Délmagyarország, 1936. július (12. évfolyam, 155-181. szám)

1936-07-05 / 159. szám

8 j— DÉLMAG7ARORSZÁG 1956 fulius 5. í/esícift arv Cégt. Csányi Mihály Feketesa» u. 29. Telefon 19—42. Készít elsőrendű kivitelben szobafestést, oimfestést mázolást és butorfénvezést» Miből élnek a szegedi képzőművészek Senki sem vásárol Szegeden képel vagy szobrot, — a város pedig nem szegedi művészekkel dolgoztat <Á Délmagyarország munkatársától.) A z utóbbi időben néhányszor szó esik a szegedi képzőművészek támogatásáról. Legutóbb például a város törvényhatósági kisgyülése foglalkozott vele, kimondva, hogy a jövőben a képzőművészek nem kaphatnak a városi házakban lakást, csak ugy, ha a lakbért a többi lakóhoz hasonló-u Útpénzzel fizetik meg. Eddig ugyani*- az volt a gyakorlat, hogy a művészek természetbeni szolgáltatásokkal, kénekkel, szobrokkal, ötvösmunkákkal rótták le lakbértartozásukat. A jövőben ilyen módon csak a műteremlakások miivészlakói fizethetnek lakbért. Mert hál kiderült a számadások alkalmával, hogy a város a művészeknek adott „ingyen"-lakásokkal évente vagy hatrvolcezer pengővel rövidül meg. Ilyen nagyfokú müvészetpártolást pedig a hetvenezer hold földet birtokló közület nem engedhet meg magának akkor sem. ha a hat-nvolcezer penÍ

ő lakbér helyett esetleg nagyobb értékben is ap művészi alkotásokat és ha ezeket az alkotásokat hasznosan értékesítheti is, versenydíj cimén adnmánvozhatja oda a győztes kluboknak. vagy rekordereknek — ezüst cigarettatárca, vagy ezüstserleg helvett. A Szegeden élő képzőművészek életproblémáin sajnos — nem merül ki a lakásproblémával, helyzetük talán mostohább, súlyosabb, mint az ország akármelyik más városában. Ez az oka annak, hogv Innen minden művész menekülni igyekszik néhány meddő harcokban elfecsérelt esztendő keserves tapasztalataival gazdagodva. Szegeden nincs elég becsülete a képzőművészeteknek, a Szegeden rendezett tárlatok siralmas eredménnyel végződnek és az eredménv fokozottabb mértékben jelentkezik. ha a kiállító művész — szegedi. Ez a tünet szinte érthetetlen és megmagyarázhatatlan ebben a városban, ahol ..jött-ment idegennek" minősitik azt is. aki esetleg már évtizedek óta él a körtöltéssel körülölelt szecedi világban, rtf. __ mondjuk — arra vetemedik mégis, hogy megpályázzon a városnál egv — kö/lgazgatn«* gyakornoki állást. Hosszú esztendők óta egvetlen egvszor sem történt még meg véletlenül sem. hogv ha nagyritkán valami képzőművészeti feladat megoldása vált szükségessé, a megbízást szegedi miivész kapta volna meg. Ezen a téren nem érvényesül sohasem a lokólpatrióta szemnont, ami nem is lenne hiba, ha az Idegenből imnorfáll művész különb lett volna a szegedinél. De bizony a legtöbb esetben egyáltalában nem bizonyult különbnek. A szegedi képzőművészek reménytelenül birkóznak hosszú esztendők óta ezzel a hivatalos gyakorlattal és a szenedi közönség nagyfokú érzéketlenségével. Már majdnem az a helyzet, hogy a szegedi művészek alkotása a szegedieknek — ingyen sem kell ... A legjobban talán T á p a i Antalnak, ennek az országosan elismert tehetségű fiatal és szegedi szobrásznak az esete jellemzi a helyzetet. Tápai Antal, aki vagy huszadmagával pályázott a szegedi hősök emlékművére és versenv'T>. ^ JftVITÖSOKjálólrtóii I i ^mttmmM ARRIIUZÜST. BEV' társai között nem egy régen befutott, befolyásos művész is volt, elsőnek futott be a nagy versenyen. Közben fölmerült a Hősök Kapuja gondolata és így Tápai elismert, elfogadott, kivitelre alkalmasnak és Szegedhez, az ország második városához és a tizenkétezer szegedi hősi halott emlékéhez méltónak minősített pályaműnÍr A ia nAm «'filÁcull. ol mm^ T.r ÍXA ^ . 1 1. ká.ia nem valósulhat meg. Kétségtelep, bogy a Hősök Kapuja a maga nemében páratlan értékű műalkotás lesz, ebből azonban Tápai TolfIntett nittfl * n«bré<5éai V«». és ftéíbutorIGltlIllbC lllCg gyír Ritxrénytánuig M Csffbutor es gyermekkocsi lem $ z • a « d, Széchenyl-tór 8. Antal nem igen él meg. hiszen a Hősök Kapuja szobrászmunkáinak elkészítésére is egy budapesti művész kapott megbízást. Tápai Antal azért lankadatlan hittél dolgozik, alkotásai homályos pinceodukat töltenek már be, de napvilágra nem igen 'uthatnak, pedig nem egy akad köztük, amely kitüntetést, elismerést szerzett alkotója számára. Ezek között az elraktározott szobrok között van a fiatal művész egyik legszebb, legköltőibb alkotása, a Tavasz cimii szobra, amely az árvíz félszázados évfordulója alkalmával rendezett Fészekkiállitáson általános föltűnést keltett. Tápai most közölte velünk, hogy ezt a szobrát hajlandó teljesen ingyen átengedni szülővárosának, egyetlen fillér honoráriumot nem kíván érte, csak azt. hogy a város öntéssé bronzba a szobrot és állíttassa fel a Móra-park medencéjében. A szobor bronzhaöntése számítása szerint hat-hétszáz pengőbe kerülne, a város tehát ezért az aránvlag kis áldozatért olvan művészi alkoeással ékesíthetné fel a Kultúrpalota parkját, amely minden bizonnyal feltűnést keltene nemcsak a műértők, hanem a közönség körében is. Azt hisszük, hogy a városnak meg kell találnia a fedezetet hozzá. * Tápai Antal igen érdekes cikk közlését kérte a Délmagvarországtól Cikkét, amely a Szegeden éló képzőművészek helvzetét tökéletes hűséggel és tárgyilagossággal tárja föl, itt közöljük: Szeged művészeti kulturája írta TAPAT AXTAL Bántó kérdés, hogy lehet-e művészeti kulturája Szegednek, ha a képzőművészetek iránt semmi érzéke, semmi áldozatkészsége nincsen. Magasállásu ebének, vagyonos gazdák, gazdag kereskedők élnek Szegedem, akik szépművészeti tárgyakra egy fillért sem költenek. Egyetemi város vagyunk, püspöki székhely, az ország második városa, de a művészeti kultúra terén kiskornak. Szeged közönsége ezen a téren, mint fogyasztó, nem számit anynyit sem, mint egy harmadrangú község, firdémes-e az aratás reménye nélkül szépséget ültetni a szegedi homokba? Elszakadni $zr. tedről, vagy megszakadni Szegeden az életkűídelémben. (Hát tényleg idezsugorodott Szegeden minden művészeti problémai) Művészeink sorsa óráról-órára élethalálharc és mégis missziót teljesítenek fegyelmezetten, panasz és zúgolódás nélkül. Talán nem nagy nivót képviselnek, nincsenek harcos, nagy problémáik, hiszen a létezhetés határán nem forgácsolhatják az erejüket, még egy lépés hétrálá®, egy utolsó csatavesztés és megsemmisülésnek, pedig makasz hitük, alkotni-, terémteni-akarásuk. szelleműk megérdemli, hogy életben maradjanak. Két évtizedes boldogtalanságunk kétségkívül ezen a téren vetett leghátrább bennünket. Holnapért résíikétésüakben közömbös kérdésnek látszik, hogy v»n-é művészetünk, vagy nincs Pedig nem igv van. Nagyon sokan ke. servesen érzik kiskorúságunkat, kiszegáltatéttságnnkat Ha egy műemlékre «»»zegyülik pár ezer pengő —, az Pestre vándor«!. Az, ahogyan a szegedi művészeket művészeti kérdésekben figyelemre sem méltatják, elkeserítő, lealázó és érthetetlen. Még ha ezt pestiek teszik, akik Szegedet csak portyázó területnek tekintik, ahol mohón összemarkolhatnak mindent és „utánunk az özönvíz" szaladnak viszsza Pestre, érthető. Szeged művészet-politikájának a gazdiaságí mérlege elszomorító, ami itt történik, az már Szeged kifosztásával egyenlő. 50 év óta vándorol Pestre a szegedi pénz. 50 év óta fizeti Szeged a tandijat Pestnek, anélkül azonban, hogy tanulna, vagy tanulságokat vonna el. Ha régebben nem Pestről hozott művészeti tárgyakra, hanem a szegedi talajban, gyökerező művészeti kulturára áldozunk annyi verejtékes szegedi pénzt, ma nagykorúak lennénk, a saját lábunkon állnánk és súlyos ezresek maradnának itthon a nívó romlása nélkül. Sürgős nagy kötelesség itt a segítség. A multat vagy a jelent vádolni szófeosérlés is lenne, igazságtalanság is. 50 év rövid idö, ezalatt csak falakat lehet építeni, de kultúrát teremteni nem. Az újjáépítés első lendületéiben itt is rcat felépíteni akartunk. Műemlékek bújtak ki a földből, gyarapodott a muzeum szépművészeti anyaga, mindenütt kép, szobor, csak éppen a közönséget felejtették el kézenfogni és odavezetni hozzá. Pedig ez kell: közönséget nevelni, esztétikailag iskolázni, előadások, műtermi látogatások utján. A műhelytitkok sokszor nagyobb érdeklődést keltenek, mint maga a mű. Az érdeklődést ébrentartani, fokozni, közelebb hozni a közönséget a műhöz, hogy megszokja és a megszokás folytán szükségletévé váljon. Közönséget nevelni, hogy a kép, vagy a szobor értékét önállóan megítélhessék. akik Ízléssel válogatnak és a szépet nem csak élvezni tudják, de vágynak Is utána. Sajnos, komoly nevelő irányító szervnek htján vagyunk. Valami olyasmire gondolok, mint a Szegedi Mflbarátok Köre volt. Ezt kellene feltámasztani. Talán a Dugonics Társaság is beilleszthetne programjában egy-egy képzőművészetről szóló előadást. Ma a művészete pusztul ki Szegednek, holnap egyéb érték vesz el és végül, ha igy halad, az életösztőne alszik ki. Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, jóbarétokjnak, ismerősöknek, üzletfeleknek és személyzetnek, akik drága jó uram és felejthetetlen édesapánk, KLS'N MANÓ fakereskédő és malombérlő temetésén fáidalmunkat és gyászunkat. kkel és virágadománynkkal «MfjelenéÉül _ _ I enyhíteni igyekeztek, ezúton tolmácsoljuk szívből jövő hálás köszönetünket. KLEIN CSALAD. m< em Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonok, jóbarátofc, szomszédok és tisztelőknek, kik felejthetetlen drága jó férjem, illetve édesapánk, nagyapánk, Idb. Szabó Páter temetésén megjelentek, koszorú- és virágadományaikkal mérhetetlen fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, valamint ökrös Mihály disztemetkezésd vállalkozó urnák pontos és lelkiismeretéi kiszolgálásáért ezúton is mondunk hálás köszönetet. ÖBV. SZABÓ PÉTERNÉ t* családja. RSCWtfcííí** Kálvária uoca HagyarorsiiLg lo^OA^yobb Mápaet