Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-05 / 159. szám

T936 îulius 5. DÊLMAGYARORSZÂG Gazdag ember ne panaszkodjék Irta TONELL1 SÁNDOR Bizonyára akadnak még egyesek, akik emlékeznek arra az időre, mikor kommunista röpiratok árja öntötte el a magyar mezőket. Hogy mi volt ezekben a röpiratokban, arról beszélni tilos, magunk elé idézhetjük ellenben a külsejüket. Lehetőleg vörös volt a borítólapjuk, a belsejük szürke, a nyomásuk piszkos, egész megjelenésük gusztustalan és egy cseppet sem látszottak alkalmasnak arra, hogy az olvasót az általuk kilátásba helyezett uj világnak a megismerésére csábitsák. Bocsánatot kérek királyi ügyész barátaimról, ha megvallom, hogy a mult héten megint elolvastam egy kommunista propaganda könyvet. Mentségeimet a következőkben terjesztem elő. A könyv tudományos munka mezében jeient meg és csak olvasás közben állapítottam meg róla, hogy propaganda célokat szolgál. A könyv nem magyarul van irva, hanem angolul és igy veszedelmes volta minálunk nagyon szük körre szorítkozik. A cimét nem árulom el, nehogy valaki mégis kedvet kapjon az elolvasására. Mindezeken felül a könyv terjedelme meghaladja a tíz nyomtatott ivet, már pelig egy Goethe János Farkas nevű előkelő állású közalkalmazott, aki átmenetileg a rendőrminiszteri teendőket is ellátta SzászWeimar-Eisenach nagyhercegségben, megállapította, hogy tíz éven felül minden munka elveszíti a társadalomra veszélyes jellegét. De függetlenül ettől a Goethe János Farkastól, szeretném, ha ugy tudnék zongorázni, hogy le tudjam játszani a különbséget a néhai magyar kommunista nyomtatványok és a most olvasott angol kommunista könyv között. Jellemzésül eiég annyi, hogy az utóbbi merített papíron van nyomtatva és egész vászonkőtéses kiadásban jelent meg. Az ára is elég bor sos. Ahol ilyen kiadásban lehet kommunizmust hirdetni, ott megértem, hogy az államhatalom nem látja szükségét a tilalomfák felállításának. Érthető okoknál fogva eszem-ágában sincs, hogy ennek a köyvnek tartalmi ismertetésére vállalkozzam. Mindössze jellemzésül iktatok ide néhány apróságot. Az egyik az, hogy még a „tudományos" kommunisták is kétféle mértékkel mérnek, ha magukról és ha másokról van szó. Ennek a könyvnek a szerzője például nem győzi dicsérni Lenin éleslátását, aki az úgynevezett reformszocialistákkal ellentétben felismerte, hogy nem lehet megalkuvás a proletárság és kapitalizmus között. Ha proletárok a Marx által kijelölt célokat el akarják érni, akkor a kapitalistákat egyszerűen ki kell irtani. (Ha jól emlékszem, ezt Oroszországban meg is cselekedték.) „Tudományos" munkáról lévén szó, a szerző természetszerűleg igyekszik megrajzolni napjaink szociális történetének gazdasági hátterét. Ez a háttér kommunista meglátás szerint a következő. A kapitalizmus eredendő hihája, hogy gazdasági tevékenysége a vállalkozásra van alapítva s nincsen meg az összefüggés a javak termelése és elosztása között. Ebből következnek az úgynevezett válságok, melyeknek lényege az, hogy a termelés elébe rohan a szükségletnek és olyan mennyiségben termeli a javakat, hogy azokat nem lehet e la d n i. A nyomaték az „eladni" kifejezésen van. A hiba ugyanis nem abban van, hogy nem volna, aki a búzát, kávét, tejet elfogyasztaná, vagy a gyapotot felhasználná, hanem abban, hogy a fogyasztók nagy részénél hiányzik a kereset, mellyel ezeket a javakat megfizethetnék. így keletkeznek a válságok, amelyek néhány száz esztendő óta rendszeresen ismétlődnek, anélkül, hogy nagyobb veszedelem jelentkezett volna nyomukban. Minden válság után ugyanis a kapitalizmus ujabb, meg ujabb területeket, idegen földrészeket vont be kiaknázásának körébe. Uj fogyasztókat teremtett magának. Ma azonban a helyzet más. A tengerentúl nagyon sok tekintetben függetlenítette magát Európa és Amerika kapitalista hatalmasságaitól. A kapitalista iparok a legtöbb helyen bezárt kapukra találnak. A termelés intenzitása változatlan, de a piac összeszűkült. Mindaz, ami a kereskedelempolitikában történik, lázas ide-oda utazgatás, tárgyalás, kontingentálás, devizatilalom, kiiring, vámvédelem, kiviteli prémium, preferenciális szerződés és igy tovább, nem egyéb, mint hiábavaló törekvés a megcsökkent és tovább szűkülő piac minél nagyobb részének meghódítására. A régebbi válságok akut jellegűek voltak, a mostani organikus. Ma a kapitalizmusnak egész szervezete beteg és nem lehet meggyógyítani. Ezt mondja a kommunista igehirdetés. De vájjon csak a kommunisták látják-e igy a dolgokat és a dolgok ilyetén meglátásának nincsenek-e nagyon komoly tanulságai azok számára is, akik a mai társadalmi rendnek a haszonélvezői, akik a tulajdonosai a termelő eszközöknek, a földnek, a gyáraknak, a nagy kereskedelmi vállalatoknak, bankoknak, vagy akiknek minden érdeke ezeknek prosperitásához kapcsolódik? Teszem azt, ilyen például egy jól elhelyezkedett ügyvéd, egy magas állású köz- vagy magántisztviselő. Mit mond ezekről a kommunista megállapítás? A megállapítás a következő. Más válságok idején ezek a rétegek képviselték az optimizmust és hirdették, hogy a válság csak átmeneti jellegű és mindennek jóra kell fordulni. A mostani válság idején, amely már 1929 óta örvendezteti a világ közgazdasági életét, ennek pont az ellenkezőjét lehet tapasztalni. Legerősebben a gazdagok panaszkodnak és a milliomosok sírnak, ök azok, akik állandóan azt nyögik, hogy lehetetlen elviselni az adót, lehetetlen megbirkózni a szociális és egyéb közterhekkel és lehetetlen megkeresni azokat az összegeket, amelyek arányban állanának a saját maguk által felbecsült és felértékelt közgazdasági tevékenységgel. Akinek egy millió dollár az évi jövedelme, megengedhetőnek tartja, hogy 37 százalék menjen el közterhekre annak jövedelméből, aki évi ezer dollárból kénytelen megélni, de vérlázító igazságtalanságnak véli, ha ugyanez a milliomosokkal is megtörténik. Állandó védekező magatartást tanúsítanak mindennemű adóztatással, szociális célra való igénybevétellel szemben s e védekező magatartás folyományaként folyton azt emlegetik, hogy kénytelenek lesznek gyárukat bezárni, bányájuk müvelését abbahagyná. Panaszkodnak nem csupán a viszonyok kedvezőtlen alakulására, hanem a társadalmi és államberendezések tökéletlenségére is, ami lehetetlenné teszi rájuk nézve a háború előtti boldog idők vissza jövetelét. A régi szép idők már csak a multak emlékei közé tartoznak és megismétlődésükre nem lehet számítani. Mit mond ezekre a panaszokra a kommunista? Azt. hogy csak tessék folytatni a gazHHiVv Clkcir ilyen szép lenni? CSAK ÖNTÖL FÜGG ! CRÈME FARD CYCLONE ¿¿JÜES ARCKRÉM 2Û ÁRNYALJAI Kárász ucca 2. f * Jf MB • fazon, méret útin fél nan alatt készül egyen I Turaoruna zwickl un» m. u. m Balatonboglár S3 Hotel SBVGY Pensio a magyar tenger legszebb és legmodernebb intézménye. Közvetlenül a Balaton partján. Minden igényt kielégítő tökéletes komfort. Folyóvizes szobák. Saját strand Tenniszpalyák. motoros és evezős csónakok, hátasló vak. Olcsó árak. A bárhan Neitek—Ágoston jazz. — Szobarendeléseket Budapesten felvesz a RENAISSANCE PENSIO Budapest, IV., Irányi ucca 21. Telefon: 82—5—27. dagoknak ezt a világszerte tapasztalható panaszkodást, tessék folytatni a pesxszimizmus hirdetését, ez a kommunizmus malmára hajtja a TÍ z e t. Nem lehet ugyanis hatásosabb propagandát képzelni bármely társadalomfelforgató törekvés számára, mintha arra lehet hivatkozni, hogy íme, még azok is jajgatnak, akik a meglevő társadalmi berendezés előnyeit élvezik 9 akiknek minden okuk megvolna, hogy elégedettek legyenek. Ha ők sírnak, ők panaszkodnak és ők szidalmazzák a fennálló világrendet ez beismerése annak, hogy az ő idejük lejárt és mást kell a helyébe állítani. A siránkozó nagy kapitalisták a kommün ismus legbiztosabb szövetségesei. Ezt nem én mondom, hanem egy pártpolitikaiig iskolázott angol kommunista, aki egyúttal örömmel állapítja meg ezeket a jelenségeket. Amit mond, el lehet hinni neki, mert szakember a dolgában. Tanulni is lehet tőle s a tanulságot is le lehet vonni abból, amit mond. Gazdag ember ne panaszkodjék, hanem örüljön annak, amije van és jajgatás helyett hirdesse a viszonyok jobbrafordulását. A panaszkodást bízza azokra, akiknek okuk van, hogy panaszkodjanak. A Szörísey-perben enyhítették Kovács Béla büntetését, gróf Somssichra nem szabtak ki büntetés! Budapest, julius 4. Hosszú idő óta folyik az a per, amelyei Szörtsey József, a TESz üg\ vezetőelnöke indított Kovács Béla volt fővárosi tisztviselő és gróf Somssich Antal volt országgyűlési képviselő ellen. Kovács és Somssich rágalmazás miatt került a vádlottak padjára. A járásbíróság annakidején Ková^^ot háromhónpai fogházra ítélte, Somssichol 500 pengő pénzbüntetéssel sújtotta. A budapesti törvényszék másodfokon szombaton hirdetett ítéletet a perben. Kovács Bélát, rágalmazás vétségébehn mondotta ki bűnösnek és 20 napi fogházra átváltoztatható 200 pengő pénzbüntet < r 1 elte, gróf Somssich Antal ejflen a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény alapján az eljárást megszüntette, a bűnösséget megállapította. Az ítélet, indokolása szerint nem vgaz, hogy Szörtsey főhadnagyi egyenruhában járt az ellenforradalmi időkben, jogerősen megszűnt az eljárás Szörtsey ellen abban a perhon, amelye* a marosvásárhelyi ügyészség csalás és sikkasztás cimén indított. Súlyosbító körülménynek vette a bíróság Kovácsnál, hogy Nyolcszor volt már büntetve becsületsértésért. Soiiussichnál a bűnösséget meg kellett állapítani, de tekintetbe vették, hogy közérdekel vélt szolgálni és jóhiszeműen járt el, ezért vele szemben a büntetés kiszabása súlyos lett volna. Az ítélet ellen perorvoslaüiak helye nincs, igy ez a hosszú idő óta húzódó ügy befejeződött.