Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

Péntek, 1936. december 23. DPI MAGYARORSZÁG Zenei és színházi élet Makón Múzsák a hagyma városában Jogosan vethetné fel bárki is a kérdést, hogy nem pleonasmus-e arról beszélni, aminek egy olyan városban, mint Makó, magától érthetően lenni kel? Ugyan ki képzelhetne el egy közel 40.000 lakosú várost fejlett zenei és színházi élet nélkül? A makói zenei és színházi életről beszélni nem szószaporítás és nem közismert tények ok nélkül való pertraktá'ása, hanem egyszerű regisztrálása azoknak az eredményeknek, amiket az utolsó husz esztendő és néhány zenebarát kitartó és önzetlen munkája produkált. Negyvenöt év retrospektív távlatából vizsgálva a zenei életet: csak azt állapithatjuk meg, hogy egészen a két legutóbbi decttniomig, komoly zenei életről nálunk sz9 sem mit. Bár egy pillanatig sem lehet komolytalannak mondani az immár 60 éves Makói Dalárda működését, sem a gimnázium által még a világháború előtt rendezett népszerűsítő tudományos előadások keretében elhangzott kisebb zenei produkciókat, — mégis csak azt kell mondanunk, hogy számottevő zenei élet csak a háború alatt és az azt kővető években inclult meg. S hogy ez a helyzet adódhatott, annak oka legel sőeorban talán éppen az, hogy egész a legutóbbi napokig úgynevezett »hivatalos« zenei élet, amely irányt szabott volna, nem volt. De ha lett volna is alkalmas irányító, még mindig válasz nélkül marad az a kérdés, hogy ugyan kit irányított volna, amikor a városnak alig akad zeneértő, vagy zeneszerető publikuma? A jó cigányzene és egy-egy dalárda-ünnepély kielégítette a legtöbb ember zenei igényét. A háború áldozatain való segiteniakarás, a rokkantakat gyámolítani kívánó szeretet csak a világháború zivatarában szólt először a zene hangján az emberek szivéhez. Ekkor adott több ízben hangversenyt Makón a világhírű Telmányi Emil hegedűművész. Majd a háború, forradalom és az azt követő hosszú megszállás után a Szegedi Filharmonikus Egyesület látogatott ki hozzánk a az agilis Figedy-Fichtner Sándor vezényelte zenekar hamarosan sok hívet szerzett a komoly zenének. Beethoven, Mozart, Haydn, Csajkovszky nemes, nálunk sohasem hallott muzsikája egy-kettőre megtalálta az utat a komolyabb zenét is élvézní tudó közönség szivéhez s elsőrendű zenei élvezetet nyújtott a mindinkább szaporodó és lelkes zenebarátoknak. Az igy bimbózó zenei élet nagyobb lendületet azonban csak 1923-ban tudott venni, •imikor ebben és az 1924. évben a Szegedi Filharmonikus Egyesület két-két zenekari hangversenyt adott, mindenkor nagy közönségnek. A még nagyobb aránya és rendszeres zenei élet 1925-ben kezdődött, amikor Tarnay Ivor alispán és e sorok írója, mint az anyák és csecsemők védelmére alakult Malcói Stefánia Szövetség vezetői, sorozatos hangversenyek rendezését kezdték meg oly célzattal, hogy azok jövedelmét az anya- és csecsemővédoIem céljaira fordítják. A jótékonysággal összekötött han&verssnyck hamarosan igen népszerűekké váltak s az 1935-—¿aBs év! baagversenyszezonbsxt már Telmányi Enni h^gedíiamvész. Beovqvr János ;on«oramüvész. a Szeaedi Filharmóniflus Zenekar, Bokor Judit gordonkamüvésznő, a Waldbauer—Kerpely vonósnégyes, Basilides Mária kamaraénekesnő, Koncz János hegedűművész s a nemrégen tragikusan elhunyt Helge Lindberg kamaraénekes szerepelt a hangversenypódiumon. Csak az elindulás volt nehéz és bizonytalan. Az 1926—27. évadban már előre elkészített programmal indultunk nooki a szezonnak, amelynek műsorain a Szegedi Filharmonikusokon kívül Payr Róbert hárfamüvész, Dohnányi Ernő, Bokor Judit, Anday Piroska és Relie Gabreilla énekmüvésznők, Papp Miklós zongoraművész, Helge Lindberg ós Albertína Ferrari hegedűművésznő szerepelt. Fényes kamara-est keretében ünnepelte meg a város zenepártoló közönsége Beethoven halála 100-ik évfordulóját 1927 április 19-én a szeptetté kibővített Waldbauer—Kerpely vonósnégyes, Marschalkó Rózsi operaénekes, Kása György zongoraművész közreműködésével. Még ennél is fényesebb volt az a díszhangverseny, melyen 1927 május 29-én az egykor Makón lakó nagy magyar koloraturénekesnő, a »magyar csalogányának elnevezett Lonoviesné Hollósy Kornélia születésének 100. évfordulóját ünnepidtûk a művésznő nevét viselő színházban. A liangverseny szereplői a helybeli dalárdákon kívül Sándor Erzsi és Székelyhídy Ferenc dr., a budapesti Operaház örökös tagjai, Belle Ferenc hegedű- és B. Csurgay Anna zongoraművésznő, lierez Ottó zongoraművész és Tarnay Ivor alispán voltak. Az 1927—28. évi zenei szezon semmiben sem maradt az előző mögött. Ebben Kerpely Jenő, a Se/csi/c-kvartett, Balokovits Zlatko hegedűmül vész, Wagner Károly operaénekes, Stefániái Imre zongoraművész, K. Durígá Ilona kamaraénekes, Jeanne Marie Darré zongoraművésznő s Basilides Mária szerepeitek. A következő évi szezonban Budanovics Mária (ének), Bokor Judit (gordonka), Szentgyörgyi László (hegedű), Jeanne Marie Darré (zongora), Závodszky Zoltán (ének), Bárányi János (zongora), Bartók Béla (zongora), Kresz Géza (hegedű) és Kreszné Drewett Nóra zongora) nyújtottak páratlan élvezetet a publikumnak. Az utolsó két szezonban már olyan állandó és kitartó közönsége akkuit ki hangversenyeinknek, hogy azokat bérlet-rendszer alapján átterveztük meg. Sajnos, az 1929-ben, még- jobban pedig az 1930. évben jelentkező gazdasági krizis a hangversenyek iránt megnyilvánuló nagy érdeklődést is kikezdte és annyira lelohasztotta, hogy — legalább egy időre — le kellett mondanunk a rendszeres hangversenyek rendezéséről. Hiábavalónak bizonyult még a zenei körökben annyira kedvelt és értékelt dr. Kan Izidor — álmdó támogatónk —- minden irányú tanácsa és. aegitéea is. EsetüáJUeeetre readsztíink ugyan egy-egy hangversenyt, de a régi keret nagyon összeszűkült. SÍ Vásároltunk közismert SCHELB-cipöt. Makó, Széchenyi-tér 17. Az 1929—30. évi szezonban mégis elhoztuk Ma kóra Székely Zoltánt (hegedű), .Teanne Marié Darrét (zongora) és Szentgyörgyi Lászlót (he gedü). Ez a rosszul induló hangverseny-év mégis fordulópont és halárkő Makó zenei életeben. Néhány, akadályt ós gazdasági krízist nem respektáló lelkes zenebarát, főleg pedig Reiner Károly ágalására 1930 elején megalakult a Makói Zenekedvelők Egyesülete, s annak kebelében mintegy 40 tagból álló Filharmonikus Zenekar. Az egyesület elnökévé a minden szépért lelkesedő ós azt támogató Tarnay Ivor alispánt választotta meg, alelnökei pedig-dr Níkelszky Jenő polgármester és dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvos lettek. Az első komoly zenei alakulat 1930 márciusában a város által a nyomorenyhitő akció javára rendezett műsoros délutánon mutatkozott be Verdi Trubadur-egyvelegével és Kéler: Rákóczi nyitányával. A közöu ség nagy lelkesedéssel és megértéssel fogadta « teljesen amatőrökből álló zenekar első szereplését, szeretetébe zárta azt s abban tartja ettől az időtől kezdve mindmáig is. A Filharmonikus Zenekar első önálló hangversenyét 1930. január 24-én tartotta, amiloor mü3oráu a könnyebb fajsúlyú zeneszámok mellett Mozart, Dohnányi (Ruralia Hungarica egyik tétele) és Csajkovszky V. szimfóniája is szerepi lek. Az 1930—31. évi s/ezon az elíró évek szűk keretei között mozgott. Nem akartuk a zen»-: életet teljesen elaltatni, de nagyobb fába sem mertünk vágni. Kentner Lajos zongoraművésznek, a Drezdai Vonósnégyesnek, Jeanne Marié Darrének (zongora), Zathureczky Ede hegedűművésznek a kisszámú, de lelkes közönség elöli mégis igen nagy sikerük volt. Közbevetőleg említem meg, hogy a római katolikus polgári fiúiskola 1930 őszén áUamii- v engedélyezett zeneiskolát nyitott, amely 1931 á| rilis 26-án tartott növendék-hangversenyt, hogy ezzel végleg be is fejezze működését. Az előző évben alakult Filharmonikus Zenekar működésében is hamarosan visszaesés mutatkozott, ugy, hogy az egész szezonban egyetlen hangversennyel meg kellett elégednünk, amelyet 1931 junius 14-én tartottak meg. Az 1931—32. évi szezonban még az előző éveket is megszégyenítő szegénység képe tűnt fel Egyetlen hangversenyben volt csupán része a makói publkiumnak: Bárányi János és Szatmári Tibor kétzongorás hangversenye volt hivatva a zongora barátainak a zenei szükségletéi kielégíteni. E mellett rendezett ugyan a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, is- június, H-éa egy airiélyt, melynek kwratáaea Rovás püspök malleU Sárid ír Erzsi, l^aurisin Lajos és Laurisin Miklós ének- ás zeneszámai is szer»*