Délmagyarország, 1936. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1936-12-11 / 291. szám
DELMAGYAKORSZAG *Jt. t, mm. I elei ón" Kla dóhlvateT, Péntek, 1936 december 11. kBlc»0nk»nyvlftr «• leg^lrodat &ra<ll uec« H. Telelőn» lMW..Nysmda: Iflw Ara ÍO fillér "pöl occa 1«. Telefont • TAtItkH „_„ , „ . , «* iMéleiir. »«InagTaraméftMege« XII. e"Vfolyam, % U. ClOfIZET^Si Havon<K helyben •ldéken «* BndapeUeB ,>.»U, kUllOldttn <t.4» pengtt. — Egyes izAm ata hflköinap tO, VBínt- í» Ünnepnap »• «111. U)i> dr(*sek ielv«lele tarlin »zerlni. Mogle. 'rnfk h*tfOKivélelévrl nnponln reqnel, H német politika utjai Mikor alig két-három hét előtt a német nemzeti szocialista pórt félhivatalos lapja először adta ország-világ értésére, hogy Németország nem kötheti magát olyan országok vantatókötelóre, amelyek hivatalos programjuknak ismerik a revíziót, a magyar közönség nem tudta, hogy miként könyvelje el ezt a megnyilatkozást. A párt külpolitikai propagandafőnöke által fémjelzett cikket meg nem történtnek tekinteni nem lehetett, elirós az irás gyakorlott mesteremberénél kevéssé látszott valószínűnek, sőt az a feltevés se nyújtott valami vigasztalást, hogy a cikk nem a német politika irányváltozását, hanem csak Írójának egyéni felfogósót fejezi ki. Függetlenül a belpolitikai berendezkedéstől és világnézeti irányzatoktól, ugy tudtuk ugyanis, hogy Németország azon országok közé tartozik, melyek legalább is rokonszenvvel nézik Magyarországnak a trianoni szerződés békés revíziójára irányuló törekvéseit. Nehéz is volt elképzelni, hogy az az ország, amely egymásutón pattogtatta szét a versail'esi szerződés rabbilincseit, ugyanezt a jogot ne ismerje el annál az országnál, amelyet nála is súlyosabban, valamennyi legyőzött között a legsúlyosabban sújtott a győztes hatalmak Ítélete. A meg nem értés meghökkenéssé fokozódott, mikor a magyar vonatkozású, de egyáltalán nem magyarbarát cikkek gyors egymásutánban követték egymást. Rendszernek kezdett tetszeni, mikor egyiknapon s horvátok kaptak dicséretet, akik „felszabadultak a magyar mágnások és magyar szolgabirák" ökle alól, másik napon „Budapest erkölcsei" kerültek pellengére, harmadik nap pedig1 Románia vehette Németországon keresztül örvendező tudomásul, hogy „nem kell túlságosan komolyan venni a római ut eredményeit", mert Mussolini tett ugyan revízióra utaló kijelentéseket, de ezek inkább „plátói jellegűek voltak" és egyáltalán nem voltak határozottan körvonalazva. Nempolilikus körökben is olyanféle sejtések kezdtek derengeni, hogy mégse lehet egészen a véletlennek tulajdonítani, ha a német félhivatalos sajtópolitika velünk szemben ennyire irányt változtatott. Keresni kezdték ennek a frontváltozásnak mozgató rugóit és ezeket u rugókat nem a mi részünkön, hanem német részen vélték megtalálni. Németország most egy uj gazdasági és politikai orientáció előtt áll. Németországnak kevés az élelmiszere, aránylag kevés az iparának ellátásához szükséges nyersanyaga és még kevesebb a devizája, amellyel fizetni tudná a négyéves terv során fokozott mértékben szükséges nyersanyagokat. Devizák hiányában nyersanyagokat csak készáritval, illetve iparcikkekkel lehet fizetni. Ennek a gazdaságpolitikai konstrukciónak megvalósításához pedig Németországnak olyan országok barátságát kell keresni, amelyek tudnak élelmiszereket • és nyersanyagokat. szállítani és ennek ellenében hajlandók a német ipar produktumait felvenni. Ilyen piacok felkutatását célozta Schacht birodalmi bankelnök útja, amely érintette valamennyi balkáni állam fővarosat és Teheránban végződött. Ugy látszik, most kezdenek megérni ennek az n t n a k a gyümölcsei. A nemet gazda ságpolitfka igyekszik horgonyt vetni Bukarestben és Belgrádban. Ha nem magyar, hanem német szempontból nézzük a dolgokat, gazdaságilag mi — még a legmesszebbmenő politikai szimpátiákfeltételezése mellett is, — Németországra nem jelenthetünk túlságosan sokat. Kicsiny ország vagyunk, amelynek ipari nyersanyagjai nincsenek, mezőgazdasági terményekben pedig nem képes a német deficitet fedezni. Emellett az ország már elérkezett az iparosodásnak arra a stádiumára, hogy inkább versenytársa, mint felvevő piaca a német iparnak. Magyar lokomotivok eredménnyel versenyeznek a német gyárak termékeivel Jugoszláviában és magyar vegyészeti gyárak a számtalan nehézség ellenére is eredményeket tudnak felmutstni az összes balkáni államokban. Ezzel szemben Jugoszlávia és Románia mint felvevő terület, Magyarországnál nagyobb, vannak értékes nyerstermékei, — gondoljunk csak a román petróleumra és benzinre, — élelmiszereket nagyobb mennyiségben tud exportálni, szóval, szinte kínálkoznak arra, hogy belevonassanak a német tervgazdaság kereteibe. Ehhez kell megnyerni a jugoszláv és román körök hajlandóságét és melyik lehet természetesebb utja e hajlandóság megnyerésének, mint annak hangoztatása, hogy azzal, amit maga cselekedett, N é me tország befejezettnek te kinti a páriskörüli békék revízióját és •» tekintetben jugoszláv és román részről aggodalomra ok nem lehet. Tessék tehát gazdaságilag megegyezni az uj Németországgal. Ebben a vonatkozásban a sokat emlegetett bérli n—r ómai tengely elhajlást mutat. Tiszta képet rajzolni az elkövetkezendőkről természetesen még nem lehet, mert amikor a német félhivatalos a magyar kérdést az emiitett formában kezdte tárgyalni, ugyanakkor szokatlanul éles hangon foglalkozott n csehországi németség ügyével is. Amig tehát a félhivatalos Németország baráti jobbot kinúl a kisantant két országának, tüntetőleg ígér védelmet a harmadik társ német kisebbségének. A német külpolitika ilyenformán két irányban is provokálja a meglevő szövetségi és baráti rendszerek teherpróbáját. Ez az, amiben tisztán kell látnimk é? csak a realitások által vezéreltethetjük magunkat. „En, VIII. Ecfvárd király... lemondok a trónról.. • • Baltíw.n miniszterelnök drámai beszédben íe:enfeffe be az alsóházban a király lemondását Az ui király, a yorki herceg VI. György néven lép trónra London, december 10. Csütörtökön délután bekövetkezett az, amire még a szerdai eesmények után sem akart gondolni az angol közvélemény többsége: VIII. Ed várd lemondott az angol trónról. A világszenzációt Baldwin miniszterelnök tudatta a világgal az alsóház délutáni ülésérr. t A király küzdelme szerelnie és a trón között, jóformán a nagy nyilvánosság előtt folyt le és hogy inost a lemondás mellett döntött, az angol népben nagy lehangoltságot keltett. Alattvalói rajongtak Edvárdért. végtelen szeretet és népszerűség övezte trónját. Az utolsó családi tanácskozás A király végső elhatározása családi« körben folytatott tanácskozásainak eredményeként érlelődött meg. Szolidáris volt a királlyal az egész család, a testvérek nagy szeretettel vették körül a nagy elhatározás előtt álló királyt, aki a legnagy obb titokban ha jtatott a yorki herceg kastélyába, ahol a döntés azután megszületett. A király mindössze egy óráig tartózkodott a családi körben és ezalatt az idő alatt közölte végleges elhatározását. A tanácskozás után a király éppen olyan titokban autózott vissza a Fort Belvederebe, mint ahogy .¡ött. A tanácskozás után alig telt el néhány óra, amikor a parlament megtudta a király döntését. Amikor azután üzenet jött Windsorból, Baldwin a parlamentben levő dolgozószoba jáS ba kérette a minisztereket, akikkel formáli• san közölte, hogy Edvárd lemondott a trónról. Az utolsó megbeszélések London, december 10. Baldwin délben kihallgatáson jelent meg Mar^ királynénál. A miniszterelnöki palotában délelőtt ¡megjelent a Caunesből visszatért Goddard ügyvéd, Simpsonné jogi képviselője. A miniszterelnök londoni idő szerint délrtán 2 óra 35 perckor indult el a Downing Streten levő miniszterelnöki palotából az alsóházba, hogy megtegye világtörténelmi jelentőségű nyilatkozatát. A lemondási okirat az alsóház előtt Délután a parlament előtt nagy tömeg szörf ingott. Az alsóház fennállása óta alig mutatott élénkebb képet, mint ma. Már 20 perccel az ülés megkezdése előtt az egész ülésterem megtelt. Valamennyi képviselő helyén ült, a karzatok roskadásig megteltek. A diplomata páholyokat és a dominiutnok képviselői részére fenntartott helyeket és a főrendek helyeit mind elfoglalták A speaker délután 2 óra 10 perckor foglalta el emelvényét. A képviselők valamennyien sötét ruhában jelentek meg. Jóformán senki sem figyelt az interpellációkra, amelyeket gyors egymásutánban morzsoltak le. Az alsóház türelmetlenkedni kezdett, amikor Brown munkaügyi miniszter kissé hosszura nyújtotta egyik válaszát. BsIfN-in nsinijesterefnüH.- sötét ruhát féket*