Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-17 / 258. szám

&ÍJ MAGYARORSZÁG T935 novemfter TT. gok, ihellyek az Orvosok nélkül szűkölködő betegeskedőknek vigasztalásokrn következő­képen a betűk rende szerént Nyomtatásokbél, és Írásokból szedettettek egybe." Terjedelme 160 oldal, kezdődik az Ágyék és Fartsok fáids orvoslásának módjával, végződik egy különleges pornak az ismerteté­sével, amely meggyógyítja az asszony-embe­reknél a nyughatatlankodásokat. amit ma migrénnek, vagy hisztériának mondanának, fér­fijaknál megszünteti az Aranyá» eret azonkívül pedig lehet használni a Himlő, Pe­téts és Rhizl Ausschlag ellen is. Ezeknél a betegségeknél ugyan még kellő próbák nem tétettek, mindazonáltal senki se kételkedjék a Por erejében, mert alkalmatos ezen vagy cgyébb nyavalyákaak el-üzésére és meg­orvoslósára nézve. „Végre; Nyilván való Próbák vannak, hogy e?<?n Pornak ereje által a Hecticából, az-az száraz betegség­ből tökélletesen ki-gyógyultak." Mindenesetre örök kár volna, ha ez a jeles könyv egészen elmerülne a feledés homályá­ban. Ha már nem tehetem meg hogy minden részletében ismertessem, legalább szemelvé­nyeket közlök belőle. Hadd lássa a laikus ol­vasó, hogy kúrálták a betegségeket két.*záz esztendő előtt. OIYQS barátaimat felhatalma­zom, hogy ebből a rövid ismertetésből amit |ónak találnak, fel is használhassák. Meg kell jegyeznem, hogy a bevált orvosságok után oda van blggyeiztve a nagyjelentőségű latin szó: probatum, — ki van próbálva. Ezeket tehát nyugodtan lehet alkalmazni. Nos tehát: Ha asszony embernek teje n intsen, lőjjerjek egy Szarkát, s agya-ve­lejét vegyék ki, száraszszák meg, s tör jék ­meg, és pirltot kenyérre hintvén egye-meg. probatum. — Ha érvágaskor a vért meg-nem állíthatod, tégy rá egy garast, vagy: Pedig fa olajjal kend meg, meg-álljttya. — G u 11 a-ü t é s k o r mindgyárt meleg ruhák­kal dörgöjlyék a karját, melly felől meg-ütöt­te, és ha borbély van, eret vágassanak rajta, Ila nínts borbély, törjenek foghagyroát, s torma-gyökeret, s mind a kettőnek vegyék vi­zét, kiket ösyve elegyítvén adgyák meg-innya. a több levével kenni kell, ha annyi lesz. NB. A ki ettől fél, s hajlandó e nyavalyára. Ápri­lisnak végén, $ Má jus elein szedgven, s éges­sen gyöngy virág vizet, s azt igya. Igen jó ne­héz nyavalya ellen is. — Szá rákbetegség, vagy Kórság ellen a Zsallyát. Itó­p o t szedd meg levelenként külön, és azon módon sz;ira*d-meg, s törd-meg, § szitáld­meg, azután egyenlő mértékben elegyítsd ösz­ve, Tizen negyed napig Estve, s reg­gel egy-egy Tojásnak a tetejét vedd le, és a fejérét ki-botsátván, a sárgájában Hócipők, ~ D é n e s n é I Unió könyvecskék érvépvesak I tégy az említett ö&zve-elegyitett porból egy­egy jó kés hegynyit, s tedd kis p a r á s á r a, s Cgy kevéssé melegítsd meg, de ugy, hogy meg ne keményedgyék, és el-kevervén a porokat-is jól benne, egyszesmind idd-meg. Azután egy két 11 z é 4 fazékba tölts más-fél Itze bort, és egy Meszsaely vijet, s. abban légy ürmöt, s Pápa - füvet, s fózd­meg jól, de ki-nem kell hagyni futni, minek ­ntánna a Tojást meg-iszsza, minden nap idő közben két, vagv három pohárral, vagy Fíntsá­val ígyék-meg belőle. (Tojás bé-vétel után pe­dig két, három óráig nem kell innya; hanem tsak idő közbe) némely eledelektől pedig tar­tóztassa-meg magát azon Tizen-négy nap alatt, ugy-mint: Tehén hústól (a levét meg-lehet enni), Berbéts hústól, Sertés h u s t ó 1, s más egyébb-féle eledelektől, mely­lyek savanyók, sertől, pálinkától, éget bortól, míg az orvossággal él. És ha az alatt ki nem tisztulna belőle, hadgya-el egy hétig, s az­után megúnt négy, vagy öt nap éllyen véle. de tovább ne, mert igen meg-hizik. Asszonyokra nézve, akiknek férjeik szeret nek korcsmába járni és felönteni a garatra, nem lehet közömbös, hogy miként kell a bort vala­kivel örökre megutáltatni. Ezekről a jeles ké­zikönyv a következőket mondja: A Fetskének vedd ki mint a bélit, gyomrát, s többit aszald­meg, s törd porrá, éj add meg-jnnya borban; deömegnetudgya, mert hótig el­lenséged leszen. —•• Ma sem lehet tőmö­I rebben és bölcsebben gyógyítani a f q g-f á ­i j á s t, mint kétszáz esztendő előtt: Ha a fog meg-indult, és jó-formán lóg, egyéb orvossága nínts, hanem ki-kell vonatni. Ha a nedves­ségtől vagy fluxustól vagyon: Ha férjfi, vagy férjfi gyermek: Paripa ló ganéjt vegyenek, s tiszta edénybe tévén víz nélkül te­gyék parására, erőssen melegjtsék-meg, tölt­sék hoszszu ruhába, a ki fejét által érje, s ta­karják helé, és amelly felől fáj, kössék a pofá­jára olly melegen a mint el-állhattya, meg-in­dittya a nedvességet, s a fájdalmat-js azonnal mcg-szüijteti. probatum. Az Asszonyoknak, s Leányoknak a kantza ló ganéját kell alkal­maztatni hasonló formán • természetre nézve. F ü l-f á j á s ellen a széles uti lapunak a leve­lét meg-térvén s levét gyenge ruhán által ki­nyomván a fülbe kell ereszteni, vagy mikor igen erőssen fáj, a vad Disznó hólyagjából ki­kell venni a neidvességet egy jó üvegbe, és mi­kor kívántatik, lágy melegen a fölébe kell töl­Kárász u c c a 1 0. teni. Férfinak a vad kanét, Asszonyoknak a nőstényét. Azt pedig meleg nap fényén kell tar­tani» s annál jobb­A H ideg-leié s lévén a legnehezebb beteg­ségek egyike, erről a könyv irója igen részlete­sen értekezik. Tudnivaló, hogy minden M­deg-lelés a tsömőrtől származik, ezért igen jó, ha homlokát, vakszemét, és állkaptzáját nya­kát, hátát, keze-szárait, vál hegyétől fogva, láb-ikráját, a szár-tsontok éleit, lába fejét, es széleit meg-kenik, egy kis foghagymás, zsíros, vagy vajas meleg etzettel háromszor, negy­;zer, az-után jó purgátlót vészen. Ha a hideg­lelés harmadnapos, tavasszal, amelly fán, vagy Tőkén fát vágnak, emeld fel, vagy a ser­tések válluja alatt is a melly apró gelesztákat találsz, azokból kettőt, vagy hármat vess egy kalán etzelbe. és ha meg-száll benne, az etzetet igya-meg, mikor reá akar jönni, el-hadgya bizonyosan, ha esztendeig lelte is. prob. Ha negyed-napi, az ember szár-tsontot törd porrá, abból egy kés hegynit valamiben adp­bc innya az hideg napján, de ne tudgya * be­teg, ezt tselekedd négyszer, vagy a pókháló­«hói tsjnály három pilulát, vagy golyóbis-kát mint egy borsó, ostyában a mikor fázni kezd, add-bé néki. — Ha ki az H i m 1 ő t ő 1 hamar akar meg-szabadulni, igen hasznos, és szüksé­ges, hogy minden féle hus eledeltől oltalmazza magát. Mikor himlőm i akar a gyer­mek, é s k i nemüthetrajta, főzzenek­meg egy itzénél valamivel kisebb edénybén, tiszta vízben, Lentsét, Répa magot, fügét, ke­mény magot, s hidegen adgyák innya a gyer­meknek- Ha fejér, vagy veres az him­1 ő, főtt lentsének a levében len ruhát kell már­tani, s olly melegen kell reá tenni a mint el­állhattya, minden mérgét ki-veszi. prob. —< Szi v.f á j á sn á 1 Pipats vizet kell innya adni. — Torok Gyék ellen az Arva-Tsa­lánt forró vízzel-öntsd meg, és két ruha köztt a mint el-türheti, kösd reá, vagy vedd a zabos Lónak a Ganéját, tégy hozzá egy kevés hájat, melegítsd-meg tiszta fazékban, s jó melegen kösd reá, vagy a Bogáts kóróban a melly fér­gek vannak, törd őszve hájjal, azzal kend. vagya Len magot törd meg, és írós vajban főzd-meg, s azzal kösd, meg-gyógyul. Ismétlem, helyszűke miatt el kell tekintenem ennek a népszerű orvosi könyvnek részletesebb ismertetésétől. ízelítőnek ennyi is elég. Itt az alkalom. Orvosok, tanuljatok. Probatum­Ki van próbálva. eHenkexőjét igy kényszerűi igazolni önmaga elölt. <•> hiszen ezt Freud mind lefektette, tgen, itt most egy-két megnyugtató «zóra van szük­ség — Nekem mnga csak ne mondjon semmit, tudja! Ezt már én mondtam? Hangosan mondtam? igen, ugylátszik, ja, persze. De ezzel aztán ré­szemről' be is fejeztem az ügyet. Az utolsó szó az enyém és pont, kész! — De mondok! Amott kell bejönni! Nézz oda, még ő ál) az erdő felé Mi? Még beszél? Hát beszéljen Legyen az övé az utolsó szó. Nem vagyok gyerek. Okos enged, szamár szenved. Különben Is nyugodt ember va­gyok és láttam már egy-kít vihart. Azért még ez egysKer felelek, könnyedén és szelíd gúnnyal fo­gok felelni, feltalnltiim én már magam f'v' re­hezobb helyzetekben Is. — Ne tanítson engem, Jó?! — ezt mondom, de ez nem egésr.rn stimmel. Ugyláts/.ik válaszol — Már pedig én megtanítom, ha más nem taní­tót ta meg! Ejnye! Kellemetlen Es mit vigyorognak itt folyton az emberek Reá Is, míg reám is. Cirkusz e*. vagy mi? Még jó, hogy a józan Ítélőképessé­gem soha nem tngv el Mi történt? Az, hegv SMbályellftpesen bslrél Jöttem be a korlát mö­gé Emiatt Hz embernek várni kell egy-egy ne gyed percet. Nem nagy Idő, de bosszúsig. Engem Is bosszantana, ha félórát várnék és valaki jog talanul elém tolakodna. A?t hlíflk, hogy valami protekció vegyek. Vagy egyszerűen szemtelen vagyok. Viszont ín egészen véletlenül kerültem ide. Mondjuk szórakozottságbél? Ki kellett volna mennem és megállanom a sor végén. Ezt még most ls megtehetem egyébként. Mit törődöm én azzal, hogy azt hiszi, félek tőle. Es a többiek. Nekem ez mind nem fontos. Viszont ő ezt nem tudja. Helyben vagyunk, tehát ezt kell neki egé­szen egyszerűen, közvetlenül, bizonyos szelíd erővel megmagyarázni. Ránézek — igy — és azt mondom: — Tanitsa az öregapját, hallja! Ccc. Ezt írom kellett volna. Ez nem helyes Sárga keztyűs kezével a táblán» mutat. A hangja kicsit emelkedettebb, mint kellene — hogy némelyik ember, hogy nem tudja fegyelmezni magát! — hiszen ez üvölt, ez a vadállat. — Nem tud olvasni? — ezt ordítja — nem tud olvasni? — kétszer is. Naivság- Az iráfc-olvasás egyenesen a szak­mámhoz, a hivatásomhoz tartozik. És éppen ezért nem ragadtatom el magam. Mn*t ő. A pi­szok gazember. Éppen ezért nem ordítok és nem bömbölök és nem hadonászok Elvégre felvilá­gosodott és haladó szellemű iró vagyok, aki.,. aki, izé... aki taeitom az embereket minden­féle jóra és szépre, ugyebár... é6 megmondha­tom neki, hogy Igenis tudok olvasni, de az em­berbe ugye, ez egy beidegzett valami, hegy jobb ra be és balra ki, úgyhogy nem is nézi a táblát, mert anélkül is tudja és csak véletlenül történ­hetik meg, hogy eltéveszti és akkor is hajlandó, klfavita>»l a hibát, aki kulturember, mint például én, aki egropeer, amint 4n„ qki nyugodt é$ hig­gadt, magasabb fila/ó'líí« mfBt én ét .. és... és nem olyan bű .ös l<i-tya, mint ez a frá­ter itt, aki ki akar vélua ¿»ezdenl — mit v*vo­rognak aiz emberek! — de különben is nővel va­gyok kés nem akarok viharos jelenetet amúgy se és megmagyarázom neki saépen, szeliden, hogy: — Ne ugasson itt maga bitang, csirkefogó, nem vagyok süket! — ezt mondom neki például — Rendőr maga, hogy itt rendezkedik? — ezt mon­dom ugyancsak példának okáért és látom, hogy ez nem valami szellemes dolog ezzel a rendőr­rel, meg mi és ő is mond, mire ém megint: — Fogja be a száját, mert rálépek! — mire megint ő, de már nem hallom, mert mindketten egyszer: re ordítunk — csak nyugalom szivem — csitltom közben a feleségemet egész gavallérosan — majd etlntézein én ezt a kapcabetyárt, hogy megemle­geti! jóval kezd ki. , Gyere Ide, ha mersz — mondja ő egészen közönséges kocsmai alapon, pfuj, hogy milyen e>nberek vannak, de én is tegezem, egyébként én aztán. . igen! Mert én elvégre nyugodt ember vagyok, modern ember vagyok... de angyal nem vagyok, ha ez még egyet szusszan, ugy rugóm ol­dalba, hogy a fogai kettős rendekbe masíroznak ki a MII«. Később rendőr főtt *s mentők jöttek Na hiszen, maM -<-'• lesz valahogy. Azt a néhánv fogát lehet • 'nekem kell, hogy meg­csináltassam, a fülein,; ("¿4ig visszavarja Hasen­feM professzor, azt mondják, nagyon ért az Ilye­nekhez. ftn elvégre nagyon csendes és béketűrő ember va«vok, bizonyos; magasabb rendű elgcm­dalosokkal. de a becsületemet n»m hagyhatom. Azt mondja: némelyek! Mi az. boív némelyek, mi az. hogy némelyek I?

Next

/
Oldalképek
Tartalom