Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-15 / 194. szám

ÍO DÍLM A() y A W OK S £ A O iyju .juKUbzius. u. NA IIMIII MI" I RT»R' "T .mitva az összes költségeknek megfelelő hanyadát, amibe a rablógyilkossági eset kinyomozása, a tettes elfogadtása, az ügyészi vádemelés, a birói eljárás és a delikvens őrzése került, hozzászámítva a törvényszéki és börtönépületek fenntartási költségeinek amortizációjából a reá eső hányadot, valamint élelmezését és ruházatát, ez többet tesz ki, mint a miniszterelnök egy esztendei fizetése ... Kérem, nem tréfa, amit mondok, egészen pontosan ki van számítva, husz esztendő átlagai alapján. •. Hogy a számadásaim helyességéről megbizonyosodjam, most dolgozom fel ugyanilyen alapon a német és osztrák adatokat... — Nos és ebből mi következik? — Ebből önkénytelenül is következik a másik kérdés: vájjon szükséges-e, hogy azok az emberek, akiket különböző deliktumokért elitéltek, ennyi pénzébe kerüljenek az államnak? Különösen aktuális ez a kérdés most, mikor a háború terhei még hosszú éveken át nyomni fognak bennünket és a békeszerződések várható intézkedései jóval szintén nem kecsegtetnek Nem lehetne-e a problémát megoldani ugy, hogy minden bűnös elvegye cselekményéhez mért büntetését, ugy azonban, hogy ne kelljen elzárni és továbbra is hasznos tagja maradhasson a társadalomnak? Mert itt, a második számú memorandumban ki van számítva az is, hogy mekkora közgazdasági veszteséget jeleftt, ha ennyi ember nem vesz részt a produktiv munkában. Luerum cessans és damnum emergens... ugyebár méltóztatnak érteni? Megmutassam a számításaimat? — Nem, csak folytassa, mérnők ur... — Nos tehát, azt oldottam én meg egy technikai találmánnyal, egy óraszerkezettel... A találmányom itt is van(Folytatás jövó vasárnap.) A felszór«* lói vigyázz! Első B4R4CS-DíVATff4T KÍSÉRTET A PUSZTABAN Irta HERKB MIHÁLY I. 1860-et ¡rtak... Megteltet már akkor a mohos szegedi vár penészszagu karamatái. öt.százvala hány pusztai vad nyögött már aJckor bennük, ki békóban, ki bilincsen, ki meg csak ugy szabadja ham a négy fal kőzött... Csöndes tett a határ. Kihalt a puszta. Sikongva verte az ősziszél az ösztövér kútágast. A csárdák kapui csukva nyögtek rozsdamarta sarkaikon. Nem csikorgatta már azokat szapora asszonykéz, sem a lágy esti szél. Csöndes tett a nagy udvar. Még csöndesebb a fehér szoba és a nagy [vó. Kóla, muzsika nem ri_ kolytott már bennük. Nem lobogott az asztalokon száz szál gyertya. Mécses is csak alig. Kripta lett a régi hangos kőházakból. Keresztet ácsolt Ráday gróf a romantika koporsói fölé. A kihalt, nagy temetőn csak egymaga bujkált még a vén oroszlán, mint valami kopott, idejétmrulta kisértet A sors különös kegye, vagy inkább Ráday nagyúr tapintatos kegyelme ugy irányította a pusztai vén oroszlán sorsát, hogy « maradt kint utolsónak ott, ahol 6 volt az első. Talán azért, hogy ő legyen a letört korona az igába hajtott puszta fején. Mintán azonban megteltek már a börtönök, elérkezettnek látta Ráday gróf a vén sas nyakára is hnrkot vettetni. Hivatta hát az egyik leghíresebb emberét az érdemkeresztes S. Jóska csendbiztost. — Biztos ur, a szegedi vár ötszázharmincegye<Kk kazamatája, a külső vár tírentiároimas számni vasalt cellája üres még — így mondta ezt éppen a>z knént a kegyelmes uram várnagya is. Ráday gróf összeráncolta a homlokát. — Tehát már ő f* hídja? —. Azt, hogy üres, kegyelmes uram. — Annál már többet is tud, amint látom. Nem haj. Ugylátszik, várnagyom elébem lát. Akkor tehát munkára biztos ur!... A vén oroszlán szabadon jár még. — Behozom én az ölemben, ha ngy paarncsolia a kegyelmes nr1 — szólt hetykén a csendbiztos Ráday gróf elmosolyogta magát a kényes beszédre s már nyúlt is a fiókjába. — Parancsomhoz ime hozzá mellékelem meg ezt az _ ezres bankót!... Az istállómból pedig egv paripát. A bnkót mindjárt elteheti. A paripát hot nap maga választhatja ki a btztos ur! AJra szavának áll, annak van még a fiókomban egy érdemkereszt is a király képével... S. Jóska, ? hjres csendbiztos összetörtté, sarkán tyus bokáját és bárom heti szabadságot bért — Ezt megtoldom mégegyszer annyival, bizW ur; d« «-ek azután, fa* ké+rertétien már a oroszlán — Az igért p*rip4röl me« n* fcMtyágz«a <*>• Ez n*m futott betyár elő* — Még ti «vél* kagyé!«*«, •*- »rótt MpírulT» 4 dáliát <-**rwJWrt«* kf «wén* b«tvár után szokott járni -r Árért hizt»m öare 4 — meselyíott kegyesen a n^ayur, bog* megcirógassa ? huj^áffÉbao mÉgbauíoö embert Járjon ón soerwté vet Harmadnapon, alkonyat táján lovas állt meg az atokházi kis fehér tanya előtt. A ló mellé, ame lyen a lovas ijlt, még egy gyönyörű pejparipa is volt hozzá akasztva uj kantárszárral. A lovas, a kis ámbitus akácoszlopához akasztotta mind a két ló kantárszárát, aztán odalépett az ajtóhoz és megkoppintotta azt. Erre azonban nem is lett volna szükség. Nyilt már akkor a kis tanya ajtaja éfi pironkodva ogy gömbölyű képű formás menyecske lépett ki azon. riadtan szegezvén bársonyos tekintetét a daliás emberre. Hallotta ő már annak jöttét. De sőt látta is már azt élőbbről is.. Hiszen az ő két eleven szeme percek óta silbakolt már odakint az eperfás dűlőúton arra, amerről jönni látta azt a félelmetes embert: Szeged felől, ahonnan a veszedelem szokott kijárni, hol finánc, hol porció, hol végrehajtó, hol meg pandúr képében ... Most se rémeit jobbat. De sőt rosszabbra gon dolt, amikor meglátta jönni a hires szegedi csendbiztosi. Hogy az Isten marasztotta vóna — így gondolta magában — a szőgedi városháza tetején. Látta ö már ezt egyszer Szögedéiben is Nem lehet ilyen embert, elfelejteniAztán vájjon mit akarhat most itt a pusztában és őnála estenden, amikor csak egymaga őrzi a kis fehér tanyát? Miikor kinyitotta a kis tanya ajtaját, beletörött a bátorsága, de kicsi hijján a szó is. Csak babonás, naj»y fekete szemeinek bársonyos tékintete kapaszkoodt bele ijedtébein a nagy ember arcába kérdően, könyörgő lágysággal. Nem is várt az kérdésre, mindjárt maga kezdte a szót. — A Sándort keresem, kis menyecske. Ugy tudom, itt lakik mostanában. — Amikor itthon van, biztos ur. Most távol van innun. Oe mög ritkán is jár haza. — Ugy? És az a nagy sárga tanya ott, egy hujjántasnyira ide, nem a Katona-tanya? Szép menyecske. — Az vóna — szólt pirulva a szép fehér aszszony —, amióta Katona Ferenc annak a gazdája. — No, akkor alighanem ott lesz a Sándor. Szép asszony van ott a háznál. — Ü tndja biztos nr — szólt elpirulva a menyecske. Nálam ritkán fordul inog mostanában. De miért tetszik ugy firtatni, biztos ur? — Jó hirt hoztam neki. — A Sándornak, Szögedébiil? ... Fene jó hir lőhet az biztos ur! Hiszen üres már a puszta. A szöged! vár mög tele van... Csak ü lődörög még idekint a pusztában egymaga, mint kivert kutya. Mégis azt mondja a biztos ur. hogy jóhirt hozott neki. Talán bizon istanciára hivatja mán ütet ia a Ráday gróf, mint a többit? — Eltaláltad kis menyecske .. Csakhogy a Sándor nem olyan ám, mint a többi. Annak nem vasat küldött Ráday gróf, hanem nézz ide húgom, ezt a gyönyörű büszke csikót c, uj kaetái szárra II Hoj^v ne gyalog, de lóháton jöjjön l>e velem Sánr dor a Ráday kegyelmes úrhoz tanácskor' sra. Pusztai kapitányt akar belőle csinálni Mert se én. se más, csak ő ismeri a pusztát és annak minden berkét-bokfát És Ráday kegyelmes urnák ilyen emberre van szüksége. De nemcsak paripát küldött am neki, hanem még egyebet is, ezt a ropogós ezres bankót e, foglalóul a hivatalára. Nézz ide. Julis húgom — Mert ho<*y te vagv a szép Banda Julis, azt most már mindenekre! joi>ban vélem tudni, igy igaz-e Julis s/.eut-jiii — Azt mondják, te vagy a Sándor legkedvesebb gyöngye ... No lásd, hogy mindent tudok... S ha megmondod, hol találom meg m*st a Sándort, hamarosan, ezt a nagy bankót akár itt is hagyhatom neked Csaik a paripát viszem el a Sándornak. — Mit csinálnék én akkora bankóval, biztos ur? — szólt inilva-pirulva a menyecske. Még kitörné az a nyakamat. Azt mondanák rá, hogy loptam. Tögye el azt a nagy bankót biztos ur. Még akkor se köllene az nekem, ha nem a Ráday gróf, de a biztos ur adná azt szép szóval. — Hátha megtoldanám azt még egyébbel is, Julis húgom ? — Még ha egyébbel toldaná is mög a biztos ur, még akkor sem kellene az. Nem ajándékba, cserébe akarja at adni a Ráday goróf. — Most én adom azt, nem a Ráday, Juti* hngom. S ha én cserébe adnám is azt, az ár, amit érte kapnék, akkor sem lenne sok, mert én még ráadást is adnék a cserére és pedig neked. Elpirulva szólt a menyecske. — Ugyan mit, biztos ur? — Ami asszonyszájnak a legkedvesebb. Tnfts húgom — szólt a daliás ember és megcsipte * pirnló asszony gödrös állát. — A menyecske fölig pirult é* lopva emelte bogárszeme tekintetét a vele ingerkedő daliás embdTÍ. Minden h£igy «FB harisnyát visel szaratolt minisé*, divat SChort ftérd) hártyák Hsá-V-i* Pot'íik Testvérekn«! témmummmm < Vigyázat! f Vigyázat! f Szezonvégi kiárusitási árak! 1 Tropical öltönyök .... Vászon öltönyök .... Divat öltönyök Kasha nadrágok .... Vászon nadrágok .... Női crcp de chin esőkabátok Tropical öltönyök mérték után Részletfizetésre 1» ... 22 PH« ... 10 „ ... 18 . • 7 9 ... 4 • . . 20 . . 32 , kédzpénzáron íi Ignác Kelemen Óia fennálló női, (érti ée gyermekriiha áruházában. i i 9 1 »