Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-15 / 270. szám

Vasárnan. 1936 novemfíor T5. OFf MZVGyARORS7«n Melyik legyen Szegeden a Liszt Ferenc­tér? Három nappal a Liszt-emlékév kezdete előtt a törvényhatósági bizottság 1935 október 19-i közgyűlésében napirend előtti felszóla­lásban rámutattam azokra az anyagiakban is jelentős nagy érdemekre, amelyeket- Liszt Fe­renc szerzett Szeged ujjáépitóee körül. 1879­ben a szegedi árvízkárosultak javára rende­zett kolozsvári, budapesti ós béosi hangverse­nyeinek eredménye 13.700 forint volt. Hogy miként jutott el ez aiZ akkori viszonyok között igen jelentős össizeg rendeltetési helyére és hogyan került felhasználásra, erre vonatkozó­lag senki sem tud felvilágosítással szolgálni. Szegeden nincs róluk elszámolás, az Ors/zágoe Levéltár nem akar tudni az idevonatkozó anyagról. Mindössze azt sikerült a rejtélyes ügyben kinyomozni, hogy a szegedi nagv ár­víz idejéből a miniszteri biztosság levéltári anyaga a belügyminisztérium elnöki osztályán van, a kormánybiztosiságó pedig a miniszter elnökségen. Mindenesetre feltiinő jelenség, hogy ezek az iratok még most sincsenek rendelteté­si helyükön, a M. Kir. Országos Levéltárban, ahol feldolgozás tárgyául szolgálhatnának. Idősebb szegedi polgárokban mint tradició él, hogy az elszámolások körül rendetlenségek voltak, amiért is jobb fátvolt. borítani erre a kérdésre. Ezzel kapcsolatban azonban mégis felvetem az eszmét, hogy nem volna-e már ideje — legalább is egv doktori értekezés alak­jában — megírni okleveles anyag alapján a szegedi árviz és újjáépítés történetét7 Azt is sikerült, megállapítanunk, hogv Liszt Ferenc fentebb említett három hangver­senyének mai értékben csaknem félszázezer pengő értékű adománvát még azzal is tetézte, bogy a Liszt-Egylet 1879 március 18-i hang­versenyének tiszta jövedelmét, amelvet Buda­pesten a Hungária-szálló dísztermében ren­deztek, a mester kívánságára, a sízegediek ja­vára adták. De azt is kinyomoztuk, hogy Liszt a Szabadi-féle „Török-magyar indulót4', amelyet Massenet zenekari hangszerelésében • előadtak Pári6ban a nagyoperában a szegediek javára rendezett világhírű ünnepélven, zon­gorára átírta és neki a „Revive Szegedini" címet adta. A Párisban 1879-ben megjelent szerzemény jövedelmét szintén a szegediek ja­vára. szánta. Azt hisszük, kevés magyar hazafi hozott nagyobb áldozatot Szegedért, mint Liszt Fe­renc. De a város mindmáig nem rótta le vele szemben háláját. Mindössze egv mellszobra ékeslkedik az egyetem árkádjai alatt a Dóm­téren. Pedig már fent, emiitett napirend előtti közgyűlési fejsaólalásomban hangoztattam, hogy Szegedről kellene kiindulni Liszt, Ferenc emlékének méltó megünneplése tárgyában az országos indítványnak, mert egyetlen város sem tartozik a világhírű művész iránt akkora hálával, mint a mi városunk. Az 1935 decem­ber 7-i közgyűlés egyhangú lelkesedéssel el is fogadta hat pontból álló indítványomat és felírt a kormányhoz, valamint átiratot, _ inté­zett a társtörvényhatóságokhoz. Az utóbbiak legtöbbje hasonló értelemben foglalt állást Liszt Ferenc emlékének megörökítése tárgyá­ban, magáévá téve a Szegedről érkezett indít­ványt. Egy esztendeje elmúlt, hogy első szavam ebben az irányban elhangzott, s idestova egv esztendeje lesz a törvényhatósági bizottság határozathozatalának is, amelynek hatodik pontja ugy szólt, hogy Szeged egyik terét ' Liszt Ferene-térnek nevezzük. A polgármester már 1936 január 14-én értesített is róla. hogv az idevonatkozó közgyűlési határozatot kiad­ta az I. közigazgatási ügyosztálynak azzal, hogy a Liszt Ferenc-tér elnevezésére vonatko­zólag az eljárást tegye folvamatba. Folyó év március 12-én arról értesített a polgármes­ter, hogy a városi mérnöki hivatal a Rudolf­tér déli részét Liszt Ferenc-térnek, északi ré­szét. pedig Móra Ferenc-térnek javasolja eln»" \ezni. Egyben felkért, hogv mielőtt ebben az ¡íívben a közg.vülésnek előterjesztést, tenne. ü á • ' Vv " . - V % - . : ^ i - . . . r . ; , . • ' , <• >-•• : W '' • JJÉ?. .I jf.. • » «ki?* ÉI^ÉPiffik',. ' ' \ ül.- ­közöljem vele mint eredeti inditványttevő ^ er­re vonatkozó észrevételeimet. Magam részéről a tervet, helyeseltem. Később értesültem róla, hogy többen ra­gaszkodtak a Rudolf-tér elnevezéshez, amiért is a polgármester elejtette a tervet, őszintén megvallva nem is nagyon méltó addig ez a tér Liszt Ferenc emlékéhez, amig a gazdasági vasút végállomásául szolgál és nem osztozik, a tér parkosított északi részének sorsában. Ezért magánbeszélgetésben arra hívtam fel a polgármester figyelmét, hogv nein lehetne-e a Szent Györgv-teret Liszt Ferenc-térnek el­nevezni. A mester maga is címzetes kanonok­volt, az egyházi zenének legnagyobb magyar müvelője. így éppen beleflenék abba a szép környezetbe, amely a felsővárosi minorita­templomot körülveszi. Közigazgatási szempont­ból is kívánatos volna, hogy ne legyen Szent György-tér ós Szent Gvörgy-ucca, ami köny­nyen felcseréléshez vezet. Intéztem is ebben a tárgyban a polgármesterhez egy levelet, mert közelegni láttam a Liszt-emlékév végét és Sze­gednek a közgyűlési határozat ellenére még mindig nem volt Liszt Ferenc-tore. A polgár­mester magáévá tette elgondolásomat. Mégis meglepetéssel olvastam az októberi közgyűlés tárgysorozatán, hogy a város hatósága, mint tőlem eredő indítványt vette fel a Szt. György­térnek átkeresztelését. Holott én az indítvá­nyomat csak Liszt Ferenc-tér tárgyában még az 1935 december 7-i közgyűlésen tettem meg, inig a kivitel most már a város hatóságának feladata lett. volna, mint ahogy történtek is

Next

/
Oldalképek
Tartalom