Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-17 / 13. szám

Vasémap, 1956. január IT nelMA'GyARORSZXO 9 SZMOKINGOS PROFESSZOR A PÓDIUMON (Budapest, január.) Körülbelül ö tpereig szólt a/ udvarias, megujuló, lelkesedő, végül is meleget tüntető taps, amikor a szikár és mozgékony professzor ur, a pápaszemes Regierungsrat," talán síolgálatonkivüH alezredes Magdeburgjból, ' vágy NVürtembergböl megjelent a pódiumon, ami ezúttal egy színpad volt, két reflektor egymást metsző fénycsóvájában, fekete függönyök között, egy zöld asztal menedékében. Körülbelül öt percig szólt a taps. holott a professzor mindössze' egy író volt és az iró még meg sem szólalt a demonstrációvá nőtt szinpador. De hogy iró volt ez a száraznak és tárgyilagosnak, szenvtelennek és bizonyos mértékig szigorúnak is látszó tanáros li ül sej ü úriember, az az első szónál kiderült. Zenét és árnyalatot, gesztust és ritmust kapót,t. ni szó, amit meghatódottság nélkül kimondott, egyszerűen és fölényesség nélkül — és at éledő, versenyző, formáló szavakból percek alatt kialakblt valami, amit nem lehet lemérni egy színpadi előadás szokványos eszközeivel, ami lényc.tsen más, mint valami ismeretközlés, bemutatás, vagy részletezés, — ami Thomas Ma n a maga, müvekben és szellemiségben, kiállásban és iüntetésben. / • fes hogy mindössze, pusztán és összesen, csak és egyedül egy iró jelent meg a pódiumon,' azt minden külsőség és minden nyilvános kellék bizonyította. Délelőtt betiltották egy fiatal költő ódáját, aki képekkel és rímekkel akarta köszönteni az írót, — déhitán detektívek .jelentek meg a színház körül óvatosan és elővigyázatosan. — este rendőri készültség szállta meg a bejáratokat és őrszemek helyezkedtek el a közönség között. Mindebből nyomban nyilvánvaló volt, bogy ezen az estén egy európai i r ó tart előadást a színpadon. De a készülődéi és a sok diszes külsőség természetesen könnyen és egyszerűen érthető, hiszen az a tan áros külsejű szemüveges férfi, akit a nyilvánosság az iró kétes csengésű és gyenge hitelű rangjával illet: — Thomas Mann, akinek manapság egyes illetékes körökben és mégilletékesebb államokban nemcsak származását, de hovatartozását és állampolgári rendezetlenségét Is kétségbevonják. Itt nem a ,,Tod in Vonedig"ről és nem a „Zauberberg'*-ről van szó — ki tud ilyennemű osztagokról, vagy aktuális hierarchlkns rangokról —. itt csak egy önkéntes emigránsról van szó, aki néhány évig papírok és nkmánvok nélkül utazgatott Európában, ahol még nyoma van Európának —, akf háromnégy év óta az igényjogosultság minden kelléké: vei folyamodhatott volna Genfben az egyre kétesebb értékű Nansen-utlevélért — éji akinek állásfoglalását és önkéntes emigrációját legutóbb rendeletileg legitimsta. sőt törvényesítette az államhatalom — és aki csak ugy mellékesen, zárójelek között és egészen szerényen: német nyelven iró európai, sőt Nobel-dijas könyv- és újságíró. Ahogy megáll a szinpad rcflekforkéveiben. hajlékonyan, belül talán kissé röstelkedve ís, mozgékonyan, bár kissé esetlenül hajlongva a fogadtatás tapsaiban. ahogy aztán fesztelenül és póz nélkül helyet foglal a zöld asztal előtt, néhány pillanatnyi szünet után fellapozza a kéziratot és két mondatnyi udvarias ismertető bevezető után hozzákezd egy frissen hamvas, most készülő novella első oldalainak felolvasásához... . nem. elmondásához, bemutatásához, bizonyos mértékben: eljátszásához, — ez máskor csak az njdonság elsökézből intimus ingere és beavatott eseménye lenne egy premier, mépinkább főpróba kritikai Izgalmával, — de most több, sőt más ennél az irodalmi premiernél, — most Thomas Mann ül az előadói asztalnál, aki négy éve nem lépi át és néhány hónapja nem Tépheti- át vérrel és vággyal tradícióval és emberséggel átélt és mindörökkön magához ö!elt hazáját, aki tegnap óta egy idegen ország formaszerinti polgára szabályszerinti útlevéllel és bizonytalan otthonnal,— aki harminc év óta egy európai szét lemi közösség fóruma é* hatvan év óta — némeí. És miről beszélhetne ez az állampolgárságtél, jogoktól és lehetőségektől megfosztott német... — Weimarról és Goetheről persze, a legnémeUfcb szellem legnagyobb szelleméről .. Egy idegan állampolgár professzor, akinek szavaiból a legszebb német zene szárnyal, — szinte latinos muzsikát kapnak a sokszor ugy kopogó elharapott, ch-sitott. száraz és szikkadt német mondatok... Zene lesz és legszárazabb grammatikából, latinos lendülettel, olykor olaszos áriákkal... Szinte hallásos élvezet ez a német előadás. az árnyalások színeivel, a díszítések fordulatával. Francia színészek és olasz művészek ludnak így beszélni, hogy olykor a szavak és ritmusok, hangsulyok és hullámzások zenéjébe*, szinte elvész és elmerül egy percre a szó és a mondanivaló tiszta értelme. lis külön tanulmány: .az .előadás élménye. A mondatokat nemcsak a kiejtés zenéje kiséri. de a gesztusok és arcjátékok egész dinamikus kisértte. Jelentéktelen szavaknak árnyékuk nő. alakok elevenednek, hajlonganak és távolodnak és a párbeszédek külön hangszereken és külön gégéken szólnak, — élni, lélekzeni, mosolyogni és komorulni kezd az egész -weimari fogadó az „fi 1 e • fán t"-hoz címezve. . Mert Goethéről szól ez a novella-preludium, holott Goethéről még egy szót sem szólt az iró, csak éppen a levegő van t?le Goethével és az a világ ke.1T életre, amelybe most a wertheri idők Lottója visszatér. A megelevenités nagy művészete ez, a hangulat nagy élménye, egy kisváros kispolgári derűje és az alakok megelevenítő ereje, ¡íkik most ui életre születnek egy uj novella, a „L o 11 e ira Weiinar" bekezdő oldalain. Tilomas Mann egész irói ereje és teremtő, kifejező művészete benne van ebben a néhány derűs és eleven oldalban, amelyek mögött egy egész világ látszik ami túlnő politikai parancsokon, államjogi kötelékeken és földrajzi vonalakon. A nézőtér megérzi és átveszi ezt az élményt: szem tői-szembe ülni az Íróval, aki eltűnő és évek óta tankokkal és csizmákkal temetett korszakegyik leghívebb' embere és legemberibb hőse volt.. 1 N'em tudni, megismétlődik-e még ez az élmény, ahol az iró emberi egyszerűségben és emberi hősiességben jelenik meg at európai élet színpadán, művészetével és egyéniségével példázva — nem mást —, ahogy 8 mondta: * férfias humanizmust. ¡ fis ebben a légkörbe* elhomályosodik az a Hideg van... vásároljon meleg kötöttárut meleg harisnyát meleg keztyüt me'eo alsó ruhákat Lampel és Hegyinél Tina Lajos körút színpadi valóság is, ahogy Thomas Mann tanáros, sőt miniszteri hivatalnoki külsejével, fémkeretes pápaszemével, nyerges orrú profiljával tul a hatvan éven mozgékonyan és hajlékonyan, a reflektorok egymást metsző csóváiban jól szabott és egészen mai... kétsoros szmokingjában jelent meg a színpadon... és a világfias elegancia fölött csak egy tnnáros szárnyú, magas és széles keménygallér, egy hevenyészett csokornyakkendő cáfolja mog ezt a selyemlampasszal szegélyezett szabómüvészeti produkciót, amelyen belül mégií csak professzor húzódik meg szerényen és szemérmesen .. Egy professzor, akit kiállítanak a színpadra, hogy a reflektorok profán fényében be| mutassa sajátos, titkos világának egy-egy röv'd j és halk tételét. | De megnyugtató a kép, ami a nézőtéren fogad és ami körülveszi Pettembrini tanár ur elszakított és de nem elszakadt életét. A nézőtéren az emberséges gondolkozás és az irodalmi szellem — mert hiába minden, még mindig van ilyen — néhány érzékeny és változatlan képviselője, — néhány arc a tömött sorokban: Márai Sándor. Lakatos László. Hatvany Lajos, Bálint György, Hevesi András, Sehöplin Aladár, Ignotus Pál, Zsolt Béla, Illyés Gyula — művészek, gondolkozók, humanisták. Az a világ, amely elkísérte ezt a tanáros külsejű és emberséges írót az önkéntea emigrációtól a hivatalos számkivetettségig —, cril a világ, amely magái közé sorolja Romáin Róllandol. Pawl Valeryt, George* Duhamelt, H. G. Wellset, Alferd Kerrt és a többieket mind. akík Európát jelentették és akik még mindig őrt állanak Enröpa romjain Vér *rySr*y. MIT VÁR 1937-TÖL * ^eskedó, az ipar»», (A nélmagyarország márkatársától.) Most, ag újesztendő elején mindenkit: gazdagot, szegényt, öreget, ifjút egyránt foglalkoztat a nagy kérdés: mit hoz az njév? Az egyes foglalkozási ágak képviselőit megkérdeztük, mondják meg. mit várnak, mit remélnek az 1037-es esztendőtől. A kereskedő ezeke/ mondotta: — Az 1936-os esztendő nagyon rossz«] alakult a mi számunkra, a karácsonyelőtti napok hoztak némi forgalmat, de nem annyit, mint a korább: években. Az 1937-es évtől többet vámnk. Reméljük. hoffy a középosztály visszanyeri vásárló erejét. Ehhez pedig az kellene, hogy a középosztályt az alkotó -tisztviselőréteg olyan sofeszor leredukált fizetésének legalább egy részét visszakapja. Azt mondják, a javulási folvamat megindult, eddi* ennek jelét mé.g nem láttuk, talán majd az 1037-es esztendő meghozza a javulást. Egvelűrn csak reménvkedünk. Az újév eleién alig bemvolitottnnk le foriralmat. Bizunk abban, hogy a január 24-én induló szezonvégi leltári kiárusítás kárpótol ezért bennünket Az iparos: — Jónáhány évvel ezelőtt, talán 1928-ban, amikor a ffazdasáöi vál*ásr elkezdődött, azt mondták. az orvos, az ügyvéd, a tisztviselő, a munkás, a munkanélküli és a háziasszony hogy 7 szűk esztendő következik Azóta m4r a nyolcadik esztendő is elmúlt, a nehéz viszonyok azonban nem szűntek meg. A szegedi iparosok általában nagyon nehéz napokat éltek át a mult évben. Nem is napok, hanem hónapok voltak és az egész 1036-os esztendőt fekete esztendőnek kereszteltük el. Azt mondják, Amerikában megkezdődött a prosperity, a fellendülés. Kérdés, ennek hullámai mikor érkeznek el hozzánk a mérhetetlen óceánon át. Ha csak egy cseppnyi javulás lesz, már az is örvendetes, mert a S 9 szűk esrtm-dő után nagyon is ránkfér. Az orvos:. — Az orvosnyomorról btszélni ma már körhelynek számit. Sok a beteg, az orvosnak túlontúl megnövekedőit a dolga, de nem a magánorvosnak, hanem az OTI-orvosoknak. az egyesület.-k orvosainak és a tisztiorvosoknak. A szegénybetesrek száma folytonosan növekszik, ezzel szemben csökken a fizető betegek száma és régi baj, ho«v a közönsége egyrésze szeret adós maradni az orvosnak. Az orvosi kamarától is vártunk vajamit, egyelőre mép nem látjuk az eredményeket orvos tudja jól, hogy a helyzete akkor »avul. ]ba általános gazdasági helyzet is javul Bár ^lapos okunk nineí rá. mégis reméljük. hoflv ar njév