Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-15 / 208. szám

T935 szeptember 15. OfLMKGYARORSZ 4G 9 Csillár! WOR csmarőuar sotAt szegedi OzieieDen vásérollon! Néhány tájékoztató ár: 3 lángú modern ebédltfcsUIAr ...... P 9.Vlllamos vasaló 5 évi 'jótállással .* .. '„ 6.80 Állólámpa, modern 3.SO METEOR villamossági és Csillár-ölIŐT R. T. Sieged' Uziele; KÁRASZ UCCA 11. T«tEFON. M-76. KedMtztf flxe.tcsl feltételek. Való könyvecske refi 6avl bit el. (tír/uk20 Ulrakatuntí meglektniesei Az én kis amerikai rokonom Irta TONELLI SÁNDOR, Az én kis amerikai rokonomnak Tom Melendy a neve. Személyesen nem ismerem és ncra is fogom megismerni soha. Tom Melendy ugyanis Edna Ferbernek, a mostanában nálunk is nagy népszerűségre szert tett amerikai Írónőnek Az erdő fia cimü regényében fordul elő. Azok számára, akik szeretnek érdekes könyveket olvasni, közbevetőleg megjegyzem, hogy Edna Ferbernek nem ez a legsikerültebb regénye, de van egy könyve, a Cimarron, amelyet igazán érdeipes elolvasni. Félig kalandortörténet, Oklahoma meghódítása a civilizáció számára, félig lélekelemzés, egy amerikai miliőbe helyezett Peer Gynt története. Az én kis amerikai rokonom, Tom Melendy csak mellékes, epizód-alakja az Edna Ferber regényének. Tom Melendy egy szegény kis fiu, aki a középnyugati államok valamelyikében él, amelyek az ő gyerekkorában kerültek bele a nagy indusztrializálódás áramlatába. Erdőket irtanak, vasbányákat nyitnak meg, vasúti és hajózási vállalatokat létesítenek, papírgyárakat alapítanak, szinte egyik napről a másikra rengeteg vagyonok és gazdagságok keletkeznek. Csalnak, hamisítanak, kizsákmányolnak, hogy vagyonokhoz jussanak. Mindenkit elfog a vagyonszerzés láza és még a levegő is alapítási tervekkel, üzleti lehetőségekkel, tőzsdei árfolyamokkal van tele. Ebben a világban él Tom Melendy, idegenül a dollárok vásárában és a mindenhatónak tartott pénz zajgásában. Egyszer Tom Melendy elkerül egy sokszorosan megmilliomosodott rokoni famíliához, ahol éppen valami házszentelő-félét tartanak. A kisfin, mialatt a vendégek együtt ülnek a terraszon, vagy az ebédlőben, egymagában bekóborolja a pazarul berendezett lakás földszinti tizennégy szobáját. Megbámulja a kárpitozott falakat, bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, selymeket, bársonyokat, mindenféle csecsebecséket és elégedetlen arccal tér vissza a vendégek közé A házigazda a milliomos rokon vállveregető leereszkedésével fogadja: — Kis harátom. komornak látszol. Talán hiányzik valami a házból? — Könyv. — Hogy-hogy könyv? — Könyv. Bejártam tizennégy szobát. Mindent megnéztem. Nincs egyetlen könyv az egész házban. Mikor ezt a kicsiny jelenetet elolvastam, egyszerre a saját gyerekkorom merült fel előttem a multak ködéből kiemelkedő alakokkal, figurákkal, mondásokkal, mozdulatokkal, jelenetekkel és elfelejtett érzésekkel. A kis fiu. aki én voltam, egy nagy parkban szaladgált, a virágágyuk, furcsa formájú díszfák és az aranyhalas tó között. A park közepén állt a cirádás, rózsaszín-fehér villa, már nem tudom, hány szobával A villa tele volt vendégekkel, de nekem az egyetlen barátom Uff volt a feketefehér foltos vadászkutya. Én voltam ugyanis az egyetlen gyerek az akkori mértékemhez képest rengetegül nagy parkban és házban. Ugy látszik, Uff is unatkozott, mert szivesen csatlakozott hozzám és örömmel vette, mikor a falu határán is túlterjedő kalandozásaimban ráuszítottam a macskákra, foglyokra, nyulakra és egyéb vadállatokra. A vakáció első hat hete alatt sikerült is Uffot annvira megnevel:iem, hogy mikor augusztus tizenötödikén a vadászati szezon megkezdődött, csaholva za • vart el minden eleven állatot a vadaszok elől. Uióiag értesültem, hogy a nagybátyám m?,..ó ha'agjaban szegény Uffba beleső étezett. Pt dig szegény igazán ártatlan volt, de tizenhárom-tizennégyesztendős gyerek létemre non mertem az állati pedagógia terén tett első próbálkozásomról a titok fátyolát fellebben»er.i. A történet lényege ugyanis az, hogy az el ső gimnáziumi osztály utáni vakációmat annál a bizonyos nagybátyámnál töltöttem, aki az egész rokonságomban legjobban hasonlított a nagy amerikai vagyonszerzőkhöz, itthon csak a millióig jutott el, de meg vagyok győződve róla, Amerikában többes számban fejezte volna ki a millióit. A neve mellékes, bár nem tartom lehetetlennek, hogy idősebb építészek abból, amit elmondok róla, ráismernek. Mint lakatosmester kezdte a pályafutását, azután áttért a kályhák és különböző építési anyagok gyártására. A virágkora abba az idő be esett, mikor az Andrássy-utat megnyitották és a Podmaniczky->uccát építették Budapesten. Az Operának egész vas- és lakatosberendezését ő szállította. A rendjelet, amit ezután a vállalkozás után kapott, a névjegyére is rányomatta. Ezután a sikeres vállalkozás után eladta a gyárát és mint telekspekuláns és építési vállalkozó működött. Egész uccasorokat ő épített Budapesten és miként az eredmények mutatták, nem veszített rajta. Akármihez fogott, arany tapadt a kezéhez. A milléniuiq előtti két évtizedben lehetett még keresni ax amerikai arányokban fejlődött Budapesten. Én már csak öregebb korára tudok visszaemlékezni, mikor már visszavonult az aktiv üzleti élettől, birtokot vásárolt és nyári tartózkodásra villát épített magának. Gyereke nem volt, csak egy fogadott fia, aki korán elhalt és vakációra egy-egy rokongyereket szokott meghívni magához. Igy töltöttem én is ebben a nekem elég szokatlan környezetben ben egy-két nyarat. Ahogy visszaemlékezem a nagybátyámra, még az én időmben is kicsattanó piros arcú, kerek körszakállas, nagyon jól táplált öreg ur volt. Hangosan beszélt, ahogy a gyárában és az épitőállványok körül megszokta, szerette a jó ételeket, a nehéz vörös borokat, a pántlikás szivarokat és abban a tudatban, hogy ő rendezte be legbölcsebben az életét, oktató hangon tálalta fel a fiatalabbak előtt filozófiai rendszerét. Azt szokta mondogatni, hogy az iparnak arany az alapja, csak nagyon sokan gyülésezésekkel szokták elszamárkodni az idejüket. Megrögzött individualista volt, aki szentül meg volt győződve róla, hogy alkalmazottai és munkásai belőle élnek. Ezen a réven teljesíteni is vélte a társadalommal szemben minden kötelezettségét. A gyerekeket felülről lefelé kezelte és arról példázódott, hogy legokosabb volna, ha az ő nyomába lépnének. Egyetlen komoly iskolának az ipariskolát tartotta. A műegyetemről nagyon rossz véleménye volt, hiszen ó adott kenyeret olyan építészeknek és mérnököknek, akik a műegyetemet elvégezték. Most utólag az a gyanú él bennem, hogy sok jóakarattal volt irányomban és a nála töltött nyaraknak az volt a céljuk, hogy velem a lakatosipari pályát megkedveltesse. Évtizedek távlatában nehéz már pontosan megmondanom, hogy hol kezdődött az elh idegülésünk. Homályosan emlékszem, hogy a sokszobás lakásban, amelynek három verandája is volt, az ebédlőjében pedig egy tiszti étkezőt kényelmesen el lehetett volna helyezni, volt valami, ami nem tetszett nekem. A nyolcvanas évek stílusában épített és berendezett lakás volt, sokszegletes faragott bútorokkal, célszerűség nélküli dekorációkkal, teletömve mindenféle oda nem való dolgokkal, amelyeknek csak az volt a jelentőségük, hogy pénzbe kerültek. Az ebédlőben volt két hatalmas méretű képkeret, — nem tévedés, amit írok, nem kép, hanem képkeret, — gyönyörű, faragott munka, amelyet mint néhai iparos, a nagybátyám kellően meg tudott becsülni. A kereteket az 1885. évi kiállításon vásárolta a megépíteni szándékolt villa ebédlője számára. Mikor megvoltak a rámák, képet is keresett bele, természetesen megfelelő méretben. Igy került az egyik oldalra egy szarvasvadászat, a másik oldalra pedig pendantnak Othello és Desdemona. Nos, ebben az én viszonyaimhoz képest pazar lakásban most megismert kis amerikai rokonomnak, Tom Melendynek a szerepét játszottam. Olvasni szerető gyerek voltam és a szobák egész sorában, a szekrények egész tömegében egyetlenegy könyvet sem találtam. Két hónapig voltam falun, nyomtatott betű nélkül. Azaz, bocsánat, tévedés. Harmadik, vagy negyedik héten egy fiókban rábukkantam a Fliegende Blátteregy bekötött Meg van oldva az olcsi) lOMfibereodezüs uizuezeléH és csMzás MU, >C$EPEL< automatikus öwtiitö fürdőkályha és zománcozott acéllemez fürdőkád által. Legegyszerűbben kezelhető és könnyen tisztán tartható A kályha teljesen független a kádtól és bárhová állitható Semmiféle szerelés sem szlikséges, azonnal Üzemképes! — A kádba boesájtott viz nem kering a kályhában. Ara: Készpénzfizetés ellenében . . . P ISO.— részletfizetés „ . . . P 165.a fázisadóvál együtt, helyt Csepel. Gyártja :Weiss Manfréd ücél és Fémmüvei rt. Csepel Prospektusokat díjmentesen küld: Agrarglobus r. t. Budapest, V., Lipót körút 12. as. Megtekinthető öa beszerezhető- minden Jobb asakQsletben és vaskaraskadésban. a gyár kirendeltségénél !*, Kárász u. 8.1.3. Megtekinthető még: