Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-18 / 247. szám

2 ÖELMAGyARORSZSG Vasárnap, 1056 október 18. Pdcsi Hohsz. \mm\. mm« gsgrt mtanak annak az üzenetnek, amelyet Stalin a I válása után UszerszáÜitmánit küld Spanyol­spanyol kommunistákhoz mtózett. Moszkvában j országba, ha a eemlegeseági bizottság nem haj­az üzenetből arra következtetnek, hogy a azov- i landó a Kreml javaslatai szerint eljárni. jetkormány a semlegességi bizottságból való ki- 1 Példátlan olcsóság a~BARACS DIVATHÁZBAN I A MANCHESTERI HERCEGNŐ a kutyája miatt nem megy el VIII. Eduárd koronázására Riport egy kutyáról, „akinek" kedvéért a gazdája palotát vásárol Párisban A hölgyet, aki a 4.1«8 RK 5 F francia rendszá­mú nyolchengeres Paocard kocsival — sötétkék a karosszériája és fehérek a kerekek küllői ennek a hatalmas kocsinak — ma délután Párizsba uta­zott, Duchesse of Manchester-nek hivják és Anglia egyik legelőkelőbb peer-jének a hitvese. Rendkívül elegáns hölgy, palotája van London­ban, Párisban és a Riviérán, a Therniia Palacc­ban fejedelmi appartcmentet bérelt, azokat a szobákat, amelyekben nemrég a kapurtalai maha­radzsa szállt meg, sokat táncolt és körülrajongott tagja volt az előkelő társaságnak. Fiáról, aki évek­kel ezelőtt hirtelen elhatározással az idegenlégió­ba lépett, annakidején sokat irtak a lapok, leá­nya, Lsdy Montague a kontinens legszebb hölgyei között is az élen halad. A manchesteri Jol borotválkozva / lo a hangulat! C. Duisberg, Eluflflpe;» fcossuth tojos utca 13" hercegnő, aki közvetlenül elutazása előtt szives volt fogadni, azonban kutyái* révén vált elsősor­ban hiréssé. AI e x-nak hivják ezt a hatesztendős német vadászkutyát, amelyik barnásan sárga, hosszú szőre van és a hátán vastag fekete esik húzódik hosszában. Alexnak külön autója van, ez az autó szállítja a kutya ágyát, főzőedényeit és tányér­jait, ezen az autón követi gazdáját a Coto d'Azur tündérpalotáiba, Ostendébe, Sheveiningenbe és Pöstyénhe személyzetével együtt Alex, „aki" sorra nyerte meg az első dijakat a kontinens különböző kutyaversenyein. Alex arról nevezetes, hogy mi­atta hagyta el angliai birtokát, londoni palotáját, hatalmas dominiumát a Duchesse of Manchester, Alex kedvéért vásárolta meg a Quai d'Orsay-n a 80 számú gyönyörű palotát és Alex miatt nem me*y el VIII. Fduard koronázására Londonba, ahol pedig férjének, a manchesteri hercegnek fontos szerepe és funkciója van. Az ok? Az an­gol törvények értelmében kutyát a kontinens terű­letérői Angliába bevinni nem lehet és ezt a tör­vényt a parlament se tudja — vagy nem akarja — megváltoztatni. A manchesteri hercegnő in­kább ragaszkodik a kutyájához... Évekkel ezelőtt Stuttgartban egy hires kutya­professzor megoperálta Alexot és iszapkurát irt elő a számára. Alrx most a gazdájával együtt kap pakkolást a pöstyéni fürdőben, ahol talán az ő NAGY KÖLCSÖNT kap ékszerre, ingóságra. Máshol levő zálogát ki­váltom. Dr. SIMON Zálogház, Oroszlán-ucca 6. Részvényt, hadi- és kényszerkölcsönt magas áror vesz Dr. SIMON, Oroszíán-ucca ft. kedvéért rendezték be a kutya-ambulanciát. A manchesteri hercegnőt itt tartózkodásának' utolsó napján különös öröm érte; — ilyen vélet­lenek is csak a legelőkelőbb angol arisztokraták világában fordulhatnak elő - megismerte a nagy­anyját, akit eddig még soha nem látott és akivel soha nem beszélt. Ugy esett a dolog, hogy mialatt a hercegnőt ke­zelték, a kezelő nővér Mriry schwester min­denről elbeszélgetett vele. Beszélgetés közben a fenséges asszony megkérdezte: kik vannak ezidő­szerint a városban. Máry nővér felsorolta az ér­dekesebb neveket, elmondta, hogy Chiappe, Páris rendőrfőnöke, a bombayi pénzügyminiszter, az az idősebb hölgy, aki pedig előbb távozott, A1 th en x grófnő a Hannover melletti Dunauból. Erre a névre különösen felfigyelt és Máry nővér közelebbi adatokkal is tudott szolgálni. Elmesélte, hogy a kegyelmes asszony férje is él még, nvolcvankét­esztendős és odahaza van a lovagvárban, a fivé­re Schmidt von Schwind, egykori admirális a saar­vidéki Sankt Ingebergben él. — Hiszen akkor a kegyelmes asszony a nagy­anyám! — kiáltott fel Manchester hercegnője, —• majd — felöltözött, hazament szépen, mert a ke­zelés ideje nem egyezett az angol etikett látoga­tási idejével, már pedig angol ladynek nem illik ebben az időben látogatást tenni még saját nagy­mamájánál sem. Még akkor se, ha életében soha­sem látta. Másnap annak rendje és módja szerint bejelentette magát Gráfin von Althen-nél és dél­után hatkor, miután felküldte a vizitkártyáját, fel is ment a német matrónáhor A duchesse of Manchester német eredetű. Aa anyja, akit korán veszített el, Altben grófnő volt, a most felfedezett nagymama leánya. Hogy eddig miért nem látta sohasem a fenség a nagymamá­ját, arról senki sem tud semmit. Amikor ezírányban kérdést intéztem hoz-" zá, kitérően felelt és — A 1 e x r ö I kezdett be­szélni... Jób. Potucsek ur konkurrenciája Irta FARKAS ANTAL A Haminerschlag grófok kastélya messze föl­dön hires volt arról, hogy a közelében levő „Kék­szamár" a legjobb uzsonnázó hely a kerek vilá­gon, mert amikorra a kiránduló társaság fölver­gődik a „Kékszamár"-hoz, olyan étvágya támad, hogy még a patkószöget is megeszi és nem győ­zi dicsérni a vendéglő harapnivalóit és csapni­valóan komisz borát. A „Kékszamár"-tól mér csak félórai kapaszko­dás a Hammersdilag-kastélv, amit érdemes meg­nézni már csak azért is, hogy a tornyából megte­kinthesse a csodaszép erdős, hegyes-völgyes vi­déket és elgondolkozliassék azon, hogv micsoda pompás életük lehetett a gróféknak. akik a to­lonyból egész nap elgyönyörködhettek a környék panorámájában. Maga a kastély valami középkori rablóvár le­hetett, amelynek érdekessége még akkor is meg­marad, amikor Ilammerschlag-grófok rendes pol­gári foglalkozásra tértek át és mint született torvényhozók fejezték be földi pályájukat, leköl­tözvén egyenkint amn családi kriptába, amelynek v asrácsa ajtajából kényelmes kilátás esett a hegy­oldalában elteiülő ..kékszamár" verandájára. hegyet Hammersbergnek hivták. Valószinü, hogy a grófi családról nevezték el. A grófok a monda szerint onnan vették a nevüket, hogy őseik a régi jó-világban kalapácsütésekkel verték agyon áldo­Mftífcat, amint a családi címerben S2erep!ő kala­pács is bizonyítja. Későbbi időkben ez a kajla­l'.Vcs a grófoknak a bányászat és a kohászat te­í'f'n szerzett érdemeit szimbolizálta, de nem sok sikerrel,' mert a monda varázsa jobban megra­gadja a lelkeket és a kalapács szerepe a monda alapján sokknl érdekesebb volt. valamint a csa­lád ősiségét is jobban bizonyította. Sajnos, a kalapács a bányászat és kohászat terén nem jövedelmezett annyit, mint eredeti sze­repében és így az amúgy is tékozló hajlamú utol­só Hammerschlag a bányászatot elkártyázta, a kohászatot megitta. Csupán a kastélya maradt ineg, amely a mostani világban semmit sem jöve­delmezett. Az elkeseredett gróf mérgében a városra tes­tálta azzal, hogy időtlen idökib mint a Hammer­sclag-grófok ősi fészkét a kíváncsiaknak mutor gathassa'a még el nem herdált családi ereklyék­kel egyetemben. Miután a kastély olyan helyen ,van, amelyet télen-nyáron elözönlenek a mindenfajta nemzet­ségből errecsavíirgó kirándulók, si vasárnapi hegymászók és egyéb ártatlan teremtések, csak a „Kékszamá*"" ttzemhefaOzíása kellett ahhoz, hegy n Haniniersrhhigok sasfészke is megkapja a maga rendes publikumát. A város portást költöztetett a kastélyba, aki a látogalóktöl sarcot szedelf a közpénztár részé­re. A „Kékgzamár" tulajdonosa a vidám társasá­gok figyelmét plakátokon hívta föl a kastélyra: — Uraim és hölgyeim! Mielőtt teljesen elnehe­zednének, tekintsék meg a félórányira eső Ham­mersehlag-kastélv rejtelmeit! Az ntra ajánlom sajátkészitményű kosztjaimat és zárpalacku bo­raimat! Elég az hozzá, hogy a „Kékszamár" és a kas­tély összedolgoztak a jámbor utazók kiosztására, hogV a régi szép idők emlékét eképpen is fölele­venítsék. A kastély portása Potucsek bícsi volt, aki évtizedeken át magyarázgatta a „Kékszámáé­ból fölbolonditótt társaságnak, hogy er mi. az mi, itt mi történt, ott ml történt, hol a kinrókanifa, hot i vesztőhely. hol tartották fogsásbsn a lovag­lás kézben elcsípett fejedelmet, melyik szobában halt meg az a szépséges grófnő, akinek egyik Hámmersóhlág gróf kivágta a nyelvét, melyik szobában átkozta meg ezért a gyóntató Erik gró­fot. aki efölötti rémületében melyik ablakból ve­tette le magát a mélységbe és így tovább... Volt a kastélyban vagy két tuoat szoba, kamra, szöglet, pince, toronylyuk, mi ördög, de mindhez fűződött valami hátborzongató história a Ham­merschlagok érdekes múltjából. Potucsek bácsi mutogatta az Ő3Í kalapácsokat, a véres szablya­kat, a behorpadt vérteket, az eltört sarkantyúkat, az ötpintes kupákat, a pogányok bőrébe kötött imakönyveket, a kinzó szerszámokat, a bilincseket és egyéb tárgyakat, amik a Hammurschlag-gró­fok családi kultúrájához tartoztak. A legvidámabb társaságok is józanon, ludbőrüs háttal távoztak a kastélyból és alig várták, hogy újra a „Kékszamár"-ban ülhessenek és korábbi jókedvüket a sűrű poharazgatástől visszakaphas­sák. Azt mondják, hogy a város egy vén, része­ges professzort bízott meg ezeknek a rémségek­nek az összeírásával, aki Potucseket hosszú hó­napok alatt ezeknek a hibátlan elmondására be­tanította. És Potucsek évtizedeken át fújta is ezt a lec­két a jámbor látogatók fülébe. Nagyon természe­tes, hogy a borravalókból szép mellékkeresetei biztositott a maga és családja részére, azonkívül a „Kékszamár"-ból természetbeni illetményeket húzott. Meghizofl és elöregedett Potucsek bácsi, ami­kor nagyon bolond história esett meg vele. Még este egy késő érkező karavánnak fáklyafény mel­lett mutogatta a kastély borzalmait, aztán maga is lemászott velük a „Kékszamár"-ba, ahol he­szedegetett a Jóból, "ö meg a vendéglős mindig jobbat Ittak, mint a kirándulók.) Hogy volt, mint volt aztán, én nem tudom, hiszen maga a bíró­ság 6em tudja, de'níkve az öreg Potucsek bácsit másnap réggel abban a szobában holtan l«lték, amelynek ablakából a szerencsétlen Erik gróf le­vetette maRát. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom