Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-25 / 216. szám

DÉLMAGYARORSZÁG jga. L em. Telelom Z3-33..KIadóhIva<al, Szerda, 1935 szeptember 25. ktflctttnkOnyylor e» legvlrodni Aradi S. Telefon: 13-00..Nrsmdai L«w Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 216. Upól ueca tO. Telelom 13>oa. «• T^Iroll " i DélmaayaronzAa ~ ELOEÍZ£T£SI Havonta helyben 3.20, vidékem e* Budapesten 3.00, kUUOItlön 6 40 pengd. — Egyei tzAm ara h«tn«z­nap ÍO, vawir- e» Ünnepnap ÍO mi. Hir­delitek felvétele tarifa szerint. Megje­lenik héMO kivételével naponta reggel. „Eltört lelkek" A nemzed egység pártjánál? olyan többsé­ge van a képviselőházban, hogy egy képvi­selőnek a pártból való kilépése az erőviszo­nyok tekintetében nem jelent semmit. De — a magános utak vándora is mondhat igazsá­gokat, amelyekre mindenkinek rá kell figyel­ni s lehet apostola olyan igéknek, amelyek mindenki lelkében élő igazságokat szólaltat­nak meg. Négy hónap még egy uralom idejében sem hosszú idő s ha négy hónap elegendő volt ahhoz, hogy „eltörje — lelkét" annak, aki ereje, tudása és munkabírása virágzó teljes­ségében vállalta a törvényhozó munkáját, fe­lelősségét és hivatását, akkor mégis csak sok történhetett, vagy sok eredmény, vagy sok — mulasztás, ami a búzakalász után most már fiatal lelkét is kerékbe törte. Nem vagyunk elfogultak sem a kormánnyal szemben, sem az ellenzéki oldalon s nem mondjuk azt, hogy a történelmi kinyilatkoztatás szólal meg azok­ban, akik elhagyják a kormány táborát. Mégis kell, hogy gondolkodóba ejtse, nem azokat, akik testvérek a hirdetett igazságban, de azo­kat, akiknek kemény szavakba kovácsolt üze­nete szól, hogy talán vannak más felfogások, vannak más álláspontok is, amelyek meg­érettek a revízióra s ha már a trianoni­szerződés revíziójáért nem tudnak semmit is tenni, legalább revideálják azokat a meggyő­ződéseket, azokat a programpontokat, azt a vonalvezetést, az uralomban való osztozko­dásnak azt a rendszerét, ami fiatal és lelkes magyar harcosok lelkében törést képes elő­idézni. Az emberekbe vetett bizalom motorja nagy távolságokat képes befutni, de csak addig, amig a lejtős pálya nagyobb erőkifejtést nem igényel. Annak a motornak, amelyiknek haj­tóerejét az emberekbe vetett bizalom szolgál­tatja, nem túlságosan nagy a — lóereje. Ez a bizalom melegre fütheti a lelkesedésit, rúzs helyett kipirosithatja az arcokat, m e g a f ó­n u 1 szolgálhat az éljenek számára, színesre festheti a karámot, amelybe az embertöme­geket összeterelték, de a szalmaláng tovább ég s a csillagfény több meleget ad, mint ez a lelkesedés. Az Ígéretek és programok nagy cselekedetek várására, g y ö n y ör ü eredménvek elfogadására készítették elő a lelkeket s három év alatt a munkafeltételek, az életviszonyok, a gazdasági és politikai, problémák csak annyiban változtak, hogy ma még nagyobb cselekedetekre és még gyönyörűbb eredményekre van szükség, mint amilyenekkel három évvel ezelőtt még javí­tani lehetett volna a magyar életen. Nem lehet kételkedni senkinek jószándé­kában, aki a kormányzásra vállalkozott. A jószándék lehet enyhítő körülmény az egyé­ni cselekvések megítélésénél, de ha van mulasztás, amelvik kárt okoz, akkor ennek & kárnak jelentőségét a jószándék nem eny­4hiti. ördögi gonoszság s jágói rossz szándék talán nem vezette azokat sem, akik a világ­háború elhárításának elmulasztásában vétke­sek s mit enyhit a világháború által felidézett egyéni és nemzeti tragédiák súlyán a világhá­ború szálláscsinálóinak esetleges jószándéka? Nagy felelősségek súlya alatt a lélek eltörik. Ha valaki arra vállalkozott, hogv segíteni fog és segíteni tud, azt felelősségérzése saját lel­kiismeretének ítélőszéke elé állítja. S rá kell jönnie, hogy vagy az eszközök helytelenek, amiket kezébe vett, vagy az az irány, amelyi­ken elindult. Matolcsy Mátyás nemcsak a maga viasko­dó s a felelősség súlya alatt vonagló lelkét szólaltatta meg, amikor elhatározásával az or­szág nyilvánossága elé állott. A mai válasz­tási rendszer nem ad módot arra, hogy az or­szág népének igazi hangulatáról biztos érte­sülésünk lehessen, — segédeszközök­r e van szükségünk. S ilyen — segédeszköz­nek tűnik fel az a h a t á s is, amit bátor, lel­kes és önérzetes állásfoglalása felidéz. A szó­noknak akkor van sikere, ha a tömeg kívánsá­gát szólaltatja meg, ha minden hallga lója ugy érezheti, hogy az ő lelkéből beszél. S az a fogadtatás, amiben ennek a fiatal disszidens­nek állásfoglalása részesül, az, anogy ese­ményként tüntetnek fel egy vidéki beszámo­lót, ahogy szavait idézgetik s ahogy mérlege­lik mindenfelé elhatározásának politikai sú­lyát, az mutatja, hogy tömegek rezo­nálnak szavaira sa társadalomnak szé­les rétegei látják szavaiban és cselekvéséber a maguk meggyőződésének vetületét. Vannak repedések s vannak — karcolások, amelyek a bölcs építőmestert figyelmeztetik hogy erősíteni kell a tartóoszlopokat s vi gyázni kell az egész épület állékonyságára, mert elég egy rezdülete a talajnak, elég egy förgeteg s a gyönge oszlopok nem tudják hor­dani tovább az épület súlyát. Az optimisták mondhatják azt, hogy csak egy darab vakolat hullott le, a pesszimisták gondolhatnak arra, hogy sülyedni kezd a talaj, — de ki meri koc­káztatni azt, hogy a nemzet épületé­nekösszeomlása feleljen arra a kérdés­re, amire a politika építőmesterei egymás kö­zött a választ megtalálni nem tudják. Az abesszin frontról és az európai háború lehetőségéről tanácskozott London és Róma Permanenclában az angol kormánn — Nyilvánosságra hozzák a francia-angol leguztkváltásf Szombaton ufra összeül az olasz minisztertanács A Népszövetsági Tanács három hónapi határidőt ad az ellenfeleknek 1 Páris, szeptember 24- A háború veszélye egyre jobban kisért. most már senki sem bízik a béke lehetőségében- Minden akció, amely a háború elhárítására irányult, kudarcot vallott­A keletafrikai háború küszöbén, most azon fá­radoznak — mondják Párisbam —> hogy Eu­rópa békéiét megóvják­A bizakodásnak némi reményt adott az an­«ol külügyminiszternek Mussolinihoz intézett bizalmas üzenete, amely szerint az angol flotta földközi tengeri mozdulatai nem irányainak Olaszország ellen. Most már Abesszínia sem hajlandó nagyobb engedményekre; lemondana Ogadenről és Da­nakilröl de ezekről is csak pénzért és a meg­hagyott területek újjáépítéséért• Az Eritreát az Olasz-Szomálifölddel összekötő területet a né gus nom adja Itáliának, mert az Ethiópía leg­termékenyebb része­A londoni minisztertanács London, szeptember 24. Az angol kormány tagjai augusztus óta kedden tartották első tel­jes minisztertanácsukat, amelynek főtárgya természetszerűleg az olasz—abesszin viszály kérdése volt. A Genfben tartózkodó Eden kivé­telével részt vett a minisztertanácson az angol kormány valamennyi tagja. A tanácskozásról kiadott jelentés szerint a minisztertanács megelégedéssel állapította meg, hogy a szom­baton Londonban és Rómában nyilvánosságra hozott közleményt — amely szerint egyik or­szágnak sincsenek a másik országgal szemben támadó szándékai —, bizonyos enyhülést idé­zett elő a helyzetben. A minisztertanács ismét jóváhagyta a kormány által követett politikát és a jövőre nézve is megerősítette azt Tudomásul vette a minisztertanács Sir Eric D r u m m o n d római nagykövet jelen tését Mussolímvel folytatott hosszabb megbeszélés­ről és jóváhagyta annak a válaszoknak a szöve­gét, amelyet Anglia Franciaországnak azokra a kérdéseire adott, hogy Anglia milyen álláspontot foglalna el egy európai háború esetén. Az angol kormány válaszát diplomáciai uton juttatják el a francia kormányhoz és valószí­nűleg még a hét végén nyilvánosságra hozzák. A minisztertanács majdnem két óra hosszat tartott. Azt a tényt, hogy a minisztertanács aránylag rövid ideig tartott, jól értesült körök­ben arra magyarázzák, hogy a miniszterek az­ért nem maradtak együtt hosszabb ideig, mert további közléseket várnak Genfből és talán más fővárosokból is. Jól értesült körök szerint a minisztertanácson döntés nem tör­tént Mindenesetre intézkedések történtek arra, hogy a kormánv ta&jait bármely pillanatban uiból

Next

/
Oldalképek
Tartalom