Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-19 / 160. szám

DfiLMAGYAROR SZAG 1935 julius 19. Só Fal fiéi ós fúl 66 Talán a fáradtság tette, de meg az ember olyan szívesen hisz is a környezetéhez tar­tozóknak, hogy Pálon e szilárd kijelentések­re kétség uralkodott el: vájjon, nem téve­dett-e mégis? nincsen-e Ágotának, ha nem is mindenben, de legalább részben igaza? Merően az asszony szeme közé nézett és megkérdezte: — Minderre meg merne esküdni? — Meg — vállalta szilárdan Ágota. — Be tudná bizonyítani, hogy igazat be­szél? — Akár azt is, hogy mindig őszinte vol­tam magához, amióta csak ismerem . •. — Ágota, vigyázzon. Tul nagy szavakat használ. A figyelmeztetés hatástalan maradt. Ágo­ta, aki jól látta, Pál ingadozását, ujra ki­mondta: — Egészen könnyen meggyőzhetem fe­lőle. — Mivel? — Emlékszik még arra a kép-dologra? — Nem. — Hogyan? Elfelejtette apa dolgozószobá­jában ... — Sándor Lipótnak arra a női aktjára gon­dol? — Arra. — Arra emlékszem. — Nahát, figyeljen ide — köszörülte meg Ágota a torkát. — Egyszer ott ültünk abban a szobában, talán éppen az eljegyzésünk napján, már nem tudom bizonyosan — jelen­tős kis szünetet tartott — és maga azt kér­dezte tőlem, nem én álltam-e modellt a mes­ternek ahhoz a képéhez ... Pál elnyilt szájjal figyelte, mi következik. Ágota folytatta: — Amire én habozás nélkül igennel vála­szoltam. Sándor Lipóton, Boriskán, meg raj­tunk kettőkön kivül ma sem ismeri senki ezt a titkot Magának se kellene tudnia. De első szavára bevallottam, mert ugy éreztem, meg­érdemli. Ki tette volna ugyanezt az én he­lyemben? Senki. — Ágota olyan tekintettel nézett magaköré, mintha tudjisten milyen hőstettet vitt volna véghez s asszonyos bő­beszédüséggel tovább szaporázott. — Soha­sem felejtem el, milyen jól esett az akkor nekem, hogy maga ezen nem ütközött meg. Akkor láttam, hogy felvilágosult, modern emberrel van dolgom és... talán, akkor sze­rettem bele magába ... Só Pál ettől a csatanyerőnek szánt szózá­portól végkép elszerencsétlenedett. Össze­roskadtan engedte fejéhez csapódni a szava­kat, amelyek nemhogy gyógyítottak volna, de ujabb sebeket égettek a lelkén. Sándor Lipót is látta Kisceli Ágotát — a feleségét, mezítelenül. Hát még ki látta? Ki látta? Ez az igazmondás a képpel, voltaképpen szintén hazugság volt. Borzongott. Fázott a kihűlt lakásban. — Ezután'mindig erre gondoljon, mie'őtt kételkedne szavahihetőségemben, hogy mér hkkor titkot bíztam magára, amikor tulajdon­képpen még semmi közünk sem volt egy­máshoz — ezek voltak Ágota utolsó szavai. Reggel lett- A kapu előtt szemeteskocsi Csengetett. Az uccát vig napsütés locsolta Pedig illőbb lett volna, ha eső esik. XIII. Pál hivatalos munkája végeztével nem ment haza ebédelni, Gondolta, felmegy apó­sáékhoz és kiönti előttük szive keserűségét. Kitálalja kereken, mit tett a leányuk, hadd Oéimactyavorsxcrg regénye* niniMinüS Irta; Rusxkabányai Elemé* lássák. Talán melléje állnak, megértik felhá­borodását s még mindent jóra fordíthatnak. Ezt a bankban okoskodta igy ki drlelőtt, amig kollégái munkába görnyedten robotol­tak. Ő nem dolgozott. Teljesen hasznavehe­tetlen állapotban volt az éjszakai jelenet után, álmatlanságtól kicsire zsugorodott sze­mével jóformán alig látott és idegrendszeré­nek nem tudott parancsolni. Örültebbnél­őrültebb eszmékkel harcolt; most, hogy az uccán Kisceliék felé iparkodott, például már mosolygott azon a gondolatán, hogy vala­milyen ürüggyel, majd elcsalja Ágotát egy idegorvoshoz, megvizgáltatja és mert bizo­nyosan nem épeszű, becsukatja a bolondok­házába. De az ucca nappali világosságában mihamarább ráiött, nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek először hitte. Hiszen legel­sősorban a felesége nem is bolond. Csak lé­ha, meg könnyelmű, meg hazudozó. Ezt haj­nal óta tisztán látta. Rosszul nevelték, túlsá­gosan kiengedték szülői felügyelet alól- Ha viszont igy van van, akkor helyes: apósának és anyósának kell közbelépnie, különben ugy ott hagyja a lányukat, hogy nézhetik. •— Ha már kölyök-hajadon koróban rosszul serditették, legalább most igazítsák helyre a fejét. Na, nem igaz? Ugy-e? — dörmögte ma­ga elé és ugy érezte, helyes útra talált. — F,s a részletesekkel is ők tegyenek rendet, kutyateremtette ... egycsapásra az elmaradt apanázsért is megugrasztja majd Kisceli Ár­pádot. Hátha még mindenhez időben nyúl­na!:? Bizakodó, engesztelésre hajló hangulatban érkezett a lakásajtóig. Kétszer csengetett. A szolgáló mosogató kötényben bocsátot­ta be. — Kezitcsókolom. — Idehaza vannak? — Az ur igen. Más nincsen, senki. Só Pál, Kisceli Árpádot a nyitott fehérne­rnüs szekrény előtt találta. Kövér csomagból vadonat-uj selyemingeket és nyakkendőket rakosgatott a polcokra. Ismét és megint in­geket s nyakkendőket. Csupa drága, márkás holmi volt, amivel Kisceli amugyis gazdag készletét dúsította­— Tán főnyereményt csináltál, apa? — kérdezte Pál a paksamétára célozva. — Sajnos, nem. Csupán vevegettem pár darabot... — Amikor akár hunz évre el vagy látva fe­hérneművel? Én meg lennék elégedve, ha feleannyi ingem, alsóm volna, mint neked. — És miért nem vásárolsz? — Mert nincsen pénzem. — Hát azt hiszed, én ezért kápével fizet­tem? Ördögöt... — Részletre vetted? — Hat hónapra adták. • — Igy sokkal drágább. — Valamivel. Én ezzel szemben u i'.a. hó­napot négyszeresére nyújtom, esetleg ennél is tovább. — Nem fizetsz pontosan? . — Ugyan, ki bolond? Hisz a késedelem benne van előre a számításban ... , — S nem izgat, hogy folytonosan zaklat­nak a pénzért? —- Én izguljak? Izguljon, aki a hitelt nyúj­totta Pálon végig nyilazott a botránkozó meg­állapítás: jó Isten, micsola felfogás! Ágota is alighanem az apja. vére, ő is igy gondolkoz­hatok: hogy az törje a fejét, aki hitelezett.. • Milyen szörnyű hang. Brr. Kóválygást érzett a gyomrában. Ezideig is hallott néhányszor npósáék gazdálkodásáról egyet-mást, de ez az átalkodoltság túlnőtt elképzelésén. Cso­da-e akkor, lia Ágota ugyanígy cselekszik? Kisceli Árpádot veje meghökkenése nem hátráltatta munkájában és egyre beszélt: — Én mindig azt tartottam, amit kínálnak, meg kell venni. Minndegy, mi legyen — ru* ha, illatszer, könyv, vagy ékszer, a kínálkozó alkalmat vétek elmulasztani. (Folvt. köv.) Apróhirdetések ­Bvi9*?WT I ' \ • .t • Bútorozott szofcit tiKASl gyorsan és {ól kiad illetőleg' talál, tea fel­ad egy apróhirdetést OélnuiíjiFarorszáfl&a! Keresek képzett férfi­ápolót azonnali belé­pésre. Cim Klein Já­nosné, Tisza Lajos­körut 75 sz. Szorgalmas, jól öltö­zött hölgyek 45.— kez­dő jövedelemre jelent­kezzenek délután 6-7­ig Vidra u. 3., főldszin* Kissnél. ADAS-VÉTEL Széchenyi tér 15. sz. a. a 11. emeleten hallos légyszobás lakás kiadó uigusztusra. \Tagy szoba, konyhás lakás külön épületben augusztus l-re elfoglal ható. Alföi'd u. 57 November elsejére ke­resek két szobás, kom­fortos lakást a Belvá­rosban, Jelige ..Pontos fizető." Laplfiliordőt saját kerékpár­ral a környékre való kihordásra fizetéssel felvesz a k adóh'vafaP. FIATAL­KÖNYV- és PAPIR­KERESKEDöS EGEDET felvész Traub B. és Társa. 185 Ügyes, tiszta bejáró­nőt felveszek azonral­ra. Londoni körút 4. legkönnyebben el. j adhat vagy vehet. ! ha meghirdeti a j Oólmsgyarország i apróhirdetései kösött Legmagasabb árat fi­zetek használt tárgya­kért és ruhákért. Cse­hó, Attila ucca 8. Egy szép kivitelű, masszív sparherdt el­adó. Megtekinthető reg gel 9—12. T&mőrkény­ucca 3. alatt. Parkettát, • használtat megvételre keresek. — Mentus, Károlyi u. 1 Csolnakj egypár eve zős, palánkos. jókar­ban ,eladó. Henter, Jó­zsef főherceg tér í., 4. j Ebédlő sötét Mahagóni költözködés miatt sür­íősen eíadó. Grász, Horváth Mihály u. 7. ŐüaxiM „Szérény" jeligére érke zett levelet átvettem. nagyon erős, na­gyon olcsón kapható a • Járdatéfla Keramff^yárban Telefonszám: 10 73. Megrendelhető a Linpai • gőz­fürészben is a Fo's^ti-zaparton. ím Felhívás. ! A Szegedi Szabadiéri Játékok előadásaira a Dóm-téren felállítandó bérlete kiadó. Megfelelő garanciával rendelke­ző jsályázók jelentkezhetnek a Szabadtéri Já­tékok központi irodájában (Gróf Appenyi Al­bert-ucca 14. sz. a.). Cfónakponyvák, ujrendszerü szabadalmazott nyugágyak, lórpitoskellékek, bútorszövete'* gyári áron Varga Mihály cégnél Aradi u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom