nem köthetjük a közönség orrára, hogy milyen személyes okokon múlik a késés. Már pedig az uiságcsinálás mesterségének első és legszentebb törvénye, hogy a lapnak nem szabad késnie. Hogy min múlik a veszekedés? Egész egyszerű az ok. A szerkesztőség háromszor annyi anyagot szeretne belenyomni a lapba, mint amennyi belefér s állandóan azzal gyanúsítja a nyomdát, hogy a dolog kényelmesebb oldalát választja, hirdetésekkel akarja megtölteni a hasábokat. — Még ötven sor helyűnk" van! — mondta Kohn mettőr ur halálos nyugatommal. A nyugalmából csak akkor zökkent ki. amikor mégis kétszáz sort küldtem le neki.. —- Legyen szives és árulia el. hogv* hová tegyem? Hiszen ki se tudjuk szedni! Ucv látszik összetéveszti szerény lapunkat a Timesszal. Hát liogv ne kerekednék ébbSI veszekedés! Mikor aztán fürge öregasszonyok szaladnak az uisággal az Utcán, a redakrió, meg a nyomda barátságos mosollval találgat ia. hogy hol mérne.k mostanában jó bort, akinek isten alkalmas ágvat vet a v&iraz kolbász, házi reccot szerint készítve. Történt azonban egv szer, hogv megváltozott a vasúti menetrend és már délután három órakor berobogott a kikinrlaí vicinális, meghozva a budapesti postát. Nem öröltünk neki valami nagvon, az kétségtelen, hiszen lehetnek rövidlátó és elfogult emberek', akik a Budapesti Hírlapot vásárol iák meg és nem n Torontáli. De liogy mégis csináljunk valamit, kisütöttük a következőket: Egy inasfiu ott áll posztou a postán, elhozza a legelső újságot, mi azt villámgyorsan átnézzük s ha van benne falrengető szenzáció, azl ugyancsak villámgyorsan átvesszük. De meglesz nekünk is. Kohn ur azt mondta az egészre, hogy szamárság. mert feltartóztatja a nyomdát és elkésik a lap. Én viszont elküldtem a gyereket az újságért. Addig ült mindenki ülbelctt kézzel, ami a legszebb mulatság a lap megjelenésének órájában. Ám berobog a gyerek a Pesti Hírlappal és olt van már akkor Kohn is. — Öt sor helyünk van még. mondja vérfagyasztó nyugalommal. Tessék ezt tekintetbe venni. I Gúnyosan kacagtam, öt sor? Mi az? 'Aztán! kezdtem átfutni a hasábokat. Csakhogv abban a gyorsasági lázban összefolyt minden a szemem előtt, nem láttam és egyetlen betűt sem, 1 — Gyorsan, gyorsan, mert elkésünk! — sürgetett a mettőr. Erre én letettem az ollót. — Ha kerget, akkor megbénulok. Az iskolában sem tudtam felelni, mikor türelmetlen' volt a tanárom. Kohn halálos nyugalommal leült a szomszédos asztal mellé és i'ujla a szivarja füstiéi, — Végeredményben mi járunk iól, mert túlórázunk. Az csak haszon. De mit mond ön at Ma ver urnák, ba felelősségre vonia? >( A okozható anyagi kár me''döbbenteit, Iveleváetam az ollót a lapba c« kinyestem egv rövid hírt. Az volt a cime. hogy ..Szabó elöf a halálba.'' Egy szabó üldözte, a számlával a/. adó«át, ük? bemenekült előle :< legközelebbi házba. A szabó utána. Az emeletre, a másodikra, a harmadikra. Olt a szerencsétlen adö> aitót talál, kinyitia, hogv be-ijrranion, a/ ajtónak azonban nincs folytatása, üres leiekre nyílt, csak kÖnnvelmüségl)ől nem zárták he. — az ember isrv lezuhan és szörnyet bal. CAkí akarja .megtalálhatia az egykorú lapban.) — Ezért nagyon 'érdemes volt várni, mondta Kohn. bejelentve, liogy most már rsak azt szedik ki, lia nyomban kitöröm a nyakam és és fürdőkályhák K évi részletre is. Beszerezhetők : ronuó villamossági vállalat Krtrá-z ncci fióküzletében. Teflon 1' — C5 ós h— 65. Barátainak, ismerőseinek, rokonainak, üzletfeleinek küldjön ajándékba Szenedre m 2 ló mám utazási igazoiiánat. i