Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-01 / 270. szám

DELMAGYARORSZXG 1935 december T ZONGORÁK neqytzáz pengőtől 20 pang6a részletekben la. OPERA ZONOORATKREH Budapest, Erzsébet körút 1. BT cessaió. Némelyik ras bölcs dolognak tarlja, hogy alvezéreket is nevezzen ki olyan emberei közül, akik otthoni csetepaték alkalmával vitézül viselkedtek és már kitüntették magukat. Különös ismertető jelül elrendelik, hogy ezek zöld, vörös és fehér általvetót viseljenek. Van olyan nagy hűbérúr, aki saját személye és legfőhb alvezérei számára azt a privilégiumot köti ki, hogy egy, két, vagy három csengőt akaszthassanak a nyakukba. Minthogy a főbb urak a hadbavonulás alkalmával előszedik az őseiktől rájuk maradt kacagányokat. párduc- és oroszlánbőröket és hatalmas forgókkal, kócsagtollakkal és egyéb feltűnő jelekkel ékesítik süvegüket, a kivonuló hadseregek harcias kiilsejél>en oincs is hiány. Bajok vannak ellenben a seregek élelmezé«e körül. A nagy távolságok és rossz közlekedési viszonyok mellett sokáig tart, mig az egyes seregrésziek összegyülekeznek. Az emberek hamar feleszik a két hétre magukkal hozott elemózsiát s ahol végigvonulnak, a maguk szakállára és felelősségére rekvirálnak. A parasztnak, ahol egy -egy seregrész elvonul, nem marad betevő falatja. Vannak vidékek. amelyek ellenséget nem is láttak és már éhínség formájában érzik a háborút. A háború még meg sem kezdődik, mikor a császár azt tapasztalja, hogy nem bizhatik meg teljesen a nagy hűbéresekben. Guksza herceg, Buksza herceg, Szejum herceg és Harács herceg kölcsönösen féltékenykednek egymása és hazatéréssel fenyegetőznek, ha a császár valamelyiküket a többieknél jobban kitűnteti. A nagy hűbérurak viszont ugyanilyen tapasztalatokul kénytelenek tenni a saját - állni béreseiknél. Vitézségben a legtöbbnél nincsen hiány, de annál inkább hiányzik valamennyiüknél a fegyelem. Ebben annyira mennek, hogy Buksza herceg, mikor a császár nem ót tünteti ki az aranyszalaggal átfont oroszlánfarokkal. átpártol az ellenséghez. Természetesen ez nála egyáltalán nem megy hazaárulásszámba, egyszerűen megváltoztatja legfelső hiihériirát. A háború azóta folyik. Idehaza olvassuk ^ ! híreket. Ami történik, nem egyéb, mint gya korlati oktatás a középkorból. Novemberi csendélet a T'szaparton Csnnva fekete bajó. Rajta ősanya fekete emberek, akik ide-oda szaladgálnak, hrizva a töméntelen, teli taligái, mert estére kelve: hét gyermek agámára kell a« asztalra kenyér. A Tiszán: novemberi verőfény tart diadalma* reggeli tornát. Untatják is a szép idő láttán a vastag szálfákat a durva csizmákba öltözött favágók és fütyülnek hozzá büszke né tát kuiiu a parton: fiatal eeelédláayok őrzik áram vonala», fényes kocsik hím a jövő generációt, kik hangos gőgiesélésael tadatják piciny életűkről a szénbo rdókat, akik bágyadt pillaatáeoka* vetnek a vénasszonyok nyarát meghazudtoló, dicsekedő Napsugár felé. Mert a szénbordók éleié a legszomorúbb élet: örökös por, örökös szenny, örökös korom és nincs megállás: a nyikorgató targoncáknak sietni kell, mert nem várathat magára n igában álló. lomha járása muraközi. Közben, feketesapkás egyetemi hallgatók suhannak el, a kopott kövezeten, elszökve párjuk oldalán a maga« Tudomány elől, mert agymond szebb az Élet, (Újszeged zörgő novemberi parkja a november) csöndes muzsika), mint a legszebben elmagyarázott nagy Herosz-tétel, vagy a Oorpns .Turf*, vagy az ősgót betűkkel írott Biblia. A padokon öregek ülnek, mint a tegnapnak délreg katonái, asszonyok és férfiak vegyesen. Beszélgetnek és pipáznak és nekitámasztják arcuk-élét a fényaak. Nekik már ennyi is elég. A hanglemez KrUtályfcangu, ragyogó szökeségü, bájos teremtés volt Emmy. Sokat ölelkeztek, csókolóztak, hancúroztak együtt. Nagyon szerette az élénk, okos természetes, kicsit bohém leányt; szinte el sem tudta képzelni az életet nélküle. Tavasszal együtt utaztak Nizzába, télen nagy talpa« cipőkben járták a budai hegyeiket és együtt tanultak sietni Jól esett hallgatnia a lány csengő kacagáiát, ahogy ügyel lenül bukdácsoltak fölfelé és minduntalan visszahuppantaik a szikrázó fehér, puha hóra. Kifáradtak és karöltve baktattak a közeli kis melegedő házba, ahol forró bort, friss virslit főzött a pesti vendéglő« Elfogyasztottak mindent, aztán boldog megelégedéssel hazaindultak. Szerelmük szép volt, zavartalan. Egy korntavaszi napon Emmynek kedve támadt a ligetre. — Gyeiíimk ki a lizsébe — kiáltotta a tavasz elé, a kitárt ablakon át. Már kapta is a kalapját ós rohant le az autóhoz. Mérhetetlenül jókedvű volt, a városból kiérve torkaszakadtából énekelt Előbb a fák között csatangoltak, figyelték a bomló Higyeket. Egy-egy felriadt madár, fla-pil langó láttára Emmy ujjongott. Aztán beereszkedtek a „lizsébe." Megálltak a oifrábbnál-eifrábh bódék előtt Hétköznap volt, alig lézengett feléjük valaki. F-vmás derekét átölelve, mint i vasárnapié pórok', elsétáltak a .,ringlispil"-hez és oda álltak n gyorsfényképész elé. Sárga sálorra figyeltek fel Oldalán nagy vörös betűkkel ez állt: Rádiól-íbonitórinm! A tudomáip- csodája! Pár filWrért meghallhati» saját hangját? Emmy mar be is perdült a lasötétitett kis celláiba. »hol csak e-ffv fehér nveglap világított és a oella közepén álló mikrofonba beiecwosoregte: Drágám, ha jön az est .. * A csillagot sohase lesd... Csalfák a csillagok .. A két szemem jobban ragyog! .. Drágám múlik a nyár, Szájam a szádra vár Drágám! Ha jön az est. Te osak az ajkam keresd. Ahogy a divatos kis strófa végetért, a cellicska kivilágosodott, de ők ezzel mit sem törődtek, gyorsan szájoncsókolták egymást. A hangmérnök, aki ebben a percben lépett be, kezében a karikaforma lemezzel és lesült képével, veres micisapkában, klaunhoz hasonlított. Visszatolt vigyorral átnyújtotta nekik. A vékonv fémlap hátán ez állt: „Ezen törhetetlen lemez 150—200-szor játszható le. lehetőleg használt tűvel. Használat előtt letörlendő." örömmej vitték haza. Este le is forgatták többször. Emmy el volt ragadtatva. Tökéletes volt a hang, amit a gramofon visszaadott, egy igazi kis hangosfilm-sztáré. Nem vitte hasa, ottmaradt, hogy még hallgathassák. Három hét múlva Emmy köhécselni kezdett. Lefogyott, belázasodott. — Tüdőcsueshurut, — konstatálta az orvos . . A pályaudvaron sirva búcsúztak; meg se csókolhatta, már robogott a vonat vele Davos felé, a halál felé. Mert nem látta többé. Az édes leány akkor tünt el örökre életéből, mikor azon az áprilisi szeles délutánon kifutott vele a vonat Még Írogattak. Inkább ő, a lány már artig, néhány reszlketős, halvány sortSokat gondolt rá és rettenetesen szenvedett, hogy ezt a kedves angyalt igy elvitte a halál NVm 1« tudott megnyugodni. Legalább a hangját ha'lhatná mécegyszer... Eszébe jutót* a lemez. Esős Zálogjegyéi, brllllöns és arany ékaierít mielfitt el- RAnnflP fílllHe uui", «lastanflreraél adni, kínál is fel ÜÚOUŰI UIVUo VArosI xAlogh&ziel szemben Oroertin no» ~>. Óra, éksserjsrltika oloaAn. Tegyen kísér eiell rderoes. A szénhordók pedig egyre hordják, hordják a szenet melegíteni étt egyéb furcsa célokra as emberek közé és nem is tudják, hogy a szén néha, óéba, adott pillanatban föl is robban. Szeged, 193Ő november Sft-án. TAliOfl GÉZA. m^m—mamam————Kmmmmmmm—mm—mmmmm—m Újonnan berendezett, bi^iAnikus uri fodrászüzietemet megnyitottam Feketesas uooa 16. sz. alatt Szíves pártfogást kér Olaiz Pál. Figyelme« klsiolgAiáe. Olcsfl berletrenduac. - isSrendU gyertyán és tölgy vekonyoorony fiirészelve q-ként P 3*20 SZENESI FATELbP £ N Kossuth Ualot sugárul 7(1. Telefon 1V-3S MIKULÁSRA: Mikulás doboz drazséval töltve —24 Mikulás kosár fügével, szaloncukorral. stb töltve és diszitve —-98 TCl'.ött csokoládé virágcserép dLzitve és cukorkával töltve —24 Mikulás dessert doboz: csokoládé dessorttel töltve --68- —48 "^okoládé Mikulá- —98. —78. —48. —24 Csokoládé cssizima töltve -•98, —78. -48- —24 ÉLELMISZEREK: 10 deka datolya —20 10 deka szimirna füae —14 ' kis koszorú füge —24 70 dkg pörkölt amerikai mogyoró —.98 Egynegyed kg burgonyacukor —27 10 deka mézes csók —18 10 deka nápolyi —18 10 deka csokoládé drazsé — "4 10 de! a csokoládés mm kodka ' 10 deka csokoládés drazsé —-20 Kérie ma megjetairt 16 oldalas Mikulás és Karácsonyi árjegyzékünketPÁRISI HAGY ÁRUHÁZ RT. SZEGES. CVCKONICS ál KIS« UCCA SAROK őszi délutánokon órákat elüldögélt a gramofon mellett és hallgatta a mór huszadszor felrakott, mindannyiszor előbb áhítattal megtörölgetett hanglemezről a halott Emmy énekét. Szép, fris* volt a hangja, mintha itt ülne a szobában vele, mintha még élne... Aztán ez mimdritkábban ismétlődött meg. Társaságba kellett járni Novemberben már dult a szezon, ide-oda hívták. Egy éjjel legénybucsuról jött haza kicsid beszeszelve. Már inkább hajnalodott. Becsukta a »palettát, hogy tudjon aludni. Csak ugy, ruhástól dőlt az ágyra... Egyszerre gondolt egyet, felugrott, föltette a lemezt, de most olyan furosa, olyan kísérteties volt a hang. Mintha megkopott, mélyült, akadozott volna. Egy mozdulattal leállította. Elaludt. Valamelyik este az Opera-folyosón szép barna leánvt ismert meg Jegyük egy páholyba szódt és véletlenül elcserélték a látcsövüket Kedves volt a leány, finom, kreol Budai cukrászdában találkoztak, aztán a jégen Jégről jövet a leány lábai fáztak; akikor meghívta magóhoz teára. Mig a villanvfőzőben zubogott a gőz, a leány aki már is otthonos volt, a gramofonhoz ugrott, felhuzta. Édes tangót lejtettek... Kiszaladt a teaviz. Amig Vera elintézte a teát. ő uj tűt vett elő és lassan, vontatottan egy dal hangzott fel .. Mély, rekedt hang fuvolázna; „Drágám, ha Jön at est" — önfeledten ölelkeztek — .,A csillagot sohase lesd" — átkapta és érezte s leány finom illatát ... A ha-ng megrekedt, de folytatta. „Csa'fák a csillogok " Megreccsent és még reked!ebben »övitette: Te csak nr. ajkam kere.sd!" — Akkor « a leányt már szorosan fogta és szédülten ősök öl • ta ... Etrvszerro roppitiftsra. csattanásra ocsúdik A lemez... ezer darabban hevert a félrebilVnt ládán. És-mindennek az >ij tű volt az oka... Szekeres Erzak