Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-08 / 59. szám

D e L M X G y A R O R S Z * G T936 március 8. | Détmagyavovszág legnagyobb női kabát és vuhaáruháza Í4P. Reich Erzsi 68 Unió könyvek érvényesek — Széchenyi tér 17. Föpostávai szemben. családok, kormányok vagy nemzetiségi politika oéljaira, ma milliós hadseregek állnak készen, hogy uj eszmékért, világforradalomért, bolsevizmusért vagy esetleg a »soha többé háborút« elvéért hadba menjenek. Azok a súlyos feszültségeit is, amelyek ma Európában mutatkoznak, ennek az orditóan ostoba eszte'enségnek köszönhelilc kialakulásukat, ennek az esztelenségnek, amely azt hiszi, hogy figyelmen kivül lehet hagyni a népek természetes jog út. Akadnak ma politikusok, akik, ugy látszik, csak akkor érzik magukat biztonságban, ha a szomszédos népek életlehetőségei minél kedvezőtlenebbek. Minél kedvezőtlenebbek a szomszédos országok viszonyai, annál diadalmasabbnak látják politikájuk eredményét. Hitler ezután bejelentette, hogy a német birola'orn a francia—szovjet egyezmény következtében nem érzi magát kötve többé a locarnoi egyezményben vállalt kötelezettségekhez. iNémetország ezt a tényt a looarnjoi szerződési aláiró államok kormányainak egyidejűleg megkü dött emlékiratában jelentette be. Minthogy azonban a német kormánynak kötelessége gondoskodnia habárai I '»ól, ezért a kormány a mai nappal újból helyreállította a birodalom teljes és korlátlan szuverénitását a Rajnavidék katonaságtól mentes övezetében. — Hogy azonban minden félreértés elkerültessék és liogy bebizonyuljon ennek a lépésnek tisztán védelmi jellege, a német kormány kijelenti, hogy hajlindó az alább felsorolt feltétetek mellett azonnal ujabb tárgyalásokat kezdeni. Ezután következett legfonto-abb része Hitler beszédének, az a hét pontot tartalmazó ajánlat, amelyet Németország szomszédainak kinál. A pontok a következők: t Németország kész Franciaországgal és Belgiummal mind a három állam területét biztosító katonaságtól mentes rajnai zónáról tárgyalni. í. A német birodalmi kormány kész Franciaországgal és Belgiummal 25 évre terjedő megnem-i támadási szerződést kötni. 3. Ang'iát és Olaszországot meghívja a német birodalmi kormány, hogy mint kezesek csatlakozzanak ehhez a megnemtámadási szerződéshez. Ho'landia szintén hez és erre ezennel kormánv. csatlakozhatik a szerződésfelkéri a német birodalmi 6. Németország sürgősnek tartja légvédelmi szerződés megkötését a nyugati hníalmakkal. 6. Németország hajlandó minden egyes szomszédjával ugyanilyen megnemtámadási szerződést kőtLitvániáml szintén, miután ennek kormánya m az utóbbi időben korrigálta magatartását ft Mérnél-tartomány tekintetében. 7. Németország kész ismét belépni a Népszövetségbe, kifejezi azonban azt a reményét, hog^t belátható időn belül megfelelő tárgyalások utján tisztázzák a gyarmatügyi egyenjogúság kérdését, valamint a népszövetségi alapokmány alapjául) szolgáló versaitlesi szerződéstől való szétválastA lásának kérdését is. — Német birodalmi képviselők! Ebb«n a történelmi órában — fejezte he Hitler —, amikor a biroda'om nyugati tartományaiba a német csápotok újból bevonulnak jövendő uj békebeli helyőrségeikbe, egyesítsen mindnyájunkat két szent fogadalom: I. fogadjuk: hogy népünk becsülete helyreállításában semmiféle erőszak elöl meg nem báS rálunk és \nkább elviseljük a legsúlyosabb Ínséget, minthogy valaha is megalkudjunk és 3. megfogadjuk, hogy most fogunk csak igazán sikraszá lni az Európa népek közti megérté» és különösen nyugati nemzeteinkkel és szomszédainkkal való megbékélés érdekében. Azt hiszem, három év után a mai nappal lezártnak tekinthetem a német egyenjogúságért vívott harcot. — Elhatároztam —• mondta végül —, hogy ma feloszlatom a német birodalmi gyűlést. fk feloszlatás azért történik, hogy a német népi, nek alkalmat nyújtsak az általam és munkatársaim által folytatott politika feletti véleménynyilvánításra. A nyilatkozat elhangzása után Göring bejelentette, hogy március 29-ére tüilék ki uj birodalmi gyűlés megalakítását. Bevonulás Kölnbe Köln, március 7. Mialatt Hitler beszédét tartotta, a IV. zászlós ezred egy zászlóalja, mint a német birodalmi hadsereg első csoportja, Schuschardt őrnagy vezetésével betonúit Kölnbe. A csapat a Hohenzollern-hidnál sorakozott fel, azután elvonult a dóm előtt, ahol a lakosság nagy tömegekben gyülekezett. A főpostapalota előtti megállott a csapattest, ott volt a hivatalos üdvözlés. A polgármester teljes hivatali díszben rövid beszédet intézett a parancsnokhoz, örömét fejezve ki azon, hogy Köln városa ismét német helyőrséget kapott. A lakosság őrömének jelképezéséül a polgármester virágbokrétát nyújtott át a csapatok parancsnokának. A bevonulás alatt Köb fölött egy repülőraj keringett. Délután 2 órakor egy másik gyalogezred zászlóalja is bevonult Kölnbe. A megszállásról a kővetkező hivatalos közlést adták ki: A Rajna vidékét Németország belsejéből március 7-én és 8-án 19 század gyalogos és 13 tüzérosztag szállja meg. A csaA nagyvásár Irta FARKAS IMRB Ott ütötték- fel az első sátrakat, a Szédhenyiucca legelején a kis templom körül. És a hosszú, széles ucoa jobboldalán mindenütt sátrak állottak, színes ponyvatetökkel, szép cifra felírásokkal és rajzokkal. Ma sem tudom elképzelni, hol húzódott meg ez a sátortábor, amikor nem volt nagyvásár. Nagy izgalommal várta az egész ház a nagyvásár napját. Az ablakunk előtt Minkus D. budapesti tajlúkpipa-árus ütötte föl a sátrát és teleaggatta a deszkafalat szebbnél-szebb pipákkak A "iTáji jöttek a vászonsáli"yk, a ruhakereskedők (kis matrózruhákat lóbált előttünk a szél) és csak arután jöttek a mézeskalácsosok számszerint huszonnégyen. A második honvédihuszárezred hatodik századának daliás közlegénye, Szálkái Ferkó volt akkor az apám lovainak a gondozója. Barnára sült rcából két fiatalosan nevető szem ragyogott elő. Ici-pici kis bajuszkája volt, nagy fáradsággal hegybe szedve össze, a végén valódi tiszauj'aki bajuszpedrővel. Mindig dalolt. Az istálló felől rolyton hallatszott a nóta. Azt különösen szépen, érzelmesen tudta nyújtani, hogy: babááám, meg édesanyááám. Csak ugy fénylett az apám hálom lovának a szőre a keze alatt, egész nap csutnkolta, meg vakarta őket. Ami fehér por akadt még a lovak szőre alatt, azt szép függőleges és vizszántes vonalakban kiverte a drótkeféből az istálló tiszta padmalyáa. A lovak Ismerték és szerették Nagy, okos szemükkel minduntalan visszanézitek rá. Kózenfogva mentünk Szálkai Ferkóval ki a vásári v, hiszen barátok voltunk. Nem is állottunk meg, csak az első mézeskalácsos sátor előtt. Ki volt irvia a sátorra; Nagy Pereczes István özvegye, mézeskalácssütő. Az a hely, az első a sátorsorban, idestova nyolcvan esztendeje a Nagy Pereczes család tulajdonában, a többi mézeskalácsos őszinte irigységére. Szálkái Ferkó biztatott: — Válasszon a tekintetes urfl Válasszak, — könnyű azt mondani. Legszívesebben elvittem volna az egéz sátrat. Nem voltam tisztába vele, mit szeretnék inkább, a pompás mézesmogyorót-e vagy a pólyásbabát, vagy a huszárt, amelyik barnára sült lovon törtet előre, vagy még inkáibb a tányérokat, melyeknek cikk-oakkos szélét szinte éreztem ropogni a fogam alatt. Hosszas tépelődés után a legnagyobb tányért választottam ki, melyre olyari cifra betűkkel volt felírva a jelmondat —, vedd meg békességgel. költsd el egészséggel, — amilyen betűket csak a nagyharangon láttam eddig. — és a tányér közepébe gyönyörű cserepes rózsatő volt préselve Szálkái Ferkó meg egy szivet vásárolt, gyönyörű szép mézeskalács-szivet, a barna, ropoffósra sült szivén fehér cukordiszitések futottak körül, szeszélyes és .négis szimetrikns vonalakban, eg-» kép volt ráragasztva, amelyen egv svalizsér ölelget egy leányt, a kép alá anró tükör volt illesztve és a tükör alatt, papirrózák között ez a vers: Píros r'ŐEsa forró lángja Kösse össze szivünket. Csak a halál végórái a Válasszon el bennünket 'K méeeskaláes-sátraSat elhagvtuV és Vefordnltunk a Tizenháremváros-neeába. a kéiwédtásbMék f*lé Itt volt aztán zaj. meg tolongás A hinták röpültek, lovak és sárkányok foregtgk vidám I verkliszóra. Az egvik bódé előtt rekedt csepűrágó invitálta az uraságokat a hároraszázktlés óriás aő megtekintésére. Szálkái Ferkó az állával arrafelé intett. — Ahun ni, úrfi, látja? — Kicsodát? — Hát a Balog Julit. Nagyon imponált nekem, hogyan tudja Fertő megkülönböztetni Balog Julit a többitől. Mert a dolog ugy állott, hogy vagy nyolc-tíz egyforma lány állott ott a téren, nem messze tőlünk. Valamennyinek rózsaszínű blúza volt és kávébarna szoknyája. Valamennyinek le volt engedve a barna haja. De, amikor Balog Juli kivált a sorból* mégis csak helyeselni tudtam Ferkó Ízlését. Jött, riszálta kissé magát, a fejét kissé hátraszegte a szép parasztlányok öntudatos kevélységével. Fer< kó elfogultan köszöntötte. — Aggyisten, Juli. — Aggyisten. Egymásba akasztották a kisujjukat és a karjukat gyengén ringatva indultak el. Én ott bukdácsoltam mellettük, igen büszke voltam barátomra. Szálkái Ferkó közvltézre és a szeretőjére. Felkapaszkodtunk az amerikai hajóhintára és repültünk az égig. Megnéztük a kövér, óriás nőt, de a valóság csalódást hozott, mert a bódé előtti kfr pen egv hatalmas termetű testőr egyenes tartással sétál el az óriás nő hóna alatt és a tollas fövege se ér karjáig, — a valóságban a nő zömökebb volt és nyájasan mosolygott, nem volt olyan zord. félelmes tekintete, amit egy háromszázkilóstól joggal várhattam Felültünk a ringlispíl pej és szürke lovaira, a Juli szoknvája lobogott a szélben. Azután a lóvé «Ebédé elé mentünk Ferkó férfias mozdulattal fogta a poskát és először belelőtt két nléhből készült kováeslegfnvbe. akik erre ész nélkül kalapálni kezdtek, majd szétlőtt két tojáshéjat, amelyek egy vízsugár tetején táncoltak. I Végül betértünk a Panoptikumba és sokáig néz-