Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1936-12-25 / 303. szám

OtlMAuíA U OK &Z Ali 11IIIII !,•• lilJIIIUlHül Ul ——B—— Péntek, 1936. december 25. ZM tjével, aki Békéscsabán agrárszocialista programmal és rajtuk keersztül jutott lx: újra x |>arlipj£niJ*. Alig van Makón és Csanád vármegyében már ember, aki személyes ismerőse lett volna ezeknek az érdekes, nem csupán Csanád vár­megye, hanem Magyarország törtéucbnéhwj is szerepet játszó férfiaknak. És ha visszagondo­lunk ezekre az Időkre, annál inkább elfog­hat a mélabú s a nyomott lelki érzés, lia Návay l^ajos tragikus elmúlására gondolunk. Ha életben marad, talán a húszas évek politikai iránya is más fmdulalot ves*. A lwlsevizmus elleni küzdelmében Aradról meginduló kísérletezés őt szemelte kiaz ideig­lenes kormány fejévé, hogy ezt az >kos tervet azután meghiúsítsa a kiskunfélegyházi o?toga és kegyetlen gyjlkussák. Návay Lajos nagyra értékelte gróf Bethlen Istvánt és nincs benne kétség, hogy ez a két férfiú, akik közül az utóbbi megalapozta a háború utáni Magyar­országot. és lehetővé tetle annak békés fejlődé­seit s akinek geniális külpolitikájának eredmé­nyeit, gyümölcsét a mai idók érlelték meg, — megértette volna egymást és segítőtársai let­tek volna egymásnak. A végzet másként dön­tött s ez csapás volt az országra nézve, de meg­él ezte ezt Csanád vármegye közéjete is. Talán megadja a sors számomra, hogy nyu­godtabb időkben részleteseiéin foglalkozzam ezekkel az érdekes, a nem/et fejlődését átala­kító évtizedek alatt történt eseményekkel és jelentős személyekkel. Nagy Mentét van a régi és a mostani Csanád vármegye közélete között. Nem mindenben irható ez az emberek rová­sára. Az események nyomasztó sulva átalakí­totta az emberek lelki világát, gondolkodását és bánitólag hatott természetesen a tetterőre is. Valóban el lehet mondani: más világ, írás em­berek. A történetíró számára a részreha jlatlan kritika gyakorlása mellett egv feladat hárul, megállapítani ez átalakult lelki élet politikai felfogásirányitó tényezőit, a gyakorlati polilir kus számára viszont leszűrni a tapasztalatok konzekvenciáit s a hibák felismerése révén munkálni közre a vármegye fejlődésén, továb­bi életének irányításán. Bauer Zsuzsa Jrsa női divatszalonjában és kész ruhnáruháxában a legszebb, legdivatosabb é« legolcsóbb kabátok, ruhák, kö­töttruhák és pulloverck kapha­tok. Megkönnyített fize­tési feltételek. Amikor még Szegedtől is messze volt Makó Utazás Vakóról — Szegedre 1808-ban Egyezer nyolcszáznyolcat irtak akkor, amikor az aradi kir. Só Transprotok Commisaritus Tisztsé­gének Consiliatiaa, bizonyos nevezetű Schönstein ur ő Nagysága írásbéli commissiót kapott Sze­gedről, hogy Szt. Iván havának 21. napján Sze­geden, jelentéstétel okából, jelenne meg. ö Nagy­sága igaz lelki örömmel vette a commissiót. mert híradása volt arról, hogy Tts. Ns. Csongrád vár­megye Főispánja: Grassalkovics Antal herceg ur ö Kxcellentiája éppen ott „mulatja magát". Az araiti tanácsbéliek Felsőbb rendelésekre nyomban előállították a forspontot. Még alig volt dél, amikor a disres hintó, négy pompás paripával, a Consiiliaius úrral a váró« kapuján kigördült. De akárhogyan is biztatta a kocsis a lovakat, mégis másnap dél lett, mire ő Nagysága — rövid me­zőhegyes! éjszakázása után — Privilégiált