Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-21 / 42. szám

Vasárnap, H'3G. február 2Í. OEtMAGYARORSZÁG A szegedi paprika végnapjai A Dél magyar ország február 14-i számában fenti cím alatt vezércikkben foglalkozott a paprikatermelés pillanatnyi helyzetével; s ha a címben rejlő konklúziót — tekintet nélkül az okokra, melyek azt előidézték — tényként elfogadjuk, akkor az illetékeseknek egyidejűleg irányítást kell nyújtani az érdekeltek számára, hogy a kiutat merre keressék. összefoglaljuk az unásig ismert tényeket: A területi kontingentálás két éve alatt évenként cca 14.000 katasztrális holdon termeltek fűszerpaprikát, amely területről évenként 300—500 métermázsa paprikaőrlőmén!/ kerül forgalomba. Ezen mennyiség két határértékétől függően 100—300 vagon paprika kénytelen kivitel utján e'helyezkedést keresni, mert a belföldi fogyasztásnak fennállanak természetes kereslettől függő határai. A kivitelt viszont egyrészt évtizedek óta a forgalomba kerülő olcsó spanyol paprika versenye, másrészt az utóbbi években mindinkább erősödd 'szerb és román paprika versenye nehezíti. S ha kétségtelen is. hogy a ma szerb impérium alatt álló Horgoson, vagy a ma román Őscsanádon termelt paprika a kevésbé gondos kikészítés vagy felületesebben kezett minősítés folytán rosszabb, mint a szegedi, éppen fentiek okozta ojcsó ára révén versenyképessé vilik. Kiviteli piacaink is mindjobban összezsugorodnak: mint legutóbb olvastuk, a cseh területen kisérletképen bevezetett paprikatermelést a mienk mintájára rayonirozták és kontingentálták és az ottani kormányzati tényezők bizonyára gondoskodni fognak arról, hogy elsősorban az ott termett paprika kerüljön fogyasztásra. Maradnak tehát csak a nyugati, északi és tengerentuló piacok: nem valószínű, hogy annak az elgondolásnak, mely szerint a németeket bors helyett paprika fogyasztásiára sarkalják, komoly eredménye legyen s az pedig talán túlságosan fantasztikus — a.ne!lett erkölcstelen — remény volna azt hinn!, hogy a spanyol belháború évekig tart s ennek folytán a mi paprikánt Amerikában akaratlanul is monopóliumot fog élvezni. Ezen körülmények okozta helyzettel szembe kell nézni és be kell ismerni: ninrrs más kiút, mint hogy paprika termelésünket területileg fejlesszük vissza annyira hogy normális termés esetéi a termésnek csak egy kis hányada kerüljön kivitelre. Az analóg példák adva vannak: a dohánymonopólium hatalmi szóval korlátozta az engedélyezett területeket, a cukortermelés csökkentése érdekében törvényerejű rendeleteket hoztak, mely szerint a termelő gyári szerződésének csak egy hányadát vetheti be cukorrépával. Távoli példákra is hivatkozhatunk: Amerikában a buza- és gyapottermőterületeket részben törvénnyel, részben prémiumokkal korlátozták, mert azok termékeinek elhelyezése bizonytalannak látszott. Ez a teendő a paprikával is: és az annakidején már amúgy is kontingentált paprikatermelési engedélyeket normális termés, valamint a valószínű elhelyezési lehetőség szintjére lineárisan csökkenteni ke'lenc. Természetesen ennek az intézkedésnek is azonnal cl'enzéke támadna, a szabadkcrcskcdelem hívei tiltakoznának, hogy ismét erőszakkal nyúltak bele a gazdasági életbe. Útmutatást kell adni a paprikakertészeknek, hogy milyen termesztményekke! pótolják a kieső területeket, az átmenet ma aránylag könnyebb lehet, mint néhány év előtt lett volna, mert némi mezőgazdasági fe'lendülés jelei látszanak. S itt kapcsolódhatnának be a paprikaörlöüzemek, ha fennálló gyári és gépi berendezéseiket főzelék-, zöldségkonzerváló gyárakká, vagy gyümö!cs"záritó és aszaló üzemekké formálnák át. Ezek termékeinek elhelyezése ma könynyebb, mint valaha s talán a közületek sem zárkóznának el, hogy ily üzemekké való átalakulást elősegítsék. Főzelékfélék termelését népünk ismeri, azt jóformán be se ke'l vezetni s ha ilyenformán néhány ezer hold főzeléktermécének elhelyezése biztosítva lenne, a paprikatermelö kertészeket sem érné kár s amc'leít a paprikakíkészitő munkások is munkaalkalmat ta'álnának az eddigi munkájuknál könnyebb, egészségesebb s amellett nem kevésbé jövedelmező munka által. Anyás, február IS. Daseh Endre. Januári madárélet a szegedi Fehértavon Irta dr. BERETZK PÉTEJt Télhó hava. Ugyancsak eleget tesz a nevének, komolyan veszi a szerepet, amelyet a r.agy Természet január havának kiosztott. A dermesztő hideg csonttá merevítette a vizeket, fagyos szél söpri végig a városban az uccákat. Jeges dara kopog az ablakomon. A Tisza hátán lassú uszócsuszó zörgő jégtáblák egy reggelre halálos mozdulatlanságban borultak egymásra. Rideg, kietlen, mozdulatlan érdeshátu i'rvegkigyó lett a fodrosszőke Tiszából. A hid lábánál maradt mindössze egy szobányi területlék, amelynek a szélén behúzott nyakkal összegömbölyödve a süvöltő széllel szembefordulva gubbasztanak a tőkéskacsák. Legtöbbje a hál tol'.aiba dugta a fejét. De jó is annak, aki ilyenkor a meleg szobában lehet. Ilyen idö lehetett, amidőn a régi szegedi nagy vizivadász, Lakatos Károly ekképpen szomorkodik: „...a hó és jég átveszi gyilkos uralmát halálos lehével megfagyasztva cs elégetve egyszersmind az ellenállásra képtelen életet . beállnak a vadász szomorú nemszeretem napjai is... Kályhánkban vigan pattog a tüz. Majd elmélázva tekintünk az egymással dulakodó lángok közé, melyek fantasztikus árnyalatokat festenek szobánk falára, megcsillogtatva a nyugalomba helyezett kedvenc fegyverek damasztvirágos csövét ..." A csontig hatoló hideg, már-már valóban erőt vesz az ember lelkén. Hajlandó az ember a közömbösségre, hogy minden gondoiatát nagy önzőén csak maga felé foglalkoztassa. Az én bensőmben azonban él egy ösztönös érzés, amely éppen az ilyen kegyetlen időben kintrekedt életek iránt hívja föl a figyelmemet. Bár az első pillanatra a halott természetet látjuk, a megöltnek látszó sivár pusztaságot, a halálba dermesztett vizeket, mégis megleljük az életet a jég fölött és jég alatt. Csak nyitott szemmel kell járni a világban és lépten-nyomon az utunkba ötlik a lappangó élet. A fagyos város elnéptelenedett uocái felett fenyőrigóknak a sokadalma vonul, majd egy részük a celtisizfákra telepedvo mohón nyeli a zúzmarás NEDVESF tökó etes víztotonitőse ós PINCEPÓTLÓ „LÉGSZIGETELÉSŰ többéves (paranoiával, Ambrus Ml© szabadalom szerint. Díjtalan ajánlat. S T A GELS C U MI D T MÉRNÖK, Szeged, Rítíí ueea 8. I. bogyókat. A parkok (ujaiban halkan megszesszen a királyka. Ezek az életjelenségek hirdetik a természet közelgő feltámadási ünnepét és a madárhangok az ünnepi zenének rgy-egy szívderítő, mosolygó szimfóniáját lopják az emberi szivekbe. A lappangó élet várja a melegítő napsugarat, hogy elementáris erővel kirobbanva átvegye az Élet uralmát a földön. Vágyakozás fog cl: mí is lőhet ilyenkor ott kinn a Fehértón? Maradt-e ott egy kis enyhhely, ahol a didergő élet meghúzhat ja magát, amely ugy várja ilyenkor az első enyhe fuvalmnt, simogató napsugarat, mint a tengeri tomboló viharban nyílt vizeken szorult halászok az Ítéletidő végét. Az alföld! januári telünk egy cseppet sem volt enyhének mondható. Akadt egy-két abnormis hideg nap, volt egy rövidke idö, amidőn a jégpáivcél is meglágyult a vizek tetején, éttől eltekintve azonban komoly és állhatatos hideg idők jártak, melyek hó- és jégmezővé varázsolták kint a I'o hertavon az egykori nyüzsgő élet birodalmát. Vájjon eredményes-e ilyenkor életet keresni olt kint a fehér pusztaságban, ahol csak a rideg kíetlenség, az élettelenség nyomasztó érzése üli meg az ember lelkét? Kimentem és mindenkor megleltem azt, ami engem felvidított. Volt madárélct, persze nem a víg kavargó őszi és tavaszi megnyilatkozásban, do nekem mégis élvezetes egy-egy ilyen kirándulás, amelyet' szabad időmben tehettem a tóra, mert kedves és ritka vendégeket találtam ottan, olyanokat, amelyeket más időben hiába keresnék. Maga* északi ritka lútocralók tisztelték meg a Fehértavat. A januári Fehértavon az életlehetőségeket három körülmény biztosította; a be nem fagyott vizek, a nádasok és a töltés szélén húzódó kilométeres gyomszalagok. A pesti országút mellett combvastagságu sugarakban ömlik a meleg, párolgó artézi víz a csatornákba, melyek a teleltető medencéket és a derítő tavat látják cl. Valóban meglepő az erre a szűk kis térre szorult madárélet. A gőzölgő meleg pára a csatornák, árkok oldalaira valóságos tavaszt varázsol. Kis Riviéra, melyből csak a napsugár hiányzik. Ide még oem tudott eljutni a fagyhalál dermesztő csontkeze. A vizek tetején néhol bckalencsefoltok virítanak üdezölden, egy-két magáról megfeledkezett ln'kn brekegve dugta ki orrát a víz tükréből. Zöld füpn macsok lágyan simulnak a melegítő víztükör fölé. Csodálatos világ! Pár araszttal feljebb már a zorrl 'él basáskodik Ott már. csupa csnna ziizmara