Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-29 / 144. szám

T935 funius 29: OÉLMAGY AR OR SZAG 7 Olcsó uszályfa kimérése a Stefánia alatti rakparton megkezdődött. Megrendelhető a Nemzeti Hitelintézetnél, Széchenyi-tér 3. sz. REFORMNEMZEDÉK ÉS STATISZTIKA Irta TONELLI SÁNDOR Azt mondotta egyik szocialista képviselő a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, hogy ez e^ész reformnemzedék nem egyéb frázisnál, hiszen a legtöbbjének már szürkül a haja és elérkezett ahhoz a korhatárhoz, hogy gyárban nem vennék fel munkásnak, mert nincsen már testi erőinek teljes birtokában. Az illető képviselő gúnynak szánta ezt a megállapítást, pedig nagyon sok benne az akaratlan és keserű igazság. Elvonatkozva ugyanis reformnemzedéktől, magyar politikától ¿s napi aktualitástól, kétségtelen, hogy a korosztályokban és ezek társadalmi elhelyezkedésében az utolsó félszázad alatt világszerte óriási elváltozások történtek. Nagy általánosságban későbbre tolódott az önálló elhelyezkedésnek, a nősülésnek és családalapításnak alsó korhatára, ezzel szemben meghosszabbodott az átlagos emberi életkor és ennek megfelelően sokkal többen vannak, akik az előretörekvő fiatalok elől az állásokat és kereső helyeket elfoglalják, vagy akiket hozzátartozóiknak és a közületeknek kell eltartani. A statisztika keresőképesség szempontjából a társadalmat három főcsoportba szokta beosztani. Alsó improduktív korúak azok, akik még nem töltötték be életük 15. esztendejét, produktív korúak a 15—59. év között levők, felső improduktív korúak, akik már életük 60. esztendejét meghaladták. Ennek a három főcsoportba való beosztásnak vannak ugyan hibái, mert különösen az intelligens középosztályban a tizenöt esztendősek keresőképességéről beszélni még nem lehet, mégis nagy általánosságban a beosztás, főleg a megelőző évtizedekkel való összehasonlitás szempontjából elfogadható. Lássuk, milyen képet mutat e beosztás szerint Csonka-Magyarország társadalmi sztrukturája. Rendelkezésünkre állanak az 1910 és 1930. évi statisztikai adatok. 1910-ben a mai Magyarország egész lakossága 7,606.971 főre rúgott, ebből'4,355.778 volt a produktív korúak és 607.005 a felső improduktív korúak száma. 1930-ban 8,688.319 főnyi összlakosságból 5,446.498 volt a produktív korúak és 847.054 a felső improduktív korúak száma, vagyis a felső improduktiv korúak száma 240.049-cel megnövekedett. Ez az arány pedig évről -évre még jobban romlik, mert ugyanezen liusz esztendős periódus alatt az alsó improduktív korúak száma, akik fokozatosan belépnek a kereső életbe, 250.475-tel megcsappant, vagyis minél inkább haladunk előre az esztendőkben, annál kisebb azoknak a viszonylagos száma, akikek a dolgok természetes rendje szerint viselni kellene a társadalom és állam eltartásának terheit. Ebben két állandó jelenség gyanánt működő tényező és egy kivételes faktor működik közre. A két állandó jelenség a születések számának folytonos csökkenése s a halálozásoknak egy későbbi időpontra való kitolódása, amely egyformán tapasztalható az összes kulturállamokban, a rendkívüli faktor pedig a háború, amelynek négy esztendeje alatt a születések száma egészen rendkívüli módon visz»szament, ugy. hogy ezek az évjáratok szaporodás helyett tetemes visszaesést tüntetnek fel. Mi következik azonban ezekből a statisztikailag bizonyított és kétségbe nem vonható megállapításokból? Az egyik, mondjuk, rövid lejáratra szóló megállapítás az, hogy a most következő hat-nyolc esztendő alatt némileg enyhülni fog az a nyomás, amely főleg az á 1! láslalan diplomások elhelyezke1 dése tekintetében alulról jelentkezik. A léti számban erősen csökkent háborús évjáratoknak lesznek ezek az elhelyezkedési évei. A meg nem születettek hadserege lesz a segítségünkre a mai munkanélküliség és állástalanság közvetlen problémájának megoldásánál. Kisértetek árnyai lebegnek körülöttünk, olyan lelkek, amelyeknek joguk lett volna az élethez, de nem jutottak el az élet kapujáig. Marad azonban a másik, még nagyobb kérdés, amely talán bennünket, akik a dantei meghatározás szerint már erősen tul vagyunk az élet utjának felén, nem érint, de mindenesetre egyik legsúlyosabb kérdése lesz az elkövetkezendő évtizedek szociologusainak és államférfiaínak: mi lesz azután? Mí lesz akkor, ha még jobban megkeskenyenül a produktiv korban levőknek az a rétege, amely a többiek eltartásának terheit viseli? Mi lesz különösen akkor, ha az alsó improduktív kor határát is feljebb kell tolni a tizenötödik életévnél, aminthogy ez már az összes diplomás pályáknál és kvalifikáltabb ipari foglalkozásoknál meg is történt? Mi lesz különösen akkor, ha tovább folytatódik a szociális gondozás kiterjesztésének tendenciája s az aggkori biztosítás terhei egyre erősebben jelentkeznek? És mi lesz akkor, ha — hála az orvosi tudomány és a szociális gondolkodás munkájának, — folytonosan szaporodik azoknak a száma, akik még hatvanadik életévükön tul is elegendő munkabírást és munkakészséget vélnek érezni magukhan és nem akarják helyüket és kereső foglalkozásukat elhagyni? Igaz, nemrégiben hallottam egy reformn'emzedékes középiskolai tanártól azí a bölcs megjegyzést, hogy a kérdést legegyszerűbben ugy lehetne megoldani, hogy az összes ötven esztendőn felüli diplomásokat főbelőnék, hogy hej Ivet csináljanak a fiataloknak. Szegényke nyugodtan helyezkedhetett erre az álláspontra, mert most negyvenkét esztendős. Biztos vagyok benne, hogy nyolc év múlva a vélemcnye erősen meg fog változni. Amennyire én látom, ezen a ponton az úgynevezett intelligens középosztály egy szörnyű circulus vitiósusha került, amelyből egyelőre alig lehetséges a kibontakozás. A statisztika felső improduktív korhatárnak nevezi a hatvanadik esztendőt és a köztudatban, is körülbelül ezt az időpontot tekintik olyannak, mikor már ajánlatos és kívánatos, hogy az öregek visszavonuljanak és helyüket a fiatalabbaknak engedjék át. Hiábíi beszélnek ugyanis az öregkor bölcseségéről, tapasztalatainak értékéről, bizonyos, hogy az évek számával az emberi szervezet fizikai teljesítőképessége és a munka végzéséhez szükséges energiája csökkenő irányzatot mutat. És ha igaz, hogy az önismeret a bölcseség kezdete, ebben kellene az öregkor bölcseségének legelsősorban megnyilatkozni. Ha ez mégsem történik így. annak igeti sok esetben az egyénen kívül fekvő okai vannak. Ezek az okok kétfélék lehetnek. Egyrészt a háború olyan tőkepusztitást végzett és a háború óta az uj tőkegyűjtés a bizonytalan helyzet és a közterhek állandó emelkedése folytán ugy megnehezedett, hogy az öregek nem tudnak visszavonulni, mert nincs, amiből megéljenek. Mert mit csináljon az, akinek tőkéjét megette a hadikölcsön, vagy akinek húszezer koronás életbiztosítását valorizálva hatszáz pengővel fizették ki? Tovább gürcöl és robotol, pedig munkája már csökkent értékű, viszont elfoglal ja a helyet más valaki elől, aki nem tud elhelyezkedni. De ez csak az egyik, pillanatnyi természetű ok. A másik. sokkal súlyosabb természetű ok ott mutatkozik. hogv a fiatalok sokkal később válnak keresőkké, mint azelőtt. Az önmagáról való gondoskodáson kívül minden embernek természetes törekvése, hogy biztosítva szeretné látni ntódainak elhelyezkedését és legalább addig akar maga keresni, amíg gyermekei elhelyezkednek és keresőkké válnak. Már pedig ma százával és ezrével vannak harmincéves gyermekek és szürkülő h a j u i f j a k, a k i k még m i n d i g s z ü leik eltartására szorulnak. És ha egyik oldalon a fiatalok közvéleménye sürgeti az öregeket, hogy álljanak félre az élet országutjáról, a másik oldalon lehetetlen meg nem érteni azokat az apákat és szülőket, akik addig nem akarnak és nem tudnak félreállani míg gyermekeik elindulását nem látják bizto-' sítva. Tudom, hogy ez a helyzet egészségtelen és nem szolgálja a társadalmi fejlődés és emberi haladás érdekét. De így van és számolni kell vele. Ha pedig igy van, akkor nem elégedhetünk meg az üres jelszavak hangoztatásával, hanem a helyzet enyhítésére és megoldására kell irányozni törekvéseinket. Megjósolhatom, igy is évtizedeket fog igénybe venni, míg a korosztályok megbontott egyensúlyi helyzete valamilyen formáhan ismét helyreáll. Kirándulásokra vigyen magával gramofont és lemezt! Óriási választékban, olcsó :í rákon beszerezhető Lemezcsere Lemez- és gépkíilcsifnzés! Fonyó Soma ^ramofonszaküzletében. Kölcsey ucca 4. Telefon 11-65 1 TMl/^V la* 1 f legjobban vásárolhat UJN L(J konvvecskere Po^k Testvéreknél J Széchenyi lér. ¡FEHÉR CIPŐK, SZANDÁLOK, Bt ICS ;KOF ¡OK | ám «Hate? me? mindig nagy Í\ANAC »¡nÄiivIal Kárász 1 H választékban kaphatók VenCS CIRjOUZieV ucca 10. |