Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1936-12-25 / 303. szám
Péntek, 1936 december 25. DÉLMAGYARORSZAG 75 MAKÓI KARACSONY A DELMAGYARORSZAG CSANADMEGYEI MELLEKLETE Emlékezés a régi Csanádvármegyére Irta TARNAY IVOR, Csanád-Arad-Toroníál vármegyék alisp&nía Ugy érzem, régi adósságom a vármegyével szemben, hogy megírjam a vármegye legérdekesebb korszakának történetét, amely a XX. század eledétől napjainkig tart. Eléggé változatos az a korszak is, amely a kiegyezéstől a század végéig tartott, azonban ezeket az éveket valóban a béke nyugodt, anyagi fejlődést biztosító éveinek lehet joggal számítani, amelynek problémái nem voltak annyira életkérdést jelentők, mint ama nagy átalakulási korszaké, amelynek eseményei az egymással szemben álló társadalmi osztályok ellentétes elvi álláspontját néha a végsőkig fokozták. Az elmúlt század utolsó évtizedeiben a megyegyülés által tárgyalt ügvek legtöbbjét a közjogi ellentét dominálta. Mint mindenütt az országban, szemben állottak egymással a 67-es kiegyezés hivei és a függetlenségi párU nak erős elvi meggvőződésen álló harcosai. Ez az ellentét és párthoz való tartozás kijelölte mindenkinek a maga helyét társadalmi osztályokhoz való tartozása szerint. A 67-es párthoz tartoztak a főispán személyi körnvezetéhez tartozó földbirtokos osztály, a szabad szellemi foglalkozást űzők legtöbbje, a nyugodtabb vérmérsékletű kereskedőtársadalom, amig ezzel ellentétben a kisiparosoknak legnagyobb része .lusfh Gyula nárt'ához tartozott, l'gyanide tartoztak a földbirtokosoknak legnagyobb része, a Purglvak, Vásárhelyiek, Ve'rtánok, Sármezevek, stb. Amig azonban Justh Gyulát szociális programja tekintetében erősebb radikális szellem fűtötte, illetve hatotta át, addig a keletcsanádi földbirtokosság ebben a tekintetben erősen, szinte ridegen konzervatív álláspontra helyezkedett, ami legerősebben akkor nyilvánult meg, amikor Návay Lajos fellépett az ő szociális reformtörekvéseivel. amelyeknek nyomban heves ellenzői támadtak a földbirtokos osztálvban s amely állásoont a megyegvülés termében pillanatnyilag lebontotta a közjogi válaszfalakat, hogy ugy a 48-as. mint a 67-es párt híveit egyesítse egv közös platformon, amely a közigazgatás terén ellenzett minden oly újítást, amely belevágott a társadalmi és egyéni érdekekbe. A 90 -es évek végén nyomult előtérbe az Alföld szociális — agrár reformkérdéseinek legtöbbie, amiknek élességét egy körülmény tompította erősen, amikor a koalíciós tábor 1905-ben győzelemre jutott s amikor ez a nagv jelentőségű (eredménveiben azonban később erősen összezsugorodott) győzelem rövid időre feledésbe merítette a megvegvülés termében azokat a kérdéseket, amelvek mind élesebb hangon követelték megoldásukat. Ennek a cikknek kerete nem lehet alkalmas arra, hogy e korszak történetét oly széles mederben tárgyal iam. ahogy ezt megérdemelné. Mindőszsze rá akarok mutatni arra az óriási ellentétre, amely a s/ózad véffén a mer»vebizottság lelkivilágát elvá'aszt'a a háboru utáni me<?yegyülések hangulatától. Lassú, bár nem teliesen észrevétlen átfordulás történt anélkül, hogy ez szavakban, vitákban kifejezésre jutott volna. A világháború nyomasztó lelki hangulata egy táborba terelte az embereket s mindenkinek hangulatát, felfogását egy érzés dominálta, győz-e az osz trák magvar monarchia tulnvomó ellenségé vei szemben, mikor lesz vége a háborúnak s enyhül-e az a nyomasztó gazdasági válság, amely mindjobban éreztette hatását s amely a kényszerű rekvirálások révén annyira sújtotta a gazdálkodó közönséget? Tagadhatatlan az. hogy e tekintetben sok hiba fordult elő, a katonai végrehajtó közegek igen sok esetben kíméletlenül, belátás nélkül láttok hozzá egyébként nem nagyon kellemes hivatásuk végrehajtásához, de hatalmuk igen nagy volt és a végrehajtó közegek közölt igen sok, kevésbé müveit egyénnek örömet, kielégülést okozott ennek a nagy hatalomnak kíméletlen gyakorlása. Enyhült a helyzet akkor, amidőn Návay Lajos lett a közélelmezési ügyek miniszteri megbízottja s aki teljes részrehajlatlansággal tárta föl a hibákat a kormányhatalom előtt, amelynek bizalmát teljes mértékben élvezte. Fellépése, közbenjárása nagyon sok esetben enyhített a kíméletlen rendszabálvokon s a gazdaközönség meleg elismeréssel adózott is ezért a fellépéséért. A megyebizottság termében élesebb hang akkor nyilvánult meg újra, amidőn gróf Esterházy Móric jutott a koalíció élén hatalomra s amikor Justh János foglalta el a főispáni széket. De még itt is elég gyorsan állott be szakadás a függetlenségi pártban, különösen akkor, amidőn gróf Károlyi Mihály a radikális elemekkel kivonult, illetve külön pártot alakított. amelvnek következménveképen Justh János is kilépett a függetlenségi pártból s ezzel a megyei pártban is két irányzat felé orientálódtak a hívek. A régi vármegyének politikailag két jellegzetes alakja volt az elmúlt század utolsó éveiben, az igen tehetséges Kristóffy József volt az orthodox liberális irány képviselője, éles szöges ellentétben Justh Gyula közjogi felfogásával. Az ellentét oly nagy volt. hogy szinte személyes jellegűnek lehetett tekinteni, habár e korszak dicséretére mégis fel lehel hozni, hogy az ellentét sohasem volt annvira éles, annyira személves jellegű, ahogy azt a ielen század huszas évei után lehet az egves pártok képviselői között tapasztalni. Bármilyen heves összecsapások is voltak a megyegyűlésen, a fehér asztalnál megbékültek egymással a felek. Az áldott ^mlékü LoM Az idő pénz" Azért fontos, Őrád legyen jó és pontos! Ne feledd el sógor, koma: Szűcs órája nem csal soha. Órák, ékszerek, szemüvegek legolcsóbban Srücs órásnál Kossuth-u. 2. .Tavitások felelősség mellett készülnek. n o v i c s József főispán mestere volt annak, hogy az ellentéteket kiegyenlítse s az akkori gazdasági viszonyok között gondot igazán nem okozó megyegyűlési lakomák bőséges teret nyújtottak ahhoz, hogy a délelőtti megyegyülések éles összecsapásai, a fehér «asztalnál barátságosabb eszmecserében folytatódjanak. A' sima modorú, könnyed csevegő Kristóffy József itt vidámabb hangulatban ellensúlyozta a heves temperamentumu Justh Gyula egyéniségét, aki a pártpolitikai ellentét dacára Lonovics József főispánnak igaz tisztelője és jó barátja volt. Az orthodox liberális pártnak egyik igen tisztelt tagja volt idősb Nagel Vilmos, akit Justh Gyula azonban ugy tisztelt, mintha édesatyja lett volna, habár nem volt kérdés a megyegyűlésen, hogy politikailag egymással szemben nem állottak volna. A megyegyülések hangjának uj irányt adott Návay Lajos fellépése. Az akkori időben szinte groteszk dolognak tekintették, hogy egy gazdag, előkelő családból származó ifjn szociális problémákkal foglalkozzék s kimutassa a községi törvénynek ama hiányosságait, ahol. a törvényszakaszok hibás értelmezésével a földbirtokos osztály a község rovására szerzett anyagi előnyöket. Árulásnak tekintették ezt saját társadalmi osztálva ellen, hóbortos excentrikus gondolkodásnak, amelvct majd elfojt a józan, higgadt társadalom konzekvens magatartása. Mi sem mutatja jobban, hogv erős egyéniség uralkodni tud a tömeghangulaton s a benne megnyilvánuló szellemi erő képes uj ösvényt hasítani, u ¡\ irányt mutatni, mint hogy az akkori maradi gondolkodású exklusiv társadalom szinte észrevétlenül idomult át Návay Lajos és Justh Gyula gondolkodásmódjához .amit természetesen nagymértékben megkönnyített, az erősen szociális gondolkodású Darányi Ignác föld müvelésügyi miniszter fellépése is. akinek működése szintén uj irnnvt szabott a magyarországi agrármozgalmaknak. Közjogi tekintetben Justh Gyula és Návay Lajos mereven szembenállónak egymással. Návay Lajos meggyőződéses hive volt a l>7-es irányzatnak s a nemzetre nézve — közvetlenül a forradalom kitörése előtt — végzetesnek állította a függetlenségi pártok erőteles előtérbe nyomulását. Viszont a választóiog kérdésében bátor színvallással szembehelvczkedctt saját párt iával s emellett a felfogás mellett haláláig kitartott. Ez a felfogása nem engedte meg. hogv Tisza István táborában helyet foglalhasson, habár egyébként nagy tisztelője volt s a magvar közélet. elsősorban a parlament megbecsülhetetlen értékének tekintette. Érdekes jelensége volt a vármegyei közéletnek, hogy midőn Návay Lajos 1898-ban első ízben síkra szállott a titkos választójog mellett. az ellenpárt szónoka, az a Kristóffy József volt aki 7 esztendő multával a magyarországi szocialista párt támogatásával, mint kormányzati programot állította fel az általános és titkos választójogot, amelynek makacs propagálása révén lett lassankint Ferenc Ferdinánd trónörökös bizalmasa s egyúttal a szélsőséges nem-, zetiségi pártok óha'tott, eljövendő és várt ve-* zérévé. Kristóffv József hírlap; cikkekben, könyvekben próbálta igazolni az ő álláspontjának helyességét, amelyekre annakidején a magam szerény hatáskörében a Budapesti Hírlap hasábiain igyekeztem reflektálni, rámutatva a kérdés történelmi előzményeire és arra, a szinte törésszerű elhajlásra, amely az orthodox-liberális Kristóffv Józsefet szöges elentétbe állította a huszadik évszázad Kristóffv Jó