Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-04 / 87. szám

TO^fi Üprilis 4. D ff l MAGYARORSZSG •••••••¡••••••MCI 3 ALFÖLDI IPAR E S KERESKEDELEM A DÉLMAGYARORSZÁG I^^^K^lTluí^M A szegedi paprika sorsa A szegedi kereskedelmi és iparka­mara — mint jelentettük —, az isme­retes legújabb monopolizálási kísér­letek ügyében nagyfontosságú memo­randumot intézett a földművelési mi­niszterhez a szegedi paprika forgal­mának és értékesítésiének biztosítása érdekében. Az egész paprikaérdekelt­ség jövő működésére fontos memoran dum legfontosabb megállapításait kö­zöljük az alábbiakban. Március elején egyik napilapban hosszabb köz­lemény jelent meg a paprikaértékesités uj tervé­ről, mely szerint a Hangya szövetkezet a paprika központosított értékesítésére tett javaslatot. A tervezet szerint, melyet csupán lapközlemények­ből ismerünk a Hangya szövetkezetet kizáróla­gosság illetné meg a paprika értékesitéise körül. Az átvétel a kikészitőktő) 1.40 pengős kilogram­monkénti átlagáron történnék s ezt a paprikát a Hangya 2 80 pengőért adná tovább a nagykereske­dőknek, kiktől az áru 3.15 pengős áron kerülne a kiskereskedőkhöz és végső fokon 3.75 pengős áron a fogyasztókhoz. Félhivatalos jelleggel több olyan nyilatkozat látott napvilágot, hogy a paprikaértékesités körül csak előzetes és tájékoztató jellegű tárgyalások történtek, ámde a nyilatkozatokból kiviláglik, hogy a Hangya valóban tett ajánlatot a paprika forgalombahozásiára. Ez kötelességünkké teszi, hogy észrevételeinket a paprikaértékesités kérdé­sére megtegyük és a földmivelésügyi minsztéríum elé terjesszük. 1916-ban az első háborus paprikarendolpf a paprika forgalmának nagyban való lebonyolí­tását egy központiszervre: a Haditermény rt.-ra ruházta. A paprikának ez a zárolása és forgalmá­nak központosítása háborús szükségrcmdszabálv volt, amely elől kitérni nem lehetett Megmarad­tak azonban ezeknek a háborús állapotoknak egyes olyan tapasztalatai, melvek kétségtelen tanulsá­gul szolgálhatnak a jövőre is. Az egyik ilyen tapasztalat az, hogy a közpon­tosítás és beszolgáltatás! kötelezettség állandóan a termelők részéről találkozott a legnagyobb elé­gedetlenséggel s ezek elégedetlenségét csak ugy lehetett lecsillapítani, hogy több izben megígérték nekik, hogy az elrendelt kényszerintézkedéseket a hábom befejeztével hatályon kívül helyezik. Anv­nyira ment ez az eUkeseredés, hogy a háború után Röszkén és Szentmiihálvtelken — valóságos for­rongás tört ki, hogy a csendőrség kénytelen volt fegyverét használni. Kiderült, hogy a rendeletet a termelők ellenállása miatt végrehajtani nem Jehet. A központosítás és az egyes őrölt paprikafaj­ták beváltási árának megállapítása, szinte intéz­ményesen megrontotta a parika minőségéi- Senki­nek sem volt ugyanis érdeke, hogv a maximált ár mellett iobb minőséget állitson elö, mint amely a megállapított mértéket éppen csak megüti. Az egész központosítás ideje alatt állandó volt a pa­nasz, hogy a Haditermény utján kifogástalan mi­nőségű paprikát kapni egyáltalán nem lehet s a hatóságilag forgalmazott áru mellett rendszeres forgalom fejlődött ki csempészáruban. Kétségtelen az is, hogy az utolsó évek folyamán a magyar paprika versenyviszonyai Is megrom­lottak! A spsn>->l paprika állandóan erősbödő versenyé­vel kell megküzdeni az utódállamokban. Itt nem­csak a sokkal olcsóbb spanyol paprika versenye nyomja a magyar paprikát, hanem önálló papri­kaiparok is vannak kifejlődőben. Jugoszláviában a paprikatermelésnek a Szegeddel szomszédos Horgos a székhelye. Ma Horgos és környéke, a magyar áraknál jóval olcsóbban, mintegy évi 100 vagon paprikát termel. A romániai és az Érsek­újvár környékén termelt paprikával ugyancsak mint komoly versenytárssal kell számolni. Emel­lett az ottani paprikamalmok aránylag uj keletű­ek és igy hatásuk csak a következő években fog teljesen kibontakozni. Volna egy szinte korlátlan felvevőképességgel biró elhelyezési területe a magyar paprikának, az Egyesült-Államok. A szegedi paprikaexportőrök', felismerve ennek a piacnaik igen nagy jelentősé­gét. rá is vetették magukat a megdolgozására. Az utolsó években több szegedi paprikakereskedő üz­leti összeköttetések létesítése végett személyesen is bejárta az Egyesült Államok nagyobb városait. Ennek meg is volt a hatása, amennyiben volt esz­tendő, mikor az amerikai export a 45 vagont el­érte. Kállay Miklós földmüvelésügyi miniszter idejé­ben készítettek egy tervezetet, melynek lényege az volt, hogy az összes termelők, kíkészítők és ke­reskedők egy kényszerszindikátusban tömörittet­nek s az összes paprikakészleteket ez a szindiká­tus meghatározott átlagáron veszi át és az egyes kategóriáik hasznának megállapítása mellett érté­kesiti. A szindikátus tervét a kereskedő társadalom érthető aggodalommal fogadta, mert attól tartott, hoav a szervezet nélkülözni fogja a kiviteli üzle­tekhez szükséges rugalmasságot. Ellene fordultak azonban a termelők is, miikor 1933-ban látszani | kezdett, hogv a termés ióval kisebb lesz, mint 1032-ben és ennek következtében az árak emelke­dő tendenciát mutattak. Azt a termelők és kiké­szitők megértették és örömmel fogadtálk, hogy a kényszerszindikátus, melyet egvszeriien az állam­mal azonosítottak. 1.40 vagy 1.50 peneőért vegve át a paprikát, mikor annak ára 60 fillér volt. de legélesebben tiltakoztak az átvételi árnak ilyen összegben való megállapítása ellen, mikor az árak a szabad forgalomban majdnem a 3 pensőt elérteik. Mikor Kállay miniszter 1933 nyarán is­mét lent járt Szegeden. a termelők voltak azok, akik leeéle­srhben tiltakoztak a központosítás, kénvszerátvétel és általában a hatósá­gi segélyezésnek minden fajtája ellen. A kérdés ekkor a miniszternek azzal az ígéreté­vel került le a napirendről, hogv a minisztérium az érdekelteiken segíteni aknr. de ezt a seffitést nem erőszakolia és mielőtt bármit is cselekednék, a köznmrtositás fránvában, meg fosna hallgatni minden érdekeltségi réteg véleményét. 1934 évben a földmlvelésügvi minisztérium a ninrikánnl kísérletképpen ecv más tormé^etü vé­delmi intézkedést léptetett életbe. 1900- 1934. sz. rendelet zárt teriiletté nvilvánitotta Szeged és Ka­locsa kömvAét és encedélvbez kötötte a terme­lést. Az eddisfi tapasztalatok" szerint ez a feltét­lenfiT segítés célzatából me<rszületett rendelet rnnri tudta ar eléie kitűzött céüt elérni. Szerted határá­ban 7168.5 hoffdat telentettek be paorikatermelés­re, vaavís tóval többet, mint bármikor a meffelfi­zfS srtenrtőkben. mifcor a beültetett férfilét az 5— finon TinHat nem hnlnrHa mec. A zároM terület Q/Cflfr gyári lerakóéban vásároii Kárász ucea 6. sz. rendszere igy a termelő terület megnövekedését eredményezte. A Hangya-tervezet vizsgálatánál a következő észrevételek merülhetnek fel: 1. Az érdekellek morális megítélése szerint a« 1932—33. évi tervezet diskutábilis volt, mert a termelők küldöttségjárása alapján született meg és mert a kormányzat azon törekvésének volt szü­lötte, hogy a paprikatermelőkön és kikészitőkön segítsen. A Hangyánál az érdekeltek kevésbé lát­ják ennek a törekvésnek a fennforgását és köny« nyen felmerülhet az az impresszió, hogy nála a paprikaüzlet központosítása rizikó nélküli üzlet képében öncél jellegét fog­ja ölteni magára. 2. A Hangya kizárólagosságot kiván a paprika értékesítésére, de csak 350 vagon paprika átvéte­lére kívánja köteleztetni magát. Mi történjek »a ezen felül termelt paprikamennyiségekkel? Limi­tálandó volna a termelés is, vagy pedig brazíliai kávévalorizációs mintára a fölös mennyiségek —4 kártalanítás mellett — megsemmisitendők volná­nak? 3. A Hangya 1-40 pengős Spamrungot kiván meg­állapítani a kikészitőneík fizetendő átlagos á.r és azon ár között, melyen ő kívánja a paprikát s nagyklereskedőnek továbbadni. Ismét kerek szám­ban a kétszáz vagonos belföldi szükségletet véve alapul, csupán ez a Spannunk a belső fogyasztás­nak 2.800.000 pengős megdrágítását jelentené. 4. Az emiitett Spannunggal szemben a tervezet mindössze 35 filléres Spannugot kiván engedni a nagykereskedőnek, összes rezsijük, propaganda­költségeik és hasznuk fedezésére. Rizikómentes tevékenység irtán kg-kint 1.40 pengő a Hangyának, de csupán 35 fillér a tényleges kereskedői mun­káért a nagykereskedelemnek. 5. Ha a kiskereskedői ár, amelyen a fogvasztó hozzájut a paprikához, 3.75 pengőben ¿llapittatik meg, a természeti törvény erejével krt-1 a paprika­csempészetnek kifejlődni. 6. Kétségtelen az is, hogy a közönség is a köz­pontosított áruval szemben a zugforgnlmi papri­kát keresné, minőséül okoknál fogva Is. \ köz­pontosítás feltétlenül megrontaná, ugyanis ÍI pap­rika mniőségét. Ebbnn a vonatkozásban a Hnrli­terménvnél tett tapasztalatok feltétlenül igazolód­nának. 7. Amennyiben a központosítás életbe lépne. Kalapujdonságok ££ sóbban Széchenyi tér 16. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom