Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-29 / 282. szám

DELM AGYAKORSZAG Hljlllli.JWHMWWflUWMMIlMIBMMBWglW^ l I i.H SZEOED. SmkeMMtC^Somoqyl »ee« VafiártlAII |Q7f| nAVPItlh^r 2Q EL«"ZETEs, Bovonla hclyben -X^O cmé Tclelon:23«33.«KlBdóhlvolai IJmQI llll|f ^ 1 IIv • vilivl • vidékcn él Budapcilen kulioiaon kUlctUBkOoyvlM lcp«lro<lBi Aredi . ^ M11A P®n«<>. ucca «». Teletett: 13-UO. .Nyomda, LAW AT« 16 fillér nap t«. Ünnepnap »© UU. t«r­tinAi .,RR. iv r»i»in«. n_n« _ LA</t,.N deletek eivélete i«rl> *» szerint, rieofe. 1 bíf^^^ká.^eUS XII. évfolyam, 282 .»«* «.^te.^e. n«»—«- r.«oeI, „Dolgozz és szeress I" Nemes, emelkedett szellemű, történelmi lendületű szavak csilingelnek még fülünk­ben, melyek a római találkozás történelmi kontúrja számára szolgáltatják a kísérőzenét, melynek szárnyain a boldog optimizmus Ararát hegyre emelkedhetik az illúziók rabja, de onnan is esek ködös messzeségekbe fullad a jövendőt kereső tekintet. Minden változásért és újért ki­ált itt — dalolta a keserű magyar költő ós soha nem volt a réginek olyan szilárd, annyira megalapozott, — vasbeton uralma, mint amilyen most van. S ha még az volna uralmon, ami báj és derű, béke és nyuga­lom, a szívnek és kenyérnek biztonsága volt a múltban. Ha még ez volna uralmon s nem az, ami „sötét"-té teszi a középkort és fény­telenné a multat. Leonardo da Vinci je­gyezte fel, hogy soha nem olyan kék az ég, mintha omladékok közül nézünk fel rá. De most — csak omladékokat látunk, amerre nézünk s nincs egy parányi rés, ahonnan feltekinthessünk az örök remény örök,kék egére. Omladékok között élünk, baglyok uralma terjed ki felettünk, a rémület tartja fenn a rendet s félelem a legnagyobb fe­gyelmező. Nincs szabály, csak parancs van, az erőből erőszak lett, a szabadságból enge­delmesség s az állampolgári jogból csak a hódolat és tapsolás joga maradt meg, ami­vel köszönteni kell világszerte a hatalom urait. • > , S lehet-e csudálkozni azon, hogy ez a szellem lengi be s tölti meg tartalommal a nemzetközi életet is. A titkos diplomáciá­ból n y i 11 erőszak lett, nyers üzleteket bo­nyolítanak le liliomfrakkos urak s amíg egy­más politikusait halálra keresik, addig egy­más üzletembereivel alkudoznak és meg­egyeznek. Eddig csaK a pénznek nem volt szaga, most már nincs szaga a vérnek sem. Keresztes háborúkat hirdetnek s közbén iparcikkeket adnak el és nyersanyagot vásá­rolnak. A vasnak nagy értéke van és nagy értéke van a gyapjúnak is, a gummí drága­kő lett, a prém kinccsé vált^ — mindennek értéke emelkedik s egy uj prosperitás körvo­nalai ködlenek ki a régi szenvedések emlé­keiből, csak az emberi élet deval­válódik, a vér merül le az ar a n y­alapról és válik értéktelen lommá az üres szív kifosztott trezorjaiban. A meggyötört világ változást vár s ralán nem hisz már semmiben annyira, mint a változás szükségességében és sorszerűsé­góben. Csak azt érezzük, hogy zsákuccába telik mindig a remény és bizalom energiá­jával. Ilyenkor föllángolt a hit s a kardcsony­nyal mesgyés napok, mint méhek a mézet, a sziv kaptárjába gyűjtik a reményt. Egyszer mégis csak vége lesz annak a pszihe^isftak, mely uralma alatt tartja az emberiséget s melynek koldusai a gazdagok és hatalmasok is. Régen a szegény munkásnak több nyu­galma volt, mint amennyi ma a vagyonok urának van. Régen a tisztes munka több biztonságot adott, mint ma a hatalmas tőke. Devalválódtak a pénz arisztokratái: a font, a dollár, a svájci frank, voltak idők, amikor házak jövedelemnélküli tömegekké váltak, a mezőgazdaság konjunktúráját is láttuk már, aranyfedezetü papírok rongyolódtak el, nagy vagyonok semmisültek meg, mammutjöve­delmek apadtak el, —reszkető f é 1 e 1 em a gazdasági élet, a munkás félti mun­kahelyét, a tőkés félti tőkéjét, a hivatalnok íróasztalát, a részvényes papírjai árfolyamát, mindenki fél. mindenki izgatott, mindenkit a nyugtalanság gyötör, nem csuda, ha több cukorbeteg van, mint volt bármikor s ha az angina pectoris tömeghalál okává vált. A politika nem folytathatja tovább pepe­cselő munkáját, a diplomácia nem vitatkoz­hatik tovább szavak értelmén s a muníció­gyárak politikus és publicista ágensei nem terjeszthetik tovább a háborús fenyegetés idegbetegségének kórokozóit. El kell már egyszer kezdeni azt a nagy átrende­zést, amit husz év óta vár a szenvedő em • ber, föl kell már egyszer kelni az asztal mel­lől, amelyen csak a szenvedés borát tálalják föl a remény tiszta itala után é.hitozó em­beriségnek. „Legyen vége már, legyen béke már!" Örülni is szeretnénk, nemcsak félni, reszketni és aggódni. Élni is szeretnénk az életet, ami egy kicsit a magunké ?s talán s nemcsak azoké, akik parancsolni akarnak s akik a maguk meggyőződésének szolgáivá szeretnék tenni a mi életünket. A ma paran­csa: engedelmeskedni. A holnap pa­rancsa legyen ez: élni és örülni. Ma azt mondják: legyen rend és legyen fegyelem. Holnap azt hirdessék: legyen kenyér és le­gyen béke is. Legyen kultura és legyen sza­badság is. És jöjjön már ez a holnap. E r ­godze kai khaire — mondották a régi görögök. S mi ma sem tudunk mást mon­dani: dolgozz és szeress! Bécs ünnepi díszben fogadia a kormányzót 4z I nmífí i ii'fínvnnaifon szombaton délelőtt ünnepélyes bucsu ntán ulón el.núuM Rómólról, éífél ufón ófhafadt az olasz hatóron és va~ sórnap reggel az osztrók fővárosba érkezik Róma. november 28. A fényes olaszországi ünnepnapok után szombaton reggel elutazott Rómából Horthy Miklós kormányzó kíséreté­vel. A kormányzó kívánságára nem volt kato­nai kordon a pályaudvaron. Az útvonalon, ame­lyen a kormányzó elhaladt, ezrek és ezrek áll­tak sorfalat és ünnepelték a magyar államfőt. A Termini-pályaudvaron a búcsúztatáson résztvettek a kormány tagjai, Róma kormány­zója. Starace, a fasiszta párt főtitkára és so­kan mások az olasz politikai és társadalmi élet vezetői közül. Ott volt a pályaudvaron TI a s s e 11 német nagykövet és B e r g e r­Waldenegg osztrák követ is. öt perccel a vonat indulása előtt érkezett meg a pályaud­varra a kormánvzóí pár az olasz király, a ki­rálvné és Mussolini társaságában. A nálveudvarra kilénő államfőket Himnusz fn«<Hta. Az államfők elvonultak a díszszázad előtt. A búcsúzás rerdV'vül «zivélves volt. Horthv M'Wős hosszas fordult be életünk s rohanó tömegek zsufo- i kifogással búcsúzott el az olasz királyi pár­lódnak össze a lezárt utak fojtogató hurka- ' tói. ban. Egy nagy hurokvágányba került az. em­beriség s nincs az a mozdony, mely ki tud­ná vonszolni a milliók sorsát és milliók szen­vedését. Az élet nagy taposó malmában üre­jámak a kövek, a szemafor tilosra álli­Víktor Emánuel és a kormányzó megölelte egymást. Horthy Miklósné és a* olasz királyné csókkal búcsúzott el. a király kezet csókolt a magyar államfő feleségének. Horthy Miklós ugyancsak kézcsókkal vett bú­csút az olasz királynétól. Ezután Horthy Mik­lós ismét kezet fogott Mussolinivei, majd fele­ségével együtt fellépett a szalonkocsiba és az ajtóban megállott. A zenekar a Himnuszt ját­szotta. amikor a vonat lassan elindult. A kormányzó a kocsi ajtajából tisztelegve bú­csúzott el a vendéglátóktól. , A különvonat délután fél 4 órakor áthaladt Firenzén. A különvonat rövid időzés után folytatta út­ját a határ felé. ftjjel 1 órakor haladt" át a vonat az osztrák határon, ahol felszállotlak a vonatra az osztrák kor­ménv képviselői és a bécsi magyar követség vezetőt. sen totta a pályát, — nincs tovább! Visz­sza kell mennünk a harminc-negyven év előt­ti kor levegőjébe, a harminc-negyven év előtti szabadság mértékéhez, fiatalkorunk ideáljaihoz s ahhoz a régi szent arányhoz, amelyben megvolt egyensúlya a jogoknak és kötelességeknek, a rendnek és a szabadság­nak, a munkának és a kenyérnek. Karácsonv előtt a szív akkumulátora mecr­Vasárnap reggel: Bécs Bér*, november 28. Az osztrák fővárosban minden előkészület megtörtént a kormányzói pár és a magvar államférfiak fogadására. A kormánvzó ve sár nap reggel érkezik Pécsbe, ame.lv diszbeöltözik. A pályaudvaron Miklas elnök. Schuschnigg kancellár, a kormány és a tábornoki kar fo^adía a maffar állam­főt. A pálvaudvartól a belvárosig 15 ezer kato­na fog sorfalat állani. A kormánvzó és kísérete számára az Impe­ríál-szállóban herceci lakosztálvt foglaltak le. Itt fog lakni Darányi Kálmán miniszterel­nök és Knnva külügyminiszter is. Hivatalos helven ugy fogják fel a bécsi ün­nepségeket. mint a kormánvzó olaszországi lá­togatásának folvtatását és harmonikus kiegé­szítését. Hnngoztatiák, hogy a látogatás bár ie­ler,tősége felnláll azon, hogy a napi politika mérvével felmérjék, mégis hangsulvorzAk a rimái szerró^és három államának béké* ét énitő politikáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom