Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-22 / 287. szám

1935 december 22. DEI MAO/ARORSZÍG .o!Q0itak rná' Épen^tivéne.^ rédtócsöv« ' ° vétel - totx v^-Ztu tesI" ,am 's6v . .¿dióiába ui eW® »M. kir. titkos tanácsos« A kormányzó kézirata Budapest, december 21. A kormányzó a következő kéziratot intézte a miniszterelnökhöz: »Kedves vitéz Gömbösl A változott időknefc megfelelően vissza óhajtanám állitani azt a kőnynyen áttekinthető rendet, amelyet a rangviszo* nyok tekintetében annakidején a va'óságos belső titkos tanácsosi móltóság biztosított a régi császári és királyi belső titkos tanácsosi méltóságnak ós rangnak sorbeli elsőbbségének épségben tartása mellett. A közélet terén szerzett kimagasló érdemek jutalmazására m. kir. titkos tanácsosi méltóságot rendszeresítek és megengedem, hogy ezután a minisztérium nevében a m. kir. titkos tanácsosi móltóság adományozása iránt hcrzám előterjesztéseket tehessen. Ezzel a méltósággal megfelelő ranghely és nagyméltóságú címzés jár. A m. kir. titkos tanácsosi rangsor közvetlenül a régi császári és királyi valóságos belső titkos tanácsosok után következik. A m. kir. titkos taná-sosok egymás közötti ranghelyét az adományozás sorrendje, illetőleg időpontja határozza meg. A magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot csak magyar állampolgár nyerheti el. A m. kir. titkos tanácsosi méltóság rendszeresítése következtében 1930. évi április hó 9-ik napján kelt azon elhatározásom, hogy az I. osztályú magyar érdemkereszt tulajdonosait nagyméltóságú címzés illeti meg, a jövőre nézve hntá'von kirfí! Iflvrrem. Teljes méltánylással viseltetem az átlagos újságolvasó szellemi erőfeszítése iránt, akinek mostanában seregestől kell megtanulni az olyan idegenül hangzó neveket, amelyek azelőtt elő sem fordultak érdeklődésének körében. Mi köze lehetett például azelőtt a békósszentandrási jegyzőnek Ogadenhez, Danakilhoz, Axumhoz és Amba \lagihoz és a Somogyi-telepi fűszeres minek terhelte volna meg az agyát Szejum, Buksa, Mulugeta ós Ras Tafari. nevének megjegyzésével. Ugyanezen okból a II. fizetési osztály jellegével, illetve a kir. itélőbirák és kir. ügyészek részére megállapított 6. fizetési csoport jellegének adományozása a jövőben megszűnik. Horthy s. k., Gömbös s. k.« Mindezek a földrajzi és személy nevek teljesen kivül estek érdeklődésünk körén. Annyira nem ismerte a mi publikumunk Abessziniát és a szomszédos vidékeket, hogy egy gyárigazgató barátom, mikor a kereskedelemügyi minisztériumban egy nyolc héttel ezelőtt tartott értekezleten először ha lotta Massauát említeni, nem tudta, hogy olasz tábornokról, abesszin törzsfőnökről, vagy pedig fődrajzi helynévről van szó- Mégis azt kérem az olvasótól, hogy a sok újonnan felmerült idegen név mellett jegyezze meg Doihara tábornok nevét. Az a gyanúm ugyanis, hogy ezzel a generálissal a közeljövőben még nagy események kapcsán fogunk találkozni. Amit ő kezdeményezett, hosszú lejáratra fontosabbnak látszik az egész abesszíniai konfliktusnál. Ki ez a Doihara tábornok? Azoknak a japán csapatoknak a parancsnoka, amelyek Dzsehol tartományból kiindulva, a kínai nagy fal déli oU da'án állmok, Tientszint megszállották és előőrseiket közvetlenül Peking kapujáig toltak előre. Ez a Doihara tábornok november utolsó hetében tárgyalásokat kezdett az észak-kinai tartományok vezető egyéniségeivel és azt jelentette Tokióba, hogy Észak-Kina őt tartománya, megelégelve a nankingi kormány tehetetlens-égét, autonóm államszövetséggé kiván átalakulni. Az uj alakulás a »kínai köztársaság autonóm antikommunista tanácsa« cimet veszi fel. Ehhez az átalakuláshoz kéiík Doihara vezérőrnagy kinai barátai a mikádó őfelségének nagybecsű támogatását. Az abesszíniai háborús események áradata mellett Európa közvéleménye erről a távol keleti mozgolódásról alig vett tudomást. Még az is, aki olvasta az autonóm észak-kinai tanács megalakulásáról szóló híradást, befejezettnek tekinthette az egész ügyet, mikor két-három nap nuilva az a kőz.emény jelent meg a lapokban, hogy |# gyönyörű Iliaiszér-, moMhür es fcsttkazetták KvSISrSICSCIbI W r £1 Ie<ro1- Rácnár "lattserfárban, Széchenyi tér 7. yeww'a m&F • <%& cpóbbak 00a||fll CsonaTádi takarék épület. «3 «•HHMmMBt JMnaHMiMiBMMHHHHMMHMMaMHiMHi Doihara tábornok Irta TONELLI SÁNDOR — Fogd be a szádat. Másnap vasárnap volt. Vasárnap madarat lehetett fogatni az apámmal, mert nem volt rukkolás. Sokáig aludt, aztán kiült a kis kertbe, szivarozott, olvasgatott és pihent. Ekkor történt, hogy megjelent a házunk előtt Baltay Adrienne lóháton. Fellovagolt a járdára, a lovaglóvesszőjével megkopogtatta az ablakunkat és megkérte az anyámat, hogy szóljon apámnak. Az apám kijött a kapu elé. — Százados ur, nem volna kedve kilovagolni velem ? Az apám sietve nyergeltetett, öltözött. Azalatt Baltay Adrienoe unottan csapkodta vesszőjével az akácfák lombjait Talpig feketében volt, lakkcsizmában, kis férfias kalap volt a feje búbján és rágyújtott egy cigarettára. 0 volt az első nő életemben, akit dohányozni láttam. Megbújtam a kapualjban és röhögtem. Azalatt összegyűlt a Péterfía-ucca népe. Bá - multák, tátott szájjal. Majdnem akkora szenzáció volt, mint az öreg Vátnossy triciklije, amikor először végigszaladt Debrecenen Elindultak Az apámon q szürke bricsesz voit és a „Bogyót" lovagolta, a legszebbik lovát Az anyára utánuk nézett, nagyot sóhajtott és betette az ablakot. Másnap azt mondta az apám: — öltözz fel. Vedd a kék matróz-ruhádat. Be jössz velem a városba — Bizony, jó lesz, — mondta az anyám. — Foglalkozz vele néha. Én már nem birok vele. Büszkén mentem az oldalán a Piac-uccán végig. Innen is, onnan is köszöntöttek bennünket ós az apára minduntalan a sapkájához ért a fehérIceztvüs kezével. A nők mosolyogtak felénk, mert igen csinos ember volt az apám. A Riesz-cukrászdába mentünk. Azt hittem, hoav a hetedik égben járok. Kivettem az üvegbura alól egy krémes lepényt és egy habos rolót Megettem, aztán ránéztem az apámra, ö rám sem figyelt, izgatottan nézett kl az ablakon. Ezt én biztató jelnek tekintettem és óvatosan megraktam a tányéromat néhány csokoládé-tölcsérrel, baracklekváros binquit-tekerccsel és dobostortával, amely akkor indult hóditó útjára. Talán a nyolcadik süteményt ettem, amikor megjelent Baltay Adrienne. — A, maguk is itt vannak? — kérdezte hanyagul. Cherry Cobler-t rendelt és csakhamar élénk beszélgetésbe merültek. Azt észrevettem, hogy a leány keze véletlenül odaért az apám barna, csontos ökléhez. Én ezt egyáltalában nem helyeseltem. de a következő pillanatban Riesz Lipótné megjelent egy nagy tányér török lepénnyel, amelyen ugy állott a cukros hab, mint a hó a távoli havasok fölött. Megkérdeztem az apumat, szabad-e venni belőle? — Hogyne, fiacskám. Csak parancsolj. Módfölött elámultam a válaszát). Mi történhetett, hogy ilyen kedvesen kinália a tized'k süteményt? Amikor hazafelé mentünk, egyszerre azt mondja az apám; — Akarsz máskor is velem Jönni? Istenem. Hát hogyne akartam volna — No jó Elhozlak ezentúl. De otthon nem kell beszélni róla, ki mindenkivel diskurálunk, érted9 — Igenis, értem. Körülbelül két hétig nem történt semmi Akkor naiy rablóüldözést rendeztünk a Nagyerdőn Én ! voltam a pandiirok hadnagya, a Török erdflmo«- ' ter fia pedig a rablók vezére. Nagy diófára má>z- j tam föl és onnan kémleltem a sürü erdőt, mea a | keskeny utat, amely végigfut a Nagyerdőn, Pallag. meg Haláp felé. És akkor megláttam az apámat, meg Baltay Adriennel. Kis híja volt, hogy elébük nem potytyantam. Lóháton voltak és a lány halvány volt, mint a lilom. Hevesen, indulatosan magyarázott va-lamit az apámnak. Roppant érdekelt a dolog, hát követtem őket a fák lombjai között. A tölgyek egymásba fonták csavarták százados lombjaikat, kényelmes és biztos nyújtva a pandúrok hadnagyának. Hallottam az apám hangját: — Nem. nem letoct Én csöndes ember vagyok boldog ember vagyok. A lány ingerülten közbe vágott; — De hát akkor... A többit nem értettem. Az apám nyugodtan felelt: — Érdekelt ez a kis játék, nem tagadom Éí meg voitam hatva kissé... de hát nem lehet Lesz idő, hogv megértéssel és hálával fog rám gondolni. A leány sokáig nézett rá: — Akkor holnap elutazom. — Helyes Utazzon el Befordultak a halápi útra és a fák elfödtél» őket a szemeim elől. Másnap este. amikor benyitottam a szüleim szo bájába, az anyámat könnyes szemmel és kipirulva találtam. Nem vették észre, hogy bejöttem olyan gyorsan és izgatottan beszéllek. Meglapul fnm az ajtót födő caramanl-függöny mögött. Az apám megsimította az anyám haját. — De hát fiacskám, kár minden szóért. Ma el iitnzolt és nem jön vissza löbbet. Azzal lehajolt és megcsókolta az anvám fehéi és tiszta homlokát.