Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-29 / 130. szám

D r I M A ti y A K (J K 5 Z A C» TO50 máíus 2Ü. követelik. Elérkeztünk tehát ahhoz az idő­ponthoz, hogy nemcsak az alulmaradottak, de a felülniaradottak talán még erélvesebben kö­vetelik a saját képükre alkotott Népszövetség reformját. Á magyar álláspont mindig az voll, hogy a népszövetségi alapokmány gyöke­res módosításokra szorul. — Amennyiben most sikerülne az alapok­mány reformját végrehajtani, az csak ügy le­het értékes és maradandó munka, ha háborús konfliktusokat megelőző intézkedések előkerül­nek az árnyékbél és egyenlő erősek lesznek azokkal a büntető intézkedésekkel, amelyeket a paktum a már kitört konfliktussal szemben megállapít. — A magyar kormány a békés eélkilüzésrk­nek megfelelően nem szövetségeket, hanem ba­rátokat keresett. Az abesszin hadjáratot éppen a nemrégiben sikeresen befejezett Olaszországhoz az őszinte rokonszenvnek és komoly érdekek­nek számtalan régi és uj szála füz minket. Olaszországhoz, valamint egykori társunkhoz, Ausztriához való igaz barátságunk ügye márciusban Ró­mában aláirt jegyzőkönyvekben ujabb megerő­sítést nyert. A német birodalomhoz őszinte, jó viszony kapcsol minket — folytatta a külügyminiszter. Lengyelországgal régi tra­dicionális barátság és a két nép őszinte rokon­szenvén alapúié kapcsolat füz egvbe. Anglia a Duna-medence és így Magyarország problé­mái iránt is érdeklődést tanúsít. A jugoszláv miniszterelnök expozéjában kijelentette, hogy a Duna-medence gazdasági konszolidációja ér­dekében hajlandó Magyarországgal is együtt­működni és ugyanaz az óhaja, hogy ezen ol­dalon is eltűnjék a kölcsönös bizalmatlanság. Stojadinovic* ur eme szavait a magvar kor­mány megértéssel fogadja és természetesen a maga részéről is kész a kijelölt cél elérése ér­dekében közreműködni. — Eddigi csalódásaink ellenére sem mon­dunk le arról — fejezte be beszédét Kánya Kál­mán — a reményünkről, hogy a tulsé oldalon is felül fog kerekedni a méltányossáp; érzése és a jobb belátás, amiáltal a jogos érdekeket és kívánságokat kielégítő megoldás lehetősége ke­rül előtérbe. Ha azonban ezen reményünk nem menne teliesülésbe, akkor őszinte és be­vált barátaink folytatni fogják az eddigi békés külpolitikát. Ettől az elhatározásuktól nem fognak eltéríteni bizonyos és állítólagos ma­gyar békebontó államok. Ujabb csalódás esetén politikánk csak indittatni fog arra. hogv tére­lemmel és rivugodt lelkiismerettel várjuk he azt a jobb Időt. amikor volt ellenfeleink a Ma­gyarországgal va'ó együttműködés íőértékét nieg fog iák érteni és becsülni. A külügyminiszter beszéde után hozzászólás nélkül részleteiben is elfogadták a külügyi tár­ca költségvetését. , . • ...... ;. Ezután áttértek az igazságügyi tárca . költségvetésére. Vázsonyi János szerint be kell vonni az igazságszolgáltatásba mindazokat, akik kitün­tetéssel vizsgáztak. Amig a kivételes hatalom fennáll, sajtószabadságról nem lehet szó. Pesthv Pál a tagosítás kérdésével foglal­kozott. Csoór Lajos intézkedést kér az olyan ügy­védekkel szemben, akik belehajszolják a falusi lakosságokat a perekbe. E r ő d i-H a rr a c h Tihamér a törvényke­zési jog reformját sürgette. Fábián Béla: Maga az ügyvédség is köve­teli. hogy az ügyvédi bűncselekmények ellen, melyek csak szórványosan jelentkeznek, a leg­szigorúbban járjanak el. Nincs szükség sajtó­reformra. mert a jelenlegi törvény alapján is meg lehet torolni a bűncselekményeket. ^ tár­ca költségvetését nem fogadta el. : Wnl f f Károlv rámutatott arra. hogy az ál­lami létnek alapja a bírói függetlenség. Végűi a sajtóreformmai foglalkozott és kijelentette, hogy feltétlenül hive a sajtószabadságnak,, Vt Rendithetetlen hive varrok a sajtószabadságnak' Az igazságücjyminiszíer beszéde 2 Voll Onozóné ha Iá szeszt diában ma este IIS18S ttöl lüzi Mm!! Abonenaeket vállal és kihordásokat is esikfizöl Pusztaszeri (Puzsln) Mikló» halász csárdá a, Szentháromságul: :a 3. N«rt!l*!v!*tgiü!et merfnv'lo«'am! Frisse i r.sm!t <üt ál andin imlt-i ». veket vázolom, amelyek a magyar külpolitikát vezettek,, itt valamivel világosabb képet tárha­tok elÓ. — Magyarország, amint kilábolt a forradal­mak légköréből, állandóan és céltudatosan tö­rekedett az igazi béke elérésére, mely alatt természetesen nem a győztesek és alulmara­dottak szembenálló kategóriájának végnélkül való fenntartását, hanem a békés kiegyenlítő­dés erőinek érvényesülését értette. Ennek a bé­kének elérésére kizárólag a békés evolúció ut­ján törekedett. Ezt nemcsak állandóan hirdette a magyar kormány, hanem tényleg is ebben a szellemben irányította állandóan külpolitiká­ját. — A magyar külpolitikai loyalitása odáig ment, hogy az elmúlt év folyamán a Duna-meden­ce államai közötti viszony uj rendezésének gon­dolata felmerült. A magunk részéről késznek nyilatkoztunk az erre irányuló tárgyalásokon teljes jóhiszeműséggel résztvenni, noha jól tud­tuk, hogy a statusquo eszméjének megmereví­tésével fogunk találkozni. Rár a múlt évi tár­gyalások az ismert események bekövetkezése folytán abbamaradtak, a kormánv továbbra is fenntartja azt az elhatározását, hogy ha'landó minden konkrét javaslatot ióindulatu tanul­mányozás és mccfontolás tárüvává tenni és Magyarország a teljes jogegyenlőség alap ián hajlandó minden olyan komoly megoldási ja­vaslatot megvizsgálni, amely nyitva tartja a békés evolúciót és a békeszerződések szabad megvitatásának lehetőséeét és nem ró Maevar­országra olyan kötelezettségeket, amc!\ek a békeszerződések határozmányain tulmennek. — Azt hiszem, nem kell kiemelnem, hogv a kölcsönös segélynyújtás elvét Magyarország magáévá nem teheti azért, mert az egyenlő volna azzal a kötelezett­séggel. hogy adott esetben azoknak az államok­nak siessen segítségére, amelvek Magyarország rovására növekedtek meg Mindehhez hozzá­járul, hogy eddigi tapasztalataink alapján ta­lán nem egészen jogosulatlanul az a kételyünk, hogy vájjon egy konfliktus esetében n támadó fél meghatározásának esetén teljes elfogulat­lanságra számithatunk-e. — Ennek előre bocsátása után hangsulyo­zom, hogv Magyarország, mint teljesen egyen­jogú fél leülhet a tárgyaló asztalhoz és ha a fent vázolt szerénv és természetszerű követel­mények a túloldalon elismerésre találnak, ré­szünkről semmi akadálya sem lesz annak, hogv a dunai államok gazdaságilag kooperáljanak és a Duna mentén beálljon a valódi biztonság­nak és igazi békének az az állapota, amelyet mi őszinte sziwel várunk és óhajtunk. A külügyminiszter ezután a Népszövetség kérdéséről líeszélt. — Ha teljes objektivitással, minden gáncsos­kodó szellem nélkül vizsgáljuk a Népszövetség működését — mondotta —, akkor megállapít­hatjuk, hogy nemcsak a leszerelés körül kifej­tett törekvések maradtak eredménytelenek, hanem a nemzetközi bíróságok igénybevételét is erősen elhanyagolták és a Népszövetség el­sősorban is kezdettől fogva a megtorló Intéz­kedésekkel foglalkozott. Az utolsó években le­játszódó nagyjelentőségű események során azonban a Népszövetség eme elve teljesen si­kertelen maradt Ezért most ezt az intézményt éppen azok részéről érik a legélesebb támadá­sok, amelyek eddig abban a nemzetközi biz­tonság legszilárdabb bástyáját vélték megta­lálni. — Tisztelt Ház! Beérem annak leszögezésé­vel. hogv nemcsak az egvességi okmány, ha­nem a békeszerződéseknek ama kevés szaka­szait, amelyek az alulmaradt államok érdekeit védik, sem tartották be. Különösen mostoha bánásmódban részesült a trianoni békeszerző­dés 250. szakasza, amely a magyar állampol­f árok javainak és jogainak védelmét nemzet ­özi bírósági garancia alá helyezte. Ezt a ma­gvar szempontból rendkívül fontos szakaszt oly módon'kezelték, hogy annak alkalmazása a gyakorlatban lehetetlenné vált. — Mindsürühben hallunk Franciaországban TS hangokat, amelvek a Népszövetség reformját Lázár Andor igazságügyminiszter rámuta­tott arra. hogy három és félévi igazságügymi­niszteri működése alatt az igazságszolgáltatás tempója nagy mértékben meggyorsult. Nem vetette el az ügyvédi rendtartás kérdéseit, csak megfelelően átdolgozza és ősszel a Ház elé hozza. A jövő évben körülbelül 40 község tagosítása lesz folyamatban, ha a pénzügyi helyzet ezt megengedi. Az igazságügyi orvosi tanács min­tájára, Igazságügyi müszali és mezőgazdasági tanácsot szándékozik felállítani. Ezután a sajtóreform ügyével foglalkozva, hangsúlyozta, hogy rendíthetetlen hive a sajtószabad­ságnak, a szabad véleménynyilvánításnak. A sajtó üz­leti vállalkozás is és saját üzleti érdekeit a nemzet érdekeivel szemben néha másodrendű­nek tartja. A szenzációhajhászás a közérdek­kel semmiféle kapcsolatban nem áll. A magán­viszonyok szellőztetése, ami ugyan a példány­szám emelkedését jelenti, a közérdekkel gyak­ran ellenkezik. Az ellenzéknek nem kell félnie attól, amit tenni kíván ezen a téren, az erköl­csi tisztesség biztosítása és a családvédelem szolgálatában hajlandó reformokat hozni és ez­zel nem a kormánypárt, hanem a nemzeti ér­dekeket tartja szem előtt. Propper Sándor kifogásolta, hogy még mindig érvényben maradtak a régi háborús felhatalmazások. Kérte, hogy állítsák vissza az esküd tbiróságot. V á r y Albert rámutatott arra, hogy minden törvénynél fontosabb a jó biró és hivatal élén ' íl jó vezető. M a 1 a s 11 s Géza szerint a külföldi sajtósza­badsághoz képest a magyar sajtó pórázon van tartva. A tárca költségvetését nem fogadta el. Dulin Jenő kifogásolja, hogy a miniszter csak az ügyvédek jövőjével akar törődni. Az általános vita ezzel yéget ért, majd vita nélkül részleteiben is elfogadták az igazságügyi tárca költségvetését. A Ház legközelebbi ülését pénteken délután 4 órakor tartja. Az ülés háromnegyed 12 órakor véget ért. Olaszország iobb viszonyt ¿hajt Hugijával London, május 28. Grandi londoni olasz nagykövet csütörtökön délután az angol kül­ügyi hivataliba ment, ahol E d e n külügymi­niszterrel tanácskozott. Ez volt az olasz nagy­követ első találkozása az angol külügyminisz­terrel, amióta az olasz csapatok bevonultak Addísz-Abebába. A Reuter Iroda diplomáciai levelezője sze­rint Grandi határozott alakhan biztosította Edent, hogy Olaszországnak nincs semmi tá­madó szándéka az angol érdekek ellen. Ugyan­akkor értés :e adía az angol külügyminiszter­nek, hogy Olaszország jobb viszonvt óhajt An­gliával. Alapos az a feltevés, hogy amikor Grandi biztosította Edent Olaszország közeledési szán­dékáról, egyszersmind megismételte azt a nyi­latkozatot, amelyet Mussolini a Daily Tele­graph tudósítójának adott és amely szerint Olaszország nem tehet semmiféle kezdeménye­zést a Földközi-tengeri egyezmény létesítésére, amig fenntartják a megtorlásokat. Ha a megtorlás hatályát továbbra is fenntart­ják, akkor különös formában felvetődik Olasz­ország számára az a kérdés, hogy tagja ma­rad-e a Népszövetségnek, vagy pedig kilép ab­ból. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom