Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-08 / 264. szám

Vasárnap, 1930 november 8. D£LMAOyAftOR52AG azt a közfelháborodás kikergeti a városból. Hegedűs János aljegyző, a „vármegyei kéz", öhogy Dickens mondaná, szakadatlanul ontotta a pompásnál pompásabb közigazgatási könyveket. Nem jöhetett olyan ötlettel, amit a Pléitz-Mayer ne akceptált volna s viszont a kiadónak sem lehetett gondolata, aminek ő meg nem felelt. Szabó Ferenc eleméri, később hecskereki plébános, a középkori jámbor szerzetesek mintaképe, Balbit fordíttatta Czirhusz Gézával s kiadta a maga költségén a diákok nagy rettegésére. Ebből kapott jutalomkönyvet az év végén még a jó eredménflvel végzett Is, anvnyit ajándékozott a gimnáziumnak. Egy jó jegyzői állásért élet-halál harcok folytak, vagyonok úsztak él, nó de be is jöttek később. Teszem azt a kisgazda szerette volna megházasitani a fiát, aki még innen volt a katonai kötelezettségen, elment hát a jegvzőhöz. — Nagy dolog az. Vakargatta fejét a falu pennája, sok utánjárás, bajlódás van vele. — Nem sajnálnám a pénzt, gvámoltalsnkodott az öreg. Csak tessék hozzáfogni. Egyszerű kérvényt kellett a honvédelmi miniszterhez intézni a közigazgatási bizottságon keresztül. Vagy 3zt bizonvitották benne, hogy a szülők elöregedtek, szükséges a fiatói folytatás a gazdaság vitelére, vftgv pedig, hogv a mefivasszónv jó hírneve megkívánja a nlinél előbb való házasságkötést. A világ legszimplább aktája volt. csakis blankettákka! intézték el. — a valóságban. A falu azonban másképpen tudta. —' Be kell mennem a dolog miatt Becskerekre. szólt a jegyző. Majd beszélek az emberekkel. hogy ne ókoskodvanak. — Beszélj uram. beszélj. A Rózsában aznap este valóban beszélt a bárány a lóval és az asztalon találkozott hatom Virág. Nem értik? Nem is olyan közönséges ennek az értelme. A bárányból készül a hegedühur. a ló szőréből pedig a Vonó. Leginkább Rárz Gyula beszéltette őket. de élt még az öreg Konstantinovics Vásza, a régi klaszs/ikus rigány. virágjában volt Milán és sok reménységgel indult el nálváián a lánvos arcú Mitó. Az asztalon pedig a lenvirág (abrosz), a búzavirág (kenyér), meg a szőlővirág szoktak találkozni. Azonban a közigazgatási bizottság pártoló javaslattal föl terjesztette az írásokat a miniszterhez, egv segédfogalmazó ott előszedte a megfelelő blanketlát és két kőrőm kireszelésének ideej közben kitöltötte. t'gvanazon tájon beniárt az őreg paraszt a ieffvzői hivatalban, érdeklődött, mi újság a dolgában, nem tanácsos a menyasszonvra való tekintettel sokáig várni, mikor megszólalt a telefon. Az ügyfél szent borzalommal tekintett az ördöngös masinára, amely beszél, habár ő r?ak azt haliia, amit a iegvzö ur mond. Ami zárójelben következik alább, az ráró'elben maradi neki is. C— Komám, elmarad a körvadászat, a Miska beteg, a Péternek pedig el kellett utaznia a felesége után.) — Csak nem evett meszet!? Mosl meddig Váryunk? (— A jövő Héten okvetlenül megtartjuk.) — Hát énnen nem bai. de szerettem volna, ha elintézzük' még a héten. Maid beszélek a feiükkel. hogv biztos legyen. Szervusz. Gondok közölt ült vissza az asztala mellé. — Valami baj van, uram? — kérdezte az atvafi, mindenben csak a maga dolgát látván. — Hallottad, épp rólad beszéltünk. Okoskodnak a minisztériumban. — Nem értenél velük szótg — Mit gondolsz, fortyant fel a jegyző. Pestre menjek? ... — Istenem, örökké hálás leszek... A költségeidet megfizetem. Mit volt mit tenni, a falu jóságos apja fölment Pestre is és határozott lépeseket tett a Beliczavban az üev érdekében, továbbá megegvszer végre összeházasodhatott a Pájó gyerek n feketeszemű Milévával. ZEIT Igen sürüen beszéltette a bárányt a lóval Neumann Móric is. Mi az, hogv sürtin? Minden áldott este. Napközben szorgalmasan fuvarozta egylovas kocsiján rendelőinek a szódát. e«te belőle vált a legnagyobb fogyasztó. Rágalom, hogy tisztán itta volna. Kebelbarátja volt mindenkinek ,jóízű legénv-mulatás nem eshetett az ő megronthalatlan kedélyesége, ötletessége nélkül, konfidens soha nem lehetett. viszont két ujjával szalutálva viszonozla a köszöntéseket, ha nappal uri barátai felszóltak hozzá a bakra: — Szervusz Móric. Akkor komoly volt, dolgozott. Az éjszaka rr-ás ,az a szórakozás ideje! Kiszelik Ferenc civil tanár ur tudósa volt minden német kulturának, de a tiszta magyar nyelvet nem értette s a magafaragta kifejezésekhez ragaszkodott konokul. A mi magyar tanárunk Kiss Sándor piarista volt, szegvári gyerek, költő, aki az Akadémia megbízásából Terentiust fordította, amellett a legtökéletesebb ember, — hát mit akarhatott mellette egy Kiszelák? Figuráján, parlagi szórakozásain mulatott állandóan a diáksertg. de a tanári kar is. Mikor a már tulságósan sok magvar fiút buktatott meg németből, ravaszul Hkommendálták Kecskemétre a főreáliskolába. Ezt már nem bírta ki. belehalt. Ö nem szerette a bárány, meg a ló diskurálásSt. inkább a tamburát.' Engem különösen nem szerelelt. Egy reggel. iskolába menet, teljesen letöri állapotban találtam az utcán. Nem állt. Nem is ült. Segítségül hívtam egy munkásembert Jiaza vittük. levtkőztettük. lefektettük. Aznap délután az ővé az utolsó óra, hazamenet visszatart. — Nem tételeztem volna fel egy fiatal diák"ban ennyi üri tapintatot. Köszönöm, fiam. Megrázta a kezemet, de attól fogva nem tudott töhé rámnézni, nem tudta megbocsátani, hogy láttam szánalmás gvöngeségében. Annyira ment indokolatlan gyűlöletében, hogv rám s-e tudott nézni s akárhánvszor ott hagyta, óraközben, az iskolát. Pedig nem csináltam semmit, csak ültem összefont karral, mozdulatlanul. — Nem tudom tűrni a tekintetedet — rikácsolta. Nehéz időkben aztán jöttek a 'diák-pajlások. — Ugyan, nézd ki ma a Kíszélákot. Tiz perc múlva szedte a könvvélt, jegyzeteit, kiment a teremből. ... A Rózsában nedíg tovább szólt a muzsika fmegvegvülések. restaurációk idején már délelőtt elkezdődött) s a folyosón izgatottan leskelődőlt Adamkó Márton, nemkülönben a kis Kovács Lajos, jeles szabóméStérék, de mesterei * szemrehányásoknak ís. — Mulatni tudni tetszik, persze, dc elsején megint nem kaptam meg a két forintnyi részletet. Torontáli H TUNGSRAM mwmw ayedyaUnfát f qrM^^ 0 A vidéki magánalkalmazottak helyzete Számok és adatok a MABI jelentésében November 8. és 0-én tartja a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete évi közgyűlését Budapesten. Az ország minden részéből összegyűlnek ott a cégek, magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak képviselői, akik sok ügyes-bajos dolgát előadják majd e szakmának. Szé>ba kerül az ország ezen értékes rétegeinek szociális helyzete s igv nem árt ha a kiadott 1935. évi jelentésből kiragadunk egy pár adatot s megnézzük, hogy ezen közel százezer tagot számláló intézmény mit közöl róluk. A MARI kötelékébe tartozik az orsság magánalkalmazotti rétege és pedig Budapest és környéke betegség, öregség és rokkantság szempontjából, a vidék pedig az utóbbi kettőre. A jelentésekből tehát csak azokat az adatokat emciem ki. hol összehasonlítást tehetek Budapest és a vidék közölt. Az első, amit megállapíthatunk, az örvendetes tény, még pedig az, hogy a tAglélírfra az utolsó bárom évben ¿ittelk*d«tt. Aa emelkedés 1033-ról 1834-re &udape»ieo -1.43 százalék. 1934-ről 1935-rft Budapestén 7.99 százalék. a vidéken 5.68 százalék, illetve 5.31 százalék. Amíg tehát az emelkedés 1933-ról 1931-re a vidéken meghaladta a budapesti taglétszám emelkedést, addig 1934-ről 1985-re már alatta maradt annak. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy az ország ipara és kereskedelme mindjobban Budapestre és vidékérc koncentrálódik. Ha mOsl azt nézzük, hogy fizetések szerint hogy oszlik meg a tagétszám s hogy fizetési, a kategóriákon belül az emelkedés megfelel-e a fenti százalék szerinti emelkedéseknek, akkor a kép nem oly örvendetes. A magánalkalmazottak öregség és rokkantság biztosítás szempontjából nyoíc napibér osztályba tartoznak és pedig az első napibér osztályba havi 50 pengő fizetésig, második napibér osztáylba havi tflO pengÓ fizetésig, harmadik napibér osztályba havi 150 pengő Fizetésig. negyedik napibér osztályba havi 200 pengő fizetésig, ötödik naoibér osztálvba havi 250 HC114Ő fi-