Makó városába megérkezett. Az egyesült oroszok templomában éppen delet harangoztak. Batsinszkv orosz kántor ur az orosz bakterrel éppen akkor fordult be a templom felé vezető utcára. Maga is nagyot nézett a nyakig sáros, sebesen vágtató híntóra. A vármegyeháza előtt künn üldögélő strázsák ijedten ugrottak fel. A Marosról egyenesen a vármegye házához vezető utcából két legény paripázott ki. A Krébeczné kocs­májában beszedett italok lintása alatt fokosukat magasan fejük felett forgatták és hosszú sarkan­tyújukkal nógatott lovukon szélsebesen vágtattak »'1 a szállások felé. A kocsis kénytelen volt a lova­kat visszafogni, mert sem ő, sem nagyságos Gaz­dája nem látta jónak útjukat keresztezni. A Strimflls kocsma előtt nagy tömeg bámulója akadt a látványnak. 1 Só Tisztségnél Schönstein urat nagy gráciával fogadták. Éppai) ott volt a Selyem Tnspector Allaríf ur is, aki elő. re örült az elkövetkező italok tömegének, na és a kárytának, mert Schönstein ur mindkettőről híres volt. Allard ur azonban ezúttal tévedett, ő Nagysága .ivómban iráshéa commissiót küldött a város há­zához „Bizodalmas. Nagy Jóakaró, Nemzetes Birák l'rairnéknak", hogy négy lovat haladék nélkül adjanak rendelkezésére. \ X'sztség cselédje már nem találta ^ város­názáa Nagy Mihály bíró uram»», hanem Ityitfl Páter Nótárius unnak »dt? át a pararvr-srla«*. A Notórius ur elfutotta « vjros hadnagyai 4 1 Szekárm^ster-'Esküdt yrímhez. jjiert fpn»k hi' v^uiáhö* tartozott a f«rsp*ntokróÍ gondoskodni. Nem telt bele félóra, 9 város ker,^.«* négv lóval olt *tlotí M Só Tis-ítsée épülete «lőtt. Volt pedig akor délután 1 óra, amikor a Consi­liaius ur a városháza előtt elhajtatott Szeged felé. Az idő nem kedvezett 6 Nagyságának. Napok óta szakadatlanul hullott az eső. A kocsis karikás ostorával hiáb?. biztatgatta a né;p// ¡paripáit a bánáti részen, a Maros jobbpartján felfelé, a mély sárban agyig lesüppedt a hintó Estvéli 6 óra is volt már, amikor a deszki marosi réven általhaladtak. ő Nagysága a szitkozódások gyűjteményébe már az összes jelesebbeket eleresztette. A kocsisát is, a kocsin vele utazó legényét is leparan­csolta a térden fölül érő sárba, hogy gyorsabban haladjanak. Maga, a hallatlan méreg pererit kivéd­ve, hanyagul dőlt el a hintó párnáin és azon gon­dolkodott, hogy van-e nagyobb élvezet c íöldi té­«nen, mint egy estét Szegeden estvéli 10 órát<j^ hajnali 2—3 óráig ,,elmulatni." Amikor a réven által jutotak, „felleges és homályos lévén az ég, a hold is későn jővén fel," a kocsisnak már állandóan a kocsi mellet gyalog kellett vizsgálni az utat. A kalárai kerté­szek földje mellett mégis elakadtak és ókegyelmé­uek is 1c kellett a hintóról ereszkednie, hogy a kertészek vendégoldalakkal kiemelhessék a hintót a kátyúból. Schönstein urat nem áldotta meg az Isten Gó­liái termettel és így neki bizony kötésig kellett a lotyakba bemenni. Legénye, akinek nem kevesebb bűne volt, mint hogv őnagysága 11 ti csizmáját ott­hon felejtette, az akkor ismert állatvilágot be­töltő jelzőket kapott. Nem tételezte volna fel sen­ki sem a Só Commissariatus Consijiariua^ról, hogy a zoológia neme« tudományában, különösen «5 exotikus állatvilágban, annyira versatus. Na de. ennek a rossz útnak is vége lett és O Nagysága nagy megnyugvással állapihatta meg, hogy dolmányának, amelyre annyira büszke volt, semmi baja nem esett. Szörej! alatt ujabb kellemes meglepetés érte az utazókat. Az ut 9 hid lábai között haladt ke­resztül. A kocsis, hogy a lovak s hid lábai kö­zött ..félre ne tsavarodjanak1', a gyeplöt rt Nagy­sága tulajdon kezeibe adta, maga és a legény pedig kötőféknél fogva vezette bosszú darabon •4 lov^ka». A Coiisiliarius ur, miközben soha nein üzfttt ipeater&égf* Mytótéit H ipvtk feajtelőszór 4r«rtt gyeag« afölött, bogy ló órahtt üt ég nem fog 9 gyengébb nem előtt valamely Ven­j dégírvsa^ban tetszelegni. I A biil alatt í hintó fedelét le kellett ereszte­ni, mert „ha szinte nappal látván, el lehetett is ott menni vigyázva, de éjezaka és olyan setétben, aminémü akkor volt, inkább kellett vigyázni." Az eső vigan csurgott tovább és most már őnagysá­ga pompás uti kabátja és remekbeszabott, urimó­dis dolmánya is által és által ázott. Az aradi bi­rák uraimék bizonyára nem fogják tudni soha megérteni, hogy a hintó belseje mitől, illetve ki­től rugdaltatott volna ugy öszve." A töltéseken és hidakon által haladván estvéli 10 órára sikerült a Tiszához érni. A hid innenső kapuja már bé lévén zárva, a ko­csisnak nagyokat kellett kurjongatni a hid tulsd részén lévő strázsáknak- A strázsák a strázsa­házban nyilván mással voltak elfoglalva, mert a kaput csak egy jó órai kurjongatás után nyi­tották ki. Az esetet leírva Nótárius keze is meg^ reszketett, apukor leírta, hogy <"> Nagvsága miként „mofskolta le" őket. Tiz óra régen elmúlott, de már csak az volt hátra, hogy vendégfogadót keressenek és az ut sarát Ö Nagysága — ahogyan tudja — lemosván, a Grassnlkovich herceg tiszteletére pompásan Iri­világitott vendégfogadók egyikében immár 30 órája tartó, kellemetességekkel éppen nem tarká­zott. utja fáradalmait feledje.. Az első vendégfo­gadó telve volt a Herczeg tiszteletére betódult megyei urakkal, ugyanúgy a második, harmadik, negyedik is. Az óra elverte már az éjfelet, ami­kor a Consiliarius urnák eszébe jutott, hogy a <zegedi Só^ Tisztséghez rjuartélyozza bé magát. A Só Tisztség cance'listái nagy tisztelettel fo­gadták volna felettesüket, ha történetesen mélyen nem aludtak volna. Ujabb fél óra kellett ahhoz, hogy felriadván megértsék, hogv ar aradi kir. Só Transportc-k Commissariatusámk Consiliariu. sa egyszerű hajlékukban kívánja magát béquar­télyozni. Schönstein ur álma Így nem teljesedett be. Éj­féli 2 órakor, immáron közel ? napi élvezetes ut után lehajtotta fejét nyugalomra és legfeljebb csak ál­modhatott a szegedi szép ..mutatásról", mert ak­korra már sem teste, sem lelke nem kivónta ag ezüst gyertyás szá'ákat, a bort inni nagy karafi­nakból, a kártyát és nem utolsó sorban a gyen­gébb nem ellopott, vágyakozó pillantásait. A kocsis, aki ő Nagyságát annyi buzgalommal és igyekezettel, n négy ló örökös, csapkodásával vitte Szegedre, őnagvsága tiltal kellő alaposság­gal bé vádoltatván, 12 pálcát kapott, jóllehet Bí­ró uram, Szckérmestcr-pskiidt uram és Nótárius uram élőt' váltig bizonyítgatta eskü letételre való készséggel is, hogy „ezen környül állasok okoz­hattak a Consiliarius ur é> Nagyságának, ha volt, valami unalmat." Dr. Kerekes Vilmoa. VACDVPl OH COilPüNY RT. mikói képviselete: BAUEfl TESltfPEK, NAK6 nuniidölucra Mindennemű hfnöamídőok, traktorok e* outftk rmére

Next

/
Oldalképek
Tartalom