Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-19 / 123. szám

o OELMAGyARORSZAG 1936 május 19. A CSIZMA, A NADRÁG, MEG AMI UTÁNA KÖVETKEZETT A becsületében megbántott menyecske perlekedése az öreg leselkedők ellen , M Délmagyarország munkatársától.) A járásbíróságnak fogas kérdést kellett eldönteni* « napokban. Tanyai emberek kerültek a vádlottak padjára, a sértett, pedig egy menyecske volt. aki becsületéi kereste. A vádlottak becsületében sértették meg a menyecskét, misszóval plehkríltak róla a kocsmában. Igaz, hogy csupán annyi szó esett a dologról, hogv láttak volna valakit éjnek idején kiugrani a" menyei*-ke muskátlis ablakán, de a dolognak hamar hire terjedt' és a menyecske bírósághoz szaladt... A tárgyaláson egyenként halhatták ki a vádlottakat. Mindjárt elsőnek egy őre? magyar került a biió elé. — Megértette a vádat? Bűnösnek érzi magát? — kérdezte a hiró. Az öreg egy darabig ¿gondolkozva nézte a plafpnt, azután megszólalt. — Megértettem volna, hiszen világosan mondja, de bűnös...? Már hogy bűnös volnék? — Mondotta-e, hogy a menyecske ablakán valakit kiugrani látott? — Mondottam-e? — gondolkozott az öreg, mert nem látta tisztán, hogv miféle csalafintaság van a kérdés mögött. Minek mondottam volna? — Ott a kocsmában, tudja maga jól... 1 — Én nem mondottam, tőlem csak azt kérdezték, hogy igaz-e...? — Erre maga mit válaszolt? — Hát azt válaszoltam erre, ami az igazság... Hogy igaz háti —- Lássa öreg, ez volt a baj. Ezzel maga becsű létében men-sértette a memvecskét... — ö sértett meg engem, nem én őtetl — replikázott az öreg —, mert hogy idecipelt a bíróság elé Én igazat mondtam, mert amit állítottam, azt saját szememmel láttam.., — Lát is maga valamit — szólt közbe megvető hangon a menyecske. Maga, maga... — Csönd legyen lelkem, ne sértegessen itt senkit — intette le a bíró idejében a menyecskét. — Csak hadd sértegessen! — lépett közbe a vádlott. Legalább deresre húzzák őt is... Rég megérdemel le volna... — tette hozzá még csöndesen, hogy a biró ne hall ja. — Szóval rnuga elismeri, hogy a kocsmában ezeket mondotta? — Igen, de tanúim vannak arra, hogy igazat mondtam... — felelte az öreg. El is mondom, hogyan történt a dolog. Hát egyik éjszaka hazafelé mendegéltem két komámmal... — ...a Kocsmából... — vetette közbe a menyecske. — Igenis, a kocsmából! — fortyant fel az öreg —, mi közöd hozzá? Hát amint mendegélünk csöndé en, egyszer csak látjuk ám — mert nagyon jó szemem van ám kérem —, hogy egy ablak kinyílik és megjelenik az ablakban egy csizma... — Hazugság az egész — vág közbe a menyecske pirosan a méregtőL — Lehet, hogy papucs volt, arra nem esküszöm, de ami utána jött, az már bizonyos. Nadrág jött utána és a nadrágban pedig legény volt. Megálltunk hirtelen az útfélen és lestlik, hogy most mi lesz. A legény lehuppant a földre, aztán felugrott és leporolta mását, aztán mérr egv daraKIS HIRDETESEK IMIMIMIMMMHMMIMaMNMMMMMWMMnMM tMM^MWMMMMAMMMMMW a nagy szegedi kereskedelemről és iparról. Férfi fehérnemüS|!!lf?PS7î m aleydlvatoaaht. unvacokhól kőn/ón óh mSrtPk naerint LAlYIPEUHEGVI-nei A7 olitkíizönn^u law'iP.nzóholvo ti BARO// étterem VARTT. Kittln/5 mentlrendazer Üvegezés Körösi Géza Mérey n. « ThI lfl—67. FOGALOM a Rubln-fofelágy A. kétazemélyaa rekamlor Ktllay Albert iHldi nor» 2 KI Und kifA yhaimi KADARKA BOR kihord era merie-««*». flnnftí, net, KMvar a-u. I». újdonságok csak cIpöáruhATban. Pfinz nfi'hüi fiinei PRSien. liatagiaaMZIISll Kénen Omej« BzelvinyAket a KaUsx-irodAMl, DeAk F. a. 21 Genera'-Motors OPEL-flUTÖK RónaAlfföidigép SZEGED Ebédeljen a sima-Mén 1 pensr®, klherdiUra i». Dél magyaroazág legnagyobb altion éa • s Spin e á r ihtn Csillár Rádió legszebb, legolcsóbb, legmeg"$>1 meteor c.„,4r Bvar K«ri« u. II. 116kiin»l El «Srendtl MrDiiosmuitt késr 'otelelc. rekamié'* szíWMnei KÁLDOR Oil) ea erayOktszliS ipartalap, ndl dlvaino flnieoe ainek nagy raktlra. Szened, KArAtz-ii. S Teletan 21—02. N«l ea lérfl u«vclk01«nleOeieCgek. valamni aelvmek. mosAAruk »ro'd Arakon Biharinál Széchenyi tér 2. — ELIT cipő vezet Széehsuyi tér 16 V

Megnyílt az ajfzegedi IGADO Pureel Pepi oig&ny- én 'azz-zen^! aramuzeikAl enténktnt KARDOS tarhonya, leve*lé»zla, csöte»zla ara lényegeaen ólcaöbb, minőaége az eídlg! kifoplat alan Mindenütt kapható Gyíri eladtai helyek: Valéria « tér 15., Kérolyi n. S. « UONT BLANC CIPŐ [;Mu,LfhUt;j [• Fïiqtjony- u»; _ OU-Ui fa Kárász-ucca 3. GYÁRI LI RA KA Ti Kárász u. 6. sz. big sustorgott az ablakban, aztán elszaladt... — Hát maguk mit csináltak? — kérdezte a biró. -r- Mi kérem csak irigyeltük — szaladt ki az öregből az őszinte szó. — Igazolni tudom, hogy otthon se voltam akkor, amit ő mond, az elejétől végig hazugság... — kiáltotta a menyecske. — Én pedig igazolni tudom, hogy nagyon otthon voltál! Majd kiestél az ablakon... ahogy a legény után néztél. Tanúim vannak! — A maga tanúit aligha hallgatjuk ki öreg —• okfatta ki a biró a vádlottat.' A törvény nem engedi ilyen esetekben a bizonyítást, mert védi a női becsületet... — Micsodát, kérem szépen? — Ennek a menyecskének a becsületét.., — Elkésett attól a törvény, — legyintett a» öreg. A következő vádlott is tagadta bűnösségét, ö is látta az esetet, saját szemével. — Vén borivók kendtek mind, részegein mentek haza a kocsmából, aztán bemocskolnak egy tisztességes nőszemélyt... — tört ki a mérer- a menyecskéből. — Ilyent ne mondj! — intette felemelt ujjal az elsőrendű vádlott a sértettet. — Mondom biz én, mert igazat mondok —kiabált az —, nem tudnak egyebet, csak inni, meg pletykázni, mint a vénasszonyok, meg kellene magukat égetni, mint a boszorkányokat! — Én csak azt mondom, amit láttam... — hajtogattta az öreg. — Legjobb volna ezt az egész ügyet békésen elintézni — mondotta a biró. Felesleges itt perlekedni, maguk szépen bocsánatot kémek, kijelentik, hogy nem láttak semmit, aztán elmennek haza.'.. Jó lesz igy? — Nekünk jő — mondották egyöntetűen a vádlottak. — Ha bocsánatot kérnek, akkor nem bánom — rándította meg a vállát a menyecske is. A biró unszolására a felek ezután leparoláztak és elindultak hazafelé. Az öreg azonban nem állta meg, hogy valamit ne mond(jon a menyecskének. — Hanem az nem igaz, hogy én nem látok jól, hallod-e, amit én látok, az olyan, mint a szentírás... Arra mérget vehetsz. Kerékpártolvajokat fogott el a rendőrség (A Délmagyarország munkatársától.) A rend»* őrség orizetbevett két kerékpártolvajt, akikről kiderült, hogy hosszú idő óta lopkodták a városban őrizetlenül hagyott kerékpárokat. A két ke« rékpár tolvaj: Tábori István és Bálint Ferenc, Árvíz-uccai, illetve Somogyi-telepi lakasok a kihallgatásuk során több kerékpárlopást ismerteti be. Elmondották, hogy munkanélkül voltak, állást nem kaptak, ezért szánták rá magukat a lopások elkövetésére. Elmondották, hogy az ellopott gépeket átszerelték, átfestették és a környék-» beli községekben értékesítették néhánv pengőért. Kiderült, bogy mindketten rovottmultuak, nem egyszer volt már dolguk a rendőrséggel. Ezideig csak három kerékpárlopást ismertek be, de bizonyos, hogy sokkal többéit követtek el. A nycn mozás tovább folyik. A kerékpárlopásokkal kapcsolatban megemlít* jük, hogv a kerékpártolvajok hihetetlenül elszaporodtak' a városban 8 a rendőrség szinte tehe* tétlenül áll velük szemben.' Nem múlik el elvan nap, hogy a rendőrségre ne érkezzék egy-két fel* jelentés kerékpárlopás miatt. Négy-ötszáz gépel lopnak el évente és legföljebb 50—60 gépet sikerül ebből megtalálni. Ebből is látható, hogy a tolvajok évente sol ezer pengős kárt okoznaU a közönségnek. A hünr&elekmények 60—70 százalékát kerékpárlopások teszik ki és ereket rend-» kivül nehéz kinyomozni. A tolvajok szervezettért működnek, az ellopott gépet másnap már továbbviszik és átfestve, átszerelve eladják A köztHnségl ma sem fordít elég sondot a biciklitolvajokra, a kerékpárokat uccán, kapuk alatt őrizetlenül hagyják. De rossz a rrni igazolványrendszer is, mert megkönnyíti a to" 'ok dolgát...