Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-12 / 106. szám

DELM AGVARORSZÂG BZEOEO. SserkMsMMgc Somogyi ncca t2. L em. Telelőn: Z3-33..Klndóhlvalal, k»lc*Onk«nyviar «• Jegyiroda: Aradi ncca S. Telelőm 13-00. . Nyomda: löw UpAl ncca 19, Telefon: 13-00. . ThrlroM te lerélclm: Délmagyaronzag, Sxeaed. Vasárnap, 1935 május 12. Ara 1« fillér XI. évfolyam, 106. sz. ELŐFIZETÉS s Havonta helyben 3.20, •Idéken e* Budapesten 3.60, kUUHiddn • 4U pengfl. - Egyet uam Ara h«tk«z­nap ÍO, vatAr- é* ünnepnap 16 üli. Hir­detések fel-vétele tarifa szerint. Megje­lenik. Mlia KlwlcléTei nrpo.<ta rrgrrl. A szegedi mandátum Gombos Gyula miniszterelnök ur nyflt le­veiben közölte a szegediekkel, hogy az abád­szalóki mandátumot tartja meg. Ez az elhatározás pártkülönbség niélköl döbbentette meg a szegedi polgárságot, mint ahogy pártkülönbség nélkül örvendezett ez a polgár­ság annak is, hogy a magyar miniszterelnök vállalta a szegedi jelöltséget. Ezzel a kérdés­sel minden személyi vonatkozás nélkül kívá­nunk foglalkozni s minden pártpolitikai szem­pont nélkül is. Az országra nézve lehet párt­politikai súlya annak, hogy a miniszterelnök melyik kerületet képviseli a törvényhozás­ban, a kerület számára azonban annak az előnynek jelentősége mellett, amit a minisz­terelnök-képviselő jelent, a pártpolitikai te­kintetek merőben eltörpülnek. A város jelene és jövője szemszögéből Ítéltük meg annak a ténynek jelentőségét, hogy a miniszterelnök ur elvállalta a szegedi jelölte­tését s a város jelene és jövője szempontjából kell vizsgálnunk azt a súlyos, ma még fel sem mérhető veszteséget, amit a szegedi mandá­tumáról való lemondása okozhat. Kerülünk minden Ízléstelen allúziót: Sze­ged város uj képviselője, aki átveszi most a miniszterelnök mandátumát, polgári erények és közéleti eredmények jogcímén került a je­löltek sorába, — de ha bölcsesége Deák Fe­rencével, szónoki ereje a Kossuth Lajoséval vetekedne is, a miniszterelnöki hatalom, a miniszterelnöki tekintély s a miniszterelnöki erő segiteni-tudásához akkor sem érhetne fel. Mi elhisszük azt, hogy a miniszterelnök ur nem szakítja szét azt a köteléket, ami őt Szegedhez s ami Szegedet őhozzá fűzte, de ezek a kötelékek nem az utolsó választás sza­vazataiból fonódtak s ezek a kötelékek nem voltak képesek Szegeden tartani azokat a hi­vatalokat és azokat az intézményeket, me­lyeket nem szegedi, de országos tekintetekre és érdekekre való hivatkozással vezényeltek el innen jórészt akkor is, amikor Abádszalók «nagysúlyú képviselője már miniszterelnök \ volt. Szeged város most elvesztette azt a — yantáziát, azt a lehetőséget, hogy Gömbös "iyüla országgyűlési képviselő legyen szó­szólója és védelmezője a magyar miniszter­elnök előtt akkor is, amikor Gömbös Gyula a magyar miniszterelnök. A politika elég tanul­ságot szolgáltatott már abban az irányban, hogy az emlékből font kötelékek mennyivel gyöngédebbek, mint a képviselői mandátum papirosrostjai. Amikor Klebelsberg Kuno meghalt, csak éreztük, de felmérni nem tudtuk, hogy mit veszít ez a város. Amikor a magyar mi­niszterelnök kijelentette, hogy elvállalná sze­gedi jelöltetését, azt hittük s mindenki ebben a városban azt hitte, hogy a miniszterelnök ereje és hatalma be fogja tölteni, azt az űrt, amit a nagy miniszter és nagy ember maga után hagyott. A szegedi választás eredménye is ezt a várakozást s ezt a közmeggyőződést manifesztálta. Szeged népén a város szeretete lett úrrá s mivel ebben az országban nincs senki, aki ennek a városnak annyit adhatna, aki ezen a városon annyit se­gíthetne s aki a régi sérelmeket ugy szüntet­hetné meg, mint a végrehajtó hatalom feje. az államhatalom ereiének lerfőbb Dolitjkai reprezentánsa: Szeged népe meg a varos ve­zetőit is meglepő egységben állott oda nem egy program, nem egy politikai párt, hanem a miniszterelnök szegedi képvi­selőségének gondolata mellé. Azok az okok, amelyek a miniszterelnök úrban kiérlelték elhatározását, nem a válasz­tás után keletkeztek. Azok a meggondolások, melyek ezeknek az okoknak súlyát felmérték, szintén nem mai keletűek. Ennek a városnak olgársága — megint csak pártkülönbség nél­ül, — éyek óta készülődött arra, hogy egyik mandátumát a kormány egyik, népszerűsé­gében, tudásban, tekintélyben és befolyásban kiváló tagjának fogja felajánlani. Jól tudjuk azt, hogy ha a miniszterelnök ur szegedi je­löltetésének terve nem merül fel, ma a kor­mány egyik jeles tagja lenne az egyik szegedi képviselő, mintahogy miniszterképviselője van Pécsnek és Debre­cennek, a másik két egyetemi városnak is. S amikor fel akarjuk mérni annak a veszteség­nek súlyát, ami a miniszterelnök ur lemondá­sával éri a várost, — hogy a római jogász­kifejezést alkalmazzuk, — nemcsak a tény­leges kár, hanem az elmaradt ha' s z o n tételei is felsorakoznak. Mióta a város Klebelsberget elveszítette, azóta mindig csak vészit. Az alkotó irtán elveszítette az alkotásokat s most elve­szítette azt a képviselőjét is, akinek közelsé­ge, ezzel a várossal összeforrottsága s az eb­ből megszületett tájékozódottsága minden or­szágos tekintetben s minden nemzeti szem­pontban különálló s előkelő helyet biztosított volna a szegedi érdeknek. Szeged város vesz­teségi listája fájdalmasan bővül, nemcsak hi­vatalok és intézmények emigrálnak ebből a városból, a magyar miniszterelnök is vissza­adta a városnak képviselői mandátumát. Le­het, hogy a miniszterelnök ur pártja engedel­mes főhajtással veszi tudomásul ezt is, de mi sokkal jobban, sokkal hívebben, sokkal bát­rabban és önérzetesebben védelmezzük ezt a várost minden párttekintettől függetlenül, semhogv a szegedi nép mélységes elkedvet­lenedésének és lehangoltságának kifejezési adni kötelességünknek ne érezzük. FIRENZE - VARSÓ — BUKAREST Mussolini ésSchuschnigg találkozója Firenzében Róma. május 11. Mussolini felszállott a cen­toeellei repülőtérről, hogy Firenzébe repüljön. Vele ment S u v i c h külügyi államtitkár és Bal le tábornok, légügyi államtitkár. Firen­zében a Ducet Schuschnigg osztrák kancellár várta. A találkozásnak nincsen hivatalos jel­lege. Arról van szó, hogy tüntessenek a két ál­lamfő személyes barátsága, jó viszonya és a köztük fennálló kapcsolatok megerősödése mel­lett. A találkozóról kiadott hivatalos jelentés Ki­emeli, hogy a megbeszélésen igen szívélyes hang uralkodott. A jelentés szerint megbeszél­ték mindazokat a kérdéseket, amelyek a két or­szágot érdeklik. Hangoztatja a jelentés, hogy a megbeszélések folyamán a kormányfők ezút­tal ismét leszögezték nézeteik teljes azonossá­gát. Fagyos fogadtatás, tartózkodó jelentés Varsóban Páris, május 11. Laval lengyelországi útja csalódást keltett Franciaországban, amennyi­ben — mint a párisi lapok irják —, hűvösen, sőt fagyosan fogadták a külügyminisztert. A „Petit Párisién", bár meg van elégedve a fo­gadással. mégis azt irja, hogy Lavalt egysze­rű formák között fogadták a lengyel határál­lomáson. A lap feltűnőnek tartja, hogy ott, ahol egy évvel ezelőtt Barthout nagy lel­kesedéssel fogadták, most teljes csend honolt. Az első varsói megbeszélés eredményéből az állapitható meg, hogy a két ország közötti kap­csolatok határozottan rosszak. A lapok, bár valószínűnek tartják, hogy P i 1­sudszky tábornagy etegsége miatt nem tudja fogadni Lavalt, mégis csodálkoznak azon, hogy Goebbelst és Edent fogadta. Vársóból jelentik: Ma este hivatalos közle­mény jelent meg, amely többek között a kö­vetkezőket mondja: A francia—lengyel barát­ságos eszmecserék alapján megállapítható, hogy mindkét ország közösen törekszik a béke fenntartására, sőt az európai széleskörű nem­zetközi együttműködés utján való megszerve­zésére olymódon, hogy az együttműködéshez való csatlakozás mindenki számára nvitva ma­rad. I Balkan Szsveiség a nagyhatalmakra bizza a fegyverkezés kérdését Bukarest, május 11. A Balkán Szövetség ér­tekezlete szombaton rátért a stresai értekezlet­ről kiadott közleménv mewjtrtására. amely Ausztria, Magyarország és Bulgária felfegyver­zési kérelméről szól. Leszögezték, hogy ez a kérdés a balkán szövetség és a kisantant részé­re egvaránt nyilt probléma marad. A három nagyhatalomra bíznák, hogy a fegyverkezés kérdésében döntsenek". A szövetség csupán vé­leményét fogja leszögezni a kisantanttal össz­hangban. Hasonló magatartást tanúsít a szö­vetség a dunai kérdésben és a készülő római egyezmény kérdésében is. A Habsburg-kérdés ­ben a szövetség minden változtatás nélkül mm gáévá tette a kisantant álláspontját

Next

/
Oldalképek
Tartalom