Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-24 / 44. szám

OJERGtD. ScerhetllOl««: Somogyi nec« »a. I. ern. Telelőn: 23«33..K!adóh!valai, jk»lc»önlcönyv»6r ét tegflroda: Aradi iicca S. Telelőm IJ-06..Nvomdo: LőW tlpól ueca «9. Telelom 13.DO. • láTlra« M leveleim: Díljrr>ryaronzAg, Szeged Szerda, 1937 íebruár 24. Ara ÍO fillér XIII. évfolyam, 44. sz. ELŐFIZETÉS» Havonta Helyben 3.2» vidéken «> Budapeilen 3.®U, kUllUldOn 0.40 pengO. — Egye» liAm Oro hílköt nap ÍO. vat6r* és Ünnepnap 10 Ulr­drlések «elvéiele torit A «cilnt. Meglő, c^lu hitlO kivételével naponta röggel. I­ii a A volt belügyminiszter emiitette először s a miskolci véres tüntetések után hallottuk újra, hogy a nyilaskeresztes pártnak parla­menti képviselete van s ezért gyűléseit a rendőrhatóságnak engedélyezni kell. A magyar gyülekezési és egyesülési jog, — bár a gyülekezési jog anyagát a közigazga­tási bíróság lényegesen bővítette — leg­alább is irott részében nem ismer megkü­lönböztetést parlamenti képviselettel bíró és parlamenti képviselettel nem rendelkező pár­tok között. Volt már olyan szélsőséges reak­ciós felfogás, amelyik ezt a megkülönböz­tetést — főként a választójog reformja kér­désében, •— rá akarta kényszeríteni a tör­vénykészítésre s amelyik nemcsak a parla­mentben nem képviselt, de még a törpe par­lamenti képviselettől bii í pártok létét és te­vékenységét sem akarta elismerni. Ez a fel­fogás legalább elvi elismeréshez a „reform­korszak" alatt jutott el s ebben az a csodá­latos, hogy a reformkorszak uralma ismerte el a reformokat akadályozó felfogást. Ha csak a parlamenti pártok pro­paganda szabadságát ismerik el, akkor nem fogják elismerni a parlamenten kivüli pár­tokat. Amiből pedig az következhetik, hogy a parlament élete megmerevül, a meglevő parlamenti pártok belépőjegyet kaphatnak az örök életre s változhatik az állam közjogi helyzete> módosulhatnak társadalmi erői, a gazdasági életben forradalmi változások tör­ténhetnek, a parlamenti pártokon kivül sem közjogi program, sem társada'mi felfogás, sem gazdasági érdek nem egyesitheti közös feladatban és közös munkában a polgárok­nak egyformán gondolkodó és egyformán cselekvő tagjait. Ez a felfogás megmerevíti a politikai és társadalmi felfogások uralmát s megakadá­lyozza azt, hogy a törvényhozás rugalmasan és frissen tudjon alkalmazkodni a változó idők változó igényeihez és módosuló felfo­gásához. Ez a felfogás gátat emel minden u j szellem érvényesülése ellen s a par­lament, melynek hivatása az volna, hogy a nép széles rétegeinek, a csonkitatlan nem­zetnek legyen szószéke és nyilvánossága, csak idejét múlt, elavult, hatalmához a tör­vényes rend parancsából ragaszkodó cso­portok érdekképviseletévé jelentéktelenül cl. Amikor mindenáron és minden eszközzel garanciákat kerestek általános és titkos vá­lasztójog ellen, — nincs megnyugtatóbb és elevenebb biztosíték, mint az általános választójog s a demokrácia ellenségei o ga­rancia ellen keresnek mindig — garan­ciát, — akkor vetették fel azt a gondolatot, hogy a parlamenten kivüli pártok ne egy­forma eszközökkel mérkőzzenek a parla­menti pártokkal. Ez a gondolat az általános választójog tisztító és felszabadító hatásá­nak lett volna — fékje s ma az egyesülési jog alkalmazásán keresztül fékje lett a rend fenntartásának. Hol van annak a felfogásnak törvényes alapja, hol van al­kotmányjogi forrása a gyülekezési jog olyan értelmezésének, mely a parlamenti pártok­nak szabadosságot is megenged s n parlamenti képviselettel nem biró pártoknak még a szabadságot sem adja meg? Ma megalakulna az evangéliumnak partja azzal a programmal, hogy élvet. minden földi örömet s Krisztus királyságát akarja megalapítani az emberi hatalom esz­közével, ez a párt, mint parlamenti képvise­lettel nem rendelkező, kevesebb alkotmá­nyos jogban részesülne, mint a nyilaskeresz­tesek pártja, amelyik a vallásosság jelsza­vaival vallásellenes, a hazafiság jelszavaival hazafiatlan s a parlamentárizmus eszközei­vel a parlamentárizmus, az alkotmányt tá­madó tevékenységet fejt ki. S akik azt vallják, hogy csak azért, mert parlamenti képviselete van, biztosítani kell az akció szabadságát a nyilaskeresztes pártnak is, azoktól azt szeretnénk megkérdezni, hogy ha akadna választókerület, amelyik tömeg­őrület hatása alatt kommunista képviselőt választana meg, akkor pusztán csak azért, mert a kommunista pártnak volna parla­menti képviselete, engedélyezhetőnek tar­tanák a kommunista párt népgvüléseít is? A büntetőtörvénykönvv súlyos büntetést rendel azok számára, akik az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatá­sára mozgalmat, vagy szervezkedést kezde­ményeznek s Ka egyik" választókerület sza­vazóinak többsége, elveszítvén józanságét, fanatizmusból, vagy tömegnarkotikum hatá­sa alatt ilyen kezdeményezők közül küldene be valakit a parlamentbe, akkor nyomban biztosítottá válna annak a pártnak akciószn­badsága, amelynek tevékenységében való részvétel addig börtönnel büntetendő bűntett volt ? Az a párt, amelyik a nemzet céljait, (é* nem az uralom érdekeit I) szolgálja, amelyik a polgárság anyagi és szellemi Javainak gyarapítására törekszik, legyen részese sz alkotmányos jogok teljességének, ha nincs is képviselete a parlamentben —, de az a párt, amelyik veszélyezteti a köz­rendet, támadja a parlamenta­rizmust, az ezeréves alkotmány helyébe parancsuralmat akar tenni s a polgárság meggyőződését a cső­cselék lázongásával helyettesíti, hiába ren­delkezik parlamenti képviselettel, nem kap­hat szabadságot attól az alkot« mánytól, a m e I y e t ö s.s z e a k a r t ö rn!.' Erélyes rendszabályok a tüntetések és a szélsőséges Izgatások ellen Intézkedés a rendőrség és a kultuszminisztérium fellépé­sére — Tanácskozások a parlamenlban (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A politikai életnek kedden úgynevezett nagy napja volt. A parlament keddi ülésén nemcsak egy uj képviselő. Tildy Zoltán mondott na­gyobb beszédet, hanem általános figyelem kí­sérte R a s s a y Károly felszólalását. Rassay -- mint azt előre jeleztük, — nagy beszédben ismertette álláspontját a választójogi kérdés­nen. A parlament folyosóját a hétfői és a keddi diáktüntetések foglalkoztatták. Darányi Kálmán miniszterelnök magához kérette Vég­vár y Józsefet, a Turul fővezérét, akivel hosz­szssan tanácskozott. Érdekes megállapítása volt a politikai köröknek az, hogv a tüntetések csaknem egy adott jelre keletkeztek Budapes­ten és Pécsett. A belügyminiszter megbízásából Mikecz ödön államtitkár érintke­zésbe lépett nemcsak a rendőrség­gel, de a kultuszminisztériummal is abban a kérdésben, hogy az esetleges uiabb egyetemi zavargásoknak mikepen kell eleiét venni. Lemondott a Turul fővezére Az esti órákban kikerült hírek szerint Da­rányi miniszterelnök Yégvárv Józsefet, a Turul fővezé­rét saját szemelvében tette fele­lőssé és tiltakozott az ellen, hogy az egyetemi ifjú­ság tüntetéssel zavarja meg az ország nyugal­mát és a közrendet. A miniszteri kihallgatás után Végváry közölte barátaival, hoírv lemond a Turul fóvczrrsésérőL A délutáni órákban a miniszterelnököt fel­kereste Eckhardt Tibor és vele mintegy háromnegyed óra hosszat tarló megbeszélést folytatott. Hír szerint vázolta a miniszterelnök azokat az intézkedéseket, amelyeket a szélső­ségek elfojtására kíván tenni. A kérdésekkel kapcsolatban a belügyi kormányzat részéről határozott nyilatkozat hangzott el, amely így szói: — Nyugtalanságra, félelemre, vagy ag­godalomra nincs ok, közbiztonsági szer­veink minden esetben teljesíteni fogják kötelességüket. Illetékes ny latkozat a tüntetések megszün­tetéséről A kormányhoz közelálló helyen a rendza­varásokról és tüntetésekről a következő nyilat­kozatot telték: — Ártalmasnak cs az ország ér­dekeire veszélyesnek kell tartani minden olyan tüntetést, amely az ország rendié és nyugalma ellen jelentkezzék bármely oldalról. A kormányzat álláspontja a tüntetésekkel szemben az, hogy a társadalom bármely ré­tegében: ifjúsági mozgalmakban, pártok gyű­lésein mutatkozzanak is ezek a kilengések. el kell ítélni mindazokat a mo­mentumokat, amelyek összejöve­telekre. vagy felvonulásokra akar­nak hangulatot csinálni, akik egyes problémák megoldására ilven mó­r

Next

/
Oldalképek
Tartalom