Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-21 / 42. szám

14 ÜCLMAüyARORSZXO Vasárnap, 193(5. február 21. M/nden lt d I y 0 á b a n Jc I ttínö e n «g tiszta és gazdasános a dorogi sajtolt koksz! IUACII, le). ll-ZOT&u az ismeretlen országban D é I m q y o r A g g « y « 26 IX. fejezet. Richárd lovag. Az ut, melyen Bodkin Pál vezette Blaket az alagúton át, egyre feljebb kapaszkodott és megszakították minduntalan lépcsősorok is, meredekebb magaslatokban törve. Blake ugy érezte, hogy sohasem érnek a végére. A hosszú alagút kisérteties titokzatossága sem tudta legyőzni a mindig egyforma falak egyhangúságát, amint egy rövid pillanatra csendben a fáklya imbolygó fénykörébe sik­lottak be, aztán ugyanolyan csendben mögé­jük tovább, a feledés homályába, átadva he­lyüket más, nyomasztóan azonos falaknak. De amint mindig mindennek, ugy az alag­útnak is vége szakadt egyszer. Blake előbb egy távoli napfény foltot pillantott meg ma­ga előtt, aztán végre valahára kiléphetett a napvilágra, ahol tágas, fákkal pompázó gyö­nyörű völgyre nyilt kilátás. Egy sziklapárká­nyon állt, néhány száz lábnyi magasságban ugyanannak a hegynek lábától, melybe az alagutat vájták. Meredek lejtő volt előtte és tőle jobbra, mintegy száz lábnyira, vagy még közelebb, a párkánynak hirtelen vége szakadt. Aztán Italra pillantott és szeme tág­ra nyilt csodálkozásában. Harántul a párká­nyon érős falépitmény emelkedett, minden oldalról magas, kerek tornyokkal koronázva és azokba hosszú, keskeny bolthajlatok éke­lődtek. Az erődfal közepén tágas kapubolto­zat nyilt, melyet nehéz és szépmüvü rács zárt el és emögött két négert látott őrtállni RJake. Hajszálnyira ugy voltak öltözve, mint clfogói, dc kezükben jókora szekercét tartot­tak, fejét a földön pihentetve. — Kaput, hé! — kiáltott Bodkin Pál. Nyisd ki a külső őrszemnek és foglyának! A rács lassan felemelkedett ss Blake meg őre elhaladtak alatta. A kapuboltozatban mindjárt balra, a sziklafalba vájva állt az őrház. Kis csoport katona ténfergett előtte, ugyanolyan egyenruhában, mint Bodkin Pál. Mindegyiknek mellén ott ékeskedett a vörös kereszt. Egy erős facölöphöz tarkán kantáro­zott lovak voltak kikötve és tetszetős nyereg­takarójuk Blaket azokra a képekre emlékez­tette, melyek Anglia középkori lovagjait áb­rázolták, lóháton. Olyan valószerűtlen volt mindez, a furcsa jelmezü feketék, az er^s őrtornyok, melyek a bejáratot védték, a lovak szerszámolása, hogy Blake már akkor se tudott csodálkozni, mikor az őrház két ajtaja közül feltárult az egyik és rajta acél láncszemekből készült páncélingben és felette durva szövésű, bibor­Utazzon, tanulfon, Pompás és olcsó husvéfi lársasuiazá sokai rendez a Délmagyarország a Transconfinent ufa/ösi irodával RAGUZA— VELENCE (márc. 21—30.) P 552. Üdülés a dalmát tengerpart tavaszi fényözö­nében. Kétnapos ve'encei kirándulás első osztályú luxushajon. Budapesttől és vissza utazás gyorsvo­naton, teljes ellátás, adók, borravalók, nodgyász­szállitás és biztosítás. SAN REMO (március 21—30.) P 151. Szórakozás és üdülés az olasz tengerpart leg­szebb virágos kertjében Genova megtekintésével. Utazás Budapesttől és vissza gyorsvonaton, ki­tűnő szálló és e'Iátás, adók, borravalók, podgyász­szállitás és biztosítás. Az abbaziai, rappalói, raguzai és san-remói tár­sasutazás résztvevői Szegődtől Budapesti 33 szá­zaiéi: menetűi¡kedvezménnyel utazhatnak. Bőséges tartalmú prospektusokkal szívesen szol­gál a Délmagyarország kiadóhivatala. Mindennemű felvilágosítást nyújt és jelentkezé­seket eifognd a Délmagyarorssán szer/cd; és makói kiadóhivatala és a IransconlfncnL utazási és idegenforgalmi iroda, Budapest, V., Dorottya-ueca 7., tolefon: 1-831-33- és 1-831-58. Az országszerte kitűnő hírnevű és kiválóan meg­bízhatónak Ismert TRANSCONTINENT utazási és idegenforgalmi iroda (Budapest, V., Dorottya-ucea 7. sz.) pompás társasutazásokat szervez a húsvéti vakációra. Szegeden és környékein ezeket az iitatá­sokat a Délmagyarország szervezi be. A valóban nagyszerű és rendkívül mérsékelt áru társasutazásokat a legnagyobb bi;alommal ajánl­hatjuk olvasóink szamára. ABBAZ1A (március 21—30.) P 111-töl. Utazás Budapesttől Abbáziáig és vissza gyors­vonaton, telje.» ellátás jó penziókban, adók. borra­valók. podgyász-szállitás és biztosítás. RÓMA (március 24—április 4.) P 225. Utazás gyorsvonaton oda és vissza Firenze, Ná­poly és Velence megtekintésével. A városok meg­tekintése szakavatott vezetőkkel. Elszállásolás jó polgári hotelekben és elsőrendű penziókban. Tel­jes ellátás, adók, borravalók, podgyász-szállitás és biztosítás. Húsvét szombatját, vasárnapját és hét­főjét az örök Városban töltik az utasok, ahol részt­vesznek a Szent Péter széke-egyház pápai misé­jén s húsvét hétfö.'én a Vatikánban a Szentatya elé járulnak. RAPALLO (március 21—30.) P Hl. Tündéri üdülés az olasz Riviéra gyöngyén. Uta­zás Budapesttől és vissza gyorsvonaton, elszállá­solás és ellátás e'.sörangu hote'ekben. adók, bor­ravalók és podgyász-szállitás is beleértve. Bécsiucca 2. Ezen a címen találja me* ön igazi téli otthonát, Bu­dapesten a Belvárosban. A remek szobák, kitűnő konyha, igen mérsékelt szoba- és panzióárak vár­ják önt. Hosszabb tartóz­kodásnál rendkívüli ked­vezmények. Kérien árajánlatot! színre festett ujjasban csinos fiatalember le­pett ki. Leopárdbőr sisak borította az ifjú fe­jét, melynek aljáról láncszemekből készül» csuklya hullott alá, védőleg borítva be körös­körül nyakát és mellét. Minden fegyvere egy nehéz kard és egy tőr volt, de az ajtó mellett, ahol megállt, az őrház oldalához tá­masztva hosszú lándzsa pihent és amellett egy pajzs, melynek domborulatát vörös ke­reszt díszítette. Furcsa szerzet! — kiáltotta a fiatalem­ber. Mit fogtál itt, csatlós? — Engedelmeddel szólva, nemes lovag, egy foglyot ejtettem, — felelt alázatosan Bodkin Pál. ' . — Bizony mondom, szaracénus ez, — ál­lapította meg a fiatalember. — Megbocsáss merészségemért, Richárd lovag, — felelt rá Pál —, de én nem gon­dolom szaracénusnak. — Mi okból? — Én szememmel láttam, amint keresztel vetett a kőkereszt előtt. — Vezesd elém, csntlós. Bodkin dárdája hegyével tuszkolta előbbre Blaket, do az amerikai észre se vette a sérel­met, annyira elöntötte gondolatait a hirteleri felfogott igazság. Egy szempillantás alatt megoldódott a rejtély. Nevetett befelé ön­magán és ostobaságán. Most már értett min­dent ... ezek a fickók azt hiszik, hogy felül­tették, igaz-e? Nos, közel jártak ahhoz, hogy; beugrassák. Gyorsan a fiatal emberhez lépett es gú­nyos mosollyal ajkán megállt előtte. Aa fennhéjázó gőggel nézett végig rajta. — Merről jöttél, — kérdezte — és mif keresel, szolga, a Szent Sir völgyében? Blake arcáról eltűnt a mosoly. Ami sok', az sok. — Elég r, mókából, fiatal barátom, — mondta határozott hangon. Hol az igazgató? — Igazgató? Lelkemre, nem tudom miről beszélsz. — Nem-e? — vágott vissza Blake finom gúnnyal. Nos, hadd mondjam meg n sze­medbe, akkor se dűlnék be a szinészkedé­sednek, ha a statiszták napidija helyett sztár gázsi illetne meg téged. — Lelkemre, fickó! A szavaid értelmét nem fogom fel, de a hangjuk nem tetszik nekem. Túlságosan sértő, semhogy tetszetős lehes­sen Montmorenczy Richárd lovag füleinek. — Vesd le a szereped, — tanácsolta Bla­ke. Ha nincs a közelben az igazgató, küldj r> helyetteséért, vagv a rendezőért. Azt se bánom, ha a szcenáriumiró jön. Valamelyi­küknek mindenesetre több józan esze lesz, *mint neked. — Szeren? Mit gondolsz, ki más lehet­nék', mint Montmorency Richárd, Nimmr nemes lovagja? (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom