Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-11 / 105. szám

PELM AGVAKORSZAö RZEOEO, SserketzlOség: Somogyi ncca Ka. L em. Telelom Z3.33..Klad(<nlvalal, k»lc*«nkOnyvt6r «• Jegyiroda: Aradi ncca 8. relelon: 13-06. . Nyomdn: LOW Llpól ncca 19. Telefon: 1.V06. - Távirati t» levélcím: DélmaorarortzAa. Szeaed. Egy szállóige A vidéki színészet berkeiben meglehetős csend honol. Az igazgatóválasztás Debre­cenben vet ugyan hullámokat, de abba nem sántul bele a régi — igazgató. Ezenkívül sze­zonzárás táján — az idén a második va­rosban zárták legkorábban a szezont — két nevezetes jelenség vonta magára a fi­gyelmet. Az egyik, hogy a szegedi igazgató signum laudist kapott. A másik egy szálló­ige, amely vidéki színigazgatói ajkakról röp­pent el s az egyik színesen szerkesztett, világ­lap nívójú pésti újság hasábjain kapta az el­ső hajlékot. A szállóige aligha lesz hosszu­életü. A korai halál abban az esetben, ha nem igazságot szállítanak, a szállóigék­nek is közös sorsuk. Mégis foglalkozunk ve­le. Mert nagy magyar város színházának az igazgatójától származik. Még pedig olyan igazgatójától, aki majd az egész életét a vi­déki színészetnél töltötte, aki tehát tudja, hogy csak átfogó erejű kulturális megmozdu­lásokkal szemben teljesen színvak ember ál­lithatja, hogy gyere he a színházamba, nézz körül s ha üres a nézőtér, az a — vidéki szinház. Értjük, ha egyik-másik vidéki igazgató a a színházba belépő idegen figyelmét elsősor­ban a nézőtér részére akarja le­foglalni. Bizonyára van rá oka. An­nak azonban, hogy mihez van beedzve az igazgató tekintete, mégsem láthatja ilyen nagyfokú kárát se a vidéki város, amely em­berfeletti áldozatokat hozott és hoz a kultú­ráért, se az idegen, aki mellé a részére ide­gen helyen jóhiszemű vezetőt kell ad­ni, akit —, hogy megismerhesse — a város lelkéhez kell közel vinni, akinek a lát­szat helyett a lényeget kell megmutat­ni, a nézőtér előtt a színpadot. Nem lehet ugyanis vitás, hogy abban, hogy üres a néző­tér, vagy sem, vagy hogy milyen mértékben üres, az igazgató szép szeme és rossz modo­ra mellett van szerepe a színpadnak is. Egészen biztos, ha a társulat jó, az előadá­sok készültek, a műsor változatos s a kasz­szát nemcsak ku.lisszákra akarják ala­pítani, a nézőteret nem fogja üresen találni sem az idegen, sem a helybeli. De csöke­vény-szinházzal igényeket nemzeti és kultu­rális okokból is joggal támasztó nagy vidéki városban ma már nem lehet boldogulni. S igy van ez jól. Az igazgató tanulja meg, hogy a festett világban más is kell, nemcsak festék és hogy az operetten kivül vannak egyéb műfajok ís, Zerkovitznál közelebb ál­lók az irodalmi és művészi emelkedettséghez és kiteljesedéshez. Győződjön meg róla, hogy az európai dráma olyan nagy nevei is érdeklik, vonzzák és lekötik a vidéki közönséget, mint amilyenek Geraldy, Hauptmann, Shaw, Molnár, Pirandello és Zilahy. És be kell lát­nia, hogy ahhoz a hatalmas kulturális leépí­téshez, amelyet véghez visz, nem lenne sza­bad se igénybe vennie, se megkapnia se a város, se a közönség támogatását. Nem akarjuk itt most részletezni — hiszen elégszer megtettük — azt a szinházpolitikát, amelyet egészen kiszorítanak a vidéki váro­sokból, amely irodalmat, művészetet, tehát kulturát határol be s amely fölött—kiemelkedő hivatásuk tudatában — meg nem inogva kel­lett volna őrt állni a szinúgyi bizottságoknak, De ezek a testületek teljesen lejárták magu­kat. A hatóságok nem inaugurálnak kultur­Szombat, 1935 május II. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 105. sz. ELÖBIZETÉS: Havonta helyben 3.2», vidéken e» Budapesten 3.60, itlllftfldOn 6 41) pengő. — egyes tztin Ara hélttUz­nap IO, vmftr- é» Ünnepnap ÍO «111. Hlr­deiések felvétele larlítt szerint. Megte­tenlk héttő Klvéle'ével nnpoj.ta reggel. politikát. Minden attól függ, hogy mi az igaz­gató felfogása a színházról. Az egyik — el­lensége lévén az operának — azt akarta el­hitetni, hogy nincs talaja a vidéken a magasabb zenének. A másik az operát favorizálta. A legtöbb kulturapostola az operettnek volt és van. A pró­zát kizárólagos szerelmének egy igazgató sem vallotta. Az irodalom legtöbbször bal­kézről sem kell. De a szinügyi bizottság, akár­mit hoz az igazgató, asszisztál neki. S talán ezen a példán elindulva támasztják most már kifejezetten azt az igényt, hogy akármit hoz az igazgató, akármit alkot vagy rombol, a közönségnek mellé kell szegődnie, nemcsak türelmével és elnézésével, hanem zsebével és jelenlétével is. Mert a vidéki színházat el­sősorban nem az jellemzi, ami a színpadon történik, hanem az, hogy a szépségkirály­nőnek, aki azonban nem a szinpad szépség­királynője, állandóan telt ház jár-e csodála­tára. Hát ennyire még nem vagyunk. Vidéki városban sem. Nem túlozzuk a szinház jelentőségét. Dr a7, igazgatók se túlozzák. Ha pedig azon a ri men támasztanak igényt, hogy kulturmunkál kell vállalniok, akkor lássuk a kulturmunkát. Annak, hogy a szegedi igazgató signum lau­dist kapott, szivből örvendünk. Az azonban mégsem engedhető meg, hogy azért, mert valaki félrevezeti a színházat, a közönségre hárítsa a felelősséget. Az igazgatóknak sok mindenre vannak exterritoriális jogaik. De a saját fészkük tisztaságára, ha nem maguk mi­att, hát azok miatt, akik rajtuk kivül is a fé­szekben laknak, ők is vigyázzanak. Megkezdődött a Balkán-konferencia Bukarest, május 10. A Balkán Szövetség ér­tekezlete penteken megkezdődött. Románia, Tö­rökország, Jugoszlávia külügyminiszterei és Görögország képviselője ismertették az általá­nos külpolitikai helyzetet, majd részletesen taglalták Délkeleteurópa politikai viszonyait. Az eszmecserét szombaton folytat ják­A hivatalos program nem tartalmaz részle­tes ismertetést arról, hogy mi lesz az értekez­let tárgya. Egyes értesülések szerint a szövet­séges államok álláspontja a következő: — Nem járulnak hozzá az Anschlusshoz, sem a Habsburgok restaurálásához Középeurópában. Ami a fegyverkezést illeti, minden fél fegy­verkezése csakis a szerződések alapján lehet­séges. Ausztriával, Magyarországgal és Bulgá­riával az együttműködés érdekében az összes utak és lehetőségek éppen ugy nyitva marad­nak, mint ahogy nvitv* voltak a múltban la. Laval 45 perce Berlinben Berlin, május 10. L a v a 1 francia külügymi­niszter Varsóba utaztáhan pénteken reggel Ber­linbe érkezett. Háromnegyed óra múlva foly­tatta útját Varsóba. A párisi lapok számolnak azzal, hogy Lavalt kissé hűvösen fogadják, bár remélik, hogy si­kerülni fog neki valamelyest felmelegíteni a francia—lengyel viszonyt, mégis bizonyos ag­godalommal mutatnak rá a szóba kerülő kér­dések sulvos és bonyolult voltára. A párisi Intransigean* tudósítója a berlini pályaudvaron megkérdezte Laval külügymi­nisztert, hogy visszatérésekor ki fog-e szállni Berlinben? — Az útitervben erről nincs szó — felelte La val. Moszkvából egyenesen Parisba térek visz-« sza. — Később el fog-e látogatni Berlinbe? —• kérdezte a tudósító — Erre vonatkozólag semmi nyilatkozatot nem tehetek. De higyje el, végül is minden rendbe fog jönni — felelte a külügyminiszter. A tanulási szabadság és a titkos választójog a költségvetés bizottsági tárgyalásán Rassav a tanulás szabadságanak visszaállítását és a választójog benyújtását sürgette — 4 munkáskérdés és a hadik&lcsönse­gélyezés Budapest, május 10. A képviselőház pénz­ügyi bizottsága péntekén délelőtt a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését tárgyalta­Szinnyey Merse Jenő előadó ismerte­tése után Molnár Imre a felekezeti népokta­tás érdekében kulturadó bevezetését sürgette. T e m p 1 e Rezső a társadalmi sport kérdései­vel foglalkozott. Buchinger Manó az elemi oktatásnak a szociálpolitikai kérdésekkel való összefüggésé­ről beszélt. Farkas Elemér a felső oktatás és a jogi oktatás reformját sürgette. Elkerülen­dőnek tartja egyes kiváló orvostanárok nyug­díjazását és bármely klinika megszüntetését. Czermann Antal kifogásolta a tandijak magas voltát C s i 11 é r y András az iskolaorvosi intéz­mény megvalósítását sürgette. R a s> s a y Károly hangoztatta, hogy a pénz­ügyi bizottság tárgyalásai bizonyos csalódás­sál töltötték el. Az állami költségvetés az a te rület, amelyen a reformpolitikának jelentkez nie kell, de ezen a téren nagyon keveset kap tünk itt. Egy pillanatra sem zárkózna el az elöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom