Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-02 / 29. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Ü. L em. Telelom 23.33.- KladúhlvaloL knioOnkOnyrlAr e* logTlrodai Aradi Vasárnap, 1936 február 2. 8. TdeíoBi U-M. . Nyomdai LOw AT« 1® fillér rn évfolyam, 29. «z. ElOBlzeitSi HaTonlo helyben 3.ZO, Tldéken «• Budapesten 3.00. kUHOldOn » 40 pengd. — Egyet ts&m Ara höikü» nap tO, va**r> é* Ünnepnap 18 niu HlrdaléMk felvétele Inrlln «zerlnt. MeglelanIK héttő kivitelével naponta reggel A csáklya és a viharsarok Ha valaki végighallgatta Bethlen István pénteki beszédét, vagy ha végigolvasta a parlamenti ülésről szóló hírlapi beszámolókat, elgondolkodhatik: talán helyreállott már a nemzeti egység s valóság lett az irreális illúzióból? Bethlen Istvánt ünnepelte a jobboldal és a baloldal, egyformán tapsoltak neld a csáklyások és a viharsarok hangakrobatái, a haladó konzervativek és a konzervatív haladók éppúgy, mint a nagyipar törvényhozási képviselői. Lehet, hogy a múlttól és a — jövőtől való félelem is tapsra ösztönözte a tenyereket, de az bizonyos, hogy ennek a sikernek volt ellenállhatatlanabb és lenyügözőbb forrása is és ez a — tehetség. Beszélhetnek, írhatnak és vitatkozhatnak arról, hogy a közélet erkölcsi színvonala emelkedett-e, vagy sülyedt s a szellemi élet nivója a félmúlt jelenhez képest emelkedést, vagy sülyedést nvutat-e inkább. A háború utáni idők általában ismeretesek arról, hogy a lobogó szenvedély és a megfontolt értelem közötti viszonyt a szenvedély tényezői és megnyilatkozási eszközei felé torzítják el s mintha mibennünk most teljesedne ki ez a háború utáni lélek. Nem mondjuk azt, hogy a tehetség az érvényesülés akadálya, de ugy látjuk, mintha a kisebb tehetség és nagyobb érvényesülés között az élet sokkal gyakrabban teremtene ma összefüggést, mint akármikor máskor. A Bethlen István által „nagy liberális korszak"-nak nevezett félmúlt, amit immár történelmi félmúltnak is szabad nevezni, ragyogó tehetségeket állított a magyar élet első vonalába. Nagy tehetség és nagy tudás, európai tanultság és nyugati szemlélet ütötték rá a pecsétet az érvényesülés útleveleire s minél nagyobb tehetség s minél több tudás halmozódott össze az uti táskába, annál messzibb ut s annál irigyeltebb magasság legyőzésére tette képessé birtokosát. A magyar képviselőháznak mindig volt egy-két tagja, akik halk bölcsesség helyeit hangos okvetetlenkedéssel terelték magukra a figyelmet, de amíg korábban — hogy ne menjünk vissza messzebb a példával, — a „zoltánok" általánosításával jelentéktelenitették és stigmatizáltók őket, addig ma politikai súlyra, jelentőségre, irányító különállásra gondolhatnak, miniszteri fejeket követelhetnek s irányváltozásért indíthatnak ircot. Bethlen István hatalmas szónoki és — politikai sikere a régi életnek egy — reprize, megmutatkozása, újra jelentkezése azoknak az igényeknek és annak a színvonalnak, mely a „nagy liberális korszakban" államférfiakká nevelte a tudás és tehetség jogcímeivel jelentkező politikusokat. Nem vállalkozunk most arra, hogy Bethlen István beszédének érdemével foglalkozzunk, pedig nehezen tudjuk elfojtani helyeslésünket és ellentmondásunkat, most csak mint jelenséget tekintjük a nagy beszédet s a nyomába járó nagy tanulságokat- A csáklya és viharsarok mérkőzött meg ebben a beszédben és ennek a beszédnek fogadtatásában és a csáklya — elementáris győzelmet aratott a viharsarok fölött Két szellem mérkőzött itt mee, a zavartkeltő hangosságnak, a rémenő elszántság bravúrfának, a más meggyőződésen levők kíméletlen eltaposásának szelleme és az a szellem, amil a tudás, a tanultság, az államférfiúi nagyság áraszt ki magából. S becsületére legyen a parlamentnek s a politikai közszellemnek, hogy a harc sorsa egy pillanatig sem volt kétes. Bethlen István talán nem győzte meg, de legyőzte a viharsarok szellemét. A tudás felső világa győzött a torok belvilága fölött, a hangfenomének elhallgattak s a politikai élet virtusko.dói, miután (a büffében) kihörpintették boraikat, — maradjunk csak meg Petőfi remekbe készült versénél, — feleletet egyik sem ad — véget vetnek a zenének s hazamennek a legények. Véget vetettek, ha nem is a zenének, de zenebonának és templomi csöndben, szinte ünnepi áhítatban térhetett vissza a parlamentbe az á 1 lamférfiui színvonal. Természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy az uralom támaszai között nincsenek tehetségek. Vétkes egyoldalúság volna megtagadni a tehetséget, a tudást és jószándékot azokban, akikben ezek a ritkabecsü képességek megvannak. Most azonban tömegjelenségeket keresünk, nem a kivételes egyeseket, hanem a jellemző általánosat. A parlamentnek három-négy nagy államférfi-tagja van, három-négy olyan szónok, akinek sikere lett volna Deák Ferenc, Tisza Kálmán és Tisza István parlamentjében is. Bethlen István pénteki sikere, ugy érezzük, nem Bethlen sikere volt, hanem e képviselőházé. Bethlen István akaratlanul is vizsga elé állította a képviselőház tagjait s a tudás, a képesség s az államférfiúi tehetség elismerésével és ünneplésével vigasztalást nyújtva s kiengesztelődést teremtve, a képviselőház summa cum laude állotta ki ezt a vizsgát. Elmaradt a steenockerzeeli találkozó Londoni hirek szerint egyelőre nem aktuális az osztrák restauráció — Starhemberg Párisban tárgyal Bécs, február i. Osztrák közlés szerint Starhemberg herceg osztrák alkanoellár elutazott Londonból Stecnockerzeelbe, ahol Ottóval találliozott. Néhány órával később megérkezett Steenockerzeelbe Zita királyné is, aki Parisból sictett Belgiumba. Zita is résztvett azokon a tanácskozásokon, amelyek Ottó, Starhemberg ós lovag Wiesner Frigyes között fo'ynak. Osztrák legitimista körökben Ugy tudják, hogy a tanácskozáson megbeszélik, miképen lehetne a legitimista gondolatot a Heimwehr körében terjeszteni. , Londoni jelentés szerint Starhemberget mértékadó angol államférfiakkal folytatott megbeszélései során meggyőzték arról, hogy keresztülvihetetlen az a terv, hogy Ausztriában a Habsburg-restaurációt előkészítő kormányzóságot létesítsenek. A londoni osztrák követség teljesen alaptalannak mondja azt a hírt, hogy Starhemberg herceg Belgiumban találkozott volna Ottóval. Starhenv berg még Londonban tartózkodik és csak vasár* nap utazik Párisba. Bruxelles, február i. Jól értesült belga KV* rökben ugy látszik kétkednek abban, hogy Starhemberg herceg azért utazik Bruxellesbe, hogy, Ottóval tárgyaljon. Egyelőre még kérdéses — irja a Le Soir —, hogy az alücanoellár valóban megálí-e Bruxellesben, mert politikai szempont* ból célszerűnek látszik, hogy Starhemberg te* kintsen el a bruxellesi tárgyalásoktól. A Reuter Iroda párisi levelezője szerint Starhemberg Párisban be fog kapcsolódni a balkán államok képviselői kőzött folyó tárgyalásokba és tanácskozni fog Károly román királlyal és Litvinowal. Azt hiszik, hegy a megbeszéléseken Ottó igényeivel is foglalkozni fognak. Miért maradt el a steenokerzeeli találkozó Brüsszel, február i. A Le Soir a következőket közli: Steer.ocLerzeelbe a napokban várták Starhemberg osztrák alkancellárt és már elkészítették a vendégszobákat ie a fogadására. Szombaton reggel azonban Starhemberg annak következtében, hogy tondoni tanácskozásainak eredményeképen erről az útról lemondott, azt határozta el, hogy Párisba utazik. Starhemberg erről Ottót levélben értés i'.cV.e. A Reuter Iroda biü—e i lexe'ezője a steenockerzeeli kastélyhoz közelálló személytől ugy értesült, hogy a Habeburg^osaládot olyan feltétel mellett telepitelték le Belgiumba, amely kizárja a politikai csehzövényeket és Ottó is a legszigorúbban megtartja ezeket a feltételeket. Ottó céak akkor tér vissza országába, ha meghívják, de ezesetben is a nagyhatalmakkal való legteljesebb megegyezés alapján. A román király tárgyalásai Páris, február i. Károly román királynak ÓÉ Titulescunak a francia államférfiakkal folytatott megbeszéléseiről a Paris Soir ugy értesül, hogy a díszebéd alatt ós után szóbakerült a dunai egyezményre vonatkozó tárgyalások újra felvétele. — Ezek a tárgyalások — irja a lap — tüstént meg fognak indulni, mihelyt az uj francia külügyminiszter áttekinti az ügy anyagát és azt szakértőkkel megbeszélte. Fiandin és Litvinov megbeszélése általános keretek között mozgott. A Liberté ugy tudja, hogv