Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)

1936-06-17 / 144. szám

DEM AGYAKORSZAG SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ueea 22.1. em. Telelőn: Z3-33.»KIndöhlvaiai, UWetÖBkÖDjvíhr «» legylrodai Aredl ucca S. Telelőm 13-OD. . .Nyomd«: Lftw UpAt neea 1«. Telelőn: 13-00. - Távirati t* leveleim: OtlDagyarortzAg, Szeged Szerda, 1936 junius 17. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 144. sz. ELŐFIZETÉS I Havonta helyben 3.2« vidéken é> Budapesten 3.W, ktllldlddn 6.40 pengG. — Egyes izám Ara hélkUt­nap ÍO, valAr- es Ünnepnap ML. Hir­detések "elvéiele larlla szerint. Megje. e-lk rteiHiKivítelível naponta reggel. Problémák dsungelje Amerre nézünk a határokon tuT, minde­nütt megoldatlan problémák dandárja mered felénk. A nemzetközi politika a problémák halmozásában éli ki magát. A sejtek oszlásá­nak törvénye szerint szaporodnak a megol­datlan kérdések. Nyugalmasabb idők ahhoz szoktattak bennünket, hogy minden felvető­dött kérdés hosszabb-rövidebb idő után mégis csak eljutott a megnyugtató elintézés­hez, most azt kell látnunk, hogy egyik pro­bléma felveti a másikat, az elintézés feletti fáradozás ujabb kérdéseket vet fel, minden ujabb kérdés ismét ősszülője lesz a problé­mák ujabb generációjának s ez a szaporodás, ez a sejtoszlás, az ösnemzésnek ez a szapo­rodási módja a problémák áthatolhatatlan, összesűrűsödött tömegévé változtatja át vi­lágunkat. Ha csak egyetlen nemzetközi kérdést végig kisérünk utján, ennek a megállapításnak he­lyességéről kell meggyőződnünk. Felvető­dött az olasz-abesszin kérdés. Ebből a kér­désből sarjadzott ki egyfelől a francia és an­gol, másfelől az angol-olasz diplomáciai vi­szony ós barátságos összetartozás ujrafölmé­rése, ez a kérdés bátorította fel Németorszá­got a rajnai zóna megszállására, a locarnói szerződés is az olasz-abesszin kérdés fejle­ményein bukott meg, ez indította útjára a szankciók felmérhetetlen problémáját, ezen bukott meg Párisban és Londonban az Olasz­országgal szemben való békülékenység poli­tikája, általa felidézett kormányválságok be­folyásolták a nemzetközi politika helyzetét és atmoszferikus nyomását, jött a szuezi prob­léma, jött az olasz-angol afrikai osztozkodás­nak kérdése, a Nílus forrásvidéke fölötti ura­lom problémája, jött a német-francia szem­benállás kiujulása, a szankciók alkalmazásá­nak minden politikai és gazdasági következ­ménye s jött legvégül a Népszövetség pro­blémája, mely végigkísért minden más pro­blémát s melynek súlyát s talán világtörté­nelmi jelentőségét a felvetett kérdések meg­oldatlansága és megoldhatatlansága hangsú­lyozza az unisono és a fortissimo el­viselhetetlen fokozásával. Előbb megbukott a szankcióellenes politi­ka, azután megbukott a szankció politikája és mind a két bukás a Népszövetség bukásá­nak volt — bokrétaünnepélye. Szép beszé­dek muzeumává vált a Népszövetség, mely korábban sem volt sokkal több, mint a leg­előkelőbb szószéke a világnyilvánosságnak. De hogy a Népszövetség mennyire hatalom­nélküli, mennyire hiányzik minden tekinté­lye, mennyire képtelen végrehajtani s tagál­lamaival végrehajtatni a maga elhatározását, az csak most vált kétségbevonhatatlanul nyilvánvalóvá. S minél messzebb vagyunk a Népszövetség céljaitól, minél inkább betöl­tetlenek a Népszövetség feladatai s ellátat­lanok kötelességei, annál tragikusabb, annál katasztrófálisabb a tehetetlenségnek az a le­nyűgöző méretű foka, amit a Népszövetség minden jelentős feladatával szemben felmu­tat. A Népszövetségben nem volt annyi bá­torság, hogy a szankciók gondolatának el­lentálljon s nincs annyi bátorsága most sem, hogy meghajoljon a tények előtt. A Népszö­vetségnek formulákra van szüksége, a fogalmazásnak arra a művészetére, melv semmittevését lázas tevékenységgé fog­ja dekorálni s mely talán világtörténelmi kő­telességei elmulasztásait feladatai betöltése­ként fogja feltüntetni. Formulákra van csak szüksége, mellyel félrevezetheti önmagát is s politikai hitelének csődtömegéről el tudja rendezni ugy, hogy a népszövetségi gondo­lat, a világbéke szolgálata, a leszerelés elő­készítése ne tartozzék az elértéktelenedésük folytán leírandó vagyontételei közé. Távol-Keleten lángban áll a világ s a kö­zel-Nyugaton nincs egyetlen fix pontja, likvi­dált kérdése, eldöntött vitája a világpolitikai helyzetnek. Ha egy szérűskert tűzbiztonságá­val annyit törődnének csak, mint amennyit a világ tűzbiztonsága érdekében tesznek, akkor — nem lenne kenyere az emberiség­nek. A Népszövetség a világpolitika tűzoltó­laktanyájaként épült fel, a leszerelés, a világ­béke, a döntőbíróság, mint Niagara-fecsken­dők védelmezni voltak hivatottak a háború tűzvészével szemben az otthon békéjét és biztonságát s most azt kell látnunk, hogy a Népszövetség fecskendői nem vizet, de pet­róleumot fecskendeztek a tűzre. A Népszö­vetség maga vált a békétlenségek forrásá­vá, a genfi palota tűzfészek lett s ellenség­ként néznek egymással szemben azok a vi­lághatalmak, melyek a Népszövetség hatás­körében, feladataiban, alapokmányának ér­telmezésében megegyezni nem tudnak. Piro­mániákus tűzoltók vigyáznak a világ béké­jére s benzinhordókat guritanak a tűz mel­lé a Népszövetség palotájából. Mindenki látja, hogy a különböző állam­hatalmak politikai és gazdasági érdekei ho­gyan és hol ütköznek össze, mindenki látja, hogy melyek azok a problémák, melyek uj felfordulással fenyegetik a régi felfordulás terhei alatt roskadozó világot, minden tisz­tán látó polgár tájékozottabb ma, mint amennyire harminc évvel ezelőtt a külügy­miniszterek és nagykövetek voltak tájékozot­tak és mégsem tudja senki megtalálni a bé­kéhez vezető utat, azt a megoldást, mely el­intézhetné a véres és puskaporszagu problé­mákat, amelyik ezt a meggyötört világot kö­zelebb vinné a békéhez s visszaadná az em­beriségnek hitét ideáljaiban, az emberi szo­lidaritásban s az emberi szolidaritás alkotásá­ban: a Népszövetségben. Az angol kormány állási foglalt a megtorlások megszüntetése mellett Eden felenti be az alsóház csütörtöki ülésén London, június 16. Az angol sajtó befejezett, sőt megmásíthatatlan tényként könyveli el az Olaszország elleni megtorlások halálát. Teme­tésüket az alsóház csütörtöki külügyi vitáján vár ják. A Genfben történendőket már csak for­maságnak tekintik. Kitűnik a lapok ismerteté­séből, hogy Anglia nemcsak pártolni, hanem egyenesen kezdeményezni fogja Genfben a meg­torlások elejtését. Az, hogy a külügyi vita első vezérszónoka Eden lesz, arra mutat, hogy ő maga vállalja az eddigi angol külpolitika le­bontását és nem veti fel a kabinetkérdést. Londonból jelentik: A kormánynak ama tagjai, akik résztvettek a külügyi bizottság tegnapi ülésén, egyhangúlag a megtorlások megszüntetése mellett foglaltak állást. Bírálatok a felsőházról a képviselőház második telepítési vitájában Elfogadták a felsőház módosításait — Rassay az indulatos kritikákról és a konzervatív felfogásról — Húsz interpelláció a szerdai napirenden Budapest, junius 16. A képviselőház keddi ülésén Sztranyavszky Sándor elnökle­tével harmadszori olvasásban elfogadták a 33-as bizottság működésének meghosszabbítá­sáról szóló javaslatot, majd folytatták azoknak a módosításoknak a tárgyalását, amelyeket a felsőház tett a telepítési törvényjavaslaton. Rupcrt Rezső azt hangoztatta, hogy nincs szükség felsóházra, amely olyan szerényigényü javaslatot is visszautasít, mint amilyen a te­lepítési javaslat volt. > • Csoór Lajos szerint a felsőház módosítá­sai kiforgatták a javaslatot eredeti lényegé­ből, a kisember számára leheletlenné teszik, hogy földhöz jusson. Rakovszky Tibor ¡iri-a emlékeztette a kormánypártot, hogy annakidején hevesen til­takoztak a felsőház módosításai ellen, most pe­dig megszavazni készülnek. M o j z e s Sándor szerint a módosítások megdöntik a javaslat célját. B á r c z a v János ezzel szemben érvelt, hogy a módosítások a javaslat értelmét és cél ját nem változtatják meg. Rassay Károly kijelentette, hogv nem csatlakozik ahhoz az indulatos kritikához, amely a felsőház és an­nak egyes tagjai ellen hangzott el. Természetes, hogy a felsőház bizonyos kérdésekben erősen konzervatív álláspontot képvisel- Konzervatív felfogás a képviselőházban is hangzott el en­nél a ¡avaslatnál és azt honorálták is. A házhelyek kérdésében hozott módosítások precízek és azokat maga is helyesli. Az örök­bérlet kérdésében azonban nem osztja a felső­ház felfogását, hanem azt javasolja, hogy eredeti szövegen nem kell változtatni. Krüger Aladár előadó kijelentette, iv .1 helytálló az. mintha a felsőház módosításai a javaslatot erősen eltolták volna konzervatív irányba. Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter szólalt fel ezután. A felsőháznak a házhelyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom