Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-17 / 258. szám

1935. november 17. DE T MAGYARORSZÁG II szentesi választás Szentes, november 16- Szombaton délelőtt nyújtották be a pártok ajánlásaikat. Vitéz dr. Várady László egységespárti 6121, Nagy Pál független kisgazdapárti 3200, Pallavicini György őrgróf pártonkívüli ellenzéki 2201, Dénes István földmunkás é6 parasztpárti 1913 ajánlást adott be. A benyújtott ajánlások száma 3000-el meghaladja a választók számát. A választási biztos délután megkezdte az ajánlások felülvizsgálásét. Az ellenzék részéről az a kívánság merült fel, hogy ne forgácsolják szót az erőket, hanem közös frontot létesítsenek. Eckhardt Tibor magáévá tette ezt a gondolatot ós a közös ellenzéki front megteremtése érdekében megérkezett Szentesre. Vasárnap mind a három ellenzéki párt népgyűlést tart. A független kisgazdapárt vasárnap délutáni gyűlésén előreláthatólag résztvesz több ellenzéki képviselővel együtt Edthardt Tibor is. Őrgróf Pallavicini Gyórgy ugyancsak vasárnap délután tart gyűlést, amelyen Griger MiklÓ6 is felszólal. A Nep nagy erőfeszítéseket tesz Várady László érdekéből. A miniszterelnök után Marschall Ferenc földmivelésügyi allamtitkár járt Szentesen, vasárnap pedig Bornemisza Géza íparfi«rvi — :or*'«r érkezik mé? Vára^v tér-o-».'••«nra. ilyen jól se borotvál még l Nem csoda — Tungsram Duplaspi raliampát vettünk. Egéss más -a fénye annakl (Segéd ur, a legfontosabbat elfelejtettel A Tungsram Dupla» spirállámpa nemcsak jobb fényt ad — de kevesebb áramot is fogyaszt. Egyszóval takarékos lámpa.) Orvosok, tanuljatok 1 Irta TONELLI SÁNDOR Hat vagy hét esztendeje, mikor teljes vi- I rok nem tudtak segíteni rajta, rágjában volt az óbudai javasasszony, aki ! Kétségtelen, hogy van némi kis célzatosság mindenféle nyavalyákat szennalevélkl és 1 ebben a kis történetben, amelynek éle főleg delejes vízzel gyógyított, mesélték nekem ' hogy egy ügybuzgó rendőrorvos le akarta leplezni az egyetemet nem végzett kollégát, megjelent a rendelő óráján, elmondta neki betegségének szimptomáit és orvosságot kért tőle. A javasasszony türelmesen végighallgatta, néhol egyet-egyet javított a szakkifejezéseken, megállapította, hogy páciensének májdagadása van és kiutalványozta neki az obligát szennalevelet a delejes vízzel egyetemben. A bűnjelek birtokában a rendőrorvos bádogabbik ábrázatát öltötte magára, kihúzta magát és ráripakodott a javasasszonyra: — Tudja, ki vagyok én? Én vagyok a rendőrorvos! A javasasszony isteni nyugalommal válaszolt: — Azért nem kell szégyelni magát. Járt nálam a tiszti főorvos is, mikor a többi doktoa belgyógyászok ellen irányul. Nekem azért egyáltalán nem rendült meg a bizalmam az orvosokban. Hallatlanul tisztelem a mesterségüket és vallom azt, hogy csak a tudomány előbbrevitelét szolgálja, mikor laikusok jelenlétében folytatnak vitát olyan kérdésekről, hogy szükséges-e ápoló a tífuszos beteg mellé, vagy sem. Azon se ütközöm meg, ha azt mesélik nekem, hogy van orvos, aki miatyánkot és hiszekegyet rendel a rövidlátás ellen. Az ilyesmi nem adja ugyan vissza a páciens veszendőbe menő szemevilágát, de annak, aki hisz, feltétlenül jól esik. Az is bizonyos, hogy a miatyánkkal és hiszekeggyel operáló orvos könnyebben kerül csodatévő doktor hírébe, mint aki megfelelő dioptriás pápaszemet rendel. Ezt pedig nem azért mondom el előljáró beszed formájában, mintha bele akarnék kontárkodni az orvosok mesterségébe, hanem ellenkezőleg a széleskörű nyilvánosság előtt fel ikarom hivni a figyelmüket egy nagyon érdekes könyvre, amely valamikor 1751 után jelent meg Vácon Ambró Ferenc p r i v. kön yvnyomtató által. Hátha nem ismerik a magyar orvostudomány történelmének ezt a lexikális jellegű remekét és' hátha vannak benne olyan ismeretlen bölcsességek, amelyeket a maguk és a betegek hasznára fordíthatnak. A könyv cime: ..Házi különös orvossáVilá^márkás ORION rádiókat METEORI rádióosztályán Kárász gyár r. t. u c c a 1 í. vásárol jo Affér Irta TÖRÖK SÁNDOR A nagybácsim jön Vácról, váltok két perronjegyet A feleségemnek, meg magamnak. Adjon fiam negyven fillért... várjon meg itt .. egy pillanat! — s lehúzom a keztyüt, ami — mig átveszem a pénzt — szöget üt a fejembe. Érdekes... ez sose jutott eszembe idáig — mért húzom le a keztyüt? Hogy beletegyem a kezembe a negyven fillért és aztán a jegyet Hogy csináljak valamit a kezemmel. S ezért lehúzom a keztyüt? Egészen furcsa. Valami plebejus dolog ez. És most látom, hogy számtalan eset van, amikor — csikorgó télen, szabadban — lehúzom a keztyüt. Például kapupénz, vagy villamoson jegyet váltok, vagy a zsebemből előveszek egy levelet, hogy bedobjam a postaládába, megnézem az órámat, stb , ehhez mind lehúzom a keztyüt Született úgynevezett urak — akiknek gyerekszobájuk volt — ilyesmit elvégeznek keztyüsen is. Ez tehát az alulról érkezésnek valami szabadkőmives jele. A kezem dolgozik, tehát szabadon kell legyen I Urak meg éppen, hogy védik a kezüket vele. Én a keztyümet védem. Mert az luxuscikk. A kezem nem az. Sőt... — ejnyeI — látom, hogy például a legkeményebb hidegben megyek az uccán zsebemben a keztyüvel és nem hozom fel, Inkább a kezemet is zsebrevágom, ami illetlen dolog. Vagy legalább csak az egyiket búzom fel, a balt És továbbmenve ezen a nyomon látom, hogy a keztyüt inkább nőnek valónak gondolom, reprezentatív ruhadarabnak. mint például a külső kabátasebből kilógatott és céltalan zsebkendőt s valami természetes ellenkezés van bennem az iránt, hogy nyáron keztyüt viseljék. Nyáron minek? Holott jó házból való úriember nyáron nyári keztyüt visel, mert bi®zen cipőt is visel, amiért nyár van s ha viselne cipőt, akkor mezítláb volna. Ami egyéb, ként elég kényelmes viselet nyáron. Nem, nem vagyok ur, hiába s gondolom, ezt fel kellene jegyezni, mert elfelejtem s közben megyek — talán kicsit báván — a negyven fillérrel a kezemben s belülkerü'ök a korláton — baloldalt Szabályellenesen! Ha már itt vagyok, mindegy. Előttem igy vagy hárman vesznek jegyet s én aztán egészen véletlenül előzök vagy tizet. Kicsit restellem. Egy férfi azt mondja mögöttem: — Némelyek nem tudják, hogy hol kell bemenni. Ez a némelyek ez én vagyok, ha jól tévedek — viccelek magamban, mert ez nekem csak vicc, hehehe, adoma, hehehe — nem is törődöm vele, nem Is hallottam. Hehehe, vannak ilyen izgága emberek, hogy semmit nem állnak meg szó nélkül, de ez engem nem érint. Némelyek viszont élénken néznek enge/n s nyilvánvalóan tudják, hogy én vagyok az illető, akit megleckéztettek. De nyilvánvalóan gyáva vagyok és nem merem kitátani a számat Nem is tátom ki, mert... mert nekem nem fontos, hogv ezek itt mit gondolnak, nem csinálok kázust az egészből. Nekem az nem fontos, hogy ez mit beszél és a többiek mit gondolnak és slussz! Egy szót se szólok, egye meg őt a fene, elég 'esz i egy megvető mosoly, csak ugy a szájam sarká ból lefelé. Hátranézek. Magas, igen jóképű fiatalember, csontosarou, kicsit rosszemü, nem, nem szeretem az ilyen összehúzódó, zöldes szemeket, ezek rossz emberek. Viszont nem mosolyoghatok lefelé, mert jóval magasabb, mint én. Mindenesetre megreszkirozom. így — ez elég neki. Nem csnnya fiatalember, csak keskeny a homloka, á, egé szem keskeny, krémszínű szarvas bőrkeztyü van a kezén. Mimdakettőn. Mire — máért, miért nem — én is felhúzom a keztyümet. Miért húzom fel a keztyümet? Több vagyok én most márg Nem. Le is húzom mindakettőt. Azértis. Visszamosolyog. Nagyon szemtelenül. Mondhatnám kihívóan. És sárgakeztyűs kezét elhúzza az orra előtrt, olyanformán, mintha intene. Néhányan nevetnek. Mire mégegyet mosolyog és a fejével bólint reám, mintha azt mondaná: na?! Vagy mondta is? Lehet, hogy mondta, de annyira nem törődöm vele, hogy nem is hallom. Fölényem tetszik nekem. Ez igen! De hogy került ez a vacak keztyü megint a kezemre?... Mit bólogat ez az ember? Mit bólogat? Mi az? ugylátszik, kérdőleg nézek rá. — Magának mondtam! — azt mondja. Hát most már muszáj szólni. Nem vagyok ugyan se dühös, se Izgatott, se semmi, viszont tanuljon becsületet Egészen nyugodtan és higgadtam, bizonyos finom fölénnyel — de nem bántóan, megbocsájtva — ki fogom oktatni, néhány szóval. Tudniillik ugyebár, ő nem tehet róla. Vannak ilyenek. Ki tudja, milyen elfojtott gyerekkori indulatok utórezgése-képen szorult bele ez az izgékonyság, valami 66CC . * • valami alacsonvabbrondüségi érzés, ugyebár, aminek aztán az