Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-30 / 121. szám

DHMAGYARORSZÁG 8ZEOEO. Szerke*ztO««g: Somogyi uccn 22. L em. Telelőn: 23-33..KladólUva«al, K»lc*Onk0r>yvtAr é* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefont 13-OíJ. _ Nyomda: I-öw Up61 ncca 19. Telelőn: 13-00. • TAvIraH és leveleim: DClmaayarorizAa Szeged. Csütörtök, 1935 május 30. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 121. sz. ELÖEIZtTÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken ea Budapetlen 3.60, KHIWIdOn • 4U pengö. — Egye» tzám Ara hétk»«­nap tO, vnsAr- és Ünnepnap ÍO HU. Hlr­detéack fel-vétele tarifa szerint. Meg!«, lenlk hétf"t »dvétetével ninmtn rcgtfel, Az öreg ház Építőmesterek beszélgetnek régi szegedi építkezésekről. „Ez abban az évben volt, — mondja az egyik, — amikor háromezer vag­gon kavicsot hoztunk be Szegedre." A másik hozzászólásából csak ezeket a szavakat idéz­zük: „Átmentem Orosházára s tiz perc alatt megvettem másfélmillió téglát." A harmadik: „Volt olyan hét, amikor nyolcvanezer pergőt fizettem ki munkásoknak és iparosoknak. Ezek a számok ma ugy hatnak, mintha légvárak építésének költségvetési tételei lennének. Pedig ezek a számok a szegedi egyetemi építkezés méreteit érzékeltetik, nem azt mutatják, ami jó volna, ha lenne, hanem azt, ami egyszer már volt is. S ha most ezek­hez a munkálatokhoz, ezekhez a méretekhez, ezekhez a tételekhez hozzá vesszük az egyet­len városi magasépítési közmunkát, amiről egyelőre még azt sem mondhatjuk, hogy van, hanem csak azt hogy talán lesz, akkor lát­juk fájdalmasan s szinte jajgatva a különbsé­get aközt, ami tiz évvel ezelőtt volt és ami ma van. A polgármester irr tervbe vette a régi Zsó­ter-ház hevakoltatását. Helyes gondolat esz­tétikai és szociális szempontból egyaránt. S az érdekes s szinte kortörténeti do­kumentum az, hogy még ennek a mun­kának tervét is örömmel fogadja a szegedi iparosság. (Feltételezve természetesen, hogy a város iparosokkal fogja az ipari mun­kát elvégeztetni, nem pedig kontárok­kal. Mert az mégis egy kicsit furcsán hat, hogy a fórumon ünnepük a szegedi iparos munkájának kiválóságát s elismerik, hogy a szegedi iparosság minden támogatásra ér­demes, de amikor városi közmunkát kel! vé­gezni, — például a közvágóhidon, — akkor a város büntetendő kontárcselokmcnyként nem jogosult iparosokkal végezteti a munkál.) A régi Zsóter-ház szegedi viszonylatban nagy épület, de mégis csak egyetlen ház s ennek az egyetlen háznak bevakolását ugy fogadjuk s általában ugy fogadja a közügyek ¡ránt érdeklődő szegedi polgárság, mintha je­lentős közmunka, nagyszabású szociális prog­ram, a város gazdasági élete javulásának ko­moly jele lenne. Hol tartunk már a munká­ban való elszegényedés lejtőjén, milyen végzetes szakadék elé került már en­nek a városnak munkából élő népe? Mi van az egyéb közmunkákkal? Az OTI épitkezése­ért kulisszák mögött folynak a harcok, ahe­lyett, hogy ásnák a fundamentumot s emel­kednének a téglafalak. A rókusi felüljáró míiirl talán elkészül, de bármennyire jóleső tudat is, hogy háromszázezer pengős állami köz­munka létesül ebben a városban, mégis fáj látni ilyen horribilis pénzt ennyire fölösleges faladat szolgálatában. Lelkünk mélyén a köz­vagyon tisztelete birkózik a sze­gedi érdek szolgálatával. Azt a panaszt is halljuk, hogy sok nem szegedi munkást foglalkoztatnak. 13 tekintetben bennünket csalódás ért, mert azt gondoltuk: Fabinyi Tihamér mandátum-cseréjének ránk nézve azonkivül, hogy megszüntünk Dorozsma elő­városa lenni, azzal az egyetlen előnnyel jár, hogy a dorozsmai kubikosok elsősége meg­szűnik. Hány évig kellett nézni a mez­telen tégláit, hány évié kellett mindennap el­menni a leronrvolódott?á£r és elszegényedés szembeötlő és lélekbemarkoló bizonysága előtt, amíg végre hozzá tudnak kezdeni ehhez a — vakolási munkához, aminek szükséges­ségét senki nem vonhatja kétségbe. S talán nem is a Zsóter-ház kietlen és rideg képe fáj, mint inkább az az ok, amiért ezt a város kí­nosan hosszú évek óta eltűrni kénytelen. Éveknek kellett elmúlni ahhoz, hogy össze­gyűlhessen annyi elkedvetlenedés, annyi bosszúság és annyi keserűség, amennyinek együttes jelenléte szükséges ahhoz, hogy pénz nélkül is merjen építkezni a háztu­lajdonos. Mióta ismerjük az inségmunka fogal­mát, azóta kezdjük elfelejteni a közműn­k a jelentőségét. Lassan minden közmunka elsorvad s vele elsorvadnak az — inségmun­kások is. Ami feladat még volna, ami köte­lességet még el kellene végezni, az már mind az inségmunka számlájára történik. Amit in­ségmunka keretében el lehet végezni, arra még nagy nehezen jut annyi, amennyinek — tízszeres szorzatára lenne szükség kifogásta­lan és szakszerű elvégeztetéséhez. Olykor hiábavaló munkálatokat is végezte^, csak azért, hogy az inségmunkásokat foglalkoztat­ni lehessen s a szükséges, a nélkülözhetetlen, az elsőrendű feladatok maradtak megoldatla­nul és bevégezetlenül, mert nem volt tá fede­zet s hitelbe csak a vállalkozó dolgozik, de a munkás nem. Ha most a Zsóter-házra vakolat­köpenyeg kerül, nem valami nagyszabású közmunka megy végbe s nem nagyjelentősé­gű szociális probléma jut részletmegoldáshoz, de legalább eltűnik egy felkiáltó jel a :non­datunk után, amiben szörnyű szegénységün­ket panaszoljuk el. Előttünk táncol a felki­áltó jel, hátunkon táncol a vessző, se­hol egy biztató pont, mindenfelé kérdő­jelek merednek s a sok Írásjel között mikor jutunk már egyszer el a — nyűg­jelig? Lázas izgalom Párisban A kamara pénzügyi bizottsága Flandin ellen döntött és nem szavazta meg a rendkívüli pénzügyi megha­talmazást Paris, május 29. A politikai helyzetben eddig lényeges fordulat nem állott be. A képviselő­ház folyosóin a légkör továbbra is villamosság­lói terhes és feszült érdeklődéssel várják a döntést. A pénzügyi bizottság délelőtt meghallgatta F 1 a n d i n miniszterelnököt. Malvyn bizott­sági elnök kijelentéseiből kitűnt, hogy a mi­niszterelnöknek nem sikerült a bizottság tag­jait lecsillapítani. Flandin ennek ellenérc fel­veszi a harcot csütörtökön a képviselőházban. A képviselőház pénzügyi bizottsága a pénz­ügyminiszter jelentésének meghallgatása után 2.> szavazattal 1. ellenében a kormány részére nyújtandó rendkívüli pénzügyi meghatalmazás ellen döntött. A bizottság döntése a képviselőház folyosóin nagy izgalmat kellett. A helyzet végleges meg­ítéléséhez meg kell várni a radikális szocialista párt állásfoglalását. A francia pánik Londonban London, május 29. Á francia pánik hullán» már Angliába is elérkezett. Minden hajóval sok francia utas érkezik, akik rövid tartózkodásuk alatt angol fontot vesznek, vagy aranyknldemé­uyeket helyeznek biztonságba az angol ban­kokban. Londonban azt hiszik, hogy a FTandin-kor­mányt rövidesen Laval váltja fel, de egyik kor­mány kilátásait sem itélik meg nagy remé­nyekkel. Kormányváltozás esetén elkerülhetet­lennek tartják az aláértékelcst, mig a politikai hullámok elsimulása esetén lehetségesnek tart­ják. hogy Franciaország még ideig-óráig ki­tarthat az aranyalap mellett, de nem nagvon sokáig Izgalmas tanácskozások a Fehér Házban Roosevelt döníö csatóra készül az újjáépítés! vezérkarral Forrongó hangulat az ipari munkások között London, május 29. Az amerikai újjáépítési törvény összeomlása óta egymást kövelik a ta­nácskozások a .,I*»hér Ház"-ban. Roose­velt elnök viharos politikai pályáján döntő csatára készül, de haditervei még nem ismere­tesek. A szervezett munkásság mindjobban forrong. A szövőipari munkások szövetségének flnöke kijelentette, hogy a munkásság felveszi a rá­kényszeritett harcot, hogy az általános sztrájk fegyverével i* megvédje érdekeit'. A bányászszakszervezetek elnöke kijelentet­te, hogyha nem tel jesitik eddigi kéréseiket, a bányászok nem folytatják a munkát. A nagy városokban fokozatosan terjed az ár­leszállitási harc, amely főként az élelmiszer, a gyógyszer, könyv és dohánypiacokat érinti. uoo.'ievell elnök szakadatlanul tanácskozik az ujját'piltsi vezérkar vezetőivel, akik közé újon­nan vissívhjvta Johnson tábornokot, az új­jáépítési tortfény megalkotó|át. A Fehér Ház­ból kisziváraott hírek szerint két valószínű

Next

/
Oldalképek
Tartalom