Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-21 / 42. szám

OífMAnyARORSZXC» Vasárnap, 1936. február 2t. váltására Jogosító Igazolvány a DÍIFIAGYARODSZÁO kiadóhivatalában. rtmiden. Az aszott kis gyomvázak dúsan felvannak fehércsipkeruházva, fantasztikus fehér halálvirágerdőbe van burkolva a csalóka tavasz felett a világ. Mesébe illő szép álomképnek tünno fel az egész gyönyörködtető látomány, ha a fagyos, dermesztő északi szél milliárd apró láthatatlan tűhegyeivel fájósra nem csipné az ember könnyező szemét, lilásodó arcát. Egy ujabb varázslatos kép: valami csillogva surran a viz feleli, mint nyáron a tűző nap ragyogásában csillogó szivárványlepke. Azúr, türkisz, smaragd színeiben szinte világit az ónos levegőbe, különösen akkor tűnik fel pompázó színjátéka, midőn az árkon áttett pallót átrepülve a hátteret a fehér szűzi hó adja. Jégmadár. Első izben látom ezt a kis repülő ékszert a Fohértavon. Meg is találom a magyarázatát, miért nem voltak eddig. Csupasz volt a viz szegélye. Tavaly kis fűzfavesszőket szurkáltak a viz szélébe s már van mire leállani, ahol órákhosszat mozdulatlanságba merülve leshetik nz ebihalat. 3—4 ilyen tarka, a ködös párában is csillogó madárka surran el a viz tükre felelt. Ezek már karácsony elölt idekőltözködtek, máshol már nincs mit keresniük. Ezek a keskeny árkok adják egész világukat, itt akarják áthúzni bizonyára a jeges zimankókat A bubospacsirták hármasával-négyesével keresgélnek az árkok oldalaiban. Lehúzódtak és nagy szorgalommal kutatgatnak az avas fű közölt. Kózelcdtcmre ijedt rebbcnéssel vélik magukat a levegőbe, hogy odébb pár méterrel folytassák szorgoskodásukat. Dc most mintha hirtelen a földhöz szögezték volna őket. Behúzott nyakkal mozdulatlanul lapulnak a földhöz. Félelmük nem volt alaptalan: karvaly suhant át a csatorna felett. Egy ittrekrdt pipis szit-szitelve meredeken emelkedik a levegőbe és eltűnik, elnyeli a nagy köd. Bajos volna hangjáról közelebbről meghatározni. Szaporán szedi a lábát elöltem egy darabig s nagyban óvatoskodik, nehogy a hóra lépjen. Kényeskedik, talán bizony attól fél. hogy meghűl a Iába, ha a jeges hóra lépne, pedig napok előtt a 18 fokos hideget is át kellett szenvednie. Vájjon hova lettek a társai. Ez a kis madár nem szeret magában járkálni a nagy világban. Az idei télen nem is láttam belőlük többet, pedig tavaly nagy csapatokban teleltek át itten. Nem akarok hinni a szememnek. Hangos csrekegéssel egy középszalonka cikázik fel az árok parijáról s nyomában kis tcslvérrokona a bekaszin, a kis sárszalonka. Nagy igyekezettel cikáznak egymás után, éppen ngy, mint március második felében a meghajlott nádtorzsákról. Gyors Ide-odanyilalás után nyílegyenesen furakodnak az égbe, hogy 50—90 méter magasságról nagy kanyarral megint levágódjanak az árok partjára valahol. Még vagy 2—3 társukat rebbentem fel január 28-án. Ezek a földközi-tenger mellékén telelő madarak még egy hét előtt nem voltak itt. Vájjon honnan jöhettek. Tclelöhe.Iyükön valószínű megdermedt a viz, s most ezoknek is egész világukat ez a párszáz méteres meleg csatorna képezi. mely melleit a pesti országúton percenként zörögnek a szekerek és surrannak az autók. A tavak közül a párholdas deritőtó még birkózik a hideggel. Az a fele, ahol az ártézi viz folyik bele. enyhén gőzölög, a másik fele már felvette a jégpáncélt a tél hidege ellen. Ideszorult a lökéseknek 30— 10-es csapata, mely mintegy vezényszóra egyszerre rúgja el maga alól a vizet. Amint sétálok a parton, zörgés hallatszik a partot szegélyező, a széltől összetörten kuszált avas kábából. A bedobott fagyos rög locrsanásától két gácsér is ijedten hápog felfelé. Az egyiket lövésem lehozza, duplázni már nincsen időm. a másikat elnyeli a kőd. A lehullott kacsa megrázza még magát kétszer s majd elnyúlik a viz hátán és hosszú piros csikót fodroz mellette a szél. Leülök a fagyos partn s megvárom, míg a hullámok kiringatják hozzám. Kiemelem, gyürü van a lábán. Január 16. Oroszgyűrüs kacsái lőttem. A deritőtó meleg vize januárban idevonzott egy-két ritkább téli vendéget. E tóban nagyszerű élelemszerzési lehetőség is van. Ivadékhallal van tele a tó. Került is innen a hó folyamán a fehértói gyűjteménybe két sarki búvár (Colymbus arcticus), két közép (mergus serrator) és egy kis (m. albellus bukóréce. A cvízek parányi világát elhagyva a telepen keresztül ujabb madárhangok. A citromsármányok pityegésél hallani. Az utak mentén, a szénakazal végében keresik a magvakat. A rözsék lelve hangoskodó verébnépséggel. Nagyobb részük mezei veréb. Néln-níha lerajzanak az ut szélébe, de csakhamar megint a rőzsét lepik cl. Egyszerre elnémul a zsivaj, halotti csend lesz, osonva igyekeznek nagy ugrásokkal befelé a rőzsc sűrűjébe. Kis sólyom szelte át a levegőt. Alig suhant el felettük, a kofálkodás újra kezdődik. Biztonságban vannak a tüskevárban. Maga az igazi Fehértó nagy fohér sivataggá változott. A téli széiben zizegő nádas ad valamelyes életet a nagy mozdulatlanságnak. Alig megyek párszáz métert a gáton, nagy madársereg rebben fel. A kenderikék sok száza kering a fagyos szélben, majd újra lekanyarodik nem sokkal odébb a gyöngyházfényű jeges hóra, ahol a gyomnak a hóból kintrekodt fejein keresgélik a magvakat. Egy-egy ilyen gyom körül körkörös szemét feketéllik, amint apró csőreikkel szétbontogatták a zúzmarás zörgő éléskamrákat. Az idén sikerült megszereznem ezeknek a ritka északi rokonát a fehértói gyűjtemény számára: a sárgacsőrü kenderikék (Acanthis flavirostris.) Két kis sólyom is vadászik a madárseregekre és csaknem mindenkor eredményes a fáradozásuk. Ilyenkor a két-bárom csapatra szétszakadt madársereg csakhamar ismét egymásra talál és pár perc múlva misem történt volna, lakmároznak tovább a töltésnek a széltől vedelt oldalán. Ezalatt pedig már marcangolja társukat a sólyom a jeges hó tetején, ahol tenyérnyi széfként piros folt és a szélben lihegő tollcsomó maradt a sólyom működési területén. Hogy nem unják meg ezek a madárkák ezt a félóránként való zaklatást. Talán bizony fel sem tűnik egynek-egynek a hiánya, hiszen vannak annyian, hogy talán magukat is sokalják a gyenge koszthoz. A hósármányokat januárban már nem látom, pedig karácsony előtt még nagy csapatnik legelésztek a vadrészen. Akkor még nem volt ilyen nagy hó. Ezek már kiadósabb falatokat jelentetlek a sólymoknak. Ezeknek a kis verenuző bestiáknak van talán itten a legkönnyebb dolcuk. Miiven bolondok is a ml kis kabasólymaink, melyek ősszel elmennek tőlünk, mikor most a legeredményesebb a vadászat az összeverődött, fagytól, éhségtől elcsigázott madárseregek között. Ecy szép fehér ragadozó méltóságteljesén kering a sásavar felett. Csak a szárnya hegye feketéllik. Kékes réti héja. Ez a mi megszokott téli réti héjánk, melv felválttá a mi szén őszi aranyfejű barna réti héjánkat Ez már kevesebb eredménnyel vadászhat itten. Meg is unia a hiábavaló körözést és niost egyenes irányban indul a szántóföldek felé. ahol egy gazos tarló felett sejli a fogolvcsao.ilot. Január 3-án nagv libavonulást észleltem. Vagy félc^Ielőtt 2—300 méter maTassíirban bmola'anul rótták az égi ntakat a csáoitok fiszakról-délnek tartottat. Egyik csapat a másik után. Csak néha lehetett hallani egy-egy lilüzést. bizonyosan a meggondolatlan fiatalok ajkáról. Mert ilyen nagy és komoly munkában kár minden másra po csékolni az erőt, most a nagy ut előtt szűkség van minden szemernyi energiára. Az életteiennek látszó nádtengor szélében nádi sármányok üldögélnek a havon. Némelyikük ke resgél, miutha találna is valamit. Ugyan mit szedegethetnek a szűz bavon Némelyik hímnek már szép fekete álarc vau a fején, pedig messze még a párzási idő. Közelebb érve a nád széléhez, finom kis üvegtrilla üti meg az ember fülét. Szakállas cinegék nek kis bada hintázik a nád bokrétáiban. Ezekel sem láttam még a I-'chértavon. A nád világában rejtett életet élnek, ritkán kerülnek a szem elé ilt húzzák át az egész lelet, a hangjuk elárulja őket. Az első lövésre mint súlyos kövek zuhannak le a nád tövéhez. Mintha a föld nyelte volna el őket. Kisvártatva azután megint táncolnak felrelé a nádszálakon fel, egészen a nád bokrétájához. Ott szedegetik ismét a nád magvait. Valóban kis tollas egérkék ezek a bujkáló hosszufarku, rövidszárnyú, rózsásszürke kis madárkák, amelyeknek hímjén már messziről virít a kis fekete pofaszakál. A nádon tul, a jég közepén mozdulatlan fekete tömeg. Egyszerre megelevenedik a viz nélkül rekedt szegény kacsatársaság és etindul bi-> zonytalan útjára a jeges levegőben. Fent magasan vándorsólyom tűnik fel könyökben erősen hajtolt hegyes szárnyával, behúzott fejével. Véres madárhulla lecsupaszított mellcsontja meredezik a gyöngyfényű havon. Köröskörül az élet-halálharcnak véres szintére. Vándorsólyom ejthetie cl ezt a galambot és cipelhette erre a helyre, ahol jóizül csemegézett belőle. Egyszerre csak a hulla mellől dühös kortyogással valami sötét árnyék surran be a gátat szegélyező fűzfőnásba. Megyek 10 lépést előre s alig várok egy percet, a menyét indul vissza a préda maradványához. A réti sasnak egyes példányait majdnem mindenkori kintlétemkor alkalmam volt észlelni. Január 0-én három darabot is megfigyeltem ezekből a hatalmas, gyönyörű madarakból. Furcsán gubbasztottak bent, mélyen a tó jegén. Valami játékot űzhettek, mert keltő a levegőben keringve ingerkedett a harmadik jégcnülővcl. Bár távcsővel sem tudtam annyira közelhozni őket, hogy megrejtsem a játék okát, mégis sejlem, hogy vaIs mi zsákmány körül folyhatott u nagy versenygés, melyet hol az egyik, hol a másik kerített birtokába. Sajátos, hogy sirály januárban nem volt látható, pedig ezek megszokolt állandó vendégek. Kai rácsony táján még két nagyobb sirály társaságában kitartott pár danka, egy napon azulán kerc-i ket oldott a társaság. Január 9-én egy vízityúk látogatott el egy napra a deritő tóba. A hónap utolsó napján megjelent az első fiatal szürkegém is a jeces partokon. Felüdült lélekkel tér haza az ember egy-egy ilyen szemlélődéséről. Egy picinyke Feltámadás a nagy halálos dermedtségben a meahuzódott életeknek ez a parányi kis világa. Minden évszaknak, minden napnak megvan a maga szépsége, az esőnek, a hónak, a fagynak és az égetően tüzei napsugárnak. Mindenből-mindenből a diadalmaskodó Élet megdicsőülését látjuk friss m*uwrt kifcitfl borsóink, ka'aníb, karfiol és kP'maTV'itc msórkezHc Hegedűs Nándor • • nuuzkereskedS, Tisza Laja« körút 51. tis