Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-22 / 287. szám

DEL MAGYARORSZÁG 1Q35 december 12. Karácsonyra Laclcr-reíIMIí! LUHAm»niinm~ri 1 11 nelk a tervét fogadta el, amely már eddig is az érintkezés tárgya volt. A bizottság ezen tervet azon feltétellel fogadta el, hogy annak gipszmodellje 1—5 arányban megmintázandó és a bizottságinak bemutatandó. Minthogy ezen szoborműnek fényképe itt a záradékolás rávezetése végett rendelkezésre nem ál, felkérem, hogy annak 3 drb fényképét Szeged városának való megküldés végett is bemutatni saiveskedjélk. Budapest, 1935. évi december hó 16-án. Say Géza főtitkár." A döntés pikantériája az. hogy a bizottság végül Tápay első tervét fogadta el azt a tervet. amely ellen — eredetileg több kifogást Is emuéit ós amelynek tegialább négyöt változatát készíttette el a Mába tiltakozó művésszel- A b>zo*teág vééül kénytelen vol* belátni, hogy művészi szempontból is a — művésznek volt igaza, mert a művész eredeM elgondolása elégíti ká a legjobban a szegedi emlékműhöz fűződő művészi követelményeket- Mlvel pedig a döntésnek kötelező ereje van. az Tápay Antal számára bizonyos jogokat biztosit. VEZET illafszerkiilifn'egességekben és ajándéktárgyakban GERGELYNÍ APOU,0-J|i.ATSZ£RTp R. Kigyó ucca 7. Ötperces ülés a képviselőházban Budapest, deoember 21. A képviselőház szombat délelőtt néhány perces ülést tartott, hogy átvegye a felsőház üzenetét a legutóbb letárgyalt törvényjavaslatok elfogadásáról. Sztranyavszk f Sándor elnök mutatta be a felsőházi átiratot, benyújtotta a felsőháznak a legfőbb állami számvevőszék állására való jelöléshez a hozzájárulását, a 33-as bizottság működéséről szóló jelentést ós a MEFHOSz kérvényét az állástalan diplomások érdekeinek intézményes védelmezése tárgyában. A 33-as bizottság jelentését és a memorandumot kinyomatják és szétosztják a Ház tagjai kőzött. Az ülés erael véget ért, a képviselők közül csak igen kevesen vettek részt az ülésen, után az ülést bezárta. •••• Szi .vrPkeáés * OAftttOV II rendőrség büntefőparancsa a tüntető diákok ellen (A Délmagyarország munkatársától ) Néhány hé'itel ezelőtt — mlnt emlékezetes — egy csoS

ort egyetemi hallgató tüntetést renezett az uccán és husz percig tartó ostrom után kövekkel bezúzta a Délmagyarorság kiadóhivatalának ablakait. A tüntetések után több egyetemi hallgató ellen rendőr' eljárás indul1 A rendőri büntetőbirór ság most három egyetemi hallgatónak biintetöparancsot kézbesített és őket egyenkint 20 pengő pénzbüntetésre itélte• A büntetőparancs indoklása szerint azér' Ítélték el az egyetemi hallgatókat, mivel eljárásukkal a közönség nyugalmát zavarták és ezzel a közcsend elleni szabályrendeletbe ütköző kihágást követtek el A három egyetem' hallgató a büntetőparanos átvételét azzal tagadta meg• hogy tárgyalás megtartását kérték az ügyben- A tárgyalást a rendőri bünitetőb'róság rövidesen ki is tüzri- A három joghallgatón kívül még több Yintető ellen indul eljárásElvi kifogások a város költségvetése ellen A polgármester a minisztérium! tárgyalásokról (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Pálfy József polgármester két napig tartózkodott Budapesten. Először a pénzügyminisztérium városi osztályában vett részt a költségvetéselőkészitő tárgyalásán, azután pedig a városok kongresszusának küldöttségével kereste fel a belügyminisztert és a pénzügyminisztert. Útjáról elmondotta a Délmagyarország munkatársának, hogy a pénzügyminisztérium városi osztálya a költségvetés tárcaközi tárgyalását csak előkészítette, de már ezen az előkészítésen is érezhető volt, hogy a kormányhatóság eredeti formájában nem hagyja jóvá a közgyűlés határozatát. Elvi kifogás merült fel az ellen a százezer pengős bevételi tétel ellen, I amelyet a város a forgalmi adó többletjövedelméből várt államsegély címén illesztett a költségvetésbe. Lehet, hogy a város megkapja ezt az összeget, de a minisztérium a költségvetésbe történt beállítását irreálisnak tartja. A városok kongresszusának küldöttségét pénteken délben Szendy Károly Budapest polgármestere vezette a két miniszter elé. A kongresszus az államrendőrség hozzáiárulás leszállítását és a városok 26 milHó pengőre felszaporodott hátralékának rendezését kérte. Ezt a bátraiékot vagy engedje el az állam, vagy pedig leszállítva, biztosítson a városok számára kedvező részletfizetési lehetőséget. A kongresszus másik kérelme a városi tisztviselők fizetéspótlékának méltányos rendezése volt. Az érdekeltek hozzájárulnának ahhoz, ha a kormány a városi tisztviselők számára is ugyanazokat a fizetéseket és előmeneteli feltételeket biztosítaná, amit a törvény a megyei tisztviselők számára biztosit Mindkét minisztertől kedvező választ kapott a küldöttség. Sranv Ezüst M JftVITftSOKjólólcsón ÖRI KlflUíflllER? ARRMY, EZÜST BEVRLTAS Adrienne Irta. FARKAS IMRE Az apám a hátsó udvar közepén állott, ahol egy zsávolyruhás huszár kötőféken vezetett körül egy pej lovat Az apámnak nádpálca volt a ke. zében és rettenetesen ordított: — Mit csináltatok ezzel a lovalt Elrúgta a patkóját és nem vettétek észre. Gazemberek. Föl. nyársallak. Kiköttetlek benneteket. Ugy csillár kolnak a disznók, hogy csak cirógatják a lovat, No megálljl... Csak ugy zengett, harsogott miBdeo. De nem rélt valami nagyon senki, se a huszár, se a ló, sem én, aki a podlósfőljáró lépcsőjén kuporogva, nyugodtan olvasgattam. Ismertük valamennyien nz apám haragját. Vihar, villámcsapás nélkül. Észrevett engem. — Mit csinálsz? — Olvasok. , — Mutasd a könyvet. Megmutattam. Vas Gereben ,.Régl jó idők" je volt. Gvulay László rajzaival. — Már meginti Tegnap a Cellegium előtt találkoztam Tóth József tanár úrral, azt mondta, hogy te vagy a legnagyobb szamár. Hogy mikor kiszólít a tábla elé ,már előre röhög az egész osztálv. Hát ezen segitönk. Nekem nem lopod itt tovább a napot. Vagy odaadlak suszterinasnak, vagy fölkergetlek a Szepességre, német szóra. — Százados ur alássan jelentem, vendégek tr keztek. A2 apém már ösmerte az ezredévi Összecsapta ujkai között — Kicsodák? — Alighanem az ezredes ur, meg egy kisaszszony. » — Kefét! A tisztiszolga tűntető igyekezettel kefélte le az apámat, aki elindult « belső udvar felé. Én természetesen utána Roppant szerettem a vendégeket és bíába forgatták szüleim vésztjóslóan a szemeiket, szorgalmasan ott ültem minden vizit alatt én is. Az uj ezredes, akit Baltaynak hívtak, hosszú, hajlott termetű, viharvert embéir volt. Különös volt nekem, hogy ő is azt a szép, aranyos ruhát viseli, amelyet az apám. Az anyám már akkor ott vot] a szobában és nyájaskodott velük. Sietve magára kapta azt a meggyszin crépe-el é^ gyöngyökkel díszített ruháját, amelyet évről-évrí hűségesen leírtak, mint a tisztibálok egyik attrakt ciöját a „Debreceni Ellenőr"-ben. Az apá m már ösmerte az ezredest, összecsapta a sarkantyúját és mélyen meghajolt előtte. Ki ezredes most a hölgyre mutatott — A leányom. A hölgy élesen és sokáig nézte az apámat, aki rögtön megkérdezte tőle, hogy mióta van Debrecenben? A hölgy azt felelte, hogy pár nap óta és egy Ideig méi* marad Az apám azt kérdezte, hova megv aztán? Azt felelte. h<vrv Pestre, az anyjához. Én ezt végtelenül különösnek találtam Ár sípja Debrecenben, az anyja Budapesten? Hogv lehet az? De nem sokáig tűnődtem rajta, mert akkor már kezdtem rájönni, hogy a felnőttek dolgán nem lehet eligazodni. Körülölték a szalonasztalt, ahol az ezüst névjecvfp'-tóban elsárgult névjegyek ékeskedtek: RofesJflUől Tisza István, Des-Fcherolles Kruspér Sándor, Znbráezky de Rzada Emnierlch, Steinfeld Mihály stb, stb., a második honvédhuszárezred tartalékos tisztjei, akik évről évre hűségesen leadták kártyájukat az ezred tisztjelnél, az őszi hadgyakorlatok előtt. At «nvám hfisZke volt ezekre a kártyákra és gonddal őrizte őket Az ezredes most azt mondta, hogy Debrecen >egy elmaradt fészek, amire az apám zajosan helyeselt. A leány viszont nagyon szépnek találta a Nagyerdőt virágos akácfáival és az anyám kedves szemében öröm gyúlt ki erre a nyilatkozatra. Majd az ezred tisztjeiről kezdtefc beszélni éa a leány kijelentette, hogy a tisztikar igen gyöngén van összeválogatva és a fehérváriak sokkal különbek. Az apám felé fordult. — Ha százados úrral másutt találkozom, igazán nem hiszem, hogy nős ember . A nős. tisztek rendszerint elhagyják kissé magukat. Százados ur egy fest, mint egy garcon. Az anyám ezt a nyilatkozatot nem hallotta, mert éppen akkor künn volt az ebédlőben. Egy ezüst tálcán szilvóriumot hozott és friss pogácsát. Véletlenül, szerencsére éppen pogácsát sütött aznap « .t Amikor távoztak, feltűnt nekem, hogy a lány milyen mélyen szemébe nézeit az apámnak. Még ki se értek a kapun, az anyám már kész volt « véleményével. — Az ezredes kedves úriember :•:, ,'l — S a lány? 1 — Nem rokonszenves. — De csinos. — Ugyan mi csinos van rata? A fiatalság talán — más semmi. És hogy volt öltözve? Az a | kucstrakalap, nagy tollal. Turnür. Gsupa csipke, még a napernyője is csipke volt. És azok • senkaujjak. - • brr... Az apára csöndesen cigarettázott. — Szép neve van. Baltay Adrienné. Nekem is nagyon tetszett ez a név. KI 1« jelentettem apáimnak, hogy teljesen egy viéttemény«* vagyok vele. De az apám rám förmedt