Délmagyarország, 1936. április (12. évfolyam, 84-107. szám)

1936-04-12 / 93. szám

T936 április 12. Dil MAGYARORSZAO 15 Berezeli B. Károly és Magyar László uj regényei a Magyar Téka sorozatában ( ADélmagyarország munkatársától.) Az irodal­mi életnek két akti? tényezője van Szegeden Az egyik a Dugonics Társaság, a másik pedig a Magyar Téka, amely a nyomta­tott betűn, a könyvön keresztül igyekszik meg­szólaltatni a magyar irodalom uj és fiatal érté­keit. • . A mai áldatlan viszonyok között a könyv na­gyon súlyos feladat, nagyon nehezen megközelítő cél, hiszen egyre kisebbre zsugorodik azoknak a keveseknek a száma, akik nem osak olvasnak, de vásárolnak is könyvet. A Magyar Téka gróf Klebelsberg Kunó elgondolása szerint vette az Erdélyi Szépmives Céh mintájára fel a harcot u irodalomra annyira végzetes közöny ellen, de harcának már eddig is igen komoly eredményei vannak Ha szép. értékes könyvet adott eddig ki és mind a hat kötet komoly, elismerő visszhang­ra talált a kritikában. Utolsó kötete az el­múlt esztendők egyik legérdekesebb irodalmi eseménye volt: Juhász Gyulának a be­tegsége alatt írt gyönyörű verseit adta ki ta­valy a Magyar Téka Fiatalok, még itt vagyok!" címmel és az oly régen hallgató szegedi költő jelentkezése mindenütt általános örömet keltett. A Magyar Téka most készül uj köteteinek ki­adására. Ezek a kötetek rövidesen megjelennek és bizonyára érdekes eseményei lesznek országos viszonylatban is az irodalmi életnek. A Téka ki­adásában jelenik meg Magyar Lászlónak, a Tamás és a Lázad a föld cimü regény szerzőiének kétkötetes uj regénye, n „Sziklasír." Rendkívül érdekes és mély Krisztus probléma ele­venedik meg ebben a regényben, amelynek hőse egy lángoló lelkit fiatal szerzetes, akit a hite, sor­sa, Krisztus-keresése hajszol végig a mai világon. Ugyancsak a Téka jeíenteti meg könyvalakban BerceeH A. Károlynak „Mária próféta" cimü uj regényét is, amelvet a DéIro«gyaror*zág kőzöl most folytatásokban. Mindkét könyvet nagy érdeklődéssel várja a kö­zönség. -LJ 1 -: —rm—m mii .111 TfiriSIe János könyvkötészete Saseged, Kelemen ucca -i. sx. Olcsó, ixléses tartós, munkát kés%lt túrákat kedvelő hozzáértő kerékpáros. Áll] elö, ha az EMERGÉ kerék pár gumiról mást is tudsz mondani, mint jót. Neked dolgozik, a te kényelmed, biztonsá­god, a te zavartalan kerékpárutaid érdekében tervezett, kísérletezett évtizedeken át s oldott meg számtalan technikai problémát világ­szerte ismert üzemünk. Meg fogsz győződni róla, hogy kitartó, ala­pos alkotó munka teljes sikerű eredménye az EMERGÉ gumi hét faitáfa. Vigyázz! EM ERGÉ védjegy » EMERGÉ minőségi Szeged mezőgazdaSágpolltikai feladatai Irta Dr. KERSCH FERENC Aligha van magyar város, amelyet a triano­ni határ — hitünk szerint bár időlegesen — annyira sújtott volna létfeltételeiben, mint a hatarvárossá vált Szegedet. Az életlehetőségek megfogyatkozásával szemben a város lakossága nem fogyott, hanem ellenkezően szaporodott s a megnövekedett közület életszintjének fenn­tartása kétségtelenül nehéz feladatokat ró a jövendő gazdasági élet és társadalmi beren­dezés formálására; politikájára. A szorosan vett belső városi feladatokkal nem kívánok e helyen foglalkozni, csupán hangsúlyozni, hogy a városiasság érdekében hozott nagy áldozatok gyümölcsöztetése eled­dig is helyes utakon mozgott: a szegedi egyetem esonkittatlan megtartása és a viszonyok által engedett fejlesztése; a városépítés szépészeti müveinek, muzeális értékeinek érvényre juttatásával, a szabadtéri játékok bekapcsolásával az idegenforgalom fo­kozott fejlesztése, ugyanezen cél szolgálatában világvárosi part­fürdő beállítása. A külső tényezőkből — idegenforgalomból — eredő gazdasági erőforrások mellett azonban fokozott sulvt kell helyezni bel só gazdasági értékeink kifejlesztésére is. A városi gazdálkodók rétege a városi lakos­Himnusz az ABC-hez Irta VÉR GYÖRGY Van néhány döbbenetes nagy perc az életben, az embernek eláll a lélekzete, kigyúl az arca, nagy ritmusokat dobol a szív, valami összeszorul polájába, mint az orgona, — — de csak némán jait, valamit mondani, suttogni szeretne, de ninos haiag, ami megszólalna, csak a némaság nehéz le­vegője fojtogatja, perzselő lángok lobognak, vala­mi jóságos nagy áramlás hullámzik a mélységben, a? ember föl szertne emelkedni a mindenség ku­polájában, mint az orgona — — de csak némán és bénán dobolnak a billentyűk és valami édes, tiszta, fehér fátyol borítja be a megnedvesedett szemet, mint a leggyermekibb álom. Van néhány visszatérő nagy perc az években és a századokban, az ember megsejti ilyenkor az élet nagy titkait, elfelejt multakat és bánatokat, kudarcokat és küzdelmeket; a perc — ugy érzi — kitágul évekbe és mérföldekre; valami örök csen­dül meg a pillanatban, ami megdöbbent és ma­gávalragad, — egy perc mindössze, ami felemel, ami kárpótol nemlétező lelkekért, ecymásttép'i emberekért, ami kárpótol kegyetlen, céltalan éle tért. Néhány perc mindössze, ami túl van törpe csa­tákon és óriás semmisérrekon, — néhány perc, amibe beleremeg a mindenség, — néhány perc, amiben benne van a vigasztaló, fenséges és szép­séges Universum. Az élet értelme tárul ki a pillanatban. Az em- I ber lehajtja fejét és hagyja, hogy sodorják a hul- | lámok valami meleg, édes, könnyes ára.nlásban tisztult partok és szép messzeségek felé. Ott áll szemközt az emberséggel és nem tud szólni a cso­da előtt, ami mégis megérkezik és fellobog, mint egy finálé az annyiszor összeomlott horizontok pompei-i romjain Ilyen lélekzetelállitó, rejtelmes perc önti el a végtelent egy megtalált jelzőnél, egy megérzett gondolatnál, ami a kinyitott könyv lapjáról főiivei, mint a szivárvány és csendülni, zendülni, suhanni kezd az olvasás szent csöndjé­ben, mint egy hegedű a láthatatlan toronyban szép valóságok nagy titkaival, tlyen perc szárnyal át a templomi boltoza­ton a természet túlvilága előtt, egy havas csú­cson a Dachstein fenséges havában; a Mahlerwin­kel festbftetlen zöld szögében, látomásos fenwe­seivel, távolodó evezőcsobbanásokkal a "Watz­mann sziklái alatt a megittasult szemekben, ilyen perc remeg át egy kvarte't allegrójá­ban húrok és hegedűk harmóniájában, kigyúlva a kigyújtott hangversenyterem mágikus lángjaiban, ahol ritmusba és taktusba ömlik át minden, ami lélekzik és lelkesül, változik és vívódik, — csak a kvartett viharzik és villámlik a hegedűk éneké­ben és ".r allegro Hannibálja elfoglalja a lecsu­kott szemek és a tenyérbe taikart arcok elrejtett várkapuját, ilyen perc érik a muzeumok csöndjében Bot­ticelli tündérei ele t a Primavera fátylainál és Rembrandt Fehér fényforrásaival egyedül egy ho­mályos sarokban, ahol a hokuszári-i vonalak és a velasquez-i színek zsendülnek az egyedülvaló mű­vészet látomásaiban, Ilyen perc dobban az alkonyatban » tör­1 ténelmi -multak nagyszerű színpadán, egy perc a I Lungarno kőkorlátjainál a Ponte di Vechio ívei előtt, a köveken egy nagy kor emlékeivel, egy re génnyel, ami most újraél kövekben és tornyok ban, erkélyeken és márványokon, — egy perc a fi­csolei cellában, a rések alatt a toscanai dombok lankái, — egy perc a Palatino lombjainál, a vá­ros völgyében a roskadozó Forumok márványlép­csőivel, egy pere a holdfényben a Colosseum fé­lelmeles elipszisében, — egy perc. még a Quai Malaquai antikvárius ládáinál, amint a Szajna párájában élni és beszélfli kezd Anatol France egész elhallgattatott világa egy kultura árnyaival, ami emberséget varázsolt a holtak szigetére, igen, egy perc még, ami megrendít és magávalragad kék ég és kék tenger között a leg­magasabb csúcsokon, embertől és élettől elrejtve a szél és fény szabadságában elfúlva egy csúcson, egy ponton az egész világ fölött, amit térképek és távcsövek Anacaprinak neveznek a nápolyi öböl kariában, — egy perc ezen a csúcson fények szél vészében és szelek villanásában, egy perc a csú­cson Tiberins romjain és Barbarossa szikláin, egy perc az élet ilyenkor, elakad a lé­lekzet, valami összeszorul a torokban, az ember ki szeretné tárni béna karjait, valamit suttogni a magasba, a perc kitárul századokba és mérföl­dekre, valami örök csendül meg a pillanatban, egy perc ,ami kárpótol mindenért, egy perc, ami el^üH i megnedvesedett szemeket, egy perc. egy perc, r miben minden benne van: a vígasrtiló, Uni­versum, a fenséges Magyarázat a szépséges Ti­tok. így találkoztam, ilyen perc megfejthetetlen va­rázslatában: az AB C-vel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom