Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

1736 DÉLMAGYARORSZÁG Péntek, 1936 december 25. peltek, de hát ezt az estet — nem mi rendeztük, azon csak mint vendégek vettünk részt. A kővetkező hangversenyévad azonban már örvendetes javulás jeleit mutatja- Az 1932. év nyarán jött Makóra Donáth Antal zenetanár, kiváló mestere a hegedűnek és a zongorának, s mint szakavatott karmester átvette a már majdnem széthullott Filharmonikus Zenekar vezetését; élére állott két dalárdának is, 8 emellett megkezdte a rendszeres zenetanitást. Eredményees működését elsősorban az a három nivós hangverseuy jelzi, amelyet a filharmonikusok az ő vezetése alatt abszolváltak 1933 január 15-én, május 14-én Makón és junius 28-án KLszomboron. Mellette Bildovino \roadeo (gordonka), a Wiener Söngerknaben szerepeltek önálló hangversennyel. Az 1933—34. évi szezonban Jüan Manen heged üestje és Fischer Annié zongoraestje mellett a Makói Filharmonikus Zenekar már három önálló hongversennyel szerepel, s közreműködik a városi szegénygondozó Herczeg—Hubay jubiláris kulturestjón is. Műsorán már mind több és több a komoly, do a móg nem eléggé iskolázott fűleknek is élvezhető zeneszám. Strauss Svendsen, Erkel, Thomas mellett megszólali-Ják már Mendelssohn, Volkmann, Grieg, Mozart, Hubay, Mascagni, sőt Beethoven és Haydn szellemét is, s olyan teljesítménnyel, hogy a kényesebb igényű renekedvelők is felfigyelnek rá. A zenekarban megaelakul a Makói Vonósnégyes Társaság, mely első bemutatkozásakor már komoly interpretáló jaként lép fel a kamarazenének. Következő szezonunk mindössze három szólistát hozott. Három pianistát: Fischer Anniét, a fiatal, igen tehetséges Sándor Györgyöt és a Makón is jól ismert és kedvelt Bárányi Jánost. A filharmonikusok is három önálló hangversenynyel szerepeltek. Kőzülök egyet kifejezetten a magyar zenének szenteltek, amikor Kéter-, VoUcmann-, Erkel-, Kacssóh- ós Liír ¿-szerzeményeket adtak elő- Ezenkivül ünnepi hangversenyt adtak a vértanú halált halt Návay Lajosnak, vármegyénk nagy fiának szoborleleplezése alkalmi! ól, amikor is 1935 szeptember 22-ón Chopin Gyászindulóját, Beethoven Egmont nyitányát, Csajkovszky V-ik szimfóniájából az Andante Cantabilét, Schubert H-moll szimfóniáját és Wagner Tánnhauserének előzeuójét és a Zarándokok kárál adták elő a makói összes dalárdák közreműködésével. Olyan teljesítmény volt ez, hogy még az előkelő fő>Arosi vendégek is felfigyeltek rá. Az 1935—36. évadban három hangversenyt adtak filharmo lkusüink. Ezek közül egyet Beethoven szellemének szenteltek, melyen Sándor György közreműködésével az Esz-dur zongoraverseny, a Prometheus nyitány, a Mondschein-szonáta és a Pastorale kerültek előadásra. A másikon a röviddel e'.őbb a Zenekedvelők Egyesülete kebelében alakú t Oratóriumi Énekkar mutatkozott be Liszt Magyar ünnepi dalával ós Wagner Tannháuserónek Bevonulási indulójával. A zenekar Verdi Traviata ábrándját és Haydn Bucsuszimfoniáját játszotta. A harmadikon népszerű műsorszámokkal Eyssen Irén operaénekesnő szerepelt, aki Liszt-, Hubay- és LrLár-nvZveloet énekelt zongora és zenekari kísérettel. Szólista az egyetlen Mazzavurati Benedetto volt, nknek gordonkajátékában mindenki igaz őrömét látta. A nost folyó ha nsr versenyszezon — a jelek szeiint — ismét fordulópontot jelent a makói •zenei életben. Az egy-két év óta engedő nagy gazdasági depresszió alól felszabadult lelkek mintha ismét nemes vágyat éreznének a komoly zene iránt. Ezek a jelek arra csábítottak bennünket, hogy a Zenekedvelők Egyesületének Ót ének- és zenekari hangversenyére bérlelet hirdessünk. Fejest ugrottunk a hidegnek látszó -.ízbe. S nem bántuk meg. A makói publikum olyan nagy szenelettel és megértéssel állott mellénk, a bérlők olyan nagy számmal jöttek támogatásunkra, hogy hangversenyeink anyagi sikere már a bérlelek árán is biztosítva lett. Ezévi hangversen yeink sorát ok'óber 1—én Liszt emlékhangversennyel nyitottuk meg. Ennek legkiemelkedőbb száma az Es-dur zongoraverseny volt, melyet Sándor György játszott zenekari kísérettel, továbbá az Oratóriumi Énekkar Liszt Magyar ünnepi dala és a TannhSuser Bevonulási indulója. Sándor György ezenkivül brilliáns előadásban szólaltatta meg a Liszt Rákóczi indulóját és Spanyol rapszódiáját. A bérleti hangversenyek a november 7-iki Kamara-esttel indultak meg, melyen Szent-Tamási Almán és Dorlsá/c Lászlón (ének) kívül a Makói Vonósnégyes (Donáth, Jedovszky, Taraczovics, Bánffy) adott elő Verdi, Sinding- és Borodnikvartetteket. Telmányi Emil hegedűestje után második bérleti ének- ós zenekari hangversenyünkön Dullein Klára játszotta Mozart A-dur hegedűversenyét, a zenekar Mozart Ti tus nyitányát és Török indulóját, az Oratóriumi Énekkar pedig Demény- és Kacsóh-kórusokat énekelt. Ez a hangverseny volt eddig mind az ének-, mind a zenekar csúcsteljesítménye. Hála Istennek, az ének- és zenekar fáradhatatlan karnagyának és az ambiciózus és szorgalmas tagoknak, minden reményünk megvan reá, hogy ez a két igen komoly zenei alakulatunk nem áB meg félúton, hanem kihasználva a fejlődés lehe¡őségéit, mindig nagyobb és nagyobb feladatok megoldására vállalkozik. Erre nézve elegendő biztatást látunk abban is, hogy az ének- és zenekar jelenleg Haydn Évszakok oratóriumának előadására készül. Néhány szóval meg kell emli lenem azt is, hogy az egyházi énekkarokon kivül jelenleg négy dalárda működik, melyek közül a Belvárosi Református Énekkar az ősszel a szombathelyi országos dalosverseny egyik nehézcsoport első dijávalÉ tért haza. Azt sem hallgatom el, hogy a Levente Egyesületnek elég jól képzett fuvószenekara van. Nem volna teljes a makói zenei életről rajzolt kép, ha meg nem említeném, hogy pár hónappal ezelőtt megnyílt a Makói ál'amilag engedé'yszett zeneiskola, melynek igazgatója Donáth Antal s amely olyan kiváló erőkkel indult meg, hogy az iskola a legszebb remír.^ckkel biztat. Kár, hogy az állam csak az engedélyezéssel támogatja. A város — az minden bizonnyal és nemsokára anyagilag is. Szükségesebb, nemesebb érzéseket nevelő intézmény kevés van még rajta kivül. Eddig a zenei élet, de hol még a színházi élet, amelyről pedig színién kel! beszélni. Sajnos, erről igazán csak pár mondatot lehet irni, mert nehé arról soVat irni. ami — nincs. Mert igazi sziii'.ázi élet, amilyen például a szegedi, nekünk — sajnos — nincs. Ha visszagondolunk arra, hogy itt élt nálunk valaha Kelemen László, az első magyar színigazgató; ha emlékezetbe idézzük, hogy már 1846-ban három hónapig játszott egyfolytában Makón Komáromy Samu társulata; ha nem felejtjük el, hogy már 53 évvel ezelőtt megalakult ós azóta állandóan működik a Makói tSzinügygyámolitó Egyesület; ha tudjuk, hogy 33 évvel ezelőtt már állandó hajlékot kapott a stzinmüvészet a Hollósy Kornélia S:uiházban: akkor csak a mélységes szomorú ág és lehangoltság hangján ismételhetjük meg, hogy bizony annál a seiruninél valamivel többnek kellene itt lenni, mint ami van. Az állandó színház felépülése előtt jónevü színigazgatók jó társulatai játszottak Makón a közönség figyelemreméltó támogatása meTett. A Hollósy Kornélia Színház felépülése után padig olyan társulatok fordultak meg nálunk, mint Zifohy Gyula aradi, Nádasi József pécsi, Makó Lajos és Tarnay Ernő szegedi, Mariházi Miklós kecskeméti és Andor Zsigmond előbb székesfehérvári, majd később szegedi színigazgatók magas színvonalon álló társulata. Ezek a társulatok tartották a nívót Makón is. Csak amikor 1923ban Kiss Árpádnak kellett odaadni a színházat, mert jobb társulat nem jött, — kezdett a makói színházi élet visszafejlődni« Igaz az is, hogy a nivo sülyeszlésében nagy segítségre voltak a mindinkább rosszabbodó gazdasági viszonyok is, de azért annyira sülyedni engedni a szinvonalat, amelyen a mai színházi élet van, — még sem lett volna szabad. Sokan a Szinügy gyámolító Egyesületet hibáztatják. Ok nélkül. Magam is már jó 15 éve tagja vagyok ennek az Egyesületnek, s látom azt az érdeklődést, mellyel a régi nivó megtartásán fáradozik annak választmánya. Hiába minden. Az utóbbi néhány évben Radó László társulata játszik a nyári, vagy őszi hónapokban egészen más strukturáju közönség előtt, mint amilyen a régi színházlátogató közönség volt. Az intelligencia, a tisztviselőtársada'om teljesen elmaradt a színháztól, az most moziba jár. Ai uj lelki beállítottságú publikum pedig csak akkor megy a színházba, ha mostani zen éj ü operetteket, vagy revüt adnak. S lehet vidéki társulatnak vidéki színházban ilyen darabokat elfogadhatóan, vagy pláne kitűnő előadásban hozni? így aztán ez a közönség is csalódottan megy haza az első egy-két előadásról, s aztán nem is megy el többet. Talán még az ugyne\ezett »filléres előadások« vonzanak publikumot, amikor már 16 fillérért is lehet látni görlöket és komédiázást. De meg tud-e ebből élni egy 50—60 tagu társulat, amelyet szinházbér, vigalmi adó, tűzoltói és egyéb súlyos és állandó sarcok is húznak a mindennapi létfentartái kiadásokon kivül? Bizony nem. Ne csodá'kozzék tehát senki, ha nincs és egyideig nem is lesz srinházi élet a vidéki városokban. Néhány évvel ezelőttig Alapi Nándor kitűnő kamara társulata látogatott el hozzánk é\enkint két-három hétre. Kitűnő előadásait 20—^0 ember nézte végig. Ugyanez volt a sorsa a Bársony Aladár, a Bánky Róbert, a Déry Béla és legutóbb a Miskey József kamara-társulatának is. De ugyanez a sors jutott osztályrészül annak a Kamaraopera Társulatnak is, amelyik Vaszy Viktor vezetésével 1933-ban látogatott el hozzánk egy estére. Sivár, vigasztalan éjszaka, amelynek ki tudja, mikor lesz, vagy egyáltalán lesz-e hajnala? Dr. D. S. Délmagyarorsröé Kölcsönkönyvtár Anyaga legnagyobb, előfizetése legHise&b