Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-07 / 150. szám

DHMAGYARORSZitó SZEOED. Szerke»ztOtég: Somogyi ucca 22.1. em. Teleion: 23-33.- Kladúttlvalal, kölcsönRönyvtAr Jegyiroda: Aradi ucca S. Teleion: 13>U6. . Nyomda: Löw UpOl ucca 19. Telefon: 13-OÖ. - T6vlrall levélcím: DtlmaoraronzA<L Szeged. Uj háború előtt Megint háborús felhők szállnak fel a távirati irodák Írógépei mögül. Ugy látszik, túlságosan régóta élünk mar békében. Kezd már elsatnyulni a gondolat férfiassága, az eltökéltség tüze lassan — hogy is mondtuk valamikor? — hamvába dől s elrozsdásodnak kardforgató izmaink. A mai idők katonás szelleméhez, harcias elszántságához s gerinces férfiasságához talán méltatlanná is vált már ez a puha béke, szürke csönd, egyhangú eseménytelenség. Hiszen már legalább — egy hónapja annak, hogy földünk ez a „keserű gömb" háborús veszélyben nem forgott. Szinte már nem is érezzük jól magunkat, ha legalább a „könyökünkkel nem suroljuk a háborút". Időnkint egész más testrészünkkel is vállalunk közösséget a háborús szellemmel. Olykor nem is „lassan, ferdén", de egyenesen és bátran belelépünk, néha még a fejünket is megmártjuk benne, hogy mint alföldi tüdő havasok levegőjében, megfürödve s megtelve éltetőként és serkentőként vigye magával a magaslatok ösztönző oxigénjét a béke áporodott völgyébe. Ez a világ egyszer már rendezett Dunaünnepélyt, amikor a föld négy sarka kigyulladt s az első demarstól meghasadt az egek kárpitja. Mintha most is karneváli ünnepekre készülnének a lelkesítő, pezsditő, felszabadító háborús hirek hatása alatt. Ki fél a háborútól. A politikus nem fél s a katona nem félhet. S miután a világ gyeplőjét politikusok és katonák tartják a kezükben, a félelem még egy vakond-turással sem fogja hátráltatni a háború fenyegetésének lavináját. Pedig —' van-e még olyan paranoia-sa az illúzióknak, aki a háborútól konkrét eredményeket, elrendezettséget, megoldást bátor várni. A négy és féléves világháború vájjon hozott „eredményt"? Volt probléma, amit megoldott, voltak kérdései az emberiségnek, amit a szörnyű háború, vagy a szörnyű háborúnál szörnyűbb béke fejtett meg? Könnyebb, jobb, egyszerűbb, simább, zökkenőmentesebb lett az élet a háború után, mint előtte volt? Tiz millió halottja és nyomorékja lett a világháborúnak, de akik milliószámra dőltek ki a sorból, a maguk munkáját, íróasztalát, esztergapadját át tudták-e adni az utánuk következőnek. Minél több munkás halt meg, annál kevesebb lett a munka, minél több értéket íaT|tlt0ttak éJ' anháI kevesebb lett a tennitrófóKábnm Uíáa ^eszméltünk erre a kataszmtfahs ellentmondásra s ma már elfelejtettük eml U Lanulsé?ait? Az ember * háború mTnf, .,ko™yebben mosta le magáról, EElrmW í'VlÓtt.as?zo»y csó><ját. Nem em: IS? kukoricakenyérre, az öt deka SS a r°r',anal as:a ^ elfelejtettük mindazt, K? A tan,t0ft." S mit gondonrÍl WW? A0rU TÍd- me^T« * valutaproblemakat? A gazdasági közeledésnek, a világkereskedelmi kapcsolatok regenerálódásának siettetoje lesz az uj háború. Ha a valságnak nem utolsó sorban a bizalmatlan ság az oka, ezt az okot a fegyveres ellenségeskedés ki fogja majd iktatni a világtörténe•em színpadának kelléktárából? A nemzetek megértését szolgálni fogja majd az a tény, nogy ujra fegyverrel kézben s felgyújtott lélekkel állnak majd szembe egymással a munasok, a földművesek, a tisztviselők és a keVasárnap, 1935 Julius 7. Ara 16 fillér XI. évfolyam, 150. sí. ELÖElZETCü: Havonta heiyben vidéken es Budapesten 3.60, KUlföldön O 4U pengd. — Egyei «Am Ara l»élKö» nap lo, vai&r- és Ünnepi-ap »«» HU. Hirdetések tel-vélele tarifa szerint. Mcgje. lealk hétiu Klvélelével naponta regoel. reskedők egész Európában, vagy az egész világon? A háború növelheti a fogyasztók számát s emelheti a fogyasztást, de csak a háború tartamára. S abban a pillanatban, amikor a fogyasztó hadseregek igénytelen s fogyasztani képtelen tömegekre bomlanak szét ujra — csak még félelmetesebb terjedelemben, csak még ijesztőbb méretek között, csak még megbénitóbb jelentőséggel — jelentkeznek majd azok a problémák, amelyeknek súlya alatt a vak elszántság a fegyverekhez nyuit. A háború nem oldhatja meg, csak súlyosabbá, megoldhatatlnabbá teheti a problémákat. Ha pedig azt mondják, hogy majd okosabb, bölcsebb és körültekintőbb békét kötnek, mint amilyent Versaillesben irtak alá, akkor könnyű s kézenfekvő válasszal mutathatjuk ki ennek a gondolatmenetnek téves voltát. A jobb békéért nem kell háborút kezdeni, — a békekötés ostobaságán, kártékony voltán, elvérezhető hatásán lehet változtatni uj háború nélkül is. Sőt csakis igy lehet. Mert a/, uj háborúnak uj_ győztesei lesznek s a győzők ji győzelem részegségét nem tudják soha kialudni a háború befejezésétől a békeköles órájáig. Az uj háború csak fokozni tudja a léginek romlását, a háború ellen ennyire ivomeoptftikus módon küzdeni nem lehet. Hiszen a világháború idején az antantnak leghatásosabb harci jelszava az volt, hogy nem a németek, de a háború ellen kell harcolni. Mióta a háborúnak vége lett, azóta állandó lett az uj háború fenyegetése. Igy lett valóság a világháború jelszavából, igy lett igazság a háború céljából. S az uj háború sem valóstihatná meg jobban a háború célját, mintahogy a világháború célját valósították meg győzők. S ha ennek megfontolása sem pacifikálja a feltüzelt lelkeket, akkor — nincs jogunk ahhoz, hogy zárt intézetekben őrizzük a tébolyodottakat. Anglia ujabb kezdeményezése az abesszin-kérdés megoldására Angol-olasz „közös birtoklás" 1 - A Népszövetség beavatkozása - Tovább folyik az olasz csapatok szállítása Páris, julius 6. Az Ecu:> de Paris londoni tudósítója jelenti: U^y látszik, hogy az angol diplomácia most ujabb áthidaló egyezmények tervével foglalkozik az olasz-et.hiopiai viszály elsimítása érdekében. Az egyik egyezmény értelmében Abessziniában angot—olasz közös birtoklást létesitencnrk. Ennek alapja hasonló lenne annak a ilkos szerződésnek az alapjával, amelvcl London és Rótna 1925-ben készített elő. Más.e.ől Londonban nem remélik többé, hogy azok - a javaslatok, amelyeket Avenol népszövetségi főtitkár esetleg előterjeszt, kapcsolatban állanának a gazdasági rendszabályok politikájával. A.z Excetsior a következőket irja: Anglia rá akarta venni a francia kormányt, hogy gyakoroljon nyomást Olaszországra. A francia kormány azonban körültekintő volt és vonakodva fogadta az ajánlatot. Párisban felvelik a kérdést, vájjon észszerű-e a Népszövetség szabályait annyira megszorítani, hogy erőszakos nyomást gyikomljának Olaszországra, amikor éppen az angolok voltak azok, akik e szabályok erejének csökkentésével iparkodtak Németországnak kedvezni. Az egyik francia hirezolgálatí. iroda jelentése szerint a német kormány. Cemtti berlini olasz nagykövet utján közölte az olasz kormánnyal, hogy Németország az olasz—abesszin-ügyben a teljes semlegesség álláspontjára helye: kedik és nem fojfja megengedni, hogy nemet hadianyaggyárak hadianyagot szállítsanak Abessziniának. , fíóma, julius 6. A fasiszta milícia, egyik hadosztálya Safernohan készenlétben van az Afrikába vafó induláshoz a behajózásra. M , olini szombaton délelőtt szemlét tartott a hadosztály felett és rövid beszédet intézett a fekete ingesekhez. — Olaszország — mondotta Mussolini — küzdelemben áll és az olasz kormány s népe el van tökélve arra, hogy ezt a küzdelmet sikeresen fe+ jezze be. Az olasz katonák mindig legyőzték « színeseket. Ma az egész ország Kelet-Afrikában) levő fiai mellett áll, akik a hősiességet többre becsülik a bátortalanságnál. Az olaszok nagy tör-< ténelmi fejlődési folyamatban küzdenek és a» egész világnak el kell ismernie a fasiszta szellem értékét. A Nőszövetség beavatkozik az afrikai háborúba? London, julius 6. Reuter-jelentés szeiint Genfben a nemzetközi jogászok megvitatták annak a kérdésnek a jogi szempontjait, vájjon elzárhatjáA-e a Szuez-csatornát, hogy ilyen módon nyomást gyakoroljanak Olaszországra. Az a felfogás alakult ki, hogy a Szuezi Csatorna Társaság alapszabályai nem engedik meg, hogy a es/tornát valamely hadviselő állam elől elzájjúk, ai . Népszövetség tagjai azonban a népszövetségi alapokmány 20. cikkelyének alapján kimondották, hogy hatályon kivül lehet helyezni mindazokat a köteTerettségeket, ame!vek beleütköznek az alapokmány kikötéseilje. Elismerték tehát, hogy abban az eseti jen, ha megtiltják a fegyverkivitelt Szomáliföldre és Eiilreába, a népszövetségi tanácsnak jogában áll, hogy rlrendelje a csatornán álkelő hajók megvizsgálását és a tilalom alá eső szállítmányok lefoglalását. Lényegesen megerősítik az olasz flottát Róma, julius 6. A tengernagyok tanácsa, Olasz ország vezérkara. Mussolini elnökletével befeiezte