Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 1936. december 25. DEI M A í» y AftOWSZ JkG 83 •an Ezer makó! iparos és földműves közül nyolc sportol A makói sportélet szomorú seregszemléie Nem lehet érdektelen az a kérdés, hogy a ma- , gyár végek egyik városában mit tesznek azért, hogy milyen uj fiatalság vegye fel az élet küzdelmeit, i Makó általános sporthelyzte nem ad felemelő képet. 1 Még jóakaratú túlzással sem állithatjuk, hogy a makói sport méltóképpen illeszkedik bele a magyar sportélet egyetemébe; ha pedig ifjúságunkra gon- | dolunk, akkor minden erőnkkel síkra kell száll- | nunk azért, hogy Makón olyan sporthelyzetet és sportlehetőségeket teremtsünk, amelyek biztosithatják az ifjúság egészséges fejlődését. A mai ifjúság sporthelyzete LABDARÚGÁS: Van két nagy (természetesen •tinden arány makói viszonylatban számit) sportegyesületünk, amelyek a labdarúgásból tartják lenn magukat. Természetes, hogy elsősorban a labdarúgást űzik. A két egyesület játékosait, beleszámítva a legifjabb nemzedéket is, a MAK-nál körültelül 100-ra, az MTK-nál 80-ra becsülhetjük. A valóban és rendszeresen foglalkoztatott játékosak száma aoznban aligha tehető többre a két egyesületnél 100-nál. A két egyesület váltakozó szerencsével játszik a Délmagyarország Labdarugó Alszövetség szegedi I. osztályában. Esztendők óta vitathatatlanul a MAK-é az elsőbbség. Volt már eshetősége a bajnokságra is, de általában a felső hat között szerepel. Az MTK hol az utolsó helyek valamelyikén van, bol egy-két hellyel feljebb, de inkább lent, mint fent. Esztendők óta csak a tagok végszükségben fellángoló áldozatkészsége menti meg a kieséstől. Ilyenkor van pénz edzőre és pesti biróra is, egyébként a vidéki mérkőzésekre való elutazás is komoly gondot okoz. A MAK sikereinek titka talán az, hogy állandó és egyesületéért tüzbemenő közönsége van, amelynek lelkesedése átszáll a játékosokba, mint lelkesedik, a közönség és a játékosok között nincs eleven kapcsolat, vesztésre álló mérkőzésnél a közönség rendszerint a saját csapata ellen fordul és lelkesités helyett gúnyolja a játékosokat Egyik egyesület sem elég erős arra, hogy atlétikával foglalkozhassék. Ehhez először is pálya kellene, mert a két egyesület jelenlegi pályája csak labdarúgásra alkalmas, bár a *MAI£» pálya egv kis lefektetéssel vidéki viszonylatban az atlétizálásra is alkalmassá tehető lenne. Az MTK pályáról még ezt sem mondhatjuk el. Hogy ilyen kedvezőtlen körülmények között az atlétika nem fejlődhet, az egészen természetes. Mégis figyelemre és diceéretre^'tó erőfe""!»A<;rk történnek a MAK részéről az atlétika fejlesztésére. F.zek azonban eddig számottevő eredménnyel nem jártak. Az ÖKÖLVÍVÁS régebben az MTK színeiben folyt, de amikor az egyesületnek többé nem volt pénze arra, hogy anyagilag is támogassa a szakosztályt, ökölvívói elhagyták és jelenleg a Makói Levente Egyesületben dolgoznak. Tornaterem nem áll rendelkezésükre és így az Érdeki vendéglőben lévő nagv, hideg és puros hodály a gyakorlóhelyük. Pedig az ifjúság határozottan szereti ezt a sportot és kedvezőbb körülmények között egészen jónevü versenyzők nevelődhetnénekk. A BIRKÓZÁS Makón nagy múltra tekinthet vissza. Országos jelentőségű sikerekről beszélnek a krónikák, az elmúlt esztendőkben azonban nekik sem volt elegendő támogatásban részük. így nagyobb versenyeken nem vehettek részt, nem is rendezhettek versenyt, a lelkesedés és a sportszeretet azonban a legmostohább körülmények kőzött is összetartotta azt a kis gárdát, amely a folyó esztendőben újra szép sikereket ért el a MAK színeiben, amelvnek birkózó szakosztályát alkotja. A VJVAS egyre nagyobb mértékben fejlődik. \ Makói Vívó Egyesület ygyancs»k a MAK szako_sz1 líraként látta meg a napvilágot 19SJ-ben néhány Ic^ef sportember munkái a következtében a szflv ©&rtály énélló klúbbi alaküjt $t s , azótg egyr* nagy óbb a/áriybkban fejlődik A vivótérettiber. rendszeres, kópioly munka, folyik', a délvidéki versenyeken az egyesület vivői sikeresen szerepelnek. Az egyesület körülbelül 30 működő tagot számlál. A TENNISZ részben a Szent Imre Klubban, részben az MTK tennisz-szakosztályában folyik. Tenniszező, aki ezt a sportot nyári szórakozásként űzi, akad bőven, de igazi tenniszjétékos nagyon kevés. Nem is csoda. A Szent Imre Klubnak pályája nincs, valami furcsa életközösségben van a Horthy-Park tennisztársaságával, amelynek van pályája, viszont nincs egyesületi jellege. így, ha versenyrendezésről van szó, azt megrendezi a Szent Imre Klub s a társaság, amelynek tagjai egyben névleges tagok a klubban is, kölcsönadja a pályáját Ha a klubot és pályát egynek vesszük is, megállapíthatjuk, hogy esztendők óta ugyanazok szerepelgetnek azokon a versenyeken, amelyeket a Horthy-parki pályákon rendeznek. A versenyzők naponta együtt játszanak, előre tudják biztosan, hogy ki lesz az első három helyezett, de azért a versenyt megrendezik. Várakozásában aztán sem a közönség, sem a versenyző nem csalódik, igaz, hogy a várakozások sem valami vérmesek. Makói tenniszező, a környező falvakban elért vicinális sikereket leszámítva, érdemleges sikerre még nem lehet büszke. Pedig tehetség bizonyára itt sem lenne kevesebb, mint máshol. A TÉLI SPOBTOKNAK nem kedvez sem az időjárás, sem a helyzet. Pálya, amely csak ezt a célt szolgálná, nincs, igy korcsolyázásról alig lehet beszélni. Természetes, hogy a makói benszülöttek nagyrésze nem is tud korcsolyázni, nincs is alkalma rá, hogy megtanulhasson. Ugvanez a helyzet a hósportoknál is, bár vannak, akik télen, a sárrá olvadt havon, vidáman lökik magukat siléceikkel tovább. Sport ez is, mert kénvelmetlenebb, mint a gyalogjárás. Szánkázásról, ródlizásról csak annyiban lehet szó, amennyiben a Maros melletti töltésoldalt hegynek nevezhetjük. EVEZŐS KLUB is van Makón. Tagjai közül sokan ifjúkorukban kitűnő versenyzők voltak, ma már azonban csak a sportszeretet viszi őket a klubba, s minden alkalmat megragadnak arra, hogy kedves sportiuknak hódolhassanak. Emellett azonban nagv gondot fordítanak az ¡fiúság nevelésére. Anvagi áldozatokat sem kímélve, ifjusági evezős tanfolvamot szerveznek minden esztendőben és időt. fáradsAj/ot nem kiméivé, oktatiák az ifjúságot. Nekik köszönhető, hogy ma már csaknem negwenre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akiket három es'ztendő alatt a sportszerű eve/éshen kiképeztek. Erinek az egyesületnek sportszelleme semmi kívánnivalót nem hagy maai után. stt az ifjúság nemcsak magát az evezést, de az igazi sportszellemet is megtanulhatja s kell is, hogy megtanulja A VADEVEZÉSNEK sokan hódollak s kétségtelenül vannak közönük ldváló evezős)k is, természeteden a maguk módján. A vitorlázó sportot egyetlen hajó képviseli, viszont az nagyobb vizeken is nagyon szépen megállná helyét A vágy azért él az erőteljesebb vitorlázó sport után, mert nyaranta, ha kedvező a szél, sok öreg batárra 'szerelgetnek egy-egy elhasznált lepedőt Az ÚSZÁSRÓL nem nyilatkozhatunk kedvezően. Egvetlen hely, ahol úszni tanulhat az ifjúság, Fo^or Sándor mezőgazdasági, füszeráruü.zlet, Makó Telefon: 284. Állandóan friss fűszer-, csemegeés italáruk a legolcsóbb naptáron Kaphatód Tegye" wM»»v<H*rlásl s meg fog győződni aztík hivfflö minőségről. Pontos és tlőzékery kiszolgálás. 16(11 Fcrcnc hentes és mészáros üzlete Hahó, Dessewfftj tér Teleion: 31. Elsőrendű hentesáruk és hű skülönlegessé gek. Állandóan friss készítmény Naponta friss sertéshús, Ízletes kolbász, virstli, sonka, szalonna, zs ir a dék. Pontos kiszolgálás. Szolid árak. a Maros. A Marosnak azonban szeszélyes a medre és folyása erős. Csak kev, tanulnak meg úszni benne. Komoly uszósportróí természetesen beszélni sem lehet. Makónak nemhogy uszó egyesülete nincs, de még nz egyesületek sem tartanak fenn úszószakosztályt, mert úszók nincsenek. Szükség volna egy sportuszodára, az Országos Testnevelési Tanács minden esztendőben sürgeti is annak megépítését, a városi tanács azonban minden esztendőben ugyanazt a választ adja: Megépíti az uszodát, ha a költségeket megkapja hozzá. így azután még az unokáink sem számíthatnak arra, liogy a XX. században, Makón, úszni tanulhassanak és sportszerűen űzhessék az uszósportot. Ha sportnak számítjuk, az ASZTALI TENNISZ. is egyre több hívet számlál. Az MTK-ban még ma is büszkén emlékeznek rá, hogy az elmúlt esztendei délmagyarországi bajnokságban elért helye zését a rádió is közölte a hirek között. A helyzet összefoglalásaképpen hozzávetőleges számítások alapján megállapíthatjuk', hogy Makó 37 ezer lakosából a labdarúgást üzi körülbelül 180, a vívást 30, a tenniszezésl 30, az evezést, beleszámítva a vádcvezősökel is, 100, az ökölvívást és a birkózást íO—50, egyéb sportokra számíthatunk legfeljebb 30-nI. igy a sportolók száma optímísztikus számítás alapján is legfeljebb ötszázra tehető, de ebben kevés az olyan, aki valóban sportszerűen üzi a maga sportját és sok olyan van, aki mind'"' sportot űz. így egészen merész és jóakaratú Süámitás szerint azt mondhatjuk, hogy Makón eze^ emberre 16—18 sportoló esik. Még ebbe a számba is hajlandók volnánk belcnyugodni, de ha ezt nézzük, hogy a tizennyolc ember az ezerből milyen sportot űz, s melyik foglalkozási ághoz tartozik, akkor még elszomorítói l> képet kapunk. Kiderül ugyanis, hogy n tizennyolc ból legalább hat a labdarúgást vallja egyetlen sportjának, ehhez a hathoz hozzászámíthatunk még legfeljebb kettőt, ökölvívót és birkózót és akkor megkapjuk azoknak számát, akik a földművelés iparostársadalom tagjai közül valamilyen sportot űznek. Tehát ezer iparosra és földművesre legfeljebb nyolc sportoló esik, de harminchétezer ember közül nem akad egy sem, aki országos viszonylatban is megállná a helyét. Pedig ma Magyarországon akadnak olyanok is. akik sportőrületről beszélnek cs nagyon sokan vannak, akik kiváló egyéni versenyzőink világraszóló eredményeiből azt a következtetést vonják le, hogy Magyarországon a széles néptömegek is intenzív sportéletet élnek. Az ifus&g sportra már Valtozat^abb, kevésbe sivár képet mutat, fermészetes. hoey a sport az iskolákban nem l*het öncél, vagy helyesebben: sekkal kevésbé lehet öncél, mint a felnőtteknél, mert elsősorban nevelési