Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-16 / 12. szám

5rombot, 1937 január 16. DÉLMAGYARORSZÁG 3 MIT JELENT • termelőnek, a kikészitőnek, • hasiiólánynak, a malmosnak, a kereskedőnek, a szatócsnak, a kofának és a fogyasztónak A PAPRIKA MONOPÓLIUM (A Délniagyarorszdg munkatársától.) Azt szokták mondani, hogy a paprika Szeged vére, amely élteti és táplálja ennek a városnak sok-sokezer polgárát. Ez a vér, valamikor, évtizedeken keresztül szabadon és irányítás nélkül csergedezett és Szeged nagyon jól megvolt igy. A mult év dereka óta irányítják Szeged vérét. \ülön aortákba gyűjtik, mesterséges trombozisokat idéznek elő, ömlesztik, elvonják, csapolják, vizsgálják és ezzel már kevésbe van megexégedve Szeged . . Azok az izgalmak, .nnelyek a paprika monopólium bevezetését kiset ék. ma sem ültek «1, ami bioznyára csakis annak tulajdonitható, hogy a monopilium nem váltotta be százszázalékosan a hozzáfűzött reménységet. Még azok a gazdák is, akik eleinte a monopólium mellett kardoskodtak, most ellene foglalnak állást és ezen nem is l^het csodálkozni annak, aki ismeri a valóság^ helyzetet. Körirrterjut csináltunk mindazokkal, akiket a paprika-ügy közvetlen közelről érn I. Megkérdeztünk mindenkit, hogy a monopólium óta milyen változások történtek a paprika körül és vájjon hasznát, vagy kárát látták-e az uj rendszernek. Elsősorban a termelőt kerestük fel, aki a paprikát nehéz munkával előteremti a földből. A monopólium életbeléptetésekor róla esett a legtöbb szó és az volt a cél, hogv rajtak, a főid népén segitsenek elsősorban. Á termelót, ősi, alsóvárosi lakásában keresi ük fel. A következőket mondotta: — Hát kérem, én nem értek a dolgok cifr ázásához, szárazon fogok mindent elmondani, tessék majd ugy kicirkalmazni a dolgot, ahogy jónak tetszik látni. A régi időben a füzérek ára körülbelül az édesnemes őrölt paprika érának kétszerese körül mozgott. Ma it füzérárak az édesnemes paprika beváltási ára alatt vannak Ma például az édesnemes paprika beváltási ára 150, a füzér ára pedig 1.20—1.30. A szabadforgalom idején a füzérek ára 2.80 pengő voll. Hogy a termelő rosszul járt, az talán világos ezek után. A mai helyzet mellett a füzérárak feörülbelül 60-70 fillérnek felelnek meg. Ma a paprikának 5 pengő a fogyasztói ára. A szabadforgalom idején, ha volt 5 pengős fogyasztói ár, akkor mi egy füzérért 7—8 pengőt kaptunk!... S a legszebb az, hogy tulajdonképpen rajtunk akartak segíteni. Hát igy néz ki a segités? Aztán itt a másik dolog. A beváltási árakat januárban 5 fillérrel emelték, februárban ujabb 5 fillérrel emelik majd. Ezzel szemben a nagykeres kedői árakat 10—50 fillérrel emelték, ennyivel drágábban vásárolhatják a nagykereskedők a paprikát. Hát ha ilyen magas árakat állapita nak meg a nagykereskedők részére, a beváltási árat mért csak oly mérsékelten emelték? Azt mondják, hogy ebből a különbözetből az exportot fogják támogatni. Az nem rossz dolog, csak nehogy ugy járjunk, hogy a nagy támogatás mellett — mi elpusztuljunk . . . Arról beszéltünk még a termelővel, hogy mi fesz a Paprikatermelő Szövetség vezetőségének megválasztásával. Mostanában kell ugyanis megválasztani az uj vezetőséget, amelynek élén jelenleg Korom Mihály áll. A termelőtől megtudtuk, hogy *z uj választások alighanem változásokat fognak jelenteni « szövetség vezetőségében, mert a termelők nincsenek megelégedve Korom Mihállyal, összeférhetetlennek tartják, hogy mint a termelők elnöke, igazgatósági tagja legyen a szövetkezetnek is. Ugy látják, hogy nemcsak a múltban nem tudta, de a jövőben sem foaia tudni megvédeni * termelők érdekeit. A kikészitót kerestük fel ezután, aki fejét vakargatva tett vallomást. — Hát az elején, bevallom, elég jól bevált a dolog számunkra, ugy látszott, hogy jobban megtaláljuk számításunkat, mint a „szabad" mellett. Kereshettünk volna azon, hogy az árak ingadozása megszűnt és hogy azonal megkapjuk a pénzünket. Viszont ezt az esetleges többletet <i megduzzadt hasítási költségek elviszik. Az is baj most, hogy a malmok őrlését szabályozták, illetve korlátozták, ami ránk nézve azt jelenti, hogy kis tőkénket nem tudjuk annyiszor megforgatni, mint azelőtt tehettük. Hánk nézve tehát a monopóliumból semmi előny sem származott. Hasonlóképpen vélekedik a malmos is. — Elégedetlenségünk legfőbb oka az őrlési idő korlátozása, az a dresszura. amelyben részesülünk a monopólium bevezetése óta. beváltási menetrendet | csináltak, bürokrácia útvesztőjét építgetik . . . Nej künk semmi hasznot, előnyt nem jelent a mono; póljum. A Széchenyi-téri paprikapiacon szólítottunk meg egy paprikáskofát, aki busán üldögélt elszintelenedett standja előtt. Bizonyára mindenki emlékszik még arra a kedves, piros színfoltra, amelyet a kofák standjai jelentettek a Széchenyi-téren. A piros paprikával tömött zsákok már messziről integettek az idegenek felé: erre, erre tessék, itt árulják azt a hires valódi szegedi édesnemesi! Attrakció volt, látványosság volt a Széc.hnyi-téri paprikás-stand, idevetődött festők örömest festegették a jó kofaasszonyságokat a piros ernyők alatt, az idegen amatőrfotografusok majd annyi lemezt áldoztak értük, mint a Dóm-térért! Ezek mind érzelmi ! dolgok — mondhatná valaki —, hol vagyunk 1 már mindettől! Valamikor jó volt ugy, ahogy v>lt, ma azonban más világot élünk! Annak, aki igv' beszél, csak azzal feleselhetünk, hogy felhívjuk a figyelmét az angolokra, akik a tradíciót, bármilyen legyen az, a világért sem irtanák ki, sőt ápolják és — állítólag — ebben van az ő nagy erejük. De halljuk, hogy mit mond a kofa néni. — Jajj lelkem, ne is kérdezzen, mert mingyárt elönt a méreg, ha csak hallok is a dologról. Emlékszik-e, hogy gyász fátyolt kötöttünk az ernyőkre és igy tüntettünk nemrégiben. Hát ez mindent megmond. Nézze csak, hogy fest most a mi standunk, nézze ezt a sok csúnya papiracskót, meg ólomplombát! Más volt az, amikor a vevő látta a paprikát a nagy zsákban. Az esinálta neki a gusztust . . Dttmaguarország KölcsOnkönuvtór Amjaga legnoggobb, rtOtfzetése letfklsefth minri nem uaseroi I6|6i? a KÖZPONTI TEJCSARNOK Rt. fiókjaiban. Minden más drágább lett, CSAK EZ maradt a régi áron! A hasitómunkáslá'nnval az uccán találkoztunk, amint hazafelé tartott — Talán mi csalódtunk legjobban a monopóliumban — kezdte a csinos lány a panaszát. Az* reméltük, hogy a monopólium bevezetésivel a mi kereseti viszonyaink is megj vulnak, rendeződnek. Legalább is szó volt erről annak idején. Most pedig leszállítják a munkabéreket. ahelyett, hogy emelnék. Eddig 80 fillért kaptunk egy füzér megmunkálásáért, még ilyen ár mellett sem tudtunk napi 1.60 pengőnél többet keresni. Most pedig arról van szó, hogy leszállítják a munkabéreket 60, sőt 40 fillérre! Ennyi be<wnunk van nekünk a monopóliumból . . , Innen a kereskedőt látogattuk meg, akit tágas irodájában, íróasztala fölé görnyedve találtunk. Mögötte a falon hatalmas térkép lógott és rajta megjelölve azok a külföldi városok, amellyel a kereskedő üzleti 6SJszeköttetést tartott fenn. — Nekünk is panaszunk van — felelte érdeklődésünkre. Azáltal, hogy a belföldi árakat túlzottan magasan állapitották meg, a belföldi forgalom erősen roffltknef A kiskereskedő nem tart raktárt, mimt régen, mert felesleges. A fogyasztás csökkent a magas árak következtében és ennek bizony kárát látjuk mi, kereskedők. Az exportot is megnehezíti a bürokrácia, tessék csak visszaemlékezni a monopólium első napjaira, milyen és mennyi kellemetlenségOnk volt akkoriban! A kiskereskedő üzlete volt a következő állomás. — Nekünk csak az a kifogásunk, alapos, hogy de ez elég ősökként a paprikatorgalow. ' Egy kiló paprika ára 5 pengő. Bizony nem olcsó mulatság, ha jól meggondoljuk. Még megtörténhet, hogy sikerül ilyen árak mellett leszoktatnánk » [ közönséget a paprikáról. Azelőtt se vásárolt a. kisember nagyobb kvantumot, most azonban egyenesen gyógyszertári mérlegen kell lemérnünk a« árut... Végül a fogyasztót • kerestük fel. Éppen ebédelt. Sült krumplit és kenyeret evett, szárazon. A* asztalon a kettős sótartó egyik fele tele. volt sóval, a paprikás rész azonban üresen és penészesen ásított. Látszott rajta, hogy régóta nem volt benne paprika. A fogyasztó nagyokat nyeldekclve a száraz ételből, rezignáltán válaszolta. — Hja, igen, a paprika? Az is drága töfcbek között. Minden drága. Ez a krumpli is drága, ez a kenyér is drága. Mért ne lenne a paprika » drága? Nekem különben sem szabad paprikásat ennem, mert sok a savam. Csoda? Hát mivel kössem le? Száraz kenyérrel? Egy másik fogyasztót a vendéglőben ínterjuvob tunk meg. Amikor megértette a kérdésünket, dia dalmasan csapott a homlokára. '— Hát ezért kell nekem itt a tüdőmet kikiabálni egy csipetnyi paprikáért! Ha paprikát kérek, elébem tesznek mustárt, ecetet, olajat, sót. kaviárt, a jó Isten tudja, még mit nem. de paprikát nem tudok kapni semmiféle rlmánkodánra sem ... Ugy tesznek, mirtha nem hallanák, hogy mit kérek Zavarban vannak, ha azt ordítom, hogy: pap rikát! Tessék nézni, itt a paprikatartó. Mindegyiknek mesterségesen eltömték a nyílásait, hogy véletlenül se jöjjön ki belőle egy parányi sem .. Na megállj! Paprikás hangulatban fejeztük he interju-kőr utunkat. K. <?T