Délmagyarország, 1936. augusztus (12. évfolyam, 182-205. szám)

1936-08-15 / 194. szám

TWíti anpnitm 15. DÉLMAGYARORSZXG O =5i Perpetuum mobile és egyéb találmányok (He TONELU SÁNDOR A mtilt vasárnap a perpetuum mohi le-találmányok körül szerzett tapasztalataimról számoltam be. Volt azonban más nem megvetendő találmányokhoz is szerencsém. Az utolsó örökmozgó* emberrel, akiről írtam, majdnem egyíddhon járt nálam a világító bot feltalálója. aki portig kis bijján ezeket az előnyöket be is mutatta. A világító bot lényege magán a boton kívül egy villanykörte volt, amely a bot egyik végén egy nagyon vastag üveggömben volt elhelyezve. A találmánynak az voh a ravaszsága, hogy a lámpának mindig »Jcknr kellett meggyulladni, mikor a bottal suhintanak. Ez a találmány funkcionált de én első pillanatban, őszintén raegmondm, nem értettem a benne rejlő korszakos jelentőséget. A feltalálóm kissé meg voH sértve— Nem méltóztatik érteni?... Egy olyan hot, amelynél a legsötétebb éjszakában is lehet látni, hogy hova üt... Mekkora előnyt hiztosít ez a tulajdonosának a szemben !... És micsoda korlátlan lehetőségek rejtőznek ebben a találmányban. — Hogy érti ezt? ! megfelelőt az utazás «almának «tüzese céljából magának kiválaszthatja. Ez szülte benneim a találmány tökéletesítésének gondolatát, hogy automata szegény hazánk rosszabb nemzetvagyonossági és jövedelmi viszonyaira való tekintettej visszavevő készülékkel szereltessék fel, mely szerint az átolvasott köpyv egy megfelelő nyilason viszadobandó, minek ellenében az automata tiz fillér olvasási dij levonása után kilencven fillért visszatéríteni tartozik. Technikailag ez a kérdés nagyon könnyen megoldható és amennyiben az automaták nemcsupán a pályaudvarokon állíttatnának fel, hanem Klebelsberg Kunó gróf, i hazánk nagynevű kultuszminisztere, akivel ! értesülésem szerint tiszteleten alapuló jó viszonyban lenoi méltóztatik, elhatározni kegyeskednék, hogy szerencsétlen csonka hazánk kilencvenezer négy szögkilométernyi területének minden négyszögkilométerén egy ilyen automatát, melynek ötletét, nyomorult egy pengőnek a kultisztárca terhére való beállítani adóval tása és részemre való kifizetése ellenében hajlandó volnék rendelkezésére bocsájtani, felállíttasson, hazánk kulturáját mérföldköveket jelző lépésekkel vinné előre, még a városoktól Ugy kénem, hogy a számitásom werint | tóvoiabb eső tanyavilágban is, leszámítva Jer twmege* előállítás esetén egy ilyen világitó bot kerülne többe három pengőnél. Az értékesítést én a vásárokra alapítanám, mert ügyes kikiáltókkal sok ember érdeklődését fel lehet kelteni... No most tesséfk idefigyelni. Magyarországon egy esztendőben van nyolcezer országos vásár. Ha egy darab elkészítése három pengőbe kerül és minden vásáron csak husz darabot adnak el őt pengőjével, ami ugyebár nem valami nagy dolog és ebből egy pengő jutalékot kap az árusító, akkor marad egy esztendőben százhatvanezer pengő tiszta haszon... I>e ez csak kezdete a dolognak. Ausztriában a vásárok száma szintén nyolcezer körül mozog, egész Európában... — Hagy ja a többit... — Kérem, én csak azt akartam bebízoiiytani, bogy némi propaganda esetén évi kétinilliónyolcszázkilencvenhatezer pengő tiszta hasznot lehetne elcrní- Ebben az összegben termé szeleden figyelőm!*; vettem, hogy jó valutáju országokban a botot megfelelően drágábban is lehetne értékesíteni. A kisantant országait kihagytam a számításomból. — Mindez nagyon szép, de mi szerepem lehet nekem ebben az ügyben? — - Tetszik tudni, minden kezdet nehéz. Nem tudom megkezdeni a találmányom nagyban •aló értékesítését, mert nincs pénzem, bogy szabadalmaztassam és hogy az első száz botot előállítsam. Ezer pengővel tessék betársulni r»z üzletbe. Kötelezem magam, hogy egy esztendő múlva huszonötezer pengőt fizetek viszsza ... írást adok róla. Elárulhatom a titkot, nem társultam bele az üzletbe. Lehet, hogv a világító b<?t, mipt zabadalom és vásári cikk ezért nem lett még 'smeretessr egés Európában. Volt olyan feltalálóm is. aki elutasította magától a anyagi célokat és kulturális téren akarta Magyarországot a világ élére lendíteni. Tervét csak szóbelileg adta elő. igyekszem előadását legjobb emlékezetem szjerint stílusának íiiirtden szépségével egyetemben megközelítő hűséggel visszaadni: — Nyitott szemekkel járván be szerencsétlen turáni hazánk állapotainak mibenlétére acsarkodó külföldi országokat, azt tapasztaltam, hogy a németországi pályaudvarokon i»1yan automaták vannak elhelyezve, melyeknek fükörüvegcs felső részén azon könyvek választéka látható, melyekből az olvasni kivánő utas egyén egy márka bedobása ellenében a hailsndÓRágainak és ' igényeinek legjobban mészétesen a Balatont és egyéb vízfelületeket, melyek után négyszögkilométerenkirrt megállapítandó igényeim tói hajlandó volnék eltekinteni ... — Szóval ön azt kívánja, hogy ötletéit a kultuszminiszter ur figyelmébe ajánljam? — Igenis, de amennyiben a kivihető&ég célirányossága szempontjából aggodalmak merülnének fel. volna még egy másik találmányom ... Lehet, hogy ez a másik találmány még nagyszerűbb lett volna, de én az elsővel is meg voltam elégedve. A másik találmány ügyében az érdemi intézkedést akkorra ígértem, mikor az első már bevált a gyakorlatban. És bocsássanak meg nekem a Klehelsberg után következett kultuszminiszterek, a feltalálómat azóta azzal ráztam le mindig magamról, hogy nekik nincs elegendő érzékük az ilyen korszakalkotó találmányok kellő méltánylásához és megértéséhez. Az utolsó feltalálóval, akiről meg akarok emlékezni, közvetlenül az összeomlás utáni időkben ismerkedtem meg. Ő valahogyan elütött a többiektől. Nagyobb volt a tudományos megalapozottsága és technikai előképzettsége. Amint utólag értesültem róla, évekkel ezelőtt egv munkáséi lenőrző órát talált fel, melyet igen szép pénzért tudott értékesíteni Németországban. Akkor otthagyta állását egyik előkelő gyári \állalatunknál és elhatározta, bogy kizárólag a találmányainak fog él/ni. Én ebben a találmányi periódusban kerültem össze vele. A találkozási egy közös ismerősünk közvetítette néhai Móra Ferenc hivatali helyiségében. Kívülünk jelen volt még a megbeszélésen Szalav József, akkor szegedi kerületi főkapitány. Meghívjuk Szeged és környékének a Szent István-nap alkalmából a fővárosba otazó igen t. Közönségét látványosságszámba menő mintatermeink vételköteleaetíség nélküli megtekintésére. Vyole házban «Ibelye.ze.tt raktárainkban használt fis iij bútorokban. csillárokban dísztárgyakban mindent megtalál lakása' irodája részére Nyitva: reggel 8—este fr-íg. Külön nyegosztály. Valódi és magyar perasák, torontáli szőnyegek óriási választékban Arnháai rendszer. — Központi eladás. UNIVERSAL ¡Budapest, ¥11., Wesselényi n. 6. T c I e I • n: 1-378-42 Külsőleg a feltalálónak nagyon fel találós volt a megjelenése. Nagy nyárban Ferenc József kabátot viselt csíkos nadrággal, de hozzá barna félcipőt és keményített kékes színű kézelőt. öltözékét lobogósra kötött fekete nyakkendő egészítette ki, amelynél csak a hajzata volt lobogósabb. Irattáskában hatalmas tömeg kéziratot hozott magával, ezek szolgáltatták találmányának matematikai, pénzügyi és szociologiai hátterét. Szórói-szóra persze lehetetlen visszaadni egy másfél évtized előtti majdnem kétórás magyarázat minden szavát, de a lényeg, azt hiszem, megmaradt az emiékezelemben és semmi sem ment veszendőbe az előadás és a nyomán kezdődött vitatkozás hangulatából. A feltaláló azzal kezelte előadását. mert valóságos előadás volt, amit hármunknak tartott, hogy elismerésével halmozott el bennünket. Kifejtette, hogy mi volt az, ami arra indította őt, hogy éppen bennünket válasszon ki korszakalkotó találmányának megismertetésére. Rám szüksége volt, hogy tanácsot adjak neki találmányának legelőnyösebb értékesítésére, Szalay Józsefre azért helyezett súlyt, mert találmányának igen közeli vonatkozásai vannak a rendőrséggel, Móra Ferencet pedig nem nélkülözheti, ha azt akarja, hogy ötlete hamar általánosan ismertté váljék. Mórának egy cikke és az ő találmányáról fog beszélni az egész ország.. • — Mert méltóztatik tudni, ilyen találmány még nem volt a világon. Az én találmányom lényege az, hogy a bűnözést hogy lehessen börtön nélkül megtorolni és az ujabb bűnözést egy technikai eszköz alkalmazásával lehetetlenné tenni... — Tessék?... — Ne tessék csodálkozni, én is hosszú töprengés után jutottam el a kérdés megoldásához. Itt van az egyes számú memorandum, —1 huszonöt-harminc oldalra terjedő gépírásos füzetet tartott elénk —, ebben kikalkuláltam, hogy az államnak mibe kerül egy életfogytiglan elitélt rablógyilkos eltartása. Meg lesznek döbbenve az urak, ha meghall iák hogy szág — m. _ - _ „ V _ _ _ a _ I_ Modern szabás, elegins SltSnyfik, felöltök, ragl&nok I P'va'oi iZOVeteK, KRIE Rnél.KI aulái tér 5.| Plraliaii üiloeznéBi a Délmagyarország BiuasuinaH! A főváros eervik elsőranjyu családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVIK mm SZÁLLODA <_r n VB., PODNANICZKY UCCA 8. % ifirazg-atósáííéval sikerült olvan neirállapodást kötnünk, hojfy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatlak a r-zutlő minden modern komforttal (hideg-melecr folyóviz, kő»» ponti fűtés, telefon, lift >tb.) berendezett ragyogó tiszta szobért. — A saózaíékoe kedvezmény igazolvány nlnnfán vehető ierénybe, melyet a Délmoeyarorszáe ki p.dóHíva+e le