Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-24 / 240. szám

DELM AGYARORSZAG RZEOED. SzerkentOiég: Somogyi ucca 22.1. em. Telelőn: 23-33..Kladóhlvalal. kDlcaOnkOnyvlAr 6» Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 13-00. . Nyomda: Löw Llpól ucca 10. Telefon: 13-00. - Távirati *» leveleim: oeimagyaronzAa. Szeaed. D béke felé ? Emelkedettség és méltóság, komolyság, de komorság is jellemzik azt a nagy beszédet, amit az angol külügyminiszter tegnap mondott el Anglia külpolitikájáról s talán a világ legújabb történelméről. Az angol politika mindig világpolitika volt, a világtörténelem orkeszterében az angol birodalom csak azért nem játszotta mindig a primhegedős szólamát, mert a legtöbbször a — karmester volt. Nem kormányprogram, nem miniszteri beszéd, nem külügyi expozé az angol külügyminiszter beszéde, hanem a világtörténelem előttünk álló szakasza kontúrjának megrajzolása. S az első, amit ebből az emelkedett szellemű s szinte ünnepélyes hangú beszédből örömmel lehet megállapítanunk, annak bejelentése, hogy Anglia katonai szankciókra nem gondol. Lehet, hogy az angol—francia politika összehangolásának feltétele volt az a megállapodás, aminek ez az ígéret a — nyilvánosság előtti nyugtázása csupán. Lehet, hogy Anglia egyébként sem gondolt az olasz eltökéltség lendületes megnyilatkozása után arra, hogy katonai szankciókkal az angol világbirodalom hatalmi tekintélyt is beledobja a vitába. Az a megkönnyebbülés, aminek rezonanciája Csikágótól Athénig a világ minden tőzsdéjén barátságosra és bizakodóra hangolta az „irányzat"-ot, bizonyára mélyülni fog s a békevágyat talán békeakarattá segíti fokozni, ha bizton lehet arra számítani, hogy a gazdasági szankciók nem durvulnak el katonai szankciókká. Még egy lélekzetvételnyi szünet van a megtorlások előtt, — mondotta Sír Sámuel Hoare s mennyi emberi érzést, reményt és bizakodást, hitet és várakozást lehet kiérezni ebből a lélekzetvételnyi szünetből. Az angol külügyminiszter szerint még a tizenegyedik órában vagyunk. A világpolitika s ami most egyet jelent: a világtörténelem órájának mutatója nem érkezett még el a tizenkettes számjegyhez. Még lehet gondolkodni, még lehet- összemérni a kockázat hátrányait a remélt előnyök bizonytalanságával, még meg lehet ragadni a kezdeményezést, még nem kell jóvátenni semmit, még csak a tizenegyedik órában vagyunk, az óra még nem ütött s még nem ütött a végzet. Az a megfontoltság, az a nemes késlekedés, az a jószándéku időhúzás és bölcs haladékengedés, ami a pazdasági szankciók alkalmazását megelőzi, világosan mutatja, hogy Anglia nem kap az alkalmon, hogy megtorolja azt a „rendülést", aminek egy-két angol lap Olaszország és Olaszország barátainak népszövetségi állásfoglalását minősítette. Anglia nem arra törekszik, hoerv Olaszországon keresztül példát statuáljon, Anglia sokkal bölcsebb és sokkal higgadtabb annál, semhogy nem lá'ná világosan azokat a kérdéseket és problémákat, melyeket nemzetközi büntetőjoggal megoldani nem lehet. Sir Simon Hoare szavai mintha jóleső érzéstől melegedtek volna fel akkor, amikor azt mondotta, hogy ő volt az első nem olasz államférfi, aki Olaszország terjeszkedési törekvésének jogosultságát elismerte. S talán már szabad abban is hinni, hogy az angol kormány nem a világbirodalom materiális érdekeit védelmezi, nem a szabad tengeri utat, nem gyapotültetvényeit és petróleummezőinek értékét, talán ieraz lehet az is, Csütörtök, 1935 október 24. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 238. sz. — reménykedünk —, hogy Anglia valóban a népszövetségi eszme, a népszövetségi gondolat s a Népszövetség tekintélye védelmében határozta el magát a gazdasági szankciókra s hogy a katonai szankcióktól tartózkodik, annak talán egyik oka annak belátása Is, hogy robbanószerekkel és bombákkal, tengeri blokáddal és ágyukkal talán még a népszövetségi gondolatot sem lehet megvédelmezni. Jó volna, ha ezt az illúziót, amit a békeszerető angol kormány békeszerető külügyminisztere tegnapi beszédében keltett, a tények és tanulságok meggyőződéssé tudnák erősíteni. A világ számokban gondolkodik s kurzusok reagálnak a politika irányvonalának minden, akár csak szeizmográffal lemérhető rezdülésére. Milyen vigasztaló volna azt látni, hogy a világ katonai hatalma, a tengerek ura, a világutak birtokosa egy eszme, egy gondolat védelmére áll ki. Milyen vigasztaló volna, ha azt hihetnénk, hogy a Népszövetségben a fegyverek urai is olyan ELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.20, üdéken et Budapesten 3.00, kUlHMdSn • 40 pengő. — Egyes UAm Ara h6lküznap ÍO, vatár- é* Ünnepnap 16 1111. Hirdetések felvitele tarifa szerint. Megfelenllc hétlQKlvctiBlével naponta reggál. hatalmat, annyi erkölcsi erőt, olyar morális tekintélyt látnak, hogy öszszesereglenek védelmére, mintha a világbéke hídfője, a béke világtájának kapuja volne a népszövetségi alapokmány. Anglia, — hangzott el a tegnapi beszédber — soha nem játszhatik semmiféle nemzetközi tárgyaláson másodrangú szerepet. He tehát Anglia a nemzetközi békének, a nemzetközi egyezményeknek, a döntőbíróság gondolatának s a népszövetségi eszmének védelmére kel, azt kell hinnünk, hogy a má sod, harmad, tized és századsorban álló államok a maguk hatalmának mértéke és erejének foka szerint támogatni fogják az első szerep betöltőjének állásfoglalását és munkáját. A fegyveres viszály előbb-utóbb, — szeretnénk remélni, hogy minél előbb — végetér s talán ebből az összefogásból mégis megerősödve fog kikerülni a nemzetközi béke gondolata s a nemzetközi béke megvédésének általános kötelessége. Izgalmas interpellációk Bethlen nagy beszéde a gazdafavasla! ellen Napirendi felszólalás a népszövetségi helyzetről Rassay interpellációja két kinevezésről, Eckhardf a Tildy-esetről Zaklatások és választási jelenségek (Budapesti tudósítónk tetetonjelentése.) Szerdán úgynevezett nagy napja volt a képviselőháznak. Hosszú idő után először szólalt fel gróf Bethlen István, az ellenzéki padsorokból. Amikor a volt miniszterelnök bement az ülésterembe, a jobboldali padok még teljesen üresek voltak. Négy óra után az ellenzék teljes számban bevonult az ülésterembe Bethlen meghallgatására, később megteltek a jobboldali padsorok is. Bethlen szenvedélymentesen mondotta el beszédét. A kormány részéről Gömbös miniszterelnök, Darányi, Fabinyi és Lázár miniszterek voltak jelen Bethlen beszédénél. A volt miniszterelnök beszéde kétségtelenül nagy hatással volt a parlamentre. Hasonló érdeklődés kisérte R >a s s a y Károly és Eckhardt Tibor interpellációját, amelyek meglehetősen élénk vihart keltettek a Házban. A parlament folyosóját szerdán érdekes lovagias ügy is foglalkoztatta Dinnyés Lajos provokáltatta gróf Festetics Domokost. A lovagias ügyre a büffében lezajlott vita adott okot. Sok szó esett arról az állítólagos megállapo dásról is, amely szerint a kormánypárt nem állit jelöltet Enyingen gróf Festetics Sándor nyilaskeresztes jelölttel szemben. A szerdai ülésről, amely éjjel fél 11 óráig tartott, részletes jelentésünk a következő: A képviselőház szerdán délután Sztranyavszky Sándor elnökletével folytatta a gazdajavaslat vitáját. Gróf Bethlen István volt a szerdai vita egyetlen szónoka, aki a javaslat ellen iratkozott fel. Nyíltan megmondja — kezdte —, hogy a pénzügyminiszter nem könnyítette meg a tárgyilagos bírálatot, mert a javaslatot meglepetésszerűen nyújtotta be. Bizonyos fokig nehezére esett a javaslat ellen feliratkozni, mert a pénzügyminiszternek nem volt teljesen szabad keze. Ha mégis a javaslat ellen szól, ennek az az oka, hogy sohasem tudta helyeselni az adósvédelemnek azt a rendszerét, amelyet 1933-ban vezettek be, azt a bonyolult módszert, amely a gazdatársadalmat többféle kategóriába osztja és a gazdák tekintélyes részének msíjdnem lehetetlenné teszi, hogy a védelem konstruált formáját igénybe vegye. Nem a gazdavédelmet ellenzi, sőt ellenkezőleg. Igaz ugyan, hogy minden adósvédelmi intézkedés aggályos és csak végszükségszerüség esetén szabad élni vele, mert aláássa a hitel alapjait. Vannak azonhan helyzetek, amikor elkerülhetetlen és most is ilyen végszükséggel állunk szemben. Figyelmeztet arra, hogy a gazdatársadalomnak csak utolsó sorban érdeke az adósvédelem, fontosabb érdeke volna a mezőgazdasági agrárolló szükitése és a közterhek csökkentése. Mindaddig, amíg a megfelelő árszínvonalat el nem érjük, gondolni kell arra, hogy az államháztartásnak a jövőben nagy ősszegeket kell áldoznia a kivitel támogatására, hogy idővel le kell épitenünk a devizakorlátozásokat és ha ei bekövetkezik, a Nemzeti Bankot kell megerősítenünk. hogy a devizakorlátozás nélkül i* fenntarthassa a pengő értékét. A mostani rendezés a gazdáknak csak egy részét érinti. Kizárt dolog, hogy megállhassunk a megkezdett uton, elvégre teljesen azonos sorban élő gazdákról van szó, akik csak azért nem védettek, mert féltek a költségektől, mert a hitelintézetek nyomást gyakoroltak rájuk, vagy meri nem voltak összeköttetéseik. Olyan rendezésre volna szükség, amely egyformán segit a gazdatársadalmon és amit a kamatterhek 2.5 százalékra való csökkentésében jelölt meg. — Áttekinthető és az egyszerű ember által is érthető javaslatra van szükség — folytatta Bethlen. Gondolni kell a zálogleveles gazdádra és azon előnyökből, amelyekhez a pénzintwetek akkor jutottak, amikor a záloglevelek viszszakerültek az országba, a gazdatársadalmat í<- részesíteni kell. Nem szabad veszni hagyni a i