Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-24 / 19. szám

Vasárnap, 1937 január 24. OttMAGYARORSZAG II TORONTÁLI FAMETSZETEK Reverendás HerkuTes „ 'A Mazur-ház az Amerika-negyedben volt, szemben Baaden igazgató urékkal a Mária [Terézia-utcában. Szép nagy kertje átnyúlt az jArany János-utcába. Mazur-háznak hivták mindig, még akkor is, mikor a torontáli vi­cinálisnak lett központi épülete. Tiz éves kö­rüli koromban benne laktunk s itt találkoz­tam először (szellemileg) Mazur Lacival aki lánvosképü, meleg baritonhangu szép fia Volt Mazur pénzügvigazgatónak és nvilván ő Í 'hletelt meg akaratlanul, hogy az utca és a :örnvék rémei lettünk a Baaden. meg a Za­(cbariás-gverekekkel egvütt. Alapjában véve szelid fin volt a Laci. nem fcántott soha senkit, bubinak hivták még sok­kal később is, amikor az Ur szolgálatába ál­lott. De iai volt annak, aki kikezdett vele. szinte félt a hihetetlen ereiéfől. Ha más fcmber megfogott valamit, az egvszerü fogás maradt. De Mazur Laei keze-simogatásától jesont törött. Már Temesvárotl megcsinálta azt a viccet, amit elkövetelt egvszpr a szintén ¡temesvári vonatkozású Kinizsi is. Laci két kanába kanotl egv-egv nannövendéket. a har­madiknak ruhá'át megragadta a fogaival és ugv vitte fel valamennyit a szeminárium har­madik emeMére­Káolán volt amikor a sárban, csunva. esős ó«?,hen elakadt egv fuvaros ol£h fával megra­kott szekere. Fmelgették azt tizen is. feszítet­ték aláia a rudakat, de a «»elfér annál lob­ban belemerült abba a sürü. bires. nár'átrit­Skitó. torontáli hummba. amelv uffv ragasza tn»» az 'mWt i«. Vi>m csoda hát, ha olvan tie^z tői« elszakadni. Mazur Laci énoen arra sétált, egv darákig •Inézte a bínbavaló erőlködést, aztán odalé­pett a tömeghez — Ad iátok egv kis helvet. Megragadta hátul, a saroglvánál. a szeke­ret amelv Medten engedelmeskedett a túlerő­nek s akkorát lóditott raita. előre lih­I bent néhánv lénést az egész alkotmánv. A fuvaros oláh csak hánvta magára a keresztet, minden i6 lélek dicséri az urat. hi«7en ez s reverendás „svába" aligha nan inkább rna"a az ördög. — aztán hozzálátott, bogv felszed •> a leröpült fahasábokat. Ugv igvekeztek azok szét a lendítésben, mintha fotniszká'ók lettek volna. Meg se köszönte a szívességet. vágta­tott tovább. Csak minél messzebb innen! Eredetileg fogásznak ké«7ű't a Laci. gólvá«­Iccdott Pesten « c«ak ké«őbh íött rá. hogv a pani hívass felel meg legiohban az egvéni sédnek. FbVn a fővárosi időszakban történt hogv összeakadt egv erő«; izomzatú em^errH s ugv vágta a falhoz, hogv az csak nvekkent — T^dod-e, ki volt e»? — kérdezték 'őle. — Mit bánom én. Tőlem akár a Herl<6­páter. — N6, ar épnen nem. fnkáhh a Bohlnettí. Csa1' utólag szenoent meg esrv kicsit. — Ezt maeam se hittem volna. De ha gya­nítom. nem nvu'ok hozzá. Ivanovics Sándor volt tem^i főisoán még fős7olr»ahiró volt 'Rékáson. mikor effvs/er egv Herkules produkálta magát a Járásában. Na­gvon erő« e^Vr volt, egv-keMőre a földre vá­gott mindenkit — Fgvan Lacikám, könvorgöff Tvannvies a pannak. mentsd meg a iárá« becsületét Mazur T aci n*m sokáig kérette magát, ki­állt ő 5« blrkómi « ugv elintézte a Herkulest, hogv xr «*égverili»ti»>»n még azon az éjszakán me«<zök*tt a faluból. Csanádon nedisr a nénszerü Farka« Gusztáv plébános egv rt?í római terméskövet akart plhelvezni másfelé. Négv sváb kinlódo'1 vele. bofnr tová>>Voirit«a. iffv íj' alig infolfak előre. A Laci i-«u«tt irt« is. Elvitte a követ egyma­ga a kívánt holvre. A m"lt század végén történt, hogv a fo­fon'Alí pi^Mt« e'spién zendíts lőrt ki. Akkor kerr'oft felMnnolnl {\r a<n-4r«-»ocíal?7.. mns, 'tt a f>^T,;<»t_>.?r»nkot Marták foin«"»t»nl ¿Im^do^k (Tfafók. a»'án a ható«-Ai»rtk •p^rftMan>fll nv'M->k a (íolcbor "Íven f"ti­tc»« k<t»dé«f nem feliéi* ga*násníhan le^ei a ichben megoldani. — elég az fcóür*. hóffv n falu népe összeütközött a csendőrökkel. é»ek fees^th^^^i&^i^Jí.redffi^iy három ha­lott, meg vagy harminc sebesült letL Olyan nagy volt a nyugtalanság, hogy Becskerekről különvonaton kalonaságoí kellett kivezényelni, mindenki meg volt zavarodva, csak Mazur Laci — akkor káplán — nem vesztette el a fejét. Hívták s sebesültekhez, a haldoklókhoz, hogy ellássa őket a halotti szentséggel. A felizgatott magyarság azonban ellenséget látott a papban is. — Sötét az utca. mondta a főbíró, ne menj magad. Adok ma!léd kél csendőrt. . — Minek? fakadt ki Mazur Laci. Hogy még jobban feldühösöd lenek a kakastollasok lát­tára? Jézus urunk se vitt magával zsandárt, mikor apostoloskodott. — Jól van iól, de bajod lehet — Neked talán igen. de nekem? Tde nézz. Behajlította a karját, megmutatta az iz­mait — Van azoknak annyi eszük hogy nem szaladnak a halálba. Járta a sötét éjszakában sorra a falu házait, meggvóntatta a szerencsélleneket. — Ahol csak megfordult kánián korában. — pedig elég helyen volt — mindenütt megbá­multák a nagv ereiét. Sokkal kisebb dolog i* szóbeszéd falun, hát még ami minden em­bernek imnonál. az erő! Fgvszer egv ilven bires tagha«zakndt falusi kovácsmester na­gvon restelte, hogy vége lesz az ő hegemóniá­jának. — Kipróbálnám a kánián urat. — T.egven szerencsém! — Csak igv. kézfogással. S7Ó ami szó u?v megszorította 3 nan ke­zét. bogv az felszisszent, azt-íi T birfplen t'á'dalm^an ugv csalta szegónv fe'ét vállon, bogv a kovács elámít. De ki ;« korülte attól ker^e a naniát már száz lénésről. Mikor plébániát kapott, Dcssewffv püspök behívatta magához — Fiam. add becsületszavadat, hogy nem versz meg SPnkif. — Nem verekszem én, méltóságos uram. cs"k véd°kerpm. Ez a figvplTneTfetés sokban vonatkozott 1 még fura em'*kft gvertvámosi es^iro. Volt ott egv p. S. nevű orvos, egvuttd i«kolac'«k.i el­nök, aki goorm^a Atiratot kflldőt» a plébániá­nak és bánásmódjával elkeserítette a tanító­kat. — Lnrí. mondta a nléhános. meg a tanítók. nf"ran lásd el a baját, mert addig nem nvug­Laci aztán egv október fi-an í'l^-ben) kü lön stílusú gvászoanot render<»tt fiverfvámo­fon. amennvibcn ugv elvert« a loktort. hogy jpr-f^Áhen vi»ek ba^a. A kánián aranvtíntá­val írt d'szeli,!Tr,f>rvénvt kanott e^ért a tan­te«ff''<*ttől. a plébános pedig jelentést irt a nüsnK'-nek: — Kénvtclen volt elbánni a dnkfnyral. azon­ban nlm*« na tv nx»rt csnnán légzési ne­okozott npkl. Aztán rnoTosen^oseőptt Marur T.a^i is. zen­pf, nevét fölcserélte a Molnár nAw>l. «-/•»nt­sr^Vj fanác«"« l°tt és nln>iani»s Csó^'^n. ott is balt ioo<í.v>an. ahol a^n^an már n^m falá'knrbattnnk ecak lev«>1nkven ke«prp"tük ki ma-mnkat. Volt eí»v minden­áron n^eg akarta iratní álefe le»»na­gjv„Vh regénvW" « hiába nróháltam nt. bo-rv az lehetellfn. Laci a naiv régi puhl maradt. CSUK 14 NÜPIG i*sOr«lli«t lesiMllloR «rtian LINÓLEUMBAN übédlőpzőnveíret, futóozőnve^et, fi'gü-ónv, sezlonAlvoiôk, HnOlCÏII», via«zkos vászon, kóku ^ - rizőnve'a ¿,s rengete? maradeH p o t @ m â r o ïi. ngueltc Búrakafi drâlnhal. Kizárólag 14 napos kiárusítás alatt érvényes árak a íeMrrtmms POrOSHÁf rn sVájci kombiné hioátlan, extra nagy is 138 Wl sváici nadrdd hibátlan -'98 reftefe női bőrheszlQO dívatfazonokban 298 -29 -68 félt nőt liarlsnna -Ï9 -491 Olvassál, snpha «^arnifnra -'98 Crepsaten sdIKendö hibátlan 2.98 A közkedvelt D Pl. malfhar'snna most 188 Mundnboiyhos nOI nfldra0, kfs hibás 178 nőí és férfi höiöff kabaf m^llénv és pullover 398 F€rtt kemenudalier diva fazon -29 KII flórzokni -49 B^rfreSZlIfO, csatlós kö'ött bélés'i J'90 — Gondold meg, hogy mégis csak pap vagy,. nem csak neked ártok vele, hanem magamé nak is — Pedig ölvan szép lett volna, szomorko­dott. Ugy képzeltem el. hogy a szivemre he­lyezik, ugy temetnek el vele. * Tiszta, finom emberi idill volt, nagyon régi mégse lehetett. Megírni azért megírtam, de eltettem utánamvaló időkre sok mással egvütt Ilyen messzire elkerültünk a Mazur-háztót mind a ketten s igv találkozott íz életünk azon a Csókán, ahol a feledhetetlen Farkr»« Szilvi, a Laci plébános-elődje alussza örök álmát A Szitvl. akit szintén bohémnek mond­tak. de akiken a legkiválóbb emberi és müvé­értékek ös=znontosnltak. Akinek tragédiával^ nroWmákkal volt lele az élete, aki azért mé­gis derűs kedvű tudott maradni. Ha bántott az élet és nehéz volt elviselni, — hozzá sza­ladtam ki. » naiv csendbe, az egyszerű kis fa'n naroekiáiára. M'árt volt 'tt szebb a mezei virág? Miért nawobb f,7. átitat a szegénves temolomhnn? Talán m"rt Torontáliban iártam? Mindeneset­re e^sr léiknek tudtam a közelébe férkőzni s nagvon é^es<»t aludtam abban a sarokban, ii.nl valamikor egv másik ió Iplkem í« alliât. yonr-ra a* em^Prt öntudatlanul «¡ok min ­d»», s volt nlébán^s Csókán Varga Ferenc is, ak? régen, más vWken. más mesv.rben. hol­drtrtabb, elnararalkataflanoknak hitt esTfon­^AVKen. enwem tartott keresztvíz alá. Aztán «7ertes»aladtunk. ni század következett ui al-t­knl(«tokk»l s e^«zer csak Szegeden a lájrvo mat kpro-»tpi; Var^a anét. a febér haiti. A régi Demefpr-temnlomból esak a csonk i toronv V"n w«i rln rna is litrvm a. srontílvtj o f/UT, ^mJTvf ii fiïrt) »¿»-í'^etPSt. Anván-j ntl t-lr^rtl M1'*» ^ Unvom, otő)tű'd.- Peri * r««lozsv»*át ü»­e>*irfrerT<* elaVart * SÍT/ A mási^ rokogó %t Jirvára. 9 hírmídiV én Istenem* hog\- mi miûdent sírtunk d akkor' ^ — • XnMMK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom