Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-08 / 264. szám

to OCLMAGyAKORSZAC, Vasflrnftp, november 8 Kölöííáru különlegességek, divafnyakkendők, esernyők, téli alsónemüek, férfi divatkalapok, bőr- és kölöllkeszfyiik, boka- DaIIhit TllcfuOPIlIfltol védők,gumlfUzők-és melltarlók. S'/Vi VV\M14Í: rUHalt IGolWGICHIICI pedig dr. Tonelli Sándort, a kamara kitűnő gazdasági, nemzetközi, sőt irodalmi tudói főtitkárát hívta meg a stúdió, aki Szeged ne gyedévezredes kultúrtörténeti hivatásáról fog előadást tartani. A héten lesz még egy szeged] esi, csütörtökön 6 óra 30 perckor szegedi szer zők dalai szólalnak meg Kertész Lajos é? K, K a 1 n Kató előadásában. A törekvő szegedi tenorista K i r á 1 v-Künig Péter, F r i • csay Ferenc, és B án h i d y-Bartl ödön da lait énekli, a műsor többi részét Dohnányi Tarnai és Dienzl levélkéi egészítik ki... Ezt a történetet még Gömbös Gyula monu mentális temetésének idejéből mesélik. A nagj temetésen képviseltette magát minden törvény« hatóság is, Igv Szeged is nagyobb küldöttség gel vett részt a páratlan arányú végtiszlességert. A szegedi deputáció egyik legelső kiválc vezetője hallotta, amikor a grandiózus gyászaimét éppen indulóban volt az Országház oroszlános főkapuja elől, hogy a szegedi küldöllség egyik előkelő állású, mindig elegáns és mindenütt becsült reprezentáns tagja, lát va, hogy a halott miniszterelnök koporsóját nem ágyutalpra, 1 a f e 11 A r a helyezik, hanem egy gyászában is pompás gazdagsági1 halottaskocsira, a következő enyhe csodálkozással fordult a küldöttség többi ural felé: — Igazán csodálkozom, hogy a miniszterelnököt nem — L a f a y e 11 e - e 1 temetik.. És még egy aranyos bemondás a szinluiz magaslatairól, ahol a közelmúlt napokban ki sebb lövészárok-háboru játszódott le néhány békétlen néző tulmagas helye körül. Történt ugyanis, hogy a direktor, aki a zenés müfajná' csak a futballért rajong hevesebben, a Szeged FC egyik idei pompás győzelme után forró lelkesedésében kinyilatkoztatta az öltöző ben (ezfllkalommal az ujszegedi tribün Öltözőjében), hogy a Hungária legyőzéséért, s Ferencváros és az Újpest kincset érő pontjáért egyszer és mindenkorra szabad belépés' biztosit a színházba a kitűnő csapat minden tagja részére, — (persze, ez a főúri ajándék csak addig tart, amig a csapat megtartja ide: remek szerepléseit és legalább is megszerzi a Középeurópai Kupa pálmáját.) Történt pe dig, hogy csapatunk kitűnő játékosai ugyan csak rajonganak a zenéért és engedve a meg hívásnak, angyali egyszerűséggel megjelentek az egyik legutóbbi operaest ünnepi és táblás előadásán. Persze, heves komplikációk származtak a meghívás érvényesítése és a teljesen megtelt helyek körül, végül is az iroda f karzati magaslat homályában harcoltak ki he lyet az operakedvelő futballisták részére. A mennybéli magasságokkal azonban a kitűnő csapat sehogy sem volt kibékülve és e körfii megkezdődött a nézőtéri hegy ormán a vitaháború. A jegyszedővel folytatott első ütközet után a hangokra és dicséretekre expressztempóban megjelent a helyszínen a színház érdemes gazdasági főnöke. Nyomban beleavatkozott nz ütközetbe és mialatt a nézőtér mélységeiben felcsendült ouvertur első akkordja, a karzati homályban a kővetkezf pálbeszéd játszódott le Somogyi Kálmán a futballistáik operai különítményének kapitánya és a gazdasági főnök között: — Kicsoda maga, mondja kérem? — szólt villámpasstal Somogyi centertialf ur. — Bogár vagyok, gazdasági főnök. — No. hát ha maga Bogár Imre, akkor én Snhrl Jóska vagyok!... — zárta le a vitát gólrntörfí centerhalfunk . Hony el ne feleitse: Húsleveshez, körítéshez KARDOS-tésztát veave V Mindenütt kapható TORONTÁLI FAMETSZETEK A bárány, meg a 16 beszélgetései A szíves olvasó akárhányszor eltűnődik, hogy ugyan micsoda agyfárasztó munkát végez a regényíró, mikor megkomponálja a meséjét és kitalálja az alakjait. Nem tudom hamarjában megállapítani, Shakespearenek, vagy Dickensnek van-e nagyobb személyzete, de az élethez közelebb Dickens emberei állanak. Találkozunk velük naponta, nini, ez a Pickwick Clubból lépett ki, ez a Dombeyből, máskor Ágnes alakján bájolódunk el. — végeredményben rá kell jönnünk, hogy azok a figurák valamikor élték. Lefotografálódtak az író agyában s halhatatlanokká váltak, mikor megírásukra került a sor. Fölösleges lett volna a kitalálás, hiszen ontja az élet pazarul az érdekesnél érdekesebb alakokat. A laikus ember érzéketlenül halad el mellettük, csak a különösebb érzékű író tűzi röglön gombostűreEzért volt nagy író Dickens s leszem azt. egészen lényegtelen papirpuszlitó... eh, mindegy. Ne fogják ránk, hogy személyeskedünk. Islen mentsen, hogy Dickenssel merjem öszszehasonlitani magam, azérl nekem is megvannak az alakjaim, akik felkeresnek — jórészt a másvilágról —, hogy eldiskuráljunk a múltról. Nyáron háromhetes vendégszereplésre lálopatott le Becskerekre a Folies Caprice. Előadásait a kaszinó udvarában tartolta s ilyenkor a háttért jelentő Plank-kert tele volt ingyenpublikummal. Ellenben a tamburások az egcsz esztendőben játszottak, uri házak is meghívták a bandát magukhoz, lehetőleg olvankor, ha az asszonynép távol volt. A műsoruk kitűnő ugyan, de Sleinhardtéval vetekedő. A kishíd még fából volt, amikor hajó úszott végig a csendes folyású Begán, akkor felnyitották. Nekiszaladni meredeknek és átugrani a meternvi nyílásán, a legelemibb gyermekvirtusok közé. lartozolt. Rác.z Gyula abból veit később házat, amit összemuzsikált Becskereken. Néha jóharáti kompánia meghívta vendégnek s más cigány játszolt. Éjfélkor aztán csaknem térden állva rimánkodott, engedjék meg, hogy csak a kezébe vegvé a vonót. Nem bírja igv. Akkor Billitz Béla százast küldött neki és nótát rendeli. Rácz Gyula visszaszármaztatta a pénzt s azt üzente: — Most baráti körben zenélek, nem pénzért. A kávéházakban mindig fiatal kaszirnők mosolyoglak, fülükben nagy karikákat viseltek a tisztikar elszéditésére. Előzetesen azonban a rendőrség beható nyomozást végzett az előéletük után s baráti jelentést telt a minden után érdeklődő apostol-külsejű bankigazgatónak .aki megfontolt lépésekkel várta he a várost. A kaszirnő fogalmát egyébként Szávav Gvula állapitolta meg. mondván, hogy olyan kisasszonyt jelent, aki előtt nálitikásüvegek állanak. mögötte pedig a múlt, Szoretle-e valaki annyira az asszonvnépet, mint Kellner .Tózsí bácsi, a főutcái gyógyszerész? Gyönvörü és tiszta fehérhajú öregúr volt, örökké hódoló lovag a pátriárka-kor határán is. Kaszínózó lielv az officinája, de nem lehetett olvan izgalmas téma. amit abba ne hagyott volna, hogy hölgykundsaft érkezeit. Az őrcg ur szuverén-jogai közé tartozott, hogy mindenkit megcirógathat, habár egyénileg gvakorolta a bibliai mondást, amelv szerint a iohbkeze nem mindig tudta, mit csinál a bal? Volt egv Emil nevű fia is. Kedves, szeretetreméltó. de javíthatatlan bohém. Az apai mesterség nem nagyon lelszetl neki, cllo gondtalan éleiét, színié öntudatlanul, — vagv Ián nagyon is tudatosaiig Egyszer aztán kiment Amerikába, onnan jött később a híre. hogy keresett nőörvos. Ma mAg él. rru már milliárdos. Alakjaim megválogatásában élőkelőtégi sorrendet nem tartok, engem csak a figura érdekel. akiket tartok olvan nevezetesnek, mint akárhány monoklis bábot, akik néha minden látható ok nélkül felhúzták a piros huszárnadrágot. fejükbe vágták a csákót és háromszáz szóbőségü életet éltek. (Szótáruk egyébként a lóversennyel kezdődölt és a zsidóval végződött.) Szivesebben elgyönyörködtem a Trukly-fiukban, akik kiszáradt agglegények voltak ugyan, de náluknál kínosabb eleganciára-törekvésben senki sem jeleskedett. Egyszerre mindent összehozni képtelenül, hol a fehér keztyüjük hiányzott, hol az uj cipőjük, de pótolta a hiányt a kivikszolt bajusz. Mert az az idő yárta, amikor a gavallérok a hajuszpedrésben keltek versenyre, pomádéjuklól szagos volt az utca. Pachtenkirch Oszkár báró voll, habár csak anyakönyvvezető s légi császári huszári (de kopott) uniformisát öltötte fel esténkint, mikor mutató társaságok után kereskedett a vendéglőkben, hogy csatlakozhasson. Többen majd meghaltak a vágyakozástól, hogv tegeződő viszonyba kerüljenek vele. Törekvésük nem is volt olyan meddő, legfeliebb vállózsirálás következett utána. A gavallér-váltóknak p£<üg megvan az a különös tulajdonságuk, hogy óvás után a rajtuk szereplő barátok szörnyen magázzák, sől urazzák egymást. Egy elkeseredett kedves fin gyakran hejárt mulatni a városba. Gazdag kikindál gyerek volt. De nem vehette el feleségül azt. akit szeretett. Apia rábízta egvik falusi gazdaságát, <5 ugy mesélte, hogy száműzték. Furcsa duhajkodásokhan kereste hát a kedvét. Felpakolt Becskerekről egész komnáníát, vitte ki magához s ahány toiás-t talállak a lanván, abból mindből rántottát veretett. Ahánv szárnvas jószág volt. azt levágatta s végűi ökröt süttetett. ő maga alig nyúlt valamihez, végül is teljesen kifáradva öngyilkos lett. Szenvedélyesebb politikust keveset látlam a Schmidt suszternál. Voltaképpen már nyugalomban élt s minden idejét a Magvar Olvasókörben töltötte. Ahány újságot talált, azt végigolvasta, kifejezéseit1 megtanulta, aztán magyarázott, a maga megállapításának tekintve mindent, amit képtelen volt megemészteni. Ha akadt oktalan vitatkozó fél. aki legyűrte, főlényes niósollval fogadia s előrukkolt * nagy ágvuval. Egy Schmidt nevű (azt hiszem pénzügyi) államtitkár a fivére volt, értékes ember. — olyankor azt szerepeltette sejtésekkel mint informátorát. ' Nem tudom, várja-e még a szírsanyT vasúti állomáson a vonat érkezését Sabarits Tóni? A szép szál ember, aki a ba juszkezelésben" jeleskedett, egvébként bankhivalalnok volt S ugy szállt ál leltári tárgyként egyik restisrőt a másikra. Az voll a helység társadalmának találkozó helye s Tónit messze vidékek érdekeltsége is házasította. Itt sok fontos és kisebb adatot, dátumot mellőztek (már ami történelemre. Vagy irodalomra vonatkozott), ellenben szinte az iskolában tanították, hogy a jegyző ur. vagy a stáci mikor ütött kilencet a kuglin, amely alkalommal elmaradhatatlan volt a hordó sör megrendelése. Az eseniénvt egyébként krétával felírták a gerendára. Tóni ritkán került a városba, állítólag nem merte ott hagyni fontos inspekcíózö pontját, a vasúti állomási, mert tartani lehetett tőle, hogv ebből forgalmi zavarok támadnak. A Plechl-fiuk ketten voltak. A Kálmán orvos. de furcsa természetű ember, aki kerül M a társaságokat egyedül bolyongott mindig s csak a Plank-kertben érezte jól magát, ha elbámészkodott a látszó kislányokon. Nem szólt hozzájuk, nem hántolta őket, csak a kidűlle«lésig nekimeresztett szemét küldte ulánuK. Bizonyos egzaltállság volt már diákkorában a fiatalabbikban, á Bélában is. Páratlan agyvelő, tudós. — talán ez emé-ztclte fel idő előtt. Mint a magyar képviselőház könytárósa halt meg. Pénzintézetnek minden mást felülmúlóan a Franz-bank számított s aki egy pillanatís i* azt hitte vola, hogy valamikor megrendülhet